Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
Tóth Béla és a szekszárdi vörös bor. A magyar irodalomnak egyik kiváló jelese, a magyar hirlapirásnak egyik legkitűnőbb munkása: Tóth Béla április 3-án 49 éves korában hirtelen, váratlanul elhunyt. Irásmiivészetével csaknem egyedül állott a mai irodalomban. Nyelvünket klasszikus tökéletességgel kezelte. Minden érzésében, minden gondolatában, minden szavában magyar volt. Amellett széles látókörrel, a világirodalmat alaposan ismerő és a természettudományokban is ritka jártassággal biró iró, ki minden sorában eredeti volt és minden mondatot bájjal, művészies Formában, szabatos és zamatos nyelven irt meg. Stilművész volt — jellegzetes Írásai tele humorral és ha kellett, gyilkos szatírával. Esti leveleiben fanatikus szókimondással ostorozta az emberek dőreségét és intézményeink gyarlóságát. Lapunk egyik jóakaró barátját tisztelte a korán elköltözött nagy Íróban. A «Szegzárdi Péter és Egri Pál» cim alatt lapunkban annak idején megjelent elbeszélése irodalmi körökben általános feltűnést keltett. A szekszárdi vörös bornak nagy tisztelője volt és szerkesztőnk több ízben küldött neki irói tiszteletdij fejében szekszárdi vörösbort — «hig rubintot-», melynek dicséretével nem tudott betelni a szegénységében annyira büszke és szellemi kincsekben annyira gazdag Tóth Béla. Avagy létezhetik-e szebb, ékesebb dicséret és nagyobb elismerés a szekszárdi vörös borra, minthogy «bársony melegsége és lágysága egyesül benneparadicsomi zamatokkal.»így irt rólaToíh Béla. A következőkben szerkesztőnkhöz irt két levélét közöljük a korán elköltözött felejthetetlen Írónak. Az ő mesteri tollának, szelíd humorának, páratlan szerénységének és fényes elméjének dokumentumai ezek a kedves levelek is, melyeket kegyelettel és szeretettel ereklyeként őrizünk meg. I. Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Rideg, hétköznapi honorárium ígérete bizony nem csábított volna el, hogy én, lusta keleti ember, föláldozzak egy fél éjszakát. De jártam valamikor Szegzárdon és nem feledtem el a hig rubintot, a melyben bársony melegsége és lágysága egyesül paradicsomi zamatokkal. Rendkívül örvendenék, ha jelen elbeszélésem egyik hősét: Szegzárdi Péter urat mennél számosabb becses családjával együtt szerény házamban (Budapest, IV. Molnárutca 38.) tisztelhetném Karácsony estéjén. Van szerencsém őt előre is biztosítani arról, hogy a legszívesebb fogadtatásban fog részesülni. Igen tisztelt Szerkesztő Urnák pedig vagyok Budapest 1892. XI1|16. kész szolgája Tóth Béla. Ugyan e címen tisztelettel kérek egy példányt a Tolnavármegye illető számából. II. Tisztelt Szerkesztő ur ! Akár hiszi, akár nem : a tizenöt vörös arany ma, karácsony estéjén megérkezett házamba. Még pedig épen és nem, megfagyva, szétdurranva, mint tavaly. Éljen a derék posta, mely épp a nagy torlódások idején ily becsületesen dolgozik ; mindenek- fölött pedig éljen a magyar szerkesztők közül az, a ki karácsonykor nekünk, ' toll- forgatóknak ily kedves, ily édes ajándékot ád. Ajándék ez, nem honorárium. Bármily nagy pénzzel is vagdalna bennünket fejbe, nem lenne a mi gyönyörűségünk ily tiszta, ily őszinte, ily magyar. Bizony Isten, kommunista hitvallást kezdek hirdetni: ne honoráljanak bennünket a mi jó principálisaink pénzizei, hanem ősi, aurea aetasbeli cserebere szerint, adják meg természetben, a mi nekünk kell. Az öreg «Pesti Napló» adjon lakást; Kiss József libát, vagy legalább egy béleg*-et; az elegáns Horváth Gyula szivart;** Leopold Kornél pedig az * Füstölt libamell. ** Horváth Gyula abban az időben a Magyar Hírlapnak Volt szerkesztője. 1907 április 7 TOLNA VARMEGYE. agrárius «Hazánk»-liferálta kenyérhez bort, bort, — ebből a bizonyosból. Ma délelőtt a «Budapesti Hírlap» egy régi embere járt nálam és azt kérdezte : — Nos ? Ez a három betű a mi karácsonyi nyelvünkön azt teszi: «Megérkezett-e már a dr. Leopold Kornél bora ? Ha megérkezett: éljen minden, a mi ezen a világon élhet. De ha nem érkezett meg, búsuljunk.» És mi búsultunk. Annál is inkább, mert fél órával előbb érkezett meg az Ön baljóslatú levele. Mily nagy lehetett hát az öröm, mikor este hat óra felé előszobám ajtajából lehasitott egy darabot az a szere- tetre méltó nagy láda! Engedje meg, tisztelt Szerkesztő ur, hogy némiképpen viszonzandó az ön szívességét, őszinte hálával ajánljam önnek legújabb könyvem első kiadásának egyik legutolsó példányát.*** Minden különösebb reklám és propagálás nélkül elfogyott belőle ezer darab, úgy hogy egy idő óta csu- zos könyökömet kellemes bankófürdővel kúrálhatom, kotorászván a kellemes zize- gésü papiros özönben. De még ennek közepette is csak azt mondom, hogy jobb ennél a belső fürdő, a melyben az Ön szívességéből ez a felséges szegzárdi részesít. Budapest, 1903 Karácsony estéjén Tisztelő hive : Tóth Béla. KÖZSÉGI ÉLET. — Mucsiban a gyalog posta helyett kocsijárat berendezését kérték Farkas György és társai. A keresk. miniszter a kérelmet nem találta teljesíthetőnek, mert a csomag forgalom csekély és a kincstár a mucsii postára már igy is tetemesen ráfizet. — Dombóváron a tervezett magánhasználatú távbeszélő berendezésének felállítását a keresk. miniszter engedélyezte. — Szakoson a Kremser József által tervezett szívó gázmotoru malom felállítása ellen Kremer Samu és társai fellebbezést adtak be. A keresk. miniszter a másodfokukig már megadott telepengedélyt helyben hagyta. — Sióagárdon nem lesz gözfertötlenitő gép- Sióagárd község felebbe- zést adott be az ellen, hogy a község gőzfer- tőtlenitő gépet szerezzen be. A belügyminiszter a község fellebbezésének helyet adott, mert Sióagárd nem kö orvosi székhely és a község nem rendelkezik szakértő fertőtlenítővel. — Majoson a lemondott Schaffer János esküdt helyébe egyhangúlag Haasz János választatott meg. — Állatbetegség. Kajdacson a sértésorbánc fellépett. — Nagykonyhán a rüh-kór szórványosan fellépett. — Faddon asertésvész szórványosan megállapit- tatott. — Döbrökön az ebzárlat megszűnt, kiirtatott 3 drb. kutya. — Szekszárdion az ebzárlat megszűnt, kiirtatott 30 kutya. LápafŐD a sertésvész szórványosan föllépett. — Ozorán az ebzárlat elrendeltetett. VÁROSI ÜGYEK. — Képviselő testületi ülés. Szekszárd r. t. képviselő-testülete április hó 6-án, szombaton délután 2 órakor a Szekszárd Szálló nagytérben rendkívüli képviselő-testületi ülést tart. A tárgysorozat fontosabb pontjai: Az árvaszéki helyettes elnök kijelelése. A városháza nagy tanácsterme megrongált részeinek helyreállítása iránti intézkedés. A szegényügy rendezése tárgyában kiküldött bizottság jelentése. A városi tisztviselők fizetésrendezésé tárgyában kiküldött bizottság javaslata. A mezőőrök kérvénye fizetés felemelés iránt. Végrehajtók kérvénye fizetés felemelés iránt. A polgári iskola földjeinek-, a br. Augusz- árvaház kertjének bérbeadása tárgyában megtartott árverés jóváhagyása. A Szekszárd Szálló épületben levő Kron-féle bolthelyiség bérbeadása iránti intézkedés. Szénkénegraktárra vonatkozó nyilatkozat kiállítása. A gyámpénztár megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv A Ferenc-közkór- háznak ingatlan átadására vonatkozó régóta vajúdó ügye. **• „A mi Urunk Jézus Krisztus gyermekségéről Írott p-önyv.» Még egyszer a Wosinsky templomablakról. Roma locuta est. Megjött az ovodai választmány kérelmére a püspök döntése. A püspök finoman, kissé diplomatikusan válaszol és meleg kegyelettel adózva Wosinsky emlékének és érdemeinek, oda nyilatkozik — hamár felhívták, hogy ebben a vitás kérdésben állást foglaljon — hogy úgy a kath. egyház szellemével, mint a megboldogult Wosinsky intencióival megegyezőbbnek tartja, ha a kérdéses ablak Szent Cecilia képével diszittetik. Konstatálnunk kell, hogy a püspök válasza sokkal tapintatosabb, sokkal konciliánsabb és sokkal udvariasabb, mint a szekszárdi plébánia hivatal mostani vezetőinek kategorikus hangú felhívása, mely ezen kínos vitát előidézte. A püspök válasza nem zárkózik el mereven (mint az a bizonyos «felhívás») az elől, hogy Wosinsky képe kerüljön az ablakra, csupán ama nézetének ad kifejezést, hogy a már emli- tettokokból kívánatosabbnak tartja, ha Szt. Cecilia képét festik az ablakra. Semmi okunk sincs ezzel az állásponttal szemben vitába bocsátkozni, sőt ha tisztán egyházi kérdésről lett volna szó, eddig sem szóltunk volna be. Mégis, minden tiszteletünk mellett nem hallgathatunk el egy kérdést. Ha ő méltósága a megyés püspök ur azt tartja helyesebbnek, ha Szt. Cecilia képe kerül az ablakra, miért küldött be ő maga előzetesen expressis verbis megjelölve a Wosinsky templomablakra 25 koronát ? A püspök válasza szószerint a következő : 1134| 1907. A pécsi püspöktől. Nagyságos Asszonyom! Olyan becses és kedves Előttem 1. b. Wosipsky Mór áldott emlékezete, hogy a látszatát is kerülni óhajtom, mintha útját akarnám állani, hogy hálás híveinek iránta meghatóan megnyilatkozott kegyelete emléket állítson neki azon templomban, melynek díszítésén annyit fáradozott, De mivel Nagyságos Asszonyom a lelkes vezetése alatt álló nemes egyesület f. évi március 23-án tartott üléséből nyilatkozatra kér fel, feltárom leplezetlenül, hogy a kath. Egyház szellemével s magának az I. b. apát-plébánosnak lelkületével, finomult érzékével is meg egyezőbbnek tartom, ha a megrendelendő festett ablak Sz. Cecilia képével diszittetik, mintha arra Sz. Gergely . alakja festetnék- Wosinsky arcvonásaival. Hozzá teszem, hogy ha a Sz. Cecilia ablakfestménye megfelelő körirattal vagy aláírással láttatik el, maradandóbb emléke lesz Wosinskynak, mint az ő vonásaival megfestett Sz. Gergely alakja. Nem keresem az alkalmat, hogy ilyen vitássá vált kérdésbe avatkozzam, de szívesen teljesítettem Nagyságos Asszonyomnak kérelmét, magam is azt óhajtván, hogy Wosinsky emléke a templomban megfelelő módon örökittessék meg. Meg vagyok győződve, hogy szekszárdi kedves híveim is, kiknek kegyelete oly őszinte örömet szerzett .nekem, megnyugvással fogadják főpásztoruk véleményét. Nagyságos Asszonyomnak és a mélyen tisztelt választmánynak megköszönve az alkalmat, melyet ezen nyilatkozatra nyújtott, őszinte tisztelettel vagyok Pécs, 1907. március 29-én. Zichy Gyula pécsi püspök. Nagyságos jobbaházi Döry Pálné úrnőnek, a szekszárdi r. k. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egyesület elnökének Szekszárd. Döry Pálné, az ovodaegyesület elnöke, pénteken d. e. 11 órakor a püspök válasza tárgyában ülésre hívta össze a választmányt, amely egyhangú határozattal kimondotta, hogy a Wosinsky templomablakra befolyt adományokat (úgy, mint azt lapunkban már két hét előtt javasoltuk), a Wosinsky szoboralapra engedi át. E célból felhívást intéz az adakozókhoz,hogy járuljanak hozzá a választmány határozatához és aki azt ellenezné,
