Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-05 / 32. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE. tek és jövedelmeznek. Az osztrák pénzintézetek vezetői sokkal jobban szeretik a saját zsebük érdekét, semhogy a prima kamatozású és belső értékű magyar értékpapírokon túladnának ; de ha ezt megtennék is és piacra dobnák a tárcáikban levő több száz milliónyi magyar értékpapírt, csak azt érnék el, hogy saját maguk lenyomta árakon adnának túl a magyar értékpapírjaikon, melyeket a magyar és külföldi piac sietve szerezne meg. Az osztrák kormány orvtámadásának pénzügyi következményeitől tehát nincs mit tartanunk, de azért mégis teljes jelentőségében megítélendő az. Az osztrák kormány ez eljárása a legnagyobb mértékben inkorrekt és beleütközik a nemzetközi érintkezésnek különösen a kormányok részéről mindig szem előtt tartandó szabályaiba és kötelezettségeibe. így csak nyílt háborúban álló népek kormányai járhatnak el; mi pedig, sajnos, államszövetségben élünk Ausztriával. Az osztrák kormány eljárása nyíltan bizonyítja és az egész világ előtt érthetővé teszi, hogy ez az államszövetség tovább fenn nem tartható es azt is, hogy az osztrák kormányok szemérmetlensége és korlátoltsága miatt nem tartható fenn tovább, bármint erőlködjék is annak további fenntartásán az uralkodó és a vele tartani kész diplomaták^és politikusok serege. Ezt a következtetést le kell vonnunk. Ez az első kötelességünk. A második pedig: a Wekerle-kormánynak tisztességre kell tanítania az osztrák kormányt, ha másként nem, hát azzal, hogy vele az érintkezést megtagadja. Sokat olvastunk és tudunk a magyar birkatürelemről. Most már elég legyen. És lássuk a hires magyar öklöt, mely még mindig oda ütött, ahova ütni kellett. VÁRMEGYE. — A kormány köszöneté a vármegyéhez. A legutóbbi vármegyei közgyűlés ■ feliratilag üdvözölte a Wekerle-kormányt, biztosítva őt bizalmáról és támogatásáról. A feliratra, mint értesülünk, Wekerle Sándor dr. miniszterelnök válaszolt, megköszönve minisztertársai nevében is a bizalmat és a támogatást annál is inkább kérve, hogy számos megoldásra váró feladatai és céljai közül mentői többet valósíthasson meg az ország javára. — Elégtétel a vármegyének. Ismeretes dolog, hogy egy Szilágysomlyón még 1904-ben tartott népgyülésnek Tolnavármegye közönül feleség (hahotára fakad és úgy kacag, mintha sohasem akarná abbahagyni, végre megszólal) : Köszönöm szépen. Lélegzettél! És ezt nevezed lélegzésnek! No ez igazán pompás, ezt megjegyzem magamnak. Rég nem voltál már ilyen kedves. A férj (érzékenykedve): Gondolod ? A feleség: Igen, de ezzel egy cseppet sem akarok neked hízelegni. Mond csak, kérlek, mégegyszer. Pali, ez igazán kitűnő. Úgy hor- tyvgsz, mint egy vakond . . . mint egy borz . . . A férj (boszusan): Nem tudom, fiam, kedves vagyok-e, komikus vagyok-e; annyi azonban igaz, hogy ki nem fogysz a jelzőkből : borz, ágyú. vakond . . . nem tudsz még egy pár ilyen pompás hasonlatot ? Legalább kérlek, ne hazudj ! A feleség (megütközve): Na hallod! (Minden szavát hangsúlyozva ejti ki.) Valóságos pokoli üvöltést vittél véghez ! A férj (hevesen) : Micsoda ?! És ha úgy is lenne: ez éppen nem ok a perlekedésre! Ez mindenkivel megtörténhetik ... ez az