Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-07 / 41. szám
1906. október 7. TOLNA VARMEGYE. 3 ság előtt teszik panasz tárgyává az érdekeikben sérelmet találó részvényesek. Ezután Apponyi Géza gróf a Szekszárd városa által kérelmezett menetrendváltozás iránti kérelmet terjesztette elő, kifejtvén annak fontosságát, hogy a mostani kellemetlen éjjeli összeköttetés helyett a fiumei esti gyorsvonatokhoz kapjunk Sárbogárdon át közvetlen összeköttetést. Hirling polgármester erre néhány szó kíséretében átnyújtotta a miniszternek a kérvényt. A miniszter méltányosnak találta a kérelmet és kilátásba helyezte annak kedvező elintézését, nagyon hangsúlyozta azonban, hogy ennek a vonalnak fentartása tetemes áldozatába kerül az államnak. Ez a felfogása a miniszternek azonban nyilvánvaló tévedésen alapszik. A minisztei bizonyára azt hitte, hogy a szekszárd—sárbogárdi vonal szintén csak helyiérdekű vasút, pedig az már nagyon régóta az államvasutak tulajdona s igaza volt az egyik közbeszólónak, hogy ez a vonal egyik legnagyobb forgalommal biró és legtöbb hasznot hajtó vicinális vasútja a magyar államvasutaknak, amely azonban csökönyösen ragaszkodik a L u d v í g elnök-igazgató által inaugurált ahhoz a rendszerhez, mely minden reformot és beruházást a lővonalaknak ad, a szárnyvonalaknak pedig, akármilyen jelentőséggel és forgalommal bírjanak is azok és bármilyen nagy hasznot hajtsanak is a máv. pénztárának, semmit sem ad, csupán azért, mert véletlenül szárnyvasutról van szó. Vármegyénk főispánját mindenesetre köszönet illeti, amiért vasúti ügyeink javítása érdekében a kezdeményező lépéseket megtette és amiért fáradságot szentelt ennek az ügynek. Akár meglesz a mostani akciónak az az eredménye, hogy az eddiginél jobb menetrendet kapjunk, ami elsősorban külön tehervonatok beállításával és a fiumei vonattal közvetlen összeköttetést nyújtó negyedik vonatjárásnak beillesztésével volna elérhető, akár nem, a vasúti kérdést nem szabad hagyni a napirendről levenni Nem szabad tovább tűrni, hogy vármegyénk vasúti ügyei ezentúl is szégyenteljes hamupipőke helyzetűkben maradjanak. Ha az elmúlt évtizedekre visszatekintünk, azt látjuk, hogy a mi vármegyénk és főleg annak székhelye az államtól csak morzsákat kapott mindig. Hogy egyebet ne említsünk, itt vau a főgimnázium, melyet évtizedes agitáció után csak akkor kaphattunk meg, amikor annak létesítésére a vármegye 200 ezer koronát, Szekszárd városa pedig a berendezési költségeken kívül évi 10,000 korona J hozzájárulást szavazott meg. Az volt az általáDe ezt a késő vénséget nem adják ingyen s nagy az ára és ez az ár: szívj óság. A termet elveszti a fiatalos hajlékonyságát, az arc az üdeség zománcát, a haj a fényét, lágyságát, nem pótol mindent a kozmetika, a vendéghaj, a hamis fog. A fonnyadt vonásokat a kendőzés vagy nevetségessé vagy ellenszenvessé teszi. Mélyebhan fakad a késői szépség forrása; a szívben, a lélekben . . . A szépség külső szépség, ápolása ne legyen öncél. Elhibázott, boldogtalan az olyan nő élete, aki a szépségét tartja a legféltettebb, legdrágább kincsének. Mennyire megremeg az ilyen minden apró pattanástól, szeplőtől ; hogyan óvakodik a lesüléstől, a portól, a széltől. Milyen rabja a szépségének, melynek — szerinte — még a nevetés, a sirás is megárt. Inkább elfojtja szivének érzelmeit, semhogy azok nyomot hagyjanak az arcon. Elhanyagolja az elméjét szépségéért; nem törődik, nem érdeklődik másért csak a szépségéért; környezetét nem iparkodik szellemével, jóságával megnyerni, hiszen ellenállhatatlan fegyvere a szépség . . . nos meggyőződés, hogy politikai okokból részesültünk mi mindenkor ilyen mostoha elbánásban. Most azonban az úgynevezett politikai okok is megszűntek, a vármegye összes kerületei támogatják a kormányt. Közel 24 év előtt nyílt