Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
TOLIVÁ V AIvMEG YE. 3 is annyit dolgozni* amikor és amennyitakarnak ; de a napszám egyoldalú megállapítására arőszak és presszió alkalmazásáéra nincs jogosultságuk és különösen nincs joguk a szervezetűkbe nem tartozó munkásokat a munkába állástól elriasztani, vagy abban akadályozni. Az ilyen jogtalanul eljáró szakszervezeteket, amelyek nem a szakma művelésére, hanem terrorizálásra irányulnak és amelyek az alapszabályokat kijátszó működést fejtenek ki, fel kell oszlatni, mert ellenkező esetben fölfordul a társadalmi rend. i9u7 május 5 _____VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án délelőtt 9 órakor tartja május havi ülését. — A kötesd —paksi ut. Tolnavármegye törvényhatósága a tavaszi közgyűlésen a miniszter ismeretes döntésével szemben azt a határozatot hozta, hogy a vármegyének a közérdek szem előtt tartásával, hosszú tanulmány és alapos megvitatás után nagy gonddal készített és csekély kivétellel az egész vármegyében közmegnyugvással fogadott úti programmjának változatlan fentartása érdekében feliratot intéz a miniszterhez. Ezen közgyűlési határozat ellen Benyovszky Rezső gróf országgyűlési képviselő és megyebizottsági tag, akit az ó nagy uradalmának fekvésénél fogva közelről érint a kölesd—paksi ut kérdése, egy felebbezés féle, észrevételeknek elkeresztelt, terjedelmes beadványt intézett a miniszterhez. Ha Benyovszky Rezső gróf nem helyesli a közgyűlésnek — talán egyetlen felszólalás kivételével — egyhangúlag és általános helyeslés mellett hozott határozatát, ám jól teszi, ha ellene felebbezéssel él. Azonban a felebbezés nem tárgyilagos és szakszerű érvekre szorítkozik, hanem megkritizálja egyes szónokoknak a közgyűlési vita során tett kijelentéseit, a többi között Bartal Béláét és Jeszenszky Andorét és azokat «tarthatatlanoknak» jelenti ki, holott Benyovszky gróf a közgyűlésen, szokása szerint, távollétével tündökölt. Bartal Béla és Jeszenszky Andor bizottsági tagok közhelyesléssel fogadott fejtegetéseikben a vármegye általános gazdasági és forgalmi érdekeinek adtak szakszerű felvilágosítások kíséretében kifejezést. Bartal Béla közgazdasági kérdésekben az ő széles látókörével és nagy tudásával országosan ismert szaktekintély, kevés gazda van, ki őt megközelítő alapos és sokoldalú készültséggel bir, — minden egyes felszólalása és indítványa az ő bámulatos ismereteit, a magyar föld lángoló szeretetét és nagy önzetlenségét bizonyítják, —Jeszenszky Andor pedig egyik legtevékenyebb, fáradhatatlan munkakedvet tanúsító tagja vármegyei közéletünknek, aki éppen az általános érdekeket szolgáló úti programm elkészítésének nagy és nehéz munkájával szerzett magának kiváló érdemeket. Ezeknek az uraknak tehát az ilyen fajta kritika meg nem árt. És mit szóljunk ahhoz, hogy a nemes gróf észrevételeiben még lapunk ellen is intéz egy oldalvágást, tudatva a miniszterrel, hogy mi vakmerősködtünk azt Írni, hogy a miniszter «önkényülég felforgatta» a vármegye úti prog- rammját. Benyovszky kijelenti, hogy ő ragaszkodik ehhez az önkényülég felforgatott' prog- rammhoz, persze azért, mert benne van a paks— tengelici ut és hogy a miniszter is annál jobban ragaszkodjék hozzá, hát tudatja vele, hogy ez önkényü felforgatással lapunk, a volt szabadelvű párt sajtóorgánuma vádolja és támadja. És csakugyan nem tudná azt Benyovszky Rezső gróf, hogy a «Tolnavármegye» alapítása óta mindenkor és mindenkivel szemben és igy a szabadelvű párttal szemben is megőrizte függetlenségét és sohasem volt senkinek az orgánuma ? Igazán látszik, hogy Benyovszky gróf egyáltalán