Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

XVI. évfolyam.

45. szám.

re m?

Szekszárd, 1906 november 4

TOLNAVARMEGYE

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 korona.

Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Kifizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hWatUon kiről elfogad Molnár Mór könyvnyomdája ée papirkereskedése Szekazárdon.

Egye* számok ugyanott kaphatók.

■M»H1 ff1 .ui mmm**?*

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Meg-jelen minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Szerkesztőségi telefon - szám 18. - K i a d ó h i v a t a I i telefon-szám II.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; ~ Főrounkatárs :

Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Kéziratok vissza nem adatnak?

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint rxáuittatnuk.

Vasút hálózatunk fejlesztése.

Manapság általános jelszóvá lett a vasutak, csatornahálózatok és müutak építése, egyszóval: a forgalmi eszközök szaporítása, iparvállalatok létesítése, amelyek lehetővé teszik gazdasági berendezkedésünk önállósítását.

Alig van alkalmasabb vidék a gyáripar fejlesztésére, mint azon dunamenti községek környéke, amelyen az Adonyszabolcs—paksi vasút keresztül halad. Hazánk gazdasági fejlődése s a megindult vállalkozási kedv folytán az ipar és kereskedelem föllendülése várható, de hogy ezen vállalatok prosperálhassanak, alkalmas helyeken állitandók fel, már pedig vidékünk földrajzi fekvése, a fővároshoz való közelsége, a Duna folyam és általában a vizieró felhasználása, mind megannyi biztosíték, hogy ezen vidék erre a legalkalmasabb, miért is égető szükséggé vált, hogy az eddig Pakson zsák-utcában végződő vasútnak tervezett Tolna—mözsi vonalszakasza kiépíttessék, ami által az immár kétségtelenül Baja—báttaszéki vasúttal szerves összeköttetésbe jutna.

Ezen vasútra vonatkozólag első sorban arra kell törekednünk, hogy annak az államosítása minél előbb megtörténjék és e vasút, mint fővonal, elsőrendűvé tétessék; továbbá a Paks—Tolna—mözsi, úgyszintén a már rég tervezett Báttaszék—baranyavári vasút is fővonalként kiépíttessék, mert ez lenne a legcélszerűbb és legegyenesebb irány a megszállott tartományokba, s egyúttal a Keletre.

Ha Magyarország iparát, kereskedelmét, mezőgazdaságát s ezzel kapcsolatosan Kelet felé irányuló külkereskedelmünket nagyban

TA RC A.

Zubiri.

Irta: HUGO VIKTOR.

Drága gyöngy collier volt a nyakán és egy vörös, idegenszerüen szép kazsmir sál. Pálmák voltak belehimezve aranyból és ezüstből és egészen a sarkáig hullott alá.

Belépett, sálját a divánra dobta és leült a tűz közelében felteritett asztal mellé.

Festőjét oldala mellé ültette és nekem jobbján mutatott helyet.

— Üljön ide, mondotta, egészen közel hozzám és ne érintse meg a lábamat, nem szabad megcsalnunk ezt a fajankót. Ha ön tudná ? . . . Én vagyok az ostoba, mert szerettem őt. Ön láthatja, hogy nagyon csúnya.

Beszédközben megrészegülten, szerelmes szemmel nézegette Seriót.

Az igaz, kezdte újból, hogy tehetsége az van, sőt nagy is a tehetsége ; de képzelje csak, hogy hogyan Ismerkedtünk meg. Egy idő óta ott láttam ólálkodni a kulisszák között és megkérdeztem : Ki az a nagyon csúnya ur itten ? Caprasti hercegtől kérdeztem, ki egy estén vacsorára elhozta őt. Mikor közelről megláttam, azt mondottam: Ez egy igazi majom ! Ő, nem is tudom, hogyan nézett reám. A vacsora végén megszorítottam kezét, mikor egy tálat nyújtottam

emelni óhajtjuk s ha a nyugati államokkal lépést akarunk tartani, ez eddig vétkesen elhanyagolt dunamenti megyéket és városainkat a nagy dunai forgalommal kapcsolatba kell hoznunk vasutak és áthidalások által.

Pakshoz közel 3 ilyen zsák-utcában végződő vasút van, t. i. a paksi, a duna- pataji és a kalocsai, amelyeknek összeköttetése által az Alföld legrövidebb utón jutna kapcsolatba a Dunántúllal, esetleg Bosznia és Fiume felé is; ennek megvalósítása nem ütközhetik nagy nehézségbe, mert a mára- marosszigeti és dunaföldvári tranzverzális műut folyományaként létesítendő közúti áthidalással ezen országos fontossággal biró összeköttetést meg lehetne valósítani.

A Sárbogárd - szekszárdi vicinális vasútnak elsőrendűvé tétele mellett semmi érv nem szolgál, mert Budapesttől egész Szek- szárdig alig érint számbavehető községeket és igy azon célnak, melyet betölteni hivatva van, mai minőségben is megfelel. De az Adonyszabolcs—paksi vasút a következő népes községek határát szeli át: Dunaadony, Rácalmás, Dunapentele, Hercegfalva, Baracs, Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Dunakömlód és Paks s ha ez a vasutirány kiépíttetnék csak Szekszárdig: Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd és Tolna községek érintésével, több mint 100,000 lakossal biró területet kötne össze s igy minden előföltétel s minden érv amellett szól, hogy ezen vasút elsőrendűvé tétele az országnak is eminens érdeke.

