Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-12 / 33. szám
s különösen a parasztságra teremtett kényszel helyzetet az összes gabona, bor és állat áiak leszorítására használnák ki : írjon lel Tolnamegye sürgősen a magas kormányhoz és a parlamenthez, hogy az adóháti alékok sorrendje akkép állapíttassák meg, hogy csak a 100 koronán felüli adóhátralékok hajtassanak be egyszerre, míg a parasztság és kisiparosság adóhátralékainak törlesztéséie 1— 2 évi méltányos halasztás adassák. A IV. indítvány arról szól, hogy a középiskolákban a latin- és görög nyelv tanítása töröltessék és a gimnáziumi oktatás megszorittassék. V. Minthogy hazánknak egyetlen nagy, az idegen forgalmat fővárosunkon át vezető nagy világutvonah. sincs s ez iránt a most megteremtett Constanza—Konstantinápoly on át Alexandria, illetve Ázsia és Afrikába vezető uj ut iránya a Brindizin át menő vonallal nem versenyezhet s minthogy most a Pireusból Alexandriába a brindizi—alexandriai vonalnál 600 kilométerrel rövidített német hajóút kapcsán a szaloniki—pireusi vasút kiépítése utján egy Budapesten átmenő, úgy Olaszország, mint Romániától független, az indiai postára is alkalmas világvonal teremtése lehetővé válik, — írjon fel Tolnavármegye a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumhoz, hogy ezen, mint vaj, bor és egyéb exportunkra s idegen forgalmunkra is oly fontos világvonalat tanulmányoztassa és esetleg Németországgal egyetértőleg annak támogatását is kezdeményezze. Végsőnek emlitjük föl, mint időrendben utolsót, Gründwald Lajos indítványát, hogy az aratósztrájk kitörésének megakadályozásában kifejtett dicséretes munkásságért a vármegye közönsége a belügyi-, a földmivelésügyi- és igazságügyi minisztereknek háláját és elismerését fejezze ki és ezt fel- iratilag hozza a 3 miniszternek tudomására. Az indítvány igy hangzik: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ha az imént lefolyt aratási időszakra visszatekintünk, a megnyugvás jóleső érzetével konstatálhatjuk, hogy az aratás az egész országban a néhány helyen előfordult és lokális jelentőségű szerződésszegéstől eltekintve, áítalában nyugodtan folyt le. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ország gazdáinak nagy többsége bizonyos feszült várakozásai nézett az aratas elé. A bizonytalanság eme érzete annál indokoltabb és érthetőbb volt e vármegyében, ahol az arányainál és nyllvánulásában már-már forradalmi jelleget öltött tavalyi aratósztrájk emlékei még a legélénkebben kisérthettek. Ez ország még ma túlnyomóan földmi velő állam. A föld termő ereje az, mely az 2 ___________________ ré gi barátról, mint amilyen unokafivérem, a «szén» kapitány és egy milliomosról, mint amilyen Gorszki doktor, «az árvák és szegények atyja», nem szabad könnyelmű nyilatkozatot tennem. Laci kapitány ur, mióta leköszönt tiszti rangjáról és édes atyja, a köszvényes altábornagy ur parancsára maga kezeli birtokát, mintha kissé megkomolyodett volna. Most ő is komoly kérőm. A barátné : És Gorszki ? A kisasszony. Úgy látszik, ő is, de őt még csak futólag ismerem. Pesten mindössze kétszer vagy háromszor találkoztunk. Most itt van a falunkban. Szegény Malácziék birtokát vette mg a kastélylyal együtt. Megvallom, eddig nem igen figyeltem erre a hatalmas urra . . . tudod, igy hívjuk: «hatalmas ur», mert olyan, mint egy sörényes oroszlán — ez azonban mindegy. A barátné: Nem mindegy, Sárika. A kisasszony'. Azt hiszem, mindegy! Ezek az urak mind sokkal józanabbak, semhogy képesek legyenek . . . hogy mondjam ?" . . . arra a bizonyos költői rajongásra. Az ő szerelmük kényelmes, nyugodt és hajmeresztőén öntudatos. Semmi gitár . .. Ugyan kérlek, érezhet-e mélyebb vonzalmat ily férfiak iránt