nem vesz részt közügyeinkben és az ő elszigeteltségében nem ismeri sem - az embereket, sem a viszonyokat. Pedig: «noblesse oblige.» KÖZSÉGI ÉLET. — Kisszékely községben bíróvá Hammann Antal, pénztárossá Ferencz József választatott meg. — Dombóvár nagyközség a jegyző fizetését fölemelte, ami ellen Paál József felebbezéssel élt. A belügyminiszter a felebbezés elutasításával a vármegyei közgyűlés jóváhagyó határozatát helyben hagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a jegyző részére megállapított korpótlék a nyugdíj kiszabásánál beszámítható nem lesz, mert, mondja a miniszteri rendelet — «nem találom indokoltnak, hogy az a kivételes méltányosság, melyet a község jegyzője irányában saját, időleges megterhelésével gyakorolni kíván, a nyugdíjazásnál a teherviselés egyéb tényezőire is terhet rójon. — Alsónyék községben a közös dűlő utak felmérésére vonatkozólag hozott határozatot a belügyminiszter megsemmisítette és uj elsőfokú határozat hozatalát rendelte el. — Állategészségügy. Miszlán a sertésorbánc föllépett. -- Kisszékelyen a sertésvész megszűnt. Elhulott 6 sertés. Vasúti mizériáink — megmaradnak. k Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter af vasúti reformok tárgyában Szekszárd város és Tolnavármegye részéről hangoztatott kívánalmakra vonatkozólag leiratot intézett a vármegye közönségéhez, melyben kijelenti, hogy a Sár- bogárd—Szekszárd között a budapest—fiumei vonal gyorsvonataihoz csatlakozóan közlekedtetni kért éjjeli uj vonatpár engedélyezése fejében a város közönsége által a reggeli és esti 8 órai vonatok javaslatba hozott beszüntetését «nem találta engedélyezhetŐnek, mert ez a sár- bogárd—szekszárdi vonal, mentén fekvő és Tolnavármegyéhez tartozó, hivatalos és magánügyeik folytán is természetesen Szekszárdra gravitáló községeknek érdekeivel a legélesebb ellentétben volna, amennyiben ez az érdekeltség megúsztatnék a Szekszárddal váló kedvező összeköttetéseitől, melylyel ez utat egy nap alatt megtehetik, mig a város közönsége által javasolt uj rend szerint előtte való nap kellene az érdekelteknek beutazni, és amennyiben dolgukat délelőtt el nem végezték, csak 3-ik nap térhetnének vissza. (Ebben az egyben igaza van a miniszteri leiratnak. Ezt annak idején, amikor a város az ő javaslatát készítette, úgy a képviselő-testület ülésén, mint lapunkban nyomatékosan hangoztattuk és a város áltál proponált változtatást keresztülvihetetlennek mondottuk, éppen a miniszteri leiratban foglalt okokból. A szerk.) Az uj vonatpár t^hát csakis a jelenlegi vonatok megtartása mellett volna bevezethető. Éhez azonban a jelenleg szolgálatot teljesítőkön kívül egy további mozdony és vonat- szerelvény volna szükséges, amivel a m. kir. államvasutak igazgatósága a fennálló nagy hiány mellett ez idő szerint egyáltálján nem rendelkezik. De ettől eltekintve egyéb akadályai is vannak annak, hogy a kért. uj vonatpárt engedélyezhessem. Nevezetesen I ezen vonatpár csak az esetben volna engedélyezhető, ha a vonal előzőleg éjjeli forgalomra berendeztetnék. — Ez mintegy 47,000 korona befektetési és azon kívül mintegy 14,000 korona évi személyzeti költségszaporulattal volna összekötve. — Éhez járulna továbbá a vontatási költségeknek szintén 44,000 koronával való megnövekedése. Mindezekhez hozzászámítva az alkalmazandó uj mozdony és vonatszerelvény befektetési értéket, a jelentékeny költségtöbblet a vonal ez id" szerint csekély forgalmával indokolható annál kevésbé volna, mert az ez által elérendő gyors- vonati csatlakozásoknak hasznát az utazó közönségnek aránylag csak csekély része veheti és igy a kérelmezett vonatok kellő kihasználására se lehetne számítani. A vonatok alapsebességének "kérelmezett felemelésére megjegyzem, hogy az csak a felépítmény megfelelő megerősítése után volna keresztülvihető, ami mintegy 72,000 K beruházási költséget okozna. Ezzel szemben pedig az elérhető eredmény csak az volna, hogy Sárbogárd és Szekszárd között a menetidő mintegy 40—50 perccel volna megrövidíthető. Minthogy pedig kellő fedezet hiányában a m. kir. államvasutak vonalain égetően szükséges beruházások közzül is csak az országos érdeknek foganatosíthatók, arra, hogy a szóban forgó vonalon közlekedő vonatok alapsebességének fokozása céljából a felépítmény megerősítését elrendeljem, ez idő szerint Ígéretet nem tehetek. (Némi jóakarattal a mostani menetsebességet is lehetne 35—40 perccel fokozni, a felépítmény megerősitése nélkül, amint azt késéseknél eléggé tapasztaltuk. A szerk.) Végül a motoroskocsi közlekedés esetleges bevezetésére megjegyzem, hogy e kérdés jelenleg meg tanulmányozás és kísérletezés tárgyát képezi, melyek befejeztéig újabb vonalokon a motoroskocsi közlekedést rendszeresíteni nem szándékozom, ha csak arra már korábban kötelező Ígéret nem történt. A tanulmányok és kísérletek kedvező eredménye esetén azonban, amennyiben a vonal viszonyai arra kedvezőeknek fognak mutatkozni és az e célra szükséges hitelek rendelkezésre fogdák állani, a kérelem megvalósítását készséggel fogom előmozdítani.» * * Ez a miniszter leiratának tartalma, melynek olvasása után álmélkodva látjuk, hogy egy nagy és termékeny vármegye, mely évtizedek óta a legmostohább forgalmi viszonyok között tesped és- e tespedés közben csak úgy önti a jövedelmet az államvasutak pénztárába, nem ér annyit, hogy rongyos 119,000 korona befektetéssel, ami busás •kamatot hozna és ettől eltekintve, a MÁV-nak becsületbeli kötelességét is leróná — és csekély évi többletkiadással orvosolnák jogos és égbekiáltó panaszát. Határozott tévedés és nem egyéb a szokásos sablonszerű kifogásnál, hogy a vonalnak csekély forgalma van ezidőszerint. Tessék kimutatni az áruforgalmi adatokat és be fogjuk bizonyítani, hogy a forgalom ezen vonalon az utóbbi években 100 °l0-al emelkedett és nincsen az országban még egy szárnyvonal, mely olyan hatalmas forgalommal és jövedelemmel bírna, mint éppen a mi vonalunk. A nyíregyházi (képviselője : Meskó László államtitkár) pályaudvarnak 1 millió 600,000 koronával, a kiskunfélegyházinak (képviselője: Holló Lajos) 600,000 koronával való kibővítése — hogy egyéb példákra ne hivatkozzunk — ^országos érdek*,' ellenben ennek a 60 kilométer hosszú, egy rmdkivül fejlett gazdasági érdekeltséget és számos virágzó községet és várost érintő vonalra 25 év után végre 70- 80 ezer koronát «kellő fedezet hiányában» nem lehet áldozni, Meg vagyunk róla győződve, hogy ha Kossuth, vagy Szterényi államtitkár — kiknek egyéb tengernyi elfoglaltságuk mellett ezen leirat érdemben való tartalmáról alig lehet tudomásuk — hű megvilágításban közvetlenül megismerik a, mi gazdasági és forgalmi viszonyainkat, helyzetünk tarthatatlanságát és panaszaink jogosultságát belátva — nem fognak a kicsinyes, szűkkeblű és * igazságtalanul fukaré, lláspont mellett megmaradni, hanem orvosolni fogják nagy sérelmeinket és bajainkat. Ezek után nincs más hátra, mint újra és újra hangoztatni panaszunkat a MÁV ellen, mely velünk szemben se feladata magaslatán nem áll, sem kötelességét nem teljesiti. — Éreztessük a MÁV-tal minden téren elégedetlenségünket és méltatlankodásunkat és kövessünk el mindent, hogy szégyenletes forgalmi viszonyaink bármily utón jobbra forduljanak.