meg a mi vasutunk. Ezen idő alatt személy és áruforgalma megszáz- szorosodott. Magának a szekszárdi állomásnak évenkénti utasforgalma meghaladja a 100,000-t, az áruforgalom szintén nagyon jelentékeny, a fel- és leadásra kerülő áruforgalmi tételek száma évenként csaknem 50 ezer, sokkal több, mint más igen nagy állomásokkal berendezett nagyobb városoknak vasúti forgalma. — Ilyen hatalmas és évről-évre rendszeresen emelkedő forgalom dacára a mi vonalunk és az összes állomások ma is abban a kezdetleges állapotban siny- lenek, mint a létesítés első hónapjaiban. A legcsekélyebb reform vagy beruházás, a menetsebesség gyorsítása vagy a közönség kényelme érdekében idáig soha semmi lényeges nem történt. Összes feliratai a vármegyének, a közigazgatási bizottságnak, a sajtó állandó panaszai, egyéb mozgalmak és feliratok, a kereskedelmi és iparkamara felszólalásai mindig csak süket fülekre találtak. Most van ugyan jelentéktelen toldás-foltozás a szekszárdi állomáson folyamatban, de ez abszolúte nem segít annak botrányos helyzetén. Perron például ezentúl sem lesz. A közönség szakadó esőben kénytelen bevárni a vonat érkezését. Hogy egyebet ne mondjunk, még csak villannyal se világítják a pályaudvart, pedig már 5 év óta szomszédságában van a városi villamos-telep, avagy telefoni sem rendeztek még be az állomáson. Itt van például a baja—szabadkai szárnyvonal, mely egészen hasonló jellegű és kiterjedésű (59 kilométer) mint a szekszárd—sárbogárdi szárnyvonal, csak kisebb forgalommal bir, mint a miénk, mert Baja és vidéke az év nagy részében az áruforgalmat a dunai hajózással bonyolítja le és ámbár Baja városának néhány ezerrel több a lakosa, mint Szekszárdnak, azért I ami állomásunk az említett okból és mert Szekszárd vármegyei székhely, van kir. törvényszéke, kir. ügyészsége, kir. pénzügyigazgatósága, ami Baján nincsen meg, élénkebb forgalommal bir, mint a bajai vasútállomás. Ennek dacára a baja — szabadkai szárnyvonalon naponként négy-négy vonat közlekedik oda és vissza és a Bajáról Budapestig terjedő 234 kilométernyi utat a szintén átszállással járó szárnyvonal közvetítésével úgyszólván ugyanannyi idő alatt teheti meg az utas, mint a szekszárd—budapesti csupán 164 kim. távolságú utat. Az összehasonlítás teháta közönségnek És amikor egymásután tünedeznek el az ifjúság rózsái, kétségbeesett küzdelmet fejt ki «az idő vasfogával.» A szépség ápolásának minden titkos és nem titkos szerei felvonulnak a rombolás feltartóztatására. Eleinte sikerül is megcsalni a világot . . . hajh, de nem önmagát! Kegyetlen fájdalom járja át a vénülő szépséget! Irigységgel, gyűlölettel hatványozott fájdalom! És amitől fiatalságában annyira félt — hogy az érzelmek meglátszanak az arcán — ezek az ellenséges indulatok most annyira hatalmukba ejtik, hogy nem bir többé uralkodni fölöttük s kénytelen eltűrni, hogy kellemetlen bélyegüket a vonásaira rányomják. Az a nő ellenben, aki külső szépségét nem tekinti a természet különös jótéteményének és inkább kedélyvilágát, lelki műveltségét és elméjét ápolja, nem is foglalkozhatik annyit a mu- lékony bájak megóvásával. Az ilyen nő egyáltalában nem azt az álláspontot foglalja el, mintha a környezete lenne ő érette, hanem ő él környezetének, családjának, a szenvedőknek. Ha betegágy előtt áll, vagy ha panaszt hall, ezen a két hasonló szárnyvonalon nyújtott kényelem, előnyök és menetsebesség tekintetében a legjogosultabb és amikor azt látjuk, hogy a bajai szárnyvonal nagyobb menetsebességgel jár, hogy azon négyszer napjában indul a vonat Budapestre, akkor ezen összehasonlítás csak azt igazolja, amit mi már régóta tudunk és örökösen hangoztatunk, hogy a mi vasutunk példátlanid mostoha bánásmódban részesül és hog}'' a mi legszerényebb, bármennyire indokolt és jogosult követeléseink illetékes