egy olyan lélek, mint az enyém, midőn lépten-nyomon kimutatják, hogy a szívnek és az önfeláldozásnak hősiessége előttük nem egyéb szánalmas láz-álomnál! (Vállat von.) Valamelyikhez férjhez fogok menni ország gazdasági vérkeringését működésben tartja, táplál szegényt és gazdagot egyaránt. Innét van, hogy a bőséges aratás a nemzetnek jólétet, a szűk termés szegénységet, ínséget jelent. Sorsunk, boldogságunk igy egy bizonytalan tényezőnek, a természet változó kegyének van alárendelve. Ilyen egy agrikultur nép sorsa. Ha már most akad istentelen ember, kiebizonytalanságota szunnyadó emberi szenvedélyek indokolatlan felkeltésével is tetézi, méltán a hazaáruló nevét érdemli ki. Értem az aratósztrájkra buzditókat. Ez ország fö d- műves munkásainak túlnyomó részéről elmondható még, hogy a józanságnak és önfegyelmezettségnek kellő mértékével rendelkeznek. Ha hát mégis azt tapasztaljuk, hogy ez az ismert józanság talaját veszítve, a fék- telenkedécbe, a szerződésileg elvállalt kötelezettségek megtagadásába csap át, úgy bátran elmondható, hogy ez a lelketlen izgatok munkája. Ennek pedig gátat kell vetni. Es ezt tette a jelen kormány. Ki volna, aki tagadná, hogy a munkások sorsa még sok javításra szorul, de bizonyos az is, hogy érdekükben már sok történt és még több fog történni. Mikor tehát sorsuk különben is állandó gondoskodás tárgyát képezi, egy okkal több, hogy az izgatok munkája lehetetlenné tétessék. A «Világszabadság» c. lap elkobzásában a sajtószabadság megsértését látni annyi, mint sajnálni a nemes fát, amiért vadhajtásától megtisztítják. Igazságügyi kormányunk nem hagyta magát hamis jelszavaktól félrevezetni, hanem a bajt csirájában fojtotta el, Egyáltalán pedig a belügyi, földmivelésügyi és igazságügyi kormányunk az aratósztrájk kitörésének megakadályozásában annyi dicséretes munkásságot fejtett ki, hogy az ország hálájára tette magát érdemessé. Mindezeknél fogva azon tiszteletteljes indítványt bátorkodom a tek. törvényhatósági bizottság elé terjeszteni, fejezze ki Tolnavármegye a bel-, földmivelés és igazságügyi minisztereknek háláját és elismerését a fent- emlitett működéséért és azt feliratilag hozza nevezett minisztereknek tudomásukra, A közgyűlés bölcsessége bizonyára meg fogja találni a helyes irányt ez indítvány ügyében. Részünkiől szükségesnek tartjuk hangoztatni, hogy a közgyűlés még csak az imént fejezte ki bizalmát külön a Wekerlé- kormány és külön-külön Kossuth és Apponyi miniszterek iránt. Az aratósztrájkot megakadályozni mindenesetre kötelessége volt a kormánynak és nagy szerencséje úgy neki, mint az országnak, hogy az sikerült. De ha e szerencsét és kötelességteljesitést hajlandók vagyunk is érdemül betudni, nem tudjuk megérteni, hogy mire való az arató sztrájk-kérdésbe belevonni az igazságügyminiszter sajtórendőri eljárását, amelyért a TOLNA VARMEGYE. mert már húsz éves vagyok, de ne reméljenek tőlem se kíméletet, se elragadtatást. Az én szivem regényében sohasem voltak és ezután sem lesznek érdekes fejezetek. Úgy érzem, hogy a legszomorubb okossággal fogok férjhez menni A barátnő: Már választottál ? A kisasszony. Nem olyan sürgős. Várjanak ! A barátnő: Cousinodat választod ? A kisasszony : Lehet, hogy őt, lehet, hogy a doktort, lehet, hogy mást 1 Ma a «hatalmas ur» is itt lesz, hogy bemutassa nővérét a papának. Laci úrral is találkoznod kell, édes Dórám, nálunk fog ebédelni. Hanem majd jó messzire jelöljük ki a helyét. A barátné : Miért, Sárika ? A kisasszony: Az igaz! Hiszen egyforma jogunk volt rá, hogy megnehezteljünk erre az urra. Egyszerre udvarolt mindkettőnknek. Huh, be régen volt .. az idő szerencsésen ezt a kellemetlenséget is eltemette. Emlékszel, milyen arcokat vágott azon a