Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-26 / 35. szám
XVI. évfolyam. 35. szám. Szekszárd, 1906 augusztus 26 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak? A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A jövő utjai. Az utolsó évek alatt nagyot változott Magyarország gazdasági életének a képe. Uj irány felé haladunk s a viszonyok a jövő nemzedéknek egészen más utakat jelölnek ki, mint amely nyomokon az elődök haladtak. Mást és máskép kell dolgozni, más képességeket kíván az élet, amely a korszellemet meg nem értő osztályokat addig tépázza, szorongatja, ainig bele nem pusztulnak. Az ifjúságra s a szülőkre nézve mindig fontos kérdés volt a pályaválasztás. Amikor a középiskolából kikerülő fiú annak a tudatára ébredt, hogy tizenkét évi iskolábajárás után elérkezett oda, ahol be kell vallania, hogy még semmi, csak reményteljes sarja a családjának ; amikor a szülők, akik addig csak jó bizonyitványért drukkoltak, arról kezdtek elmélkedni, hogy most már az életnek is kellene tanulni, akkor vetődött fel az a fogas kérdés: mi is legyen hát a gyerek ? És elhatározta a család, hogy legyen ur. Ur minden áron es olyan értelemben, ahogyan ezt a szót nálunk értelmezték. Aki gyorsabban akart kenyérhez jutni, vagy aki nem abból szándékozott megélni, amit tanul: aki megszokta az életet mindig a könnyebb oldalúról felfogni, az jogász lett. A fiatalságnak ez a része, az úri hajlandóságú szülők gyermekei, vagy azok a szegényebb sorsú fiuk, akik úgy akarták elvégezni az iskolát, hogy az egyetemet legfeljebb a leckekönyvek aláírása alkalmával látták, azok mind jogászok lettek s a jogi pályán annyira összetorlódott az ifjúság, hogy a túltermelés .ma már rettenetes nagy. A komolyabb hajlandóságú fiuk mérnökök, tanárok, orvosok lettek, mert ezek is az úri pályákhoz tartoznak. Abban azonban megegyezett valamennyi, hogy amint kezébe vette a diplomát, törte magát mindegyik a fix után, más szóval hivatalt keresett. Mert Magyarországon a földbirtokosokon, a született urakon kivül csak azt tekintették igazi urnák, akinek hivatala van. így volt ez a csekélyebb képesítéssel biró ifjúságnál is. Aki néhány középiskolát elvégzett, sietett úrrá válni azzal, hogy beállt dijnoknak. Amig az alsóbb állások nem voltak képesítéshez kötve, a szerszámait megunt iparos vágyai netovábbjának tekintette, hogy tekintetes úrrá avanzsirozzon — napi 80 krajcár dij mellett. Sőt a kiszolgált altisztek, akik a katonaságnál beleszoktak a nagy tekintélybe, amint levetettek a mundért, nem tértek vissza az eke szarvához, vagy a műhelybe, hanem hivatalt kerestek s ha egy postaszolga, vagy hajdú állása megüresedett, ötven ember jelentkezett a helyére. Ezeket a viszonyokat Magyarország gazdasági viszonyaiból meg lehet magyarázni. Nagyon kevés volt nálunk az a pálya, amely biztos megélhetést nyújtott volna. A munkát rosszul díjazták, a munkaalkalom kevés volt A hivatalok s a fix-íizetés pedig megóvtak legalább a nélkülözésektől. Aki azonban figyelő szemmel nézi azt az átalakulást, amely elég rohamos ahoz, hogy az úri pályán levőkkel keservesen éreztesse súlyát, méltán gondolkodóba es- hetik afelett: milyen pályára nevelje a fiait. Az úri pálya letörött, mert vége van az úri módnak, az ügyvédség nem aranybanya többé s a jövőben egyike lesz a legkeservesebb pályáknak. Az eszkimó folyton több lesz s a fóka rettenetesen fogy. A viszonyok rendezettebbek, a nép felvilágosodottabb S az igazság drága. A hivatalnoksereg küzd a drágasággal s ne is áltassuk magunkat abban a hitben, hogy az állam képes lesz a fokozódó drágaságot magasabb fizetésekkel ellensúlyozni. Ideig-óráig tartó orvoslást nyújthat, de hogy az igényeket oly mérvben kielégíthesse, hogy a tisztviselő, a katona s a közszolgálat minden alkalmazottja jogos igényeihez mérten élhessen, ezt aligha várhatjuk. Azzal legyen tisztában minden szülő, hogy a jövő évtizedek alatt