Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-11 / 7. szám

2

VARMEGYE.

Törvényhatósági úthálózatunk és a kereskedelmi miniszter.

A tolnavármegyei törvényhatósági úthálózat megváltoztatása tárgyában a kereskedelmi miniszter rendeletet intézett a vármegyéhez, amely igy hangzik :

A vármegye törvényhatósági bizottságának J905. évi augusztus hó 10-én tartott közgyűlésében a törvényhatósági úthálózat megváltoztatása tárgyában 22119221. kgy. szám alatt hozott s a vármegye alispánja által 1905, évi dec. hó 4-én 10.570. sz. a. kelt jelentésével felterjesztett véghatározatra a jelentéshez csatolt összes iratok visszazárásával a következőkről értesítem a Cimet:

1. e határozat A. alatti részének 1., 2., 3.,

4., 5. és 6., továbbá B. alatti részének 1.,- 2.,

3., 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. sz. alatti pontjaiban foglalt azon megállapításukat, hogy

1. a szekszárd—simontornyai törvényhatósági közutnak Sárszentlörhic községtől Sirnon- tornyáig vezető kiépittetlen szakaszait 16 42 km. hosszban;

2. a szekszárd—bikácsi törvhat. közutnak Szekszá-'dtól Nagydorogig terjedő kiépül- tlen szakaszát 26-11 km. hosszban;

3. a gyönk— liögyészi törvhat. k- nak

Hőgyésztől a diósberényi u. n. «horh i ,özségi útig terjedő kiépittetlen szakaszát km. hosszban ;

4. a szekszárd—lengyéli törvhat. 1 nak Szekszárdiéi a Paradicsom pusztáig rjedő kiépittetlen szakaszát 1T42 km. hosszban:

5. a tamási—pincehelyi törvén sági közutnak Tamásiból a Pincehely előtt íuló fővasuttal való keresztezéséig terjedő k?ép tlen szakaszát 13’80 km. hosszban ;

6. a tamási—dombóvári törvényinuusági közutnak Nagykónyitól Kocsoláig terjedő ki- épjttetlen szakaszát 8-32 km. hosszban a törvényhatósági úthálózatból kihagyja, ellenben:

1. Orosházától a pincehelyi vasúti áll >más- hoz vezető hozzájáró útig terjedő községi cöz- utat 8‘4 km. hosszban.

2. Medinától Szedres községen és Apáthi pusztán át a Hidjaapáti vasúti állomásig v< zető községi közutat 6.75 km. hosszban ;

3. Madocsától—Dunakömlőd vasúti állomásig vezető községi közlekedési (vicinális) útszakaszt 5-36 km. hosszban ;

4. Györköny községtől a nagydorngi kiépített útig vezető községi utak 4 km. hosszban ;

5. Hőgyésztől (csicsói elágazásnál) a Diós- berény «horhói» útig vezető községi közutak 170 lem. hosszban;

6. a dombóvári útból kiágazólag Fadd községen át Gerjen községig vezető községi utak

11-43 km. hosszban;

T.OLNA VÁEMEG' YE,

7. a szekszárd—agárdi községi utak. .2-24. km. hosszban ;

8. a he/czegfalva—danaföldvári községi.utat 0‘980 km. hosszban ;

9. a kovácsi—tevéi—murqai községi közutat (a szekszárd—tamásit törvényhatósági közütba beágazólag) 8-43 km. hosszban.;

10. lápafö—szakos —Jcocsolai vicinális útszakaszt 10-30 km. hosszban az úthálózatba felveszi, — Hőgyész, Kalaznó, Varsád, Kistormás, Kölesd, Medina és Felsőnána községek által közösen, továbbá Hőgyész község részéről még. külön benyújtott felebbezéseknek elutasita- val — ezennel helybenhagyom.

2. A határozat'azon megállapításával szemben, mely szerint a cim a szekszárd—kese- lyüsi törvényhatósági közutból kiágazó Őcsény, Decs és Pilis községeken át Várdombig vezető községi útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét elhatározta az 1905 évi 1993 sz. a. kelt rendeletben ezen útra vonatkozólag kifejtett álláspontot ez úttal is fenntartom s megjegyzem, miképp célszerűbbnek találom, ha a cim érne útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele helyett inkább a most is a törvényhatósági úthálózatba tartozó pilisi, decsi, és őcsényi vasúti hozzájáró utaknak az illető községek belterületén át való megfelelő meghosszabbítását határozná el.

3. Hozzá nem járulhatok azon megállapításhoz sem, mely szerint a dunaföldvár—bölcskei községi közlekedési közutat törvényhatósági úthálózatba felvette, a Bölcske községet az állami közúttal összekötő utat pedig a törvény- hatósági úthálózatból kihagyta.

Célszerűtlennek találom ugyanis e megállapítást abból az okból, mert Bölcske község Dunaföldvárral különben is vasúttal van összekötve s igy a közlekedési érdekeknek inkább megfelel, hogy a bölcskei vasúti állomástól az áll. közutig terjedő útszakasz a törvényhatósági úthálózatban meghagyassék.

4. A Nagyszokoly község részéről a »felső- ireg—nagyszokoly — fürgedi< községi közdűlő közutnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételének mellőzése miatt benyújtott felebbezést — figyelembe vehetőnek nem találtam, — mert az adatok szerint, ezen útvonal csak helyi közlekedési érdekeknek szolgál.

5. Megfontolás tárgyává teendőnek találtam azonban a hidegkút— miszla—pincehely— nagyszékely—sárszenti Őri nci közúti bizottság, továbbá Ludvig József és Stroh Reinhardt, valamint Kiss Ferenc és társai részéről benyújtott felebbezésekben a »pincehely—miszla— nagyszékelyi« községi közlekedési közutnak a törvényhatósági úthálózatba való felvétele iránt előterjesztett kérelmet.

Megjegjegyzem azonban, miszerint nemcsak a kérelmezett útszakasz vonala az úthálózatba felveendő, hanem az annak folytatását képező nagyszékely—sárszentlőrinci útirány is, ami által a vármegye határától, Ozorától Pinceki a helyén, a nélkül, hogy a járókelőknek föltűnt volna. A postahivatalt sokan keresték fel; folytonosan ki és bejártak. Valahányszor egy : asszony közeledett, a leselkedő egész testében ijedten rezzent össze. Végtelen szánalmat éreztem e szegény ember iránt. Hiszen ilyen lehettem én is valaha, mikor órákon át leskelődtem egy szálloda kapujában.

Evek múltán, később óh akkor jót nevetünk rajta, de abban a pillanatban . . . Ezek a helyzetek, hogy úgy mondjam, bizonyos szolidaritást hoznak létre a férfiak között; a szegény ördögöket kartársaknak nézzük és ... és föl- fölelevenitik mindannyiszor emlékeinket. Hirtelen elgondoltam, hogy talán éppen ilyen voltam én is és hátha engem is megfigyelt, tanulmányozott valaki ? De nem. Világos, hogy ez a szegény ember százszorta többet szenved, mint én szenvedtem . . . Az én szerelmi bánatom sértett hiúságból származott, mely bizony nem képezett azontúl akadályt abban, hogy még soká-soká ne éljek. Míg ellenben ennek a szerencsétlennek viselkedése, arczkifejezése azt látszott mondani, hogy mindenét elvesztette. Végül is — beismerem • előtted — lehetséges, hogy talán tulszentimentális voltam és engedve érzelmeimnek, olyas valamit tettem, a mit azután megbántam. Keresztül mentem az utcán, egyenesen az ember leié tartottam, mialatt önmagamat bátorít . ;i mondtam magamban: «Beszélned kell vele, hátha megakadályozhatsz egy elhirtelenkedve elkövetett szerencsétlenséget!»

Emberem nem látta, hogy. feléje tartok. Csak midőn közvetlen mellette álltam, rezzent össze és tágra nyílt szemekkel, melyek mély

fájdalmat tükröztek vissza — nézett reám. Kényelmetlenül éreztem magamat és eleinte zavartan beszéltem :

— Bocsánat, uram, de úgy látom, hogy ön szenved és . . .

Lassan felelt :

— Téved uram. Én nem kérek senkitől semmit.

— Ön nem ért engem — foktatom. Hiszen nem tartottam önt koldusnak! Hanem jó idő óta figyelem önt és kitaláltam, hogy szenved. Nézzen végig rajtam és nem fog benne kételkedni, hogy csupán őszinte vonzalom vezetett ide, mely távolról sem sértheti büszkeségét. Remélem, hogy elfogadja egy olyan férfiú segélyét aki jól ismeri az életet. Már régen túlestem azon, ami önnel csak most történik. Igazán örülnék, ha visszatarthatnám egy olyan cselekedettől, melyet túlfeszített idegei sugalnak önnek . . .

A szegény ember végighajlgatta rövid beszédemet. Nyugalma zavarba ejtett. Azt hittem, hogy félbe fog szakítani és idegesen vágja szememben a már olyan jól ismert szavakat: «Nem ismerem önt! Mit avatkozik mások dolgába, hívatlan prókátor 1 . . .

De ő nem felelt, meg sem mozdult és tekintete szakadatlanul a postahivatal ajtaján pihent. Végül fájdalmas hangon megszólalt:

— Nem haragszom, uram. Elfogadom, elhiszem, hogy ön kitalálta gondolataimat és jó érzése vezette hozzám. De ha — a mint említette — ön is túlesett már mindezeken és ha tudja, hogy micsoda érzés ez, úgy azt is fogja tudni, hogy mindaz, amit ilyenkor mondani tudunk, mit sem ér ? 1

helyen és Sárszentlőrincen át Palcsig, a legrövidebb és. általánosabb közforgalmú érdekeknek szolgáló tranzverzális összeköttetés létesittetnék.

Ezen útvonal felvételével együtt megfontolandó továbbá az Űzd—varsádi közutnak a törvényhatósági úthálózatból való kihagyása is, mivel ezen útvonal a törvényhatósági úthálózatnak a cim határozata szerinti megváltoztatásával általános forgalmi jelentőségét veszítvén — csakis szükebb helyi közlekedési érdekeknek látszik szolgálni.

Felhívom ezek után a Cimet, hogy a fentebbiekben 2., 3. és.5. alatt foglaltakat vegye tárgyalás alá s hozandó határozatát az összes iratokkal, nemkülönben amennyiben határozata ellen felebbezések adatnának be, — ezekkel is •együtt terjessze fel; fenti elhatározásomról pedig a felebbezőket értesítse.

Budapest, 1906 január 20 án.

Vörös s. k.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága Dörv Pál alispán elnöklésével folyó hó 14-én tartja február havi rendes ülését.

— A közmunka leszolgáiását megtagadó

egyénekkel szemben a kereskedelmi miniszter határozata szerint a megtorlást első fokban a községi képviselőtestület feladata és kötelessége alkalmazni. Ha a képviselőtestület ezt nem teljesítené, az elöljáróságnak, illetve a közutak gondozásával megbízott és bejelentett elöljárósági tagnak, (aki rendszerint a községi biró), kötelessége az alispánhoz előterjesztést tenni, aki a szükséges intézkedéseket hivatalból is megteszi.

— Igény a jegyzői lakáshoz A közigazgatási bíróság egy másodjegyzőnek a község ellen emelt lakpénz követelése ügyében azt a határozatot hozta, hogy oly községben, ahol több jegyzői állás van, az első jegyzőt vagy főjegyzőt illeti csak meg a törvény alapján föltétlenül a községgel szemben a lakáshoz való igény s ezen az 1904. évi XI. t.-cikk nem változtatott.

— Elvi jelentőségű határozatok. Vadházasságban élő felek között cselédbér címén inditott ügy elbírálása, midőn e viszonyból eredő vagyoni követeléseikre a kir. közjegyző előtt szerződést kötöttek, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (Minisztertanácsi határozat.)

— Allategészségrendőri szabályok megsértése esetében a megállapított elkobzási eljárásnak nem csupán az állatokra és állati termékekre, de az ilyenek értékesítéséből származott pénzösszegekre is kiterjesztése meg nem engedhető.

1906 február 11

Igaz volt, amit mondott szavai megleptek. És ez az ember kezeit nem húzta ki zsebeiből, többé rám se nézett, akár csak ott se lettem volna. Még egy kísérletet tettem :

— Nem tagadom, igaza van. De, ugy-e uralkodni fog idegein és nem követ el oktalanságot ?

— Semmi olyast nem fogok tenni, uram, amire nincs jogom 1

— Ne is kövessen el semmit, amit később megbánhatna . . .

Többet nem szólhattam. El voltam rá készülve, hogy az ismeretlen reám támad ; «De most már elég legyen érti ? 1 — mert istenemre mondom, én az ő helyén sem tettem volna másként. Békésen mondta;

— ígérem önnek, uram.

A hangja olyan udvarias, otyan hideg, olyan méltóságteljes volt, hogy eltávoztam, Mit tehettem volna többet ? Nem akartam nevetségessé válni esetleg azzal, hogy erőszakkal magammal vonszoljam ezt az embert, vagy rendőri karhatalmat vegyek igénybe, hogy távozásra 'bírjam és, mert végre is semmi különöset nem követett el, bár lelki szemeim előtt láttam, hogy várakozása szerencsétlenséggel fog végződni.

Hidd el barátom, valami furcsa szégyenérzet fogott el, haragudtam önmagámra ügyetlenségem, iigyefogyottságom miatt, a melylyel mások dolgába avatkoztam, a helyett, hogy továbbra is semleges szemlélő maradtam volna. Az az ur udvarias választ adott nekem és valljuk meg őszintén, hogy az én viselkedésem sokkal, de sokkal különösebb, furcsább volt, mint az