Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnfir Mór könyvnyomdája és paplrkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. 1 r——IHM lliJil 1 iMte’gfflaE&ar POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és ki&Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdcnos: Főid unkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Gyárak: nélkül\ IV. A mezőgazdasági népesség városba tódu- lásanem különlegesen magyar,'még kevésbé különlegesen tolnamegyei jelenség. Ami e tüneménynek mindazaltal sajátos szint ad, megint az a körülmény, hogy a városokba tőlünk menő fe’szivódás nagyrészt a magyar s ugyszólv.i kizárólag a tolnamegyei határokon túl megy végbe. Mezőgazdaságunk elvesző népességének még az a kisebb része is, mely magyar városokba tódul kivándorlás helvett, szükebb hazája, Tolnavármegye részére elveszett. A városokba todulás világközi jelensége — mtlynek részleteivel és kilátásával ez alkalommal nem foglalkozhatunk — a mi megyénkben olykép jelentkezik, hogy a falu elvándorlása nem jár együtt valamely megyebeli ipar-központ népgyarapodásával. A fölös vagy elkívánkozó győrmegyei paraszt bemehet dolgozni a győri és győrszigeti gyárakba, a vasmegyei a szombathelyiekbe, a sopronmegyei a soproniakba a baranyai a pécsiekbe, — de ugyan hova menjen a tolnamegyei szükebb hazájának határain belül? Mezőgazdaságunk rohamosan veszti népét és e tüneményt sem feltartóztatni, sem javunkra fordítani nem tudjuk. Pontosan azon módon, mint lehanyatló kisiparunknál láttuk, vész el számunkra az az erő, értelem, termékenység is, mely pusztákról-falukról elsiető emberezreinkben távozik tőlünk. Helyet számukra nem teremtettunk. Keresnek azok maguknak. Határainkon túl s ha kell, az ország és Európa határain túl. És félszázaddal negyvennyolc után — a lapok megírták — egy kivándorló paraszt, kihajolva az Ultönia fedélzetéről, beszédet tart a fiumei kiváncsiakhoz, hogy szive vérével szereti a földet, amelyről elmegy, de a melyről elmenni kénytelen, me t nem lehet megélni ott, ahol érdemes kereset csak a nyár és ősz néhány hónapjában van. A lapok azt is megírták a szónokló parasztról, hogy egy tolnamegyei faluból, Faddról való. Elfeledték hozzátenni, hogy arról a földről, melyen egykor az első magyar jobbágyokat felszabadították. V. A kérdés magva mezőgazdaságunk érdekei körül imigy formulázható : mily gazdasági változások mellett remélhető, hogy mezőgazdaságunk marasztó munkafeltételeket ttid nyújtani munkásainak? a) Az első feltétel szerintünk a nagyüzemi érdekeltség lehetőleg közvetlen szétosztása olykép, hogy törvényhozási beavatkozás alapján először is az állami, egyházi és közalapítványi uradalmak ne egyes nagybérlőknek adassanak ki, de ne is parcelláztassanak, hanem a gazdatiszti osztály kitűnőségeinek vezetése mellett parasztmunkások— Második közlemény. — ból álló földbérlő szövetkezeteknek adassan ik bérbe. Azért pártoljuk ezt a formát, mert az adott viszonyok között a legnagyobb termelékenységet tőle várjuk. Jóval nagyobb, biztosabb termelékenységet, mint akár a már haldokló nagybérleti rendszertől, akár az elszigetelt-, kiuzsorázott kisbirtoktól, mely a haladás nagyobb lendületére — jelen viszonyaink köcött — teljességgel képtelen. A földtulajdonos jogi személy ellátná a szövet- kezetileg kibérelt birtokot az adott helyen kívánatos mezőgazdasági iparokkal. A legmagasabb értékesítési és legalacsonyabb fogyasztási árak rövidesen jelentkeznének az igy keletkező száz és száz mezőgazdasági gyár nyomán. A fóldbérlő-szövetkezet — kellő vezetés mellett — mezőgazdasági iparunknak ma legkitűnőbb fundamentuma. b) Úgy a szövetkezeti földbérleteken, mint a nagy- és kisbirtokon a gyári alapítások bizonyos sorrendjét kell megállapítanunk. Vezérelvünk e megállapításban a következő négy tényező : 1. a népesség megtartása, még pedig kizárólag biztos kereseti kilátásokkal való megtartása vármegyénk területén; 2. a helyi természeti