hivatalnoknak csak akkor adja a gyermekét, ha annak jellemét megedzette a lemondásra és a nélkülözésre, vagy olyan tőkét adhat a kezébe, amelyre támaszkodhatik. Magyar- országon eddig még tőke volt a protekció is; van azonban okunk remélni, hogy a protekció tultengésének is vége lesz. Az élet ma már nem elégszik meg diplomával. Képességet, erőt és életrevalóságot követel. Az úri módot nem a hivatalokban osztogatják, hanem a reális pályákon, ahol a tehetség, az alkotó képesség szabadon érvényesülhet; ahol az edzett ember érvényesül, a puha és ostoba letörik. A munkabérek emelkedése, az élelmiszerek drágulása, a megélhetés folytonosan szaporodó nehézségei arra a térre utalják az ifjúságot, amelyen Magyarország jövendő függetlenségi harcát meg kell vívnunk: a reális, a produktiv foglalkozások terére. Gazdálkodás, ipar és kereskedelem kössék T A RC A. Lemondás. Té^ed a sápadt, vérszegény ábrándok Lidórefényes világa csalogat, Én illatos mezőkön csavarogva Énekelek jókedvű dalokat. Téged — selyem-kárpit között neveltet — Tüskéivel elrémit a vadon, Én megtépázva, ázva-fázva élek: De embermódra, büszkén, szabadon. Te tulflnomult, nagy csoda-virágok Nehéz, sorvasztó szagát szereted, És tompított, puha szinek borítják Finom, karcsú, törékeny termeted; Én a termékeny Istent ott imádom, A hol szisszennek az áldott kaszák, A hol a rend napestig bőven omlik S a porhanyó föld ontja illatát. Én elvinnélek két karomba messze, Alkonybiboros erdő szélire, Neked csillogás kell, nagy nászi pompa: A nagy világ minden hiú szine. Neked nem volna elég cifra-fényes Mesekirálv gyémánt-batárja sem; S én nem hordhatlak — Isten látja — máson, Csak a két napsütött tenyeremen. KÉTLY ENDRE. A hét pecsét. (Vagy : az Igen- és Amen dal.) Irta. Nietsche Frigyes. Fordította: Babies Mihály. 1. Ha jós vagyok, csakugyan él bennem a jósok ama szelleme, amely magas bércen két tenger közt bolyong ; — múlt és jövendő közt nehéz felhőként bolyong, — ellensége a tikkadt rónáknak és mindennek, ami fáradt, ami nem bir sem halni, sem élni : villámra készen sötét kebelében és meg- könnyebbitő fénysugárral, villámoktól terhesen, Igen !-t mondó, Igent !-t kacagó, jövendőmondó villámsugaraktól : — — boldog pedig, aki ekként terhes! S bizony, sokáig kell nehéz felhőként a hegyeken csüggenie annak, kinek egykor a jövendő fényét kell meggyujtani ! — óh, hogy ne kellene vágyakoznom az örökkévalóságra és a lakodalmas gyűrűk gyűrűjére, — a visszatérés gyűrűjére ! Még sehol sem leltem az asszonyt, akitől gyermekeket szerettem volna, légyé hát ez az asszony az, kit szeretek: mert én szeretlek téged, oh Örökkévalóság ! Mert én szeretlek téged, óh Örökkévalóság! 2. Ha tört valaha sirokat haragom, ha tolt tovább határköveket s gurított, széttörve, régi táblákat meredek mélyekbe : ha fújt szét gúnyom elhamvadt szavakat, keresztes pókok hálóinak ha voltam seperője s frissitő szele büzhödt sirkamráknak : ha ujjongva ültem régi istenek sírján, világot áldva, világot szeretve vén világtagadók emlékei mellett! — — mert még a templomokat s istenek sírjait is szeretem én, mihelyt az ég tiszta szemével bétekinthet tetejük omladékán ; szívesen ülök, mint fű és zöld moha, templomok romjain — óh hogyne kellene vágyakoznom az örökkévalóságra és a lakodalmas gyűrűk gyűrűjére, — visszatérés gyűrűjére ? Még seholsem leltem az asszonyt, akitől gyermekeket szerettem volna, legyen hát ez az asszony az, kit én szeretek, mert én szeretlek téged, óh Örökkévalóság ! Mert én szeretlek téged, óh Örökkévalóság! 3. Ha szállt valaha reám egy lehellete ama teremtői szellőnek és mennyei szükségességnek, mely még a véletleneket is kényszeríti csil'ag- táncot járni: ha kacagtam a teremtői villám kacagásával, melyet zúgolódva, de engedelmesen követ a tett hosszú menydörgése : ha játszottam valaha a föld isteni asztalánál, istenekkel kockát, hogy rengett a föld bele és tüzes folyó bugyogott fel:
