Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-16 / 51. szám

XVI. évfolyam.

51. szám. Szekszárd, 1906 december 16

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 korona.

Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon.

Egyes számok ugyanot kaphatók.

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Meg-jelen minden vasárnap.

Szerkesztőség es kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Förounkatárs :

Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖL D VÁ RI MIHÁLY.

Kéziratok vissza nem adatnak

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

A „Tolnavármegye“ minden előfizetője, azok is, kik csak negyedévre fizetnek elő, jövő számunkhoz karácsonyi ajándékul megkapják a Tolnavár- megye gazdag címtárával ellátott, igen szép kiállítású 1907. évi Garay naptárt, mely érdekes és bőséges tartalmával egyedül áll a vidéki naptárirodalomban.

Tünetek.

— lk. Zichy Miklós gróf képviselő a közös hadügyminisztérium központi költségeinek tárgyalásánál a delegációban indítványozta, hogy Papp és Ny in tábornokoknak, - az alkotmányellenes Fejérváry kormány volt honvédelmi miniszte. einek fölemelt illetményeit töröljék. Hoitsy Pál és más függetlenségi delegátusok felszólalásai után, bár egyertelmüleg konstatálták, hogy gróf Zichy Miklós indítványa «nemes» indokokból fakad, ugyancsak egyertelmüleg megszavazták a volt darabant miniszterek részére előirányzóit fölemelt illetményeket. Helyes, hogy megszavazták. De akkor mire való az a felháborodás és hetediziglen való üldözés azokkal a kis miniszteri segédfogal- mazőcskákkal szemben, akiketpéldául Kristófy titkári teendők ellátására kiküldött egy-egy főispán mellé. Ezeknek a kis embereknek befellegzett — pedig tényleges politikai szol gálatot nem teljesítettek, csupán íródeákjai voltak egyes támogatásra szoruló főispánoknak. — A koalíciós kormány ezeket a kis

embereket szigorúan bünteti, mellőzi, elő nem lépteti, megveti, megsemmisíti.

De az alkotmányra megesküdött Fab- riczius ur, akinek vezényszavára a katonai erő szétkergette a parlamentet, időközben rangban és fizetésben előlépett. Papp és Nyíri urak éppen annak következtében, hogy az alkotmányellenes kormánynak voltak tagjai, ezen dicstelen szolgálatuk révén előlépnek fizetésben és illetményekben. A kis segédfogalmazócskák keményen és keseivesen bűnhődnek. De Szterényi, Popovics és Molnár Viktor urak, kik előkelő állásokban végig szolgálták Feilitsch, Fejér- váry és Toszt darabant minisztereket és ezekkel' mindvégig szolidárisán együttműködtek — éppen a mostani kormány jóvoltából emelkedtek rangban, befolyásban és kitüntetésekben. Hol itt az igazság? Hol itt a morál? Hol a következetesség?

* *

*

Apropos következetesség. Hát vannak még naiv lelkek, akik következetességet várnak a mi politikánkban ? Justh Gyula házelnök — ez a tiszteletreméltó, tiszta jellemű és elvhü politikus — amilyen pártatlansággal, éppen olyan szigorral kezeli a házszabályokat. Ha egy szónok egyetlen mondattal egy vonalnyira eltér a tárgytól, azonnal erélyesen utasítja, hogy maradjon szorosan a tárgynál, és ha nem, hát rögtön megvonja tőle a szót.

Nem rendkívüli obstrukciós időkben, hanem a normális költségvetési tárgyalások alkalmával mindenkor, évtizedeken át, az volt a szokás és a gyakorlat, hogy a szónokok az egyes tárcák általános vitájánál az összes politikai kérdésekre kiterjeszkedtek, az összes

fölmerült eszmékkel és vitaanyaggal behatóan és tetszés szerint való részletességgel foglalkoztak. Soha szabadelvüpárti házelnöknek eszébe nem jutott költségvetési általános vitánál a szónokot félbeszakítani és arra figyelmeztetni, hogy megvonja tóle a szót, ha eltér a tárgytól. Ez az oka annak, hogy hónapokon át tartott a költségvetés tárgyalása — a hömpölygő szóáradat. Nagyon helyes, üdvös és hasznos dolgot művel tehát Justh Gyula, ha szigorúan kezeli a házszabályokat és ha hozzájárul, hogy Magyarországnak beszélő parlamentje helyett dolgozó parlamentje legyen. Azonban kérdjük, mit tett volna a mai kormánypárt azzal a szabadelvű párti házelnökkel, aki Justh Gyulához hasonló szi,: orral kezelte volna a házszabályokat és minden szónokot, mihelyt picit éltére a tárgytól, rendreutasitott és szóelvonással fenyegetett volna meg ? Hány zárt ülés, névszerinti szavazás, mennyi botrány történt vofia ezen elnöki «basás- kodás» és önkény miatt és hány torok üvöltötte volna az elnök leié, hogy ez a szent szólásszabadságnak durva eltiprása, hogy ez klotür, hogy tiltakoznak a szájkosár ellen.

* *

*

Hogy a függetlenségi párt mindig nemzeti politikát hirdetett — nem szorul bizonyításra. Függetlenségi, 48-as, Kossuth-párt- nak nevezte magát, mert nemcsak programijával, hanem magával a nevével is akarta dokumentálni, hogy a magyar nemzet legdicsőbb korszakának, a szabadság és a jogegyenlőségnek eszméit irta tiszta zászlaját a. Alapdogmája a nemzeti, szabadelvű,demokratikus politika volt Mint ilyen követelte a hitbizományok korlátozását, eltörlését, a

TARC A

S z e r el e m.

Irta: Albert Delpit.

I.

Fernande de Ryant grófné felszaladt a lépcsőn, kinyitotta a kis első emeleti lakás ajtaját, gyorsan belépett és magára zárta az ajtót. A szerelem kis fészke volt ez a lázas Páris közelében. Mindenütt virágok; hanyagul elhelyezett kerevetek a vastag szmirnaszőnyegen. A kandallóban tűz pislogott. A magas karcsú nő maga volt a megtestesült aggodalom. Arca sápadt volt, vértelen ajkai folyton azt susogták : Ugyan mit fog felelni ? Mit felel ? Három-négy perc telt igy, néma csendben kulcs csikorgott a zárban, mire hirtelen megváltozott a grófné. Mosolygott, amikor Henri Servain belépett. Plenri karjaiba zárta és megölelte, szinte összeforrtak. Az asz- szony bontakozott ki és a pamlagra ült; a férfi mellé telepedett egy földön fekvő párnára.

A grófnő szólalt meg.

— Féltékeny vagyok . . . Annyi kisértés környez téged ! Fiatal vagy, hires vagy. Az asz- szonyokat mámorossá teszi a zenéd . . . Mind akar, kivan . . .

— Imádlak 1-- És a színházak . . . Körülrajongnak,

mint valami ércből való csodát, ellopnak tőlem. Jól ment ma az operád próbája?

— Nagyon jól.

Fernande elkacagta magát.

— Ki is énekli a főszerepet ?

— Louise Plantier.

—- Úgy. Hallom, hogy beléd bolondult és te is nagyon csinosnak találod.

Henri elfordult.

— Biztos vagyok benne, hogy sohasem csaltál meg és most féljek ettől az . . . énekesnőtől . . .

— De kérlek . . .

— Igazán nem érdeklődői iránta ?

— Igazán.

— Tudod, hogy ép úgy szeretem benned a jellem nemességét, mint a tehetség nemességét. Add becsületszavadat, hogy nem hazu- dol, akkor hiszek.

— Becsületszavamra.

Az asszony felugrott, könnyes szemmel, kétségbeesve sikoltotta :

— Gyáva! Gyáva 1 Szeretője vagy ennek a leánynak. írtál neki! Itt van a leveled. És a becsületeddel tanúskodtál. Hazudtál, mint egy elcsapott cseléd. Hazudtam-e én valaha neked ? Örömmel debtam kockára érted mindent. Az egész város ismeri viszonyunkat; férjem, barátaim, a társaság, egyszóval mindenki. Nem törődöm becsületemmel, csak a szerelemmel . . . És te hazudsz ! Hazudsz !

A fiatalember a fájdalmában vonagló asz- szony elé vetette magát.

— Jól van! Gyáván hazudtam! Féltem, hogy elveszítelek ... de szeretlek, szeretlek, nem tudok nélküled élni .... Édes szerelmem . . .

— Hozzá kell- szoknod. Mert én megvetlek . . . gyűlöllek . . . Isten veled.

Henri az ajtó elé állt, kiterjesztett karokkal, emelt fővel.

— Hallgass rám, jól ismersz. Ha nem bo- csátsz meg, öngyilkos leszek.

Fernande kegyetlen, fájdalmas nevetésben tört ki.

— Rajta! Az ilyesmit nem jelentik be, hanem megteszik.

A fiatalember félreállt és hidegen mondta :

— Jól van, Isten veled . . .

II.

Ryant gróf hét óra felé tért haza. Azt mondták neki, hogy a grófnénak migraineja van nem fogad senkit. Csak harmadnap a villásreggelinél találkozott a házaspár. A gróf kezet csókolt feleségének :

— Szeretnek önnel csevegni, kedves barátnőm, Megengedi, hogy elkísérjem kis szalonjába.

Fernande meglepetést árult el. Évek óta nem beszéltek bizalmasan.

Mikor a kis szalonba értek, Fernande leült és férjére tekintett:

Hátralékos előfizetőinket egesz tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.