és gazdasági determinánsok; 3. a nálunk legalkalmasabban termelhető termékek lehető legjobb értékesítése és végül 4. széles néprétegeink legszükségesebb fogyasztási cikkeinek lehető legolcsóbb ára. 1. Újabban hivatalos (előbb csak erősen dilettáns) részről elköltöző népességünket házi ipari keresettel akarják visszatartani. Különleges művészi hagyományok mellett, elismerjük, a házi ipar kivételesen megálló gazdasági formálódás. Azonban nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy a házi iparra való általános reátérést oly időben ajánlják népességünknek, midőn ugyanez a házi ipar már majdnem egész Európában elbukott a gyáriparral való versenyében, midőn ott is, ahol még virágzik (pl. a belga és olasz csipkeiparban, a német játékiparban s. i. t.) szánalmasan alacsony keresetet nyújt az órák végtelen során át végzett munka fejében. Németországban rég megállapították, ho?y a házi ipari foglalkozás a mezőgazdasági népesség fizikumát — önkizsarolás révén — mód nélkül megviseli. A Verein für Hindert orschung Jénában 1901. aug. -+-én tartott gyűlésén dr. Leubusch igy jellemzi a házi ipaj-i foglalkozás hatását: «Meiningen idillikus vidékein a skrophulosis rettentően el van terjedve, amihez utóbb a tüdővész járul.» A játékkészitő sonnenbergi kerületben ezer egy éven aluli gyermek közül meghalt 398, a még házi iparral meg nem áldott szomszédos Hildburghausenben 56 százalékkal kevesebb, 1 -15 éves korban meghalt Sonnenbergben 169 lélek, Hildburg- hausenben 30 százalékkal kevesebb. A házi ipar ; oh iinosan hanyatlik Európa- szerte. A házi fonás-szövés 1882 tői 1895 ig 61434 üzemet és 79597 munkást vesztett Németországban, elpusztult a francia házi lenfonás, válsággal küzd az észak-ola'Z szalmafonó ipar. A házi ipari termékek még ott is csak éhségkeresetet nyújtanak, ahol művészi hagyományok révén sajátos piaci értékük van. A magyar kivándorlást háziiparral meggátolni; lehet a five d clock teá-k nemzet- gazdasági tudománya — mindazok, akik hideg, de becsületes számokkal dolgoznak, nem fognak kérni ily halvaszületett mentőakciókból. Köszönjük a szives háziipari jóindulatot, de mi gyárakat kérünk, amelyek élni, virágozni, értékeket megötszörözni fognak, amelyek versenyezni tudnak Európával, sőt a tengerentúllal, amelyek népességünket jobb, műveltebb, biztosabb élet reményével kötik megyénk rögéhez. Hogy a megyebeli gyáripar még jobban elvonja a mezőgazdaságból a népességet, szerintünk vaskos tévedés. A jobb megélhetés eddig is elvonta, ezután is el fogja vonni a népet a kevésbbé jó megélhetés pontjaitól. De állítjuk ezzel szemben, hogy valahol széles e világon gyáripar létesült, az végeredményben a mezőgazdaságnak többet használt, mint hogyha ugyanazon körülmények között gyáripar nem létesült. Kelet Amerika mezőgazdasága virágzik, mert telistele van gazdag, ipari városokkal, melyek a népességet lekötik, az életnek lendületet, a termésnek megbízható piacot, a szükségleteknek gyors kielégítést nyújtanak. Nyugat-Amerika ipar nélkül szűkölködő farmjai pedig elnéptelenednek és válsággal küzdenek, pedig a föld olcsó és tele- vényes, pedig a mezőgazdasági mechanika fejlett. Más megoldás nincs számunkra, mint versenytársaink módjára a mezőgazdaságban takarékoskodni a tömegmunkával és ezt a tömegmunkát lehetőleg jó géppel helyettesíteni, a nem helyettesithetőt jobban megfizetni, végül a fölöslegessé vált tömeget gyáriparban megtartani. A jobb értékesítés folytán nagyobb bért fizet a mezőgazdasági munkáskereslet és már többé nem lenézett munkapiaci versenytársa az ipari munkáskeresletnek. Nem az a vagylagosság áll tehát előttünk a fölös tömegre vonatkozóan : tolnamegyei mezőgazdaság vagy tolnamegyei gyáripar? hanem: tolnamegyei gyáripar vagy amerikai gyáripar ? A faddi napszámos ezeket a kérdéseket intézte hozzánk az Ultonia fedélzetéről. Készüljünk a feleletre. 2. Gyáripar teremtését természeti és gazdasági viszonyaink determinálják. Az