helyen méltánylásra és meghallgatásra egyáltalán nem találnak. Páratlan fukarságot és ignorálást tanúsítanak éppen ezen vonallal szemben és annak tekintélyes nagy jövedelmét, hatalmas bevételeit pazar bőkezűséggel fordítják a fővonalakra, vagy a szerencsés protektorokkal biró más vonalokra és állomásokra, melyek jelentőség dolgában messze mögötte maradnak a ml vasutunknak és Szekszárd állomásnak. Százhatvan kilóméternyi távolságban vagyunk csak a fővárostól, de a mi vasutunk még mindig ázsiai állapotban van. — Nem kérünk semmi kedvezményt, csupán azt, ami egy kulturális és gazdasági fejlettség dolgában magas színvonalon álló nagy évdekellségneklegjogosultahb kívánsága és természetes igénye. Nagy szolgálatot tesz vármegyénk főispánja a közérdeknek, ha nem lankadó munkakedvvel és eréllyel folytatja vasúti ügyeink megjavítása érdekében megkezdett akcióját és kérjük vármegyénk országgyűlési képviselőit is, hogy szívvel, lélekkel vegyenek részt ebben a munkában. Sikkasztás a szekszárdi állampénztárnál. Nagy föltünést és konsternációt idézett elő a szerdán reggel városunkban elterjedt hir, hogy, a szekszárdi adóhivatal pénztárosát, Lindtner Ármint a kir. ügyészség letartóztatta. A tényállás az, hogy Lindtner Ármin adópénztárnok kedden este a Szekszárd-Szállóban, hol megvacsorázott, találkozott a pécsi kir. főügyész társaságában ott időző Beke Ferenc kir. alügyésszel, kinek azt adta elő, hogy nem bírja tovább elviselni a bűnt, mely lelkét nyomja, bevallotta, hogy a nemrég elhunyt Vinkovics Vince állami adóellenőrrel összejátszva 10-700 koronát sikkasztott az állampénztárból. Vallomása szerint a közvetlen állami adó összegekből sikkasztott és azt megosztotta Vinkovicscsal. Beke Ferenc kir. aliigyész még ugyannem jut eszébe, hogy a legördülő köny barázdát szánthat a sima arcbőrén, hanem átengedi magát a részvétnek, a fájdalomnak mint a hogy azzal se törődik, hogy a szerettei boldogsága fölött érzett öröme megtalálja'zavarni vonásainak szabályos összhangját. Aki másokkal érez, aki henye szépség- ápolásból nem riad vissza a munkától, aki az anyaság szent fájdalmait és örömeit átéli, korán elveszti arcának himporát, de minden uj ránc, uj szépséget hoz^'magával: a szelíd megadás, az emberbaráti szeretet, a szivjóság kifejezését. Ugyanezt a kifejezést tükrözi vissza a szemek megtörő fénye is, ugyanez a kifejezés látható a beeső ajkak bánatos mosolyán és ez szól felénk a szívből fakadó, reszketeg gyönge hangból is. Ne féljünk a megvénüléstől; számoljunk vele, készülődjünk rá. Ha a fiatal leányok és menyecskék valamivel kevesebbet néznének a tükörbe és többet maguk köré, észrevennék az aggkor szépségét, megtalálnák az odavezető utat. > Nesztor. Mit igyunk? Az elsőrerdü természetes szénsavas natrontarialmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly, dr. Stamborszky dr Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Biodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr Moravcsik, dr. Glaser, dr. Markosfalvi, stb.-éktől, akik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknál, chronikus gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kúra után csontlágyulásnál, angolkórnál, vese és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.) Háztartások számira másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett víznél, sőt a szódaviznéi is olcsóbb ; hogy az Agnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. (4952. 28—30) Főraktár : Salamon T est vér ek cégnél Szekszárdion. AGN forrást, mert föltétlenül |£egJ^eSt ! tiszta, kellemes és olcsó----------------—------------------------------------sa vanyuviz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyogy- sóknál fogva kitűnő szere a legküiönfélébb gyomor-, lég- ----- : cső- és húgyszervi betegségeknek. =====
