Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-12-02 / 49. szám
XYI. évfolyam. 49. szám. T Szekszárd, 1906 december 2 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivntalon klrill elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. nBHMMHHP POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Ki a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. I Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Andrássy szobra előtt. Király és nemzet együttes kegyelet- nyilvánítása között leplezik le holnap a fővárosban a nagy Andrássy szobrát, akinek a 67-iki kiegyezés megalkotásában oroszlán része volt és aki a magyar állami élet megújhodásában alapvető, irányitó és döntő szerepet játszott. Néma áhítattal gondolunk e szobor előtt elhunyt jelesünkre, akinek egyénisége, tettei, szavai, politikája éles körvonalakban domborodnak ki a közelmúlt történetének hátteréből és soha nem homályosuló aranyos sugárkévét fonnak neve és nemes alakja köré. A történet teljes jelentőségében méltányolja Andrássy Gyula tetteit, aki mint békeszerző a Habsburg-ház és Magyarország között, nemcsak a királyt és a magyar nemzetet egyesítette a magyar alkotmány alapján, hanem Ausztriát és Magyarországot is visszaadta eredeti hivatásának és rendeltetésének: a békés, fokozatos fejlődésnek és erősödésnek. Ez a béke épenúgy érdekében állt a királyi háznak, mint Magyarországnak, nem különben Ausztriának és hogy ez igy van, mi sem mutatja meggyőzőbben, mint az a káprázatos fény, az a világbiró hatalom, az a rendezettség előidézte nyugalom és biztonság, mely Andrássy politikájával a dinasztiára is, Magyarországra is, Ausztriára is elkövetkezett. A 67-es kiegyezésről szólva, nagy hálátlanság volna hallgatással mellőzni Deák Ferencet, a haza bölcsét, e kiegyezés mesteri megteremtőjét; de a haza bölcsének Andrássy Gyula volt a legügyesebb és legszerencsésebb kezű, lángeszű munkatársa, aki a szabadságharc és számkivetés borzalmai után is ifjúkori eszményképeihez hű maradva, ereje teljességéből egyengette a közeledés útját király és nemzet között, hogy a kölcsönös félreértések eloszlatásával, a múltak keserűsé geinek gyógyításával, a jogfolytonosság biztosításával az alkotmányt helyreállítsa és a magyar parlamentárizmust újból életbe léptesse. Andrássy Gyula igazi 67-es, igazi szabadelvű és igazi magyar státusférfiu volt, akiben a lángészszel szeretetreméltóság és szellemesség párosult. De mindezek mellett nagy érdeme volt, hogy szemei túlláttak a magyar haza szűk határán. Széles szemkörü, az egész világot áttekintő államféríiu volt, aki nemcsak érezte a magyar nemzet hivatását, hanem azt is tudta, amit a magyar nemzetnek, ha hivatásának meg akar felelni, tennie és cselekednie kell és ez: az európai kultúrához, az európai érdekekhez való őszinte csatlakozás. Andrássy igazi világfi és igazi «európai» volt ugyan, de azért az «európai» külső alatt hamisítatlan magyar szív dobogott, mely hazája és faja fenmaradásáért, biztosításáért mindent elkövetett. Ez a vonás húzódik végig az ő Balkán-politikáján, mely Bosznia és Herczegovina elfoglalásában csúcsosodott ki. Megengedjük, hogy az okku- páció udvari politika volt, «az én Házam politikája» — mint annak idején Ö felsége mondotta — de azt Andrássy oly zseniálisan hajtotta végre, hogy országunk védelmi politikájának, a Balkánon való hatalmi állásunknak megingathatatlan sarkpontja lett, melynek segélyével képesek leszünk a Balkánnak nemcsak politikai, hanem, ha az előfeltételek meglesznek, kereskedelmi, köz- gazdasági irányítására is. És ez a vonás adja meg jelentőségét az általa kezdeményezett és megkötött magyar — osztrák—német szövetségnek, mely- lyel úgy Magyarországnak, mint Ausztriának, nemkülönben Németországnak nemzetközi helyzetét megerősitette és az európai békének elévülhetetlen szolgálatokat tett. Andrássynak, mint külügyminiszternek Balkán-politikáját és német szövetségét az egész világ — kivéve persze a pánszlávokat — a legteljesebb elismeréssel méltatta. De bármily édes volt ez elismerés, nem ért föl azzal a keserűséggel, melyet a miatt érzett, hogy épen honfitársai nem lelkesedtek kellően Balkán-politikájáért, sőt azt erősen ellenezték. <A magyarok megbolondultak» — mondotta keserű nyerseséggel a sok izetlen gáncsolódásra és — otthagyta a fényes hatalmi állást, annál is inkább, mert az ő elve az volt, hogy a bukást az államférfiak csak úgy kerülhetik el, ha «nem eszik végig az étlapot.» Elment tehát, hatalma és szellemi képességei teljességében; de politikája máig és még ezután is sokáig változatlanul érvényesülni fog. Nem különös-e, hogy a nagy Andrássy külpolitikáját, mely eminenter magyar faji politika, az osztráknémet Haymerle, a morvává fajzott Kálnoky, a lengyel Goluchow- szky külügyminiszterek akarták folytatni ? És nem különös-e, hogy ma, midőn Andrássy külpolitikájának nemzeti vonása é- 67-es közjogi alkotásának megingathatat TARCA. Az Apponyi család oklevelei. Aki a ködös múltnak múló emlékein örvendve csüng, az kiváló élvezetet találhat egy, a sajtót most elhagyott munkában, mely A Pécs nemzetség Apponyi ágának Oklevelei I. 1241 — 1526. Budapest, 1906. cim alatt most látott világot. Ezen 528 oldalra terjedő vaskos köteten már első pillanatra feltűnik a szerző vagy kiadó nevének hiánya. Névtelenül jelent meg e kiváló munka. Aki azonban a lengyeli kastély urát éveken át fakult foliánsok halmazatába elmerülve néha megpillanthatta, annak fogalma volt ama munka nagyságáról, melybe belefogott s melyet fáradságos kitartással végzett, az ismeri e névtelenül megjelent munka szerzőjét vagy kiadóját. De az is, aki nem volt e titokba beavatva s csak a munkát látja most, már a kiállitás technikai tökélye után ítélve is, rájön arra, hogy ezt csak egy bibliográfus szakértő adhatta ki jjy finom Ízléssel és csinnel s ilyen bibliográfus csak egy van az Apponyi családban s ez gróf Apponyi Sándor v. b. t. tanácsos, fő- kamarásmester. E tekintélyes munka az Apponyi családnak közel 700 évre kiterjedő múltja egész terjedelmében közölt eredeti okleveleit öleli fel a mohácsi vészig. Hogy milyen kincs rejlik ebben a történeti kutatásra, azt a laikus alig tudja megbecsülni. Főleg Nyitra, Pozsony, Trencsén, Hont, Győr, Barcs, Nógrád, Abauj, Gömör, Sopron, Esztergom és Komárom megyék találnak irigylésre méltó bő anyagot helyi viszonyaik felderítésére. Nagy élvezettel forgatja azonban e munkát művelődés történeti szempontból a laikus is s ebben nagyon megkönnyíti munkáját az olvasónak a munka rendkívüli gyakorlati beosztása s a széljegyzeteken adott pontos naptári időmeghatározás. Dr. Kämmerer Ernő irt ehhez egy tömör bevezetést, .mely kitűnő áttekintést nyújt a munka egész anyagára, a melyeknek adataiból összeállította a Pécz nemzetség terebélyes családfájának ez ágát. Nagy hasznát veszi az olvasó a kronológiai sorrenden adott összes okmányok rövid kivonatának s a végén található pontos, kimerítő név- és tárgymutatónak. A ki csak a bevezetést s okmányok kivonatát olvasná el, már az is nagy élvezetet talál s jó áttekintést nyer a munka egész anyagáról. A ki pedig az okmányok részleteibe ereszkedik, azt bőven kárpótolják a régi jogi eljárások s kultúrtörténeti adatok érdekesnél érdekesebb részletei. A bevezetésből tudjuk meg : hogy a Pécz nemzetség, már a XII-ik században több ágra oszlott, igen előkelő állást foglaltak el, érdemeikért már akkor, az ország különböző vidékein kiterjedt birtokokat kaptak. Ez mutatja, hogy mennyivel régibb az eddig ismert adatoknál e nemzetség, melynek ha nem is ismerjük eredetét, de legnagyobb valószínűséggel még a honfoglaló ősök idejébe nyúlik vissza. E nemzetségnek ma már egész irodalma van. A legjelesebb történészeink és heraldikusaink foglalkoztak ezzel, igy a többi között: Lehotzky, Tessedik Ferenc, Gyurkovics György, Nagy Iván, Nagy Imre, Karácsonyi János, Wertner Mór, Siebmacher és Marczali Henrik. Az e kötetben közölt okmányok 1241, évtől kezdődnek s valamennyi (228 darab) gróf Apponyi Géza hőgyészi levéltárában őriztetnek. A most élő gróf Apponyi-család a Pécz nemzetségü Legg-től származik, kinek fia, Ivánka egy 1293. évben kelt okirat szerint már comes és nagy uradalmak birtokosa volt, mert ugyanezen évben már Berény nevű birtokot «rokoni szeretetből» a szintén Pécz nemzetségü Vörös Ábrahámnak és ennek örököseinek adományozza, ki szintén már mint Comes emlittetik. A sokat szerepelt Ivánka Comesnek 4 fia volt : Péter, László, János és Aladár. A bárom első testvérnek (mint Peecbi Ivánka Comes fiaiHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szivesk edjenek-
