Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
XVII évfolyam _______________17. szám._______________Szekszárd, 1907 április 28 Elő fizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 »» Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivfil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatna' A lap szellemi részét illető kő/ lemények, valamint az előfizt tések és a hirdetések is a szét kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A májusi menetrend. A jó termésért aggódó gazdák nem várják türelmetlenebbül a termékenyítő májusi esőt, mint mi vártuk a májusi uj vasúti menetrend élbeléptetését. Még az ősszel, az októberi menetrend előtt küldöttség járt magánál Kossuthnál és kérelmezte vasúti összeköttetésünk hibáinak javítását. Maga az előterjesztett kérelem úgyszólván a minimumra szorítkozott. Még a reformok közül is csupán annyit kértünk, aminek megvalósítása a legcsekélyebb beruházásba és költségbe kerül. Talán azért maradtunk vasúti forgalmi ügyeinkben 25 év óta annyira hátra, mert míg mások a hatalmas versengésben és a protektorok mozgósításában ki nem fáradtak, mi a legjogosultabb igényeknek érvényesítése körül, csupán túlzott szerénységből és delikatesszből késedelmeskedtünk és beértük a jóhiszemű várakozással. Megnyugvással vettük tudomásul a miniszter nyilatkozatát, amely kérelmünket jogosnak találva, annak teljesítését kilátásba helyezte. Az októberi uj menetrend már az idő rövidsége miatt nem segíthetett bajainkon. Fél esztendő múlt el azóta és mindnyájunk örömére már lélhivatalosaji jelezték, hogy májusra meg lesznek a kívánt reformok. A hírlapok már hetek előtt közölték a várható újításokat. Úgy hangzott, hogy a sárbogárd—szekszárd, illetve bátaszéki vonalra beillesztenek egy negyedik vonatot, a mely közvetlen összeköttetést fog a fiumei gyorsvonattal létesíteni. Azonkívül a menet- sebesség fokozását is jelezték, ami különösen a délután Szekszárdra érkező vonatoknál birt volna nagy lontossággal. Végül külön tehervonatok beállításáról volt még szó, ami egyrészt a teherforgalom gyorsabb és pontosabb .lebonyolítását, másrészt pedig a mostani örökös késéseknek megszüntetését eredményezte volna Már egész részletesen meg volt állapítva a terv, mikor indulnak és érkeznek ezek az uj vonatok stb. A közönség, mely türelmének fényes bizonyítékát adta idáig, örült a jó híreknek, amelyek, ha nem is mélyreható reformokat és az összes jogosult igények kielégítését jelentették, mégis mindenesetre örvendetes haladást mutattak volna a jelenlegi állapottal szemben. Az öröm azonban korai volt, az összes jó hírek dugába dőltek. A májusi menetrend megjelent és érdemleges változás nélkül minden marad a régiben. A zágrábi üzletvezetőségnél, ahol közvetlenül ismerik vasúti bajainkat és ennek a vonalnak kiváló forgalmi jelentőségét, mint halljuk, tényleg megvolt a jó szándék, hogy a jelzett reformokat életbeléptessék. Ott belátták, hogy a reformokkal járó aránylag csekély költségeket nem szabad sajnálni és megvonni ettől a vasútvonaltól és annak nagy érdekeltségétől. De az államvasutak igazgatósága az — amint erre már többször rámutattunk — amely konok ellenszenvet tanúsít a mi érdekeink figyelembevételével szemben és a szárnyvonalak kérdésében követett régi copf megakadályoz minden haladást, minden reformot és zsugori módon irtózik minden beruházástól. Azt a nagy jövedelmet és bevételt, amelyet ami élénk forgalmú vasutunk az államvasutak. pénztárába juttat, évről-évre szépen zsebre vágják vagy elköltik más sokkal jelentéktelenebb vonalakra, csak éppen mi nem kapunk semmit, csak nekünk nem juttatnak morzsákat sem. Jellemző arra a mostoha és szűkkeblű elbánásra, amelyet velünk szemben tanúsítanak. hogy még oly minimális költséget, mint a villamos világítás és a telefon bevezetése, sem szavaznak meg a szekszárdi állomásnak, hanem ezt is halogatják évről- évre és hónapról-hónapra. A képviselőház most tárgyalja a m. kir. államvasutak vonalain szükséges uj beruházásokról szóló törvényjavaslatot. A forgalmi viszonyok javítása érdekében kerek harminc millió korona költség