házibálon, melyet elutazásod előtt pár nappal rendezrünk — midőn megtudta, hogy a kettős .. . kétszínű . .. udvarlás pokoli gonoszsága kiderült és én is száműztem udvaromból a csalfa hőst! Az a szörnyű — éppen nem huszáro's — zavar, azok a szegletes mozdulatok ! Az a villogó, haragos tekintet tele megszégyenüléssel! Sokszor gondoltam rá nevetve, ámbár .. . bizony . .. miért tagadnék ? A «szép» Laci ur egy kicsit, nagyon kisajtószabadság egyetlen hive sem lelkesedhetik és amelyért Tolnavármegyétől legkevésbé az igazságügyminiszter vár és varhat «hálát és elismerést». Az igazságügyminiszter említett sajtórendőri eljárása olyan dolog, amit szükség esetén, úgynevezett «állam-raison»-ból megtesznek a miniszterek, de azzal nem szoktak dicsekedni. Ha pedig az igazságügyminiszter nem dicsekszik vele, — aminthogy nincs vele mit dicsekednie — a vármegye közönségének sem volna helyes ezt a kérdést feszegetnie és éppen ezért tanácsos volna Grünwald Lajos indítványából az igazságügyminiszterre és a sajtó- szabadságra vonatkozó részt kikapcsolni. F. M. 1906. augusztus 12. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartotta augusztus hónapi ülését Apponyi Géza gróf elnöklete alatt. Jelen voltak : Simontsits Llemér főjegyző, Papp Gyula árvaszéki h. elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, Totth Ödön tiszti ügyész, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tan- felügyelő, Alacs Zoltán kir. mérnök, Jeszenszky Andor, őrfy Lajos, Sass László közgazdasági előadó, Török Béla, Perczel József, Wosinsky Mór apát-plébános, Bernrieder József, Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos. Elmaradásukat kimentették: Perczel Dezső vbt. tanácsos, Hangéi Ignác dr. tiszti főorvos. Az elintézett ügyek közül megemlítjük a következőket: A közigazgatási bizottság féléves jelentése fölterjesztetett a miniszterelnökhöz. Klem Ferenc és társa mözsi lakosok feleb- bezésének Rickert Rókus vízügyében hely adatott; Mernyei Árpád dunaföldvári és Schneidler Fülöp belécskai lakosok cselédügyi felebbezése elutasittatott. Az utfentartási átalány szükségleteire 5000 korona, a hidfentartási szükségletekre 1000 K póthitel engedélyeztetett és ehez a keresk. min. helybenhagyása kikéretik. Az Eszterházy-herceg dombóvári uradalmában tervezett iparvasut közigazgatási bejárása Nagy István dombóvári főszolgabíró vezetése alatt f. hónap 17-ikére, d. u. 2 órára tűzetett ki. csikót . . . mintha neked is tetszett volna s ezen én éppen nem csodálkoztam. A barátnő'. En azonban csodálkozom, hogy most ő is komoly kérőid között szerepel Ne neheztelj, de ez egy kissé érthetetlen. A kisasszony : Nincs miben válogatnom ! A barátnő : Ki tudja ! Megvallom: a dolog teljességgel érthetetlen. Azt mondod, hogy Gorszki doktort csak futólag ismered, holott — mióta öreg tanteja meghalt és nagy vagyonát neki hagyta — ezen a ti vidéketeken mindenki róla és fejedelmi jótékonyságáról beszél. S ha szabad összehasonlítást tenni : mit gondolsz, kinek a javára billenne az a bizonyos mérleg, melyről komoly pillanatainkban sohasem lenne szabad megfeledkeznünk ? Bocsáss meg édesem, mióta utoljára voltam itt nálatok, azóta sokat tanultam. Én beszélhetek igy. Meglátszik, nemde, arcomon is a tapasztalás. A kisasszony: Nem akarod elengedni a bókokat? (Simogatja.) Szép vagy, mint régen, még szebb . . . ezzel az édes, halovány arcocskával, melyről nem tudom lecsókolni ezeket a szenvedő vonásokat. Nem vagy boldog, drágám . . . A barátné: Nyugodt életem van és mást egyelőre nem is kívánok. Kevesen látogatnak s azok között is Gorszki volt az egyetlen, akit mindig szívesen láttam. A kisasszony : A papa is nagyon kitünteti. A barátné'. Sajnos, hogy én már nem tet