Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
XVII évfolyam 14. szám. Szekszárd, 1907 április 7 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetőseket ős hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ‘ Főmunkatárs : Dp. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kivándorlás ellen. — Második közlemény. — Irta: Molnár Lajos, rendőrkapitány. A harc heve festette pirosra az arcokat. Vagyon, rang, nemzetiség és felekezeti különbség nélkül, alig múlt egy éve, hosszú időn át a viaskodás kereszttüzében állott e hazának majd minden polgára. A nemzeti küzdelem korszakát éltük. Alkotmányunkat fenyegette veszedelem s annak védelmében egyesült az ország minden hü fia Vajon mi volt ez ? Nem hazaszeretet ? A hazaszeretet tartotta fenn az ezeréves Magyarországot s az védi meg ezután is. Pedig a megélhetés nehézségeivel küzdeni kellett mindenkoron. A kenyér a fárasztó munka jutalma volt azelőtt is és nincs mit félni kimondani, az marad ezután is. Ma mindenki az állam gondozása alá törekszik, pedig az állam csak a lakosság egész zömének támogatásával segíthet. Az állam egy országterület lakosságának összességéből áll, közös feladatok együttes megoldására alakult s benne a terhet mindenkinek viselnie kell. Eötvös József szerint rendeltetése a szj- mélyi és vagyoni biztosságot megteremteni. Az állam célja az emberiségnek minden irányban való fejlődése, rendezett közállapotok alapján. Az állam csak forma, de nem jövedelmi forrás. Jövedelmét a benne lakó emberek szolgáltatják, s minél nagyobb ez a jövedelem, annál nagyobb tehernek részesei az államot alkotó emberek. Maga az állam jövedelem nélkül szűkölködik, ha tagjai a reájuk eső hányadokat be nem szolgáltatják, — s céljának, hogy rendezett közállapotokat teremtsen, meg nem felelhet. Az állammá való tömörülés együttes kötelezettséget jelent, — s ha emelkednek az állammal szemben az igények, a követelések, nagyobbá válnak a kötelezettségek is. Tiszta dolog és nem vitás, hogy az állam polgárait jogok is illetik, — de a jognak ellenszolgáltatása is van : a kötelesség s aki ezt nem teljesiti, nem követelheti amazt. Általában kötelességek képezik az állam fundamentumát, azon épül fel, de ha e kötelességek az állam tagjai részéről elmaradnak, a jogok sem érvényesülhetnek. Volt idő, amikor török uralta e hazát, ur volt benne az osztrák is, — tatárjárás is dúlta, — de nem roppant össze soha a csapások alatt, mert nem vett csüggedés erőt a lelkeken, a haza- szeretet melegét nem hütötték le az idegenből ide szakadt agitátorok. Pedig a sok csapás után nagy volt ám a szenvedés és nélkülözés, de élt a szivekben az akarat és erős elhatározás, hogy Magyarországnak állnia kell s jobb időknek is kell következnie. A sok csapás közül egy is elég lett volna a magyar nemzet pusztulására, ha nem táplált volna mindenkit a hazaszeretet me- , lege s ez nem bátorított volna szívós és kitartó ellenállásra. Akkoron sokkal csekélyebb volt a kereset, de nem volt annyira közel Amerika. Ma 9 nap alatt a felsőmagyarországi tót Amerikában van. A hajó-óriások megrövidítették a távolságot és ma már nem teher az utazás. A gazdasági kérdések megoldása sem szünteti meg a kivándorlást, mert az divattá vált s ha majd itthon nagyobb becse és értéke lesz is a munkának, a kivándorlás még mindig bur- jánzani fog, mert a csábítók és rábeszélök anyagi érdeke igy kívánja. A mai kor az igények rohamos fokozódásának jegyében áll, de az ezeket kielégítő kötelezettségek teljesítése velük lépést tartani nem tud. Innen van a disszonancia. A követelések kielégítése mindenkire nagyobb terhet ró, az meg emberi gyengeség, hogy mindenki csak kérni tud, de adni nem. Szólamnak nagyon jó — sokan el is hiszik, — hogy az állam nem törődik polgárai érdekeivel s bűnös nem törődöm- séggel tudomást sem vesz a jajongásokról, de ha törődik, a jajor.gásokat meg akarja szüntetni s mindenkit előszólit, hogy a közös teherviseléshez járuljon hozzá, ez ellentállásra sarkal, ez már jogtalanság és erőszak. Tudjuk jól, hogy az adófizetés erényeiben nem nagyon tündöklünk, pedig az állam abból él s csak abból nyújthat kenyeret. Adjunk munkát, — ami még fontosabb — magasabb munkabért — megszűnik a kivándorlás. — Helyes. — De a költségeket honnan vegye az állam ? — Csak a lakosság egyetemén hajthatja be, egyénileg pedig senki sem akar önként áldozni a haza oltárán. Az összes munkáskezeket foglalkoztató állami beruházások nagy terhét az állam a mai pénzügyi viszonyok mellett meg nem birja. De ha nagyobbak lennének is a munkabérek, a kivándorlás láza még mindig nem szűnnék meg. Mert a statisztikai hivatal adatokkal bizonyíthatná azt is, hogy a kivándorlás