emésztéssel szoros összefüggésben van. Tegnap este libamáj-pástétomot ettünk . . . A feleség (gúnyosan) : Persze ennek meg most már én vagyok az oka. Tán még majd az is kisül, hogy én hortyogtam ! A férj (szaván fogja): Mintha bizony te sohasem hortyognál! A feleség (ingerülten) : Micsoda ? Még hogy én hortyogok ?! ségére nézve sértő határozatáért a vármegye alispánja Nádudvary Jenő dr. ügyvédet és Donogány János varsóiéi lakost, mint a nép- gyülési határozat aláíróit, 2ÖÖ—200 korona rendbüntetéssel sújtotta, amit a közigazgatási bizottság másodfokulag helybenhagyott. Az elitéltek természetesen felebbeztek és felebbezésük- ben hallatlan durvaságokkal tetézték a nép- gy ül és sértéseit. A belügyminiszter úgy az alispán, mint a közigazgatási bizottság határozatát indokainál fogva helybenhagyta— Elvi jelentőségű határozatok. Az ügy érdemében is végső fokon határozni hivatott hatóság által a felfolyamodás, visszautasítása iránt hozott végzés ellen felebbvitelnek helye nincs. (Belügyminiszter 57953/906.) — A házastársakra közösen használt birtokuk után az ntadó-minimum nem külön-külön mindkét házasfélre, hanem csak egyszer vetendő ki abban az esetben is, ha a közösen használt birtok tulajdonjoga mindkét házasfelet illeti. (Közigazgatási bíróság XIV. számú döntvénye.) — A kormány egyes rendeletének végrehajtása céljából a főispánnak adott kivételes jog az alispán elmozdítására ki nem terjed. (Közigazgatási bíróság 1455/906.) — A hivatalból való fölfüggesz- tés vagy hivatalvesztés esetén is az illetményekhez való igény szempontjából a bíróság hatáskörébe tartozik annak vizsgálása, hogy a föl- függesztés vagy hivatalvesztés az illetékes hatóságnak jogerős határozatával mondatott-e ki. (Közigazgatási bíróság 1455/906.) — A korcs- máros, ki vendégének pálinka helyett tévedésből hígított ecetszeszt ad, melytől az megbetegszik, bűncselekményt követ el. (Kúria 3817/906.) — Aki nőrabláshoz a szánt vagy kocsit készen tartja és a nő tovább szállításában részt vesz, tettestárs. (Kúria 4798/906.) KÖZSÉGI ÉLET. — Hant községben a Ritter József második biró lemondása folytán megüresedett tisztségre Hermész Jánost választották meg. — Apar község képviselő-testülete a megüresedett segédjegyzői állásra Pfaff Henrik okleveles jegyzőt választotta meg. — Bátaszék nagyközség uj menedékházat építtet, melynek felépítésével Schvartz Gyula bátaszéki lakost bízta meg, ki azt 13650 koronáén vállalta el. — A bátaszéki temető. Bátaszék község képviselőtestülete elhatározta, hogy uj temetőt létesít, melyhez azonban községi terület nem állt rendelkezésére. Minthogy a megvételre kiszemelt területekre az alku szabad kézből nem A férj : Igenis, hogy hortyogsz ! A feleség (hirtelen felül): Ez nem igaz! Hazudsz ! Én még soha életemben . . . A férj : Sőt úgy rémlik, mintha emlékezném is rá. A feleség (észhez kap): Hát a mama ! Nem emlékszel a mamára . . . A férj (kenetteljesen) : A mamák sohase hallják a gyermekeik hortyogását. A feleség (magánkívül) : És én bebizonyítom neked, hogy én nem hortyogok. Nem rossz 1 A magad hibáját másra fogod. De nekem nemcsak a hortyogásodat kell tűrnöm ... Te éppen úgy teszesz, mintha tudja az ég milyen kínszenvedés volna az életed mellettem és