Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-04 / 6. szám

XVI. évfolyam.

6« szám.

Szekszárd. 1906 február 4.

Előfizetési ár:

Egész évre: ... 12 korona.

Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon.

Egyes számok ugyanott kaphatók.

~ MTA

..... AMA. .A'

PO

LITIKAI ÉS V GYES [TARTALMÚ HETILAP.

Megjelen minden vasárnap.

Szerkesztőség es kiú ohivatal: Szekszárdon, Var-utca 130. sz.

18.

Szí rkesztőségi tetefon-szám

Felelős szerkesztő és laptulajdonos ;

Or. LEOPOLD KORNÉL.

— Ki a cl ó h i w at a I i telefon-szám II.

Főmunkatárs :

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

íl Kéziratok vissza nem adatnak

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. * 1 * 1

A béke.

—U\ Akármit állítsanak is egyes koalíciós lapok, melyek sehogysem akarnak lemon- da i lapjaiknak a válsággal járó éidekíeszitó, tehát a/ olvasóközönség figyelmét és idegeit izgató, szenzációt hajhászó irányáról, az ország túlny unó nagy többségé, parikülönbség nélkül, határozottan óhajtja a békét, valósággal áhiioz a béke után.

A válasziók a koalic ónak atkák a többséget. emíek a többségnek nemcsak jóga, de kötelessége is kormányt alakítani és az ország kormányzásáról a parlamentáris elvek szerint gondoskodni. Ezt követeli a parlamentarizmus legelemibb sarktétele. Ha egyes kérdésekre nézve a korona és a többség nem tudnak megegyezni, azok törvényhozási beavatkozás nélkül függőben tartatnak, ami éppenséggel nem jelent a többség részéről elvfeladást.

A nemzet óhajtja a koronával való megegyezőt és a kibontakozást a válságból, amely nap-nap után léket üt az alkotmányon és az ország legfontosabb érdekeit sérti.

B ke nélkül nincsen munka, munka l éikül nincsen fejlődés és a nemzetek életében, ha 'ó icsen fejlődés, az hanyatlást és telpedét jelent.

Makacsság és d.c nem alkalmasak a beké megkötésére E< ne féljenek a többségi pártok vezérei, hogy jogfeladással, árulással, a nemzet kijátszásával fogiák őket vádolni. Rágalom és-gyanúsítás minden időben szerepeltek a politikai életben, azért a tisztes és józan közvélemény, mely az állami élet rendes menetének helyreállítását várja, két kézzel nyúl a béke után.

Anarássy Gyula gróf és társai ugy- látszik érzik a felelősséget, mely a béke meghiúsulásával a nemzetet valósággal katasztrófa felé sodorná és nem engedve a terrorizmusnak, becsületes igyekezettel fáradoznak a kibontakozás munkájában

Azért is szükséges, hogy a többségi pártokból alakuljon meg mihamarább a kormány, hogy a jelenlegi alkotmányellenes és imparlamentáris kormány, mely sem a parlamentben, sem azon kívül boldogulni nem képes, mielőbb távozzék a helyéről és hogy a parlamentáris rend, az alkotmányos élet és a törvények uralma ismét helyreálljon az országban. A parlament ellenére működő kormány épugy kárára van az országnak, mint az az áramlat, amely az adó nem fizetést hazafias cselekedetnek glorifikálja.

De nemcsak az imparlamentáris kormány eltávolítása okából kívánatos a koalíciós kormány megalakulása, hanem a parlamenti váltógazdaság szempontjából is, hogy a nemzet ne csak az opponálás és negació, hanem a felelősség mellett való kormányzás és alkotás terén is lássa végre az ellenzéki vezéreket és pártokat és ne csak cifra szavakból és puszta ígéretekből, hanem tényekből tudja megítélni, hogy mi volt előnyösebb az országra nézve, a Széli Kálmán és Tisza István-féle kormányzat vagy az Andrássy, Kossuth, Apponyi, Bánffy és Zichy Aladár-félt regime ?

