Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
TÖLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; í Főrnunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVII évfolyam ________18. szám._____________Szekszárd, 1907 május 5 Kéz iratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfm- tések és a hirdetések is a sze kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór ! j könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. .Egyes számok ugyanot kaphatók. I. A magyar birodalom népessége az 1890—1900. közé eső tiz esztendő folyamán 10 20/0-kal szaporodott. Ugyanez idő alatt Tolnavármegye népszaporodási 0'2%- A nagy magyar birodalomban Árva megye mellett, melyből a tótok szöknek át Amerikába s melynek tiz éves szaporulata ugyancsak 0'2°/0, Tolnamegye utolsónak maradt a népszám versenyében. Ez a veszteglés nem mutatja a törvényszerűség jellegét. 1869 — 1880 között 63, 1881—1890 között 7-4°/0 volt vármegyénk tényleges népszaporodása, ami a Dunántúl akkori átlagainak körülbelül megfelelt. Itt tehát a kilencvenes éveken kell kereskednünk, a kilencvenes években kifejlett okok működését kell feltételeznünk, melyek ma, mikor a kivándorlás 1907 újéve óta vármegyénket népesedési katasztrófa felé sodorja, kétségtelenül még elevenebb erővel hatnak. Vármegyénk megbénulásának okait túlzás és elhallgatás nélkül próbálkozunk a következők folyamán megvilágítani. A britt kormány külön megbízottakat, Protectors of aborigines-t szokott kiküldeni, ha bármily félreeső gyarmatában is fogyni-veszni kezdett a népesség. A Protectors of aborigines a kihaló barbárokat a gyarmat legegészségesebb részeibe szállította, ellátta őket |ó ivóvízzel, tápláló ételekkel, száraz lakással, meleg gyapjuruhával. Tolnavármegye nem gyarmat. Nem fekszik anyaországától ezer és ezer mér- földnyire. Lakosai nem barbárok. Pusztulásában, hanyatlásában mégis jóformán magára maradt. Mohos omladékokról, kígyózó kőösvényekről, beomlott hegyi kutakról hiába pillantott le vádolón egynél több ezredév kultúrája. Minden hiába. A megye talaja túlnyomó részben jó karban maradt, határait a Duna mossa, derékban csatorna metszi ketté, van erdeje, szene, termésköve bőven, állattenyésztésével vezet az országban, gazdálkodásának színvonala, népének értelmessége, józansága, szorgalma előkelő szerepre praedestinálják. Mindez hiába. Ez az ősi föld mégis egyre jobban veszti népességét. A dortmundi, pennsylvaniai, minnesotai bányákba, Westphalia és Würtemberg pusztáira, Dakota és Kanada mammuth-larmjaira, Budapest, Drezda, New- York gyáraiba, épülő házaira, sweating- műhelyeibe szeled el maholnap Bezerédj István vármegyéje. II. A népesség hirtelen megritkulása rendszerint kulturhanyatlást jelent. Sajnos, e törvényszerűség alól vármegyénk sem tehet kivételt. Amely pillanatban népességünk fogyása egy bizonyos pontot ér, virágzó — Első közlemény. — mezőgazdaságunknak rohamosan kell alá- hanyatlania. Csak igen szűk határok közt, sajátos viszonyok mellett segít a jó gép és az olcsó parcella. De csodát, uj egyszeregyet sem amaz, sem emez teremteni nem képes. Végső feladatul az ily morfológiai változást kitűzni: malomalatti gazdaság- politika. Az a kérdés, hol bukkanunk oly gazdasági erőforrásokra, melyek elszivárgó népességünket — minden meddő és képtelen erőszak nélkül — vármegyénkben visszatartsák? Visszatartsák, hogy Tolnavármegye mezőgazdaságának legalább mai belterjességét, legalább mai okszerűségét meg tudjuk menteni. Hogy ne legyünk kénytelenek külterjesebben, kevésbé észszerűen gazdálkodni s hogy népünk elszéledése ne vonja maga után gyorsabban, semmint hin- nők, ama gazdasági fejlettség pusztulását, melyet apáink tömérdek küzdelem és szorgalom árán, türelmes áldozattal és találékonysággal létrehoztak. Ha okfejtés a dolgunk, különbséget kell tennünk először is a) helyi, b) országos