Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-30 / 53. szám

1-OLl^ a VARMEGYE. iyu6. december 30

2

alapokon, amiért is nagy nehézségekkel kell küzdenie, mindamellett úgy heterogén részeiben, mint egyetemességében viseli a felelősséget az ország ügyeinek előbbre viteléért és pedig úgy a belreíormok terén, ahol oly sok mulasztás helyrepótlása vár a nemzetre és törvényhozásra, mint az osztrák örökös tartományokkal való egyezkedések terén, melyeknek folyamatát lehetetlen aggodalommal nem kisérnünk.

Az a kétségtelen rosszakarat, melylyel az osztrák tartományok, az osztrák politikusok és maguk az osztrák népek a velünk való egyezkedések ügyét kezelik immár teljes 10 év óta, azt a meggyőződést érlelik meg bennünk, hogy a* osztrákok azok, akik nem akarnak velünk méltányos gazdasági kiegyezést kötni, akik a 67-iki kiegyezés alapelvét: a tiszta dualizmust és ennek korrekt végrehajtását nem akarják.

Ez esetben pedig hosszú és heves küzdelem vár nemzetünkre, amely küzdelem, úgy lehet, már legközelebb kitör és egy táborba tömörit minden magyart.

Az uj évforduló mesgyéjén gondoljunk, magyarok, a múltak tanulságaira és tekintsünk nyugodt hidegvérrel a jövendő elé, mely ha nemzeti igazainkat meg nem hozná, elszánt akarattal ki kell azokat küzdenünk. Ezt kívánja nemcsak ügyünk igazsága, hanem állami önállóságunk méltósága is.

F. M.

VARMEGYE.

— A közigazgatási bizottság január havi rendes ülését január hó 9-én tartja meg.

— Elvi jelentőségű határozatok. Halászat- kihágási ügyben két egybehangzó ítélet ellen is felebbezésnek, nem pedig felülvizsgálati kérelemnek van helye. (Földm. miniszter 9794 (906). — A zzolgálatba be nem fogadott cseléd bérkövetelése iránt indított ügy elbírálása a közigazT gatási hatóság jogkörébe tartozik. (Miniszter- tanács határozata.) — Építés, vagy átalakítás utján keletkezett helyiségnek minő célra hasz- nálhatása felett az épitésrendőri hatóság van hivatva határozni. (Belügym. 49472. 906. — Szolgalommal terhelt erdőkben a használatra jogosultak által a hatóságilag jóváhagyott üzem tervek ellenére gyakorolt használatok erdei kihágásoknak tekintendők. (Belügym. 88224 906). — Iparos özvegye uj iparigazolvány váltására nem kötelezhető s néhai férje iparigazolványának megfelelő árulási helyre — feltéve, hogy férje iparát folytatja — igényt tarthat. (Belügym. 108936. 906.) — Tüzkárbiztositás kiterjed a mentés vagy oltás közben történt megsérülésből, vagy ellopásból származó kárra. (Kúria 1061. 906.)

VÁROSI ÜGYEK.

Szekszárd r. t. város képviselő-testülete folyó hó 22-én Dr. Hiding Ádám polgármester elnöklésével ülést tartott.

Dömötör Miklós anyakönyvvezetőnek kérvényét, amelyben nyugdíjjogosultságának elnyer- hetése végett anyakönyvvezető-jegyzői állás szervezését kérelmezte, nem teljesítette a közgyűlés, hanem előbb az anyakönyvi ügynek küszöbön álló rendezését bevárandónak tartja.

A házaló kereskedés tilalmazásáról szóló szabályrendeletet elfogadta a közgyűlés Tóth Károlynak ama indítványával, hogy a hazai házi iparcikkekkel való házalás megengedtetik.

A menedékház költségvetése elfogadtatott. A polgári iskolai földek bérletére uj árlejtést írnak ki.

Szilágyi Dezső színigazgató teremdij visszatérítése iránt benyújtott kérelmével elutasittatott,

Az ártézi kút építése tárgyában elfogadták a tanács javaslatát, hogy több kutépitőt felkérnek, hogy ajánlatukat 3 hét alatt adják be. — Kívánatos azonban, hogy ez a régóta vajúdó és annyira sürgős kérdés tovább el ne odáztassék, hanem az eddigi lassú és késedelmes eljárás mellőzésével mihamarább kielégítő megoldást nyerjen.

A villanytelep számadásait a közgyűlés megbízásából Kiinger Ferenc és Schneider János képviselők megvizsgálván, konstatálták, hogy a villanytelep tiszta jövedelme 1903-ban 9267 kor., 1904-ben pedig 2435 korona volt, a többi években nem maradt haszon. — A tiszta jövedelem 20 százaléka a várost illeti meg. Leopold Kornél dr. indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy ezen befolyó összeget «Villanytelep» címen külön kezeli azon célból, hogy a közvilágítás terjesztésének és gyarapításának költségére szolgáljon. Ennél a kérdésnél élénk eszmecsere fejlődött ki. Tóth Károly, Hangéi Ignác dr., Horváth Ignác és Kovács Dávid vettek részt a vitában és egytől egyig panasz tárgyává tették, hogy igen gyenge a világítás és hogy a nagymennyiségű fogyasztás kimeríti a gépek üzem- képességét, amiért is elodázhatatlanul szükséges volna egy uj gépnek beállítása. Sajnos a városnak nem áll hatalmában a vállalatot erre kényszeríteni ; mert csupán 2200 láng előállítására vannak Siemensék szerződésileg kötelezve. Már most az a helyzet, hogy az uj jelentkezők alig juthatnak villanyos világításhoz, mert a telep a mostani szükségletet, amely jelentékenyen túlhaladja a 2200 lángot, sem képes kielégíteni.

Nagyobb vita fejlődött ki a Ferenc közkórháznak terület elengedése iránt újabban ismét benyújtott már évek óta húzódó ügyében.

Dr. Leopold Kornél szólt elsőnek e tárgyhoz, helytelenítvén, hogy valóságos tengeri kígyóvá növi ki magát ez az ügy. Hibáztatja, hogy a város olyan föltételeket szabott a múltban, a melyeknek teljesítése a kórházra nézve nagy hátrányokkal jár. Szükkeblüség és kicsinyesség helyett a legnagyobb előzékenységet és méltányosságot kellene a városnak ezen közhasznú, humánus közintézménnyel szemben tanúsítani. Minden föltételt, amely megnehezíti a kórház helyzetét, ki kell küszöbölni és át kell engedni a kért területet — ha már nem adják ingyen — a megállapított árban, minden egyéb kikötés mellőzésével.

Dr. Herczeg Gyula abszurd eljárásnak tartja, hogy a város a kórházzal szemben, amelynek csak piaci fogyasztása meghaladja évenkint a 200,100 koronát, annyira szűkkeblű álláspontra helyezkedik. Dr. Hangéi Ignác a miniszter döntésére hivatkozik és kéri a kórház kérelmének teljesítését. Az ügyet a tanács felfogása szerint — ugyan inkább folytatólagos tálalásról volt ezúttal szó — érdemlegesen nem lehetett tárgyalni, mert ingatlan elidegenítésről lévén szó, a közgyűlés nem volt határozatképes.

Az ügy tárgyalását február 9-ére halasztották.

Illetőségi és fogyasztási ügyek elintézése után a közgyűlés véget ért.

KÖZSÉGI ÉLET.

— Részesedés az italmérési jövedék tiszta jövedelmi többletéből- A pénzügyminiszter leirata szerint a f. évtől kezdve minden évben a törvényhozás további intézkedéséig a következő jövedelmi többlet-átalányt kapják vármegyénk alább megnevezendő községei:

Apar

40-12

Báta

59F34

Bátaszék

406-20

Diósberény

64-70

TARC A

S Ü 8 Z.

Finom csuklódon vadul megragadlak S magamhoz rántom kényes testedet;

Ne erezz most mást! fojtó csókomat csak És ajkaid buján reszkessenek.

Gyáva lányságod álma véget erjen. Hagyjon el sejtés és emlékezet,

És vergődő, fájdalmas, bódult kéjben Csókold meg ezt a durva két kezet.

Ne kérdezd tőlem sóhajtva, könyezve, Sürgető hévvel, hogy szeretlek-e?

Ebbe a nagy, szent, titokzatos csendbe Ne vegyüljön hazug szavak nesze.

Égő arcom bomlott hajadba vész el,

Ajkam utolsó csókját hinti rád,

Lásd; izzó szinben, mámoros zengéssel Most születik egy ragyogó világ.

KÉTLY ENDRE.

A szerelem.

Irta: Guy de Maupassant.

. . . Egy szerelmi drámát olvastam éppen most az újságban. A férfi megölte kedvesét, mert szerette, s azután öngyilkos lett. Hogy melyikük vette kezébe a gyilkos fegyvert, az

előttem közömbös — engem csakis szerelmök érdekel. Nem azért, mert megható, vagy csodálatos, nem azért, mert részvétet érzek irán- tok és elérzékenyedem szomorú végzetök miatt, de azért, mert egy fiatal koromban megtörtént eseményt, egy különös vadászemléket idéz fel lelkemben, melyben a szerelem úgy tűnt fel előttem, mint az első keresztényeknek a kereszt az ég boltozatán!

Születésemkor én is bírtam az ősember minden ösztönével és hajlamával, csakhogy ezeket a tulajdonságaimat “megfékezte a jelenkor műveltsége és józansága. így, bár szenvedélyes vagyok, vérző vad, vagy bevérzett kezem látására szivem összeszorul és majdnem rosszul leszek.

Abban az évben kora ősszel beállt a hideg. Unokafivérem, Charles de Rauville meghívott, hogy a mocsarakban tanyázó vad kacsák vadászata végett, csatlakozzam hozzá néhány reggeli lesen.

Unokafivérem, a negyvenéves, edzett, erős, nagy szakállu, félmüveltségű falusi gazda, azzal az eleven, mindig jó kedvű és józan gon- dolkozásu gall természettel birt, mely kellemessé tudja tenni, még a középszerű vagyonnal bírók életét is. Egy majorszerü kastélyban lakott, mely a széles völgyben, jóformán a folyam partján feküdt. Jobbra-balra remek fákból álló őserdő borította a dombokat, melyben annyi

ritka szárnyasvad tanyázott, mint Franciaország eme részén sehol sem. Némelykor sasokat és más vándormadarakat is lőttek itt, melyek mintha felismerték volna a föld e kis zugát, mely számukra oly régen nyújt egy-egy éjjelre oltalmat, s melyek a népes vidékeket sohasem keresik fel, — megpihentek a százados fák lombjai között.

A völgyben hosszant elterülő rétség csatornák segítségével öntöztetett és élősövényekkel volt szétválasztva. A folyam, mely eleinte szűk partjai között folydogált, lejebb óriási területű lápot alkotott. Ezt a lápot, mely a leg- remekebb vadászterület volt, melyet életemben láttam, Charles úgy ápolta, úgy gondozta, mint a háza körül elterülő parkot. A zizegő, suhogó nád közé, mely elborította, keskeny átjárásokat vágatott, melyeken a rudak által hajtott és kormányzott lapos, kis csolnakok zajtalanul siklottak előre a holtviz tükrén, megriasztva a fü között úszkáló fürge halakat és a lusta, zöld- lábu szárcsákat.

Fékezhetetlen szenvedéllyel szeretem a vizet. A tengert, bár tulnagy, tulnyughatatlan, s lehetetlen uralni, — a folyókat, melyek olyan szépek, amint gyors folyással igyekeznek elsietni, — s mindenek felett a lápot, az. ingo- ványt, hol egy titokzatos világ vizi élete pezseg. A láp a többitől egy egészen elütő világrész, egy külön ország, melynek szintén van