Es mindezek fölött áll az ország általános na y érd eke, amelv abban áll, hogy a válságnak destruktív és romboló hatását a békés és produktiv nemzeti munka áldásaival egyenlítsük ki mihamarább.

VARMEGYE.

1

— A szekszárdi kir. államépitészeti hivatal személyi és dologi' kiadásaihoz Tolna- vármegye arányíagos hozzájárulását a törvény- hatósági közutak műszáki szolgálatának ellátásáért az elmúlt, valamint a 'folyó évre a kereskedelmi miniszter évi 7000 koronában állapította meg a közigazgatási bizottság, véleménye alapján.

— A törvény hatósági közutakon az 1906. évben házi kezelés mellett'végzendő'munkálatok költségeire a kereskedelmi miniszter, engedélyezése alapján 15.964 korona 2 fillér utalványoztatok ki.

— Nem engedélyezett napidij. A belügyminiszter egy anyakönyvvezető eskütétele alkalmából tudatja a vármegye közönségével, hogy eskütétel alkalmából a fennálló, gyakorlat szerint napidij n e m engedé 1 y e z t e t i k.

— Fölterjesztett jegyzőkönyvek, Agyárak és ipartelepek vizsgálatáról az elmúlt év második felére vonatkozó jegyzőkönyvek, nemkülönben az iparhatósága megbízottak ölési jegyzőkönyvei fölterjesztettek a kereskedelmi miniszterhez:

VÁROSI ÜGYEK.

A vizkérdeshez.

Mindenki tudja ma már, hogy a vizkérdés tulajdonképpen Szekszárd jövőjének kérdése. Közegészségi, közgazdasági, tűzbiztonsági és város rendezési szempontokból egyaránt mellőzhetetlen, hogy városunk elegendő, sőt bő- és egészséges vízzel láttassák el.

A kérdés már föl van vetve; a vízellátás létesítésére vonatkozó kezdő lépések már megtétettek. De nagy hiba volna azt hinni, hogy e kérdés is more patrio, csak úgy patriárkális módon lesz kezelhető. Az élet-ösztön ráveszi a lakosságot, hogy elementáris erővel követelje ez ügyben az erélyes és sikerre vezető lépéseket, nem törődve a nehézségekkel és költségekkel, melyek gátul szolgálnak. Erre mutat dr. Kramolin Gyula városi bizottsági tagnak indítványa, melyet a legközelebbi városi közgyűlés elé terjesztett és melyet figyelemreméltó, közérdekű voltánál fogva a következőkben szó szerint közlünk:

Tekintetes Képviselőtestület!

Ismeretes, hogy legutolsó közgyűlésünkön Tóth Károly műszaki tanácsos urnák egy ártgzi kút furatására vonatkozó határozati javaslatát a Képviselőtestület elvetette, illetőleg a tekintetes Tanács javaslatát tette magáévá, mely az indítványt «elvben» ugyan elfogadta, de az eszme megvalósítását egyelőre függő kérdésnek hagyta. Talajviszonyainknak eddigi ismerete alapján magam is bizalmatlansággal viseltetem a városunkban már két ízben is sikertelenül megkisér- lett ártézi kút eszméjének életrevalósága iránt s a. kútfúrásnak vak reménykedéssel nekimenni legalább is nagyon kockázatos dolognak tartom, melynek a nagy költség dacára tökéletlen — vagy esetleg teljesen negatív eredményébe a várost belelovalva látni nem szeretném ; azonban ezen aggodalom nem gátolhat meg abban, hogy az ügyet, melynek talajából az ártézi kút

eszmeje is fakadt, t. i. varosunk vizkérd'ését, újból szőnyegre ne hozzam !