Alig van vármegye az országban, mely. kedvező fekvése dacára oly mostoha sorsban részesült volna, mint épen Tolnavármegye, amely a hazát mindig híven szolgálta, gazdag történelmi múlttal dicsekedát neki. Bucsuzáskor egészen halkan azt kérdezte tőlem :

— Mely napon akarja, hogy visszajöjjek ?

Azt feleltem: Mely napon? — Ne jöjjön

nappal, ön nagyon is csúnya, jöjjön este. Egy este eljött. Eloltottam mind a gyertyákat. Másnap újra eljött, harmadnap is, három estén keresztül. Nem tudtam, hogy mi van velem. A negyedik napon azt mondtam zongoramester- nőmnek:

— Nem tudom, hogy mi van velem; Itt van egy ember, akit nem is ismerek, csak a nevét tudtam, ki minden este eljön hozzám. Fejemet keblére szorítja és olyan szelíden szól hozzám, olyan szeliden. Ő nagyon szegény, két nővére van, azoknak sincsen semmijök sem ; ő beteg, szívbaja van. Bolondul félek, hogy őrült szerelmes leszek beléje. Tanárnőm azt felelte : Eh! Az ötödik napon azt hittem, hogy mindennek vége . . . Azt mondám tanárnőmnek : Untatni kezd már ez az ur nagyon !... Magam se tudtam már, hogy mi lel. Uram, ez harminckét nap óta tart igy. És képzelje csak, ő, ő nem is alszik. Reggelenként rúgásokkal kergetem el.

— Igaz ! — szólt közbe Serió melankolikusan. Ő rúg ... A leány feléje hajolt és bálványozva nézett rája.

— Te igazán nagyon csúnya vagy ahhoz, lásd, hogy ilyen csinos leány szeressen, mint aminő én vagyok. Mert igazán, uram, folytatá

hetik, egész hosszában a Duna nyaldossa partjait, régi időktől fogva megvan benne minden előföltétele az egészséges fejlődésnek s mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a múltban oly gazdag, virágzó községeink: Szekszárd, Dunaföldvár és Paks kereskedelmileg és iparilag mit sem ha,adtak, hanem inkább visszafejlődtek.

A 28 klmeteres paks—tolnamözsi összeköttetés által, a megye legészakibb része a legdélibb résszel jutna vasúti összeköttetésbe, a központon keresztül, aminek úgy politikai, mint gazdasági fontosságát elvitatni nem lehet.

Közgazdasági téren a meggondolatlan lépések nemcsak az élő nemzedéket, hanem még az utódokat is károsítják, miért is minden oly törekvés, mely a közérdekkel ellentétben áll, kiküszöbölendő.

Fontos kérdést képez nemzetünk köz- gazdasági életében a közép Duna áthidalása. Ha szemügyre veszszük Magyarország térképét, azt látjuk, hogy Pozsonytól Budapestig a Duna több helyen át van hidalva, mig Budapesttől lefelé, a most tervezett bajait és újvidékit kivéve, sehol áthidalva nincsen s ha ennek okát keresnék, még áz intéző körök sem tudnák megmomondani, pedig a Pakson és Dunaadonyban kiépített dunai körvasút már úgy lett tervezve, hogy a nagy dunai forgalommal, mint átrakodó állomás, jusson összeköttetésbe. Az átrakodó állomások nagy költséggel meg is építtettek, de azoknak mindeddig a gyakorlatban hasznát — sajnos — nem vettük.

E minden tekintetben országos érdekeket szolgáló vasúti összeköttetésnek létesítése — áldozatok árán is — megvalósítandó, annyival is inkább, mert a paks—tolnamözsi 28 km. távolságon csak mintegy 4 km.

felém fordulva, ön nem ítélhet meg engem; az arcom kissé törődött, ez az egész! De igazán csinos vagyok . . . Mond csak, Serió, akarod,, hogy megmutassam neki a vállamat ?

— Mutassa! — mondá a festő.

Serióra tekintettem. Halvány vol. A leány lassan, koketteriával és habozással telt mozdu- lattal nyitotta fel ruháját és imádatteljes szemmel és gúnyos mosollyal kérdezte Seriót.

— Mit bánod, ha meg is mutatom vállamat 1 Serió ? Úgy is meg fogja látni, ha majd vala- \ melyiknapon az övé leszek. Megmutatom. Akarod ?

— Mutassa! felelt Serió.

Hangja remegett. Ő maga zöld volt. Borzasztóan szenvedett. A leány felkacagott.

— Nos és! . . . mondá, ha látja is vállamat? Az egész világ látja . . .

És két kezével lerántva derekát, minthogy fűzőt nem viselt, hasított inge egy olyan csodás vállat és nyakat mutatott, mint a minőről a költők énekelnek. Danaénak lehetett ilyen keble, ilyen hasított inge azon a napon, melyen Jupiter Rotschilddé változva lépett be hozzája.

Nos tehát, ebben a pillanatban nem Zubi- rit néztem, hanem Serióra tekintettem.

Remegett a dühtől és a fájdalomtól. Hirtelen nevetni kezdett, mint egy nyomorult, akinek szive agonizál.

— De nézze hát 1 kiáltott, nézze egy szűznek vállait és mosolyát!

Zubiri ismét felvette derekát és felkiáltott;