természetű okok között. A helyi okokat úgy választjuk ki az országosak közül, hogy a statisztika adatai közül kiemeljük a főként vagy kizárólag vármegyénkre megállókat s az igy nyert nyomon próbálunk következtetni. Megállapíthatjuk mindenekelőtt, hogy bizonyos helyi tényezők népszámvisszavető hatását túlozni szokták. így a szőlők pusztulásának következményeit. Először is e következmények már jelentékeny részben kialakultak a kilencvenes évek — s mi most erről a periódusról szólunk — kezdete előtt. Másodszor Zemplén, Heves, Baranya, Sopron, stb. szint azon mód szenvedtek e csapás alatt, mint mi és népszámlálási eredményeik mégis sokkalta kedvezőbbek a mieinknél. Harmadszor, ami kapcsolat ha- nyatlásunk és e csapás között valósággal van, egygyel több bizonyság arra, hogy igyekeznünk kell vármegyénk gazdasági kockázatát megosztani oly termelési ágakkal, melyek a természet szeszélyeitől igen nagy mértékben függetlenek. Ami továbbá az egyke-rendszert illeti, azt véljük, mindenki előtt, aki a helyzetet közelebbről ismeri, világos, hogy itt nem gazdasági okkal, hanem gazdasági okozattal van dolgunk, a melyet előreláthatólag ugyanazon eszközök fognak megszüntetni, mint népesedésünk többi nyavalyáját. Vármegyénk foglalkozási ágainak 10 éves változását a következő adatok világítják meg: 1890-ben 1900-ban Összes népesség 252.637 253.182 Ebből: őstermelésre esik 181.889 179.559 bányászat és kohászatra 319 1.375 1890-ben 1900-ban iparra 36.559 33.997 kereskedelem és hitelre 6.381 6.415 közlekedésre 2.866 5.995 közszolgálat és szabad foglalkozás 5.622 6.461 véderőre 581 689 napszámosokra (külön megnevezés nélkül) 7.997 7.754 házi cselédekre 4.683 4.832 egyéb és ismereti. 5.740 6.105 Vagyis megfogyott: a) az őstermelő népesség körülbelül t% °/0-kai. Ha az őstermelők belső rétegeit vizsgáljuk, azt tiláljuk, hogy az önálló birtokosok és bérlők száma szaporodott, tehát a föld több kézbe való elaprózódása már a kilencvenes években folyamatban volt, de ugyanakkor fogyott a mezőgazda- sági cselédek száma (9,991-ről 9,761-re), fogyott a mezőgazdasági munkások száma (25,727-ről 22,066-ra), fogyott a külön megnevezés nélküli napszámosok száma (7,997-rőí 7,754-re), vagyis megfogytak mindazon osz: tályok, melyeket a magasabb kereset vágya s a többoldalú életigény elszólitott vármegyénk területéről oly országokba, melyek, gazdasági teherbírása magasabb keresetet és többoldalú életigényt biztosit számukra. Oly országokba, melyeknek erős iparuk van, oly mezőgazdálkodó vidékekre, melyeken fejlett gazdásági iparok teszik lehetővé a munka magasabb megjutalmazását a nélkül, hogy a legszükségesebb fogyasztási cikkek ára megfelelően emelkednék. — Megfogyott továbbá, még pedig elrettentő mértékben ó) az iparral foglalkozó népesség, mely teljes 7 százalékos létszámhanyatlást mutat, vagyis tiz év alatt Tolnamegye minden tizennegyedik iparral foglalkozó emberét elvesztette. Ez a kép még szomorúbb, ha számba vesszük, hogy Fogaras megyén kívül a mi megyénk az egyetlen, melynek ipari népessége megíogyott. Az ipari népesség szaporodása : ez ma' a jobb megélhetés világ- konjunkturája. A haladó országok szigorúan ismétlődő népesedési jelensége: az ipari népesség számnak rohamos felszökkenése. Emelkedett az ipari népesség hazánkban is, szomszédunkban is, ugyanazon idő alatt, mig a mienk oly kétségbeejtőn megfogyott; igy emelkedett az ipari népesség a minket környező dunántúli vármegyék területén a következő arányokban: 1890-ben 1900-ban Baranya vármegye — Pécscsel 47.563 49.959' Fejér várm. — Sz.-Fehérvárral 28.678 31.239 Győr vármegye — Győrrel. 16.775 22.710’ Komárom várm. — Komárommal 21.916 24.612 Moson vármegye 12.611 13.956 Somogy » 37.544 39.214Sopron » — Sopronnal 42.235 54.296Vas * 52.-676 60.400 Veszprém » 30.134 31.693 Zala * 41.367 44.2-18. A Dunántúl összesen 368.058 407.300