járványa magával ragad olyan embereket is, akik itthon is meg tudnának élni munkájuk, keresetük, ingatlanaik után. Nem a nyomor, nem a kényszerűség, nem a remény visz nagyon sok embert Amerikába, hanem a rábeszélés és a többiek példája. Nemzeti szempontból nem bir nagy fontossággal az Amerikából hazaérkező pénz meny- nyisége, mert pénzzel a fajt fenntartani nem lehet. Legnagyobb argumentum, hogy statisztikai adatok szerint évente körülbelül 18 millió koronát küldenek haza az Amerikai magyarok. Első pillanatra úgy látszik, mintha a 18 millió korona elegendő okul szolgálna a kivándorlásra és azt menthetővé is tenné. De ez csak látszat. Igaz, hogy a kivándorlók sok pénzt küldenek haza. Ez tagadhatatlan, ezt statisztikai adatok igazolják. De ebből nem sok haszon van, mert elenyésző csekély azoknak a száma, akik tényleg jelentékeny összeget küldenek, mig a legnagyobb részük nyomorog, tengődik és élvész. De egyébként nem is olyan tiszta összeg az, ami igy haza jön, mert azok, akik ezt előnyül hozzák fel, megfeledkeznek arról az ellenértékről, amely abból levonandó. így számottevő összeget tesz ki az, ami az Európán át való utazáshoz, a kikötő városokban való tartózkodáshoz, a hajójegyre stb. szükséges minden kivándorlónak. Ezekhez 'veendő még az az összeg is, amelylyel a kivándorlónak a tengerentúli államok törvényei szerint, a partra szálláskor bírnia kell. Ha mindezekhez hozzávesszük azt a rendkívüli nagy gazdasági veszteséget, amely előáll azáltal, hogy az ilyen kivándorlók vagyonukat rendszerint elkótyavetyélik, csakhogy meglegyen a kivándorláshoz szükséges pénzük s ezt a tényleges veszteséget levonjuk abból, amit haza küldenek, vagy haza hoznak, a fenmaradó összeg oly jelentéktelen, hogy ebből az okból azt mondani, hogy a kivándorlás előnyös, nagy tévedés. De ha a haza küldött összeg minden ellenérték nélkül tisztán folyna is be, még az által' sem volna távolról sem ellensúlyozható az a nemzetgazdasági politikai hátrány, amely a tömeges kivándorlásból az államra, a honvédelemre és magára az egyesekre háramlik. így pl. pénzben ki nem számítható, pénzzel nem pótolható veszteséget képez az, ha nem a fölösleges, hanem a szükséges, a nélkülözhetetlen munkaerők és a honvédelemre kötelezettek vándorolnak ki. Végül mily óriási erkölcsi veszteséget jelent az az államra, hogy ha az állam alkotó elemeinek jelentékeny része teljesen elszakad a hazától, a másik jelentékeny része pedig, amely haza jön, olyan tanokkal szaturálva jön vissza, melyek az állam belnyugalmának megzavarására alkalmasak ! Ezek hivatalos állítások s a kivándorlási törvény indokolásában foglaltatnak. Thirring szerint 1906. évben 400,000 ember vándorolt ki Magyarországból. Esik tehát egy- egy kivándorlóra évenként 50 korona. Ez nem ellenérték azért, hogy kifárasztott, kimerült, elcsigázott, munkára tovább képtelen embereket kapunk vissza. Ámde a 18 millió koronát nem 400.000 ember — a múlt évi átlag — hanem az összes künn levő magyarok között kell szétosztani. Mi jut hát egyre ? Bízvást állíthatjuk azonban, hogy a künn levők túlnyomó többsége nem küld haza pénzt, hanem azt vagy elfogyasztja, vagy a mi még rosszabb, tengődik és nyomorog. Az amerikai konzulátusok és maggar egyesületek szomorú félvilágositásokat adhatnának a tőlük kért segedelmekről. Aki pedig nem kap, nyomorultul pusztul él. A belügyi kormány költségvetésében máris gondoskodik a visszavágyódók hazaszállításának költségeiről. Az állam az általa felállított szabályok betartására mindenkit egyformán kötelező alakulat. A közegészségügyről szőlő törvény intézkedik arra nézve, hogy ragályos járványoknál a kényszergyőgyitás is elrendeltessék, — rendelkezik arról is, hog> * a ragadós betegek elkülönítessenek, kórházba szállíttassanak, — sérelmet szenved tehát az egyéni szabadságuk, — a többiek, az eg szségesék érdekében és javára. Senki sem állíthatja, hogy a betegséget és különösen a ragályos betegséget valaki szándékosan kereste és ha mégis beleesik, nem veheti senki rossz néven, ha azt mondja a beteg, a himlőnek, trachomának, kolerának oka, előidézője én nem vagyok, véletlenül jutottam hozzá, — és bizonyára a legelemibb joga a betegnek azt kívánni, hogy gyógyításáról ő maga gondoskodjék, s lám az állam — a jogállam — mégis beleavatkozik, kényszereszközöket álkál/maz és mindezt az egészségesek általános helyeslésével tesziAz egyéni jog csak addig érvényesülhet, mig a közület érdeke veszélyeztetve nincs, de ha ez veszélyben forog, különösen pedig ha egy nemzet fajbéli állandó hanyatlása állapítható megr a legdrákóibb rendszabályok sem szigorúak és nem sértik az egyéni jogot, mert ezt a csapást elhárítani nemzeti kötelesség.