Kétségbe nem vonható tény ugyanis, hogy ■ mai állapotaink e tekintetben erős és alapos kifogások alá esnek, mert vizünk — néhány kut- tól eltekintve — rossz és kevés: mint ivóvíz ártalmas emberre és állatra egyaránt: kisiparunk gépüzemü haladását gátolja, mert idő előtt tönkre tesz minden kazánt; bő öntözésre és nagyobb tűz oltására pedig nem elegendő. Mindnyájunknak városatyai kötelessége tehát belátni végre azt, hogy városunknak adófizető polgároktól lakott minden részét kifogástalan minőségű és kellő bőségü vízzel mielőbb és egyformán ellátni olyan feladat, amely nemcsak köztisztasági és közegészségügyi, hanem ipari, állattartási és tűzbiztonsági, vagyis végeredményében igen fontos, sőt életbevágó gazdasági . érdekeket is szolgál s ■ ezért ezen lényeges kérdés megoldását . nem szabad az «elvi jóakarat» látszatával sem a napirendről leszon- tani, mert annak folytonos elodázása saját húsúnkba vágó mulasztást képez ! Azzal tehát foglalkozni kell, ezt követeli azon lakosság komoly érdeke, mely bizalommal bízta sorsát a felerészben választott Képviselőtestület bölcs be- - látására!

Az utóbbi hetekben hirlapilag és magán 'téren lefolyt eszmecserék arról győztek meg, hogy egyőnk sem arrogálhatja .magának azon tehetséget és speciális, geológia szakismeretekét, melyek a vizkérdés végleges megoldásának legcélszerűbb és az adott esetben technikailag is j legjobb és relativ legjutányosabb mikéntjét meg- | állapítani és eldönteni hivatott lehetne s ezért j én a vízellátás módjára nézve konkrét’ javaslatot j nem is teszek ; lehet, hogy az iszapjától előzetes

1 centrifugálással megtisztított Sió folyó vize, — lehet, hogy a külön e célra nyitandó bővizű kutak rendszere a jobb, én ezt ma nem kutatom. De azt igenis óhajtanám, hogy e ránk nézve oly fontos kérdés eldöntésénél ne érjük be a már kérelmezett s a m. leír. földművelésügyi •miniszter által meg is ígért, illetőleg utasított, csupán egy vízépítési igazgatósági kiküldött véleményével, aki végre is csak hivatalból dolgozván — talán kevesebb ambícióval é$ melegséggel foglalkoznék ezzel ; sem pedig ne hallgassunk — bármely neves — kútfúró mérnök- vállalkozókra, akiknek főcélja egy újabb megbízatás — mondjuk : üzletkötés — lévén, esetleg igen optimisztikus felfogással vinnék bele a várost az ártézi kút kísérletébe : hanem forduljunk egy elismert, tudományos tekintélyű s e mellett a dolog praktikus részében is jártas, szaktudós, egyetemi vagy műegyetemi tanárhoz, hogy lejövén és talajviszonyainkat a helyszínen, a szükséges időn át behatóan tanulmányozza, kimerítő vélemén3myel jelölje ki a legjobb megoldás útját és módozatait s eg3rben — legalább hozzávetőleg — költségelőirányzatot is készítsen az esetünkben általa legjobbnak vélt rendszerű vízvezeték-hálózat kiépítéséről. Az ezzel járó tisztelet és munkadij áldozattól visszariadni nem szabad, mert egyrészt a költségek a szóban forgó nagy beruházással szemben relativ csak csekélyek lehetnek, másrészt pedig, mert aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.

De városatyai feladatunkat a vizkérdés ki meríti, várossá alakulván, napról-napra újabb és újabb hiányok tűnnek elő berendezéseinkben s minduntalan uj eszmék, uj kívánalmak merülnek íöl ötletszerűen, melyek azonban nagyrészt jogosultak, de rendes költségvetésünk és jövedelmeink keretében meg nem oldhatók. Minden egyes ilyen felmerülő városi szükségletet és apróbb részletkérdést mindig külön közgyűlési harcok és külön «ad hoc» törlesztéses kölcsön- kék tárgyává tenni rendkívül kicsinyes, nehézkes és rövidlátó eljárás lenne és végeredményében nem haladást, hanem keserves döcögést jelentene ; a felmerülő, életrevaló eszméket pedig «rávaló költség és jövedelem hiány» címén bunkóval agyonverni olyan eljárás volna, ami előbb- utóbb igen megboszulná magát. Ezért összes, életbevágó városi szükségleteinket egy egysé-