megszavazásáról van szó a javaslatban. Ebből a 30 millióból a mi vasutunk közvetlenül egy fillért sem kap. Egy pár példával illusztráljuk, hogy más vasúti állomások mit kapnak. Nem szólunk Fiume, Zágráb, Pozsony, Miskolc, Kassa, Szolnok, Szeged, stb. városok állomásairól, amelyeknek elsőbbségét .készségesen elismerjük. De például Cegléd állomás bővítő munkálataira engedélyeztetett 500,000 korona, Kisújszállás állomás kibővítésére elő van irányozva 500,000 korona, Püspökladány kibővítésére elő van irányozva 1 millió 420,000 korona. Nagykörös kap 350,000 koronát. Kiskunfélegyházán a szükséges építkezések 600,0 0 koronába fognak kerülni, amely összegből a folyó 1907 évre 200,000 korona vétetett föl. Nyíregyháza állomás kibővítésére szükséges 1 millió 600,000 koronából a folyó évre 300,000 korona vétetett fel. De nem folytatjuk a bennünket mélyen elszomorító és méltán megszégyenítő példákat. A legközelebbi öt évben legkevesebb joo millió koronát fog kitenni az az összeg, TARCA, Papirszeletek. Soká nem tudtam, mi lehet A sok apró ujságszelet, Mit elrejt óva, félve Anyám már sok, sok éve. Nőtt a papirdomb ezalatt; Körötte kék selyemszalag, Mint hogyha kincset érne, Ügy zárt szekrényébe. Egy nap véletlen rányitok És im, kitün a nagy titok: Versim’ őrizte lopva, Mik jöttek a lapokba. Örök anyai szeretet, Veled vitázni nem lehet. Szent a hited, reményed: Kincsek e költemények. Avagy igazad van talán, Ha csüngsz fiad spk rossz dalán. Mint ami néki drága, E kis lapokba zárva. Mi ifjú szivében fakadt, Az álmokat, a vágyakat, Önté itt rimbe, daíba — S itt nyugosznak meghalva. FELEKI SÁNDOR. Az első ütközet. Irta: Mérimée Prosper. Egy katona barátom, aki lázban halt el néhány évvel ezelőtt Görögországban, beszélte egyszer ezt a történetet, az első ütközetet, a melyben résztvett. Elbeszélése annyira megragadott, hogy mihelyt időm kínálkozott rá, rögtön leírtam emlékezetből. — Szeptember 4-én este csatlakoztam az ezredhez. Az ezredesre az éjjeli tanyán akadtam rá. Eleinte meglehetős ridegen fogadott, mikor azonban elolvasta B . . . tábornok ajánlólevelét, viselkedése megváltozott s most már néhány lekötelező szót is mondott. Bemutatott kapitányomnak, aki éppen akkor tért meg a földerítő portyázásról. A kapitányom, akinek megismerésére nem jutott időm, magas, barna, kemény és visszataszító arcú férfi volt. Közlegénysorból emelkedett ki s vállrojtját meg érdemkeresztjét a csatatéren szerezte. Hangja, amely rekedt s gyönge volt, sajátságos ellentétként hatott szinte gigászi termetével szemben. Azt beszélték, hogy különös hangját egy puskagolyónak. köszönheti, mely a jénai ütközetben átjárta nyakát. Mikor megmondtam, hogy a fontainebleaui katonai iskolából kerültem ki, elfintorította arcát és igy szólt: — Tegnap halt meg a hadnagyom . . . Elértettem, hogy azt akarta mondani: — Ön kellene, hogy helyettesítse, pedig ön arra nem képes. Csípős megjegyzés tolakodott ajkaimra, de visszaszívtam. A hold fölkelt a chevernói erőd mögött, a mely két ágyulövésnyire volt táborhelyünktől. Széle0 és vörös volt a hold, mint rendszerint, amikor főikéi. Azon az estén azonban rendkívül nagynak tetszett a tányérja. Egy pillanatra feketén domborodott elő a hold ragyogó korongja mögül az erőd. Olyan volt, mint a tűzhányó hegy kapuja a kitörés percében. Egy vén katonának, a ki mellettem állt, szintén feltűnt a hold színe. — Ugyan veres, — mondotta — ez is annak a jele, hogy drága árba kerül majd az erőd elfoglalása! Mindig babonás természetű voltam és ez a jóslat, kivált abban a pillanatban, nagy hatással volt reám. Lefeküdtem, de aludni nem tudtam. Fölkeltem és eljárkáltam egy darabig, néztem az őrtüzek óriási vonalát, amely Cheverino falván túl csillogott a magaslatokon. Mikor úgy éreztem, hogy az éjszaka üde és csípős levegője -eléggé felfrissítette már véremet, visszakuporodtam a tűz mejlé, gondosan beleburkolództam köpenyembe és lehunytam szememet,; abban reménykedve, hogy napkeltéig ki sem nyitom. De az álom elkerült. Gondolataim észrevétlenül gyászosakra váltak. Arra gondoltam, hogy a százezer ember között,