ez csak onnan van, hogy erről mindeddig mit sem említettem ... A férj: No de most bőven kipótolod, amit elmulasztottál . . , A féleség : Már régen figyelmeztetnelek kellett volna erre. A férj: Kár, hogy nem tetted, legalább eddig megolajozhattam volna hangszálaimat (nevet), hisz ez igazán csekélység. A feleség (magánkívül): Nem, azt nem kívánom, de ha ilyen szokásaid vannak, kiszállásolhattad volna magadat és . . . (Hirtelen.) Mit csinálsz ? A férj (kiugrik az ágyból és öltözködni kezd) : Hisz láthatod ! (Méltóságteljesen.) Követem a tanácsodat. Még nem hurculkodom ugyan ki végleg, de mégis, a mai napra ! sikerült, a község mezte.- Állatbeteg megszűnt. Elhullói a sertésorbánc nv sertés. — Kocsolá Kiirtatott 15 kutya. - a hozzá tartozó Józs. szórványosan föllépett, megállapittátott. Újabb állami Kossuth Ferenc kereskedele. arról értesítette a vármegyét, ho időszakban, (10—12 évre terve felelő hitelt kap, újabb utállamositási prog-. valósit meg, amely szerint Tolnavármegye létén a baja—dunaszekcsői és a kálóz—sin. tornya—pincehely —tamási — szakcs—igali kö. utak lesznek állami kezelésbe átveendők. Ha. e terv megvalósul, vármegyénk körülbelül 56 km. uj, elsőrendűen épített utat nyer, amely jelenleg részben törvényhatósági utat, másrészben pedig fontos községi utat képez. A baja—szekcsői ut nem vezet ugyan tolnamegyei területen át, de azért közlekedési viszonyainkra előnyös hatással lesz Ez a kis útvonal célozza ugyanis az úgynevezett első nagy alföldi tranzverzális állami közutnak a dunántúli állami közúti hálózattal való összeköttetését. Tolnavármegye érdekeinek inkább megfelelne egy baja—bátaszéki, vagy pedig egy baja— bátai ut, de ennek kivitele rendkívüli költségbe kerülne és nehézségekbe ütközik, mert körülbelül 7 km., vagy talán még több hosszaságban a dunai ártérben kellene építeni. Kedvező volna még Tolnavármegye szempontjából ad unaföld vár—paks—nagydorog—sár- szentlőrinc - varsád — kalaznó—hőgyész—dombóvár - kaposvári útnak állami közuttá való fölvétele, ami az úgynevezett II. alföldi nagy tranzverzális utat kötné össze a dunántúli úthálózattal és Paksnál ágaznék ki a jelenlegi állami útból. Ezen útvonal hossza 93 km. Simontsits Elemér alispán helyettes e tervezett utállamositásért a vármegye köszönetét tolmácsolta a kereskedelmi miniszternek és erre vonatkozó jelentésében fölhívta a miniszter figyelmét a föntebb említett baja—bátaszéki vagy baja—bátai és a dunaföldvár—paks—stb. kaposvári ut államosítására, hivatkozva ez utóbbi útnak hadászati szempontokból való jelentőségére is. Hisszük és reméljük, hogy e fölterjesztésnek meglesz az óhajtott eredménye. A feleség fkissé meghökkenve) : Pali. Kérlek, ne gyerekeskedj ! A férj (Nem felel, csak meggyujtja a gyertyát és emelt fővel távozik). A feleség (ahogy az ajtó férje mögött becsukódik) : a szalonba megy, ott akar aludni. (Előveszi a zsebkendőjét és könnyes szemeit törüli.) Nem jő vissza! (Még egy pillanatig figyel, majd kiugrik az ágyból, magára ölti a pongyoláját. Majd úgy tesz, mintha semmibe sem venné a dolgol és utána megy.) Micsoda, férfiú vagy te? Ki hallott már ilyet? Most jöjj vissza tüstént. A férj (a pamlag sarkában ülve, felöltőjével takarózik) : Nem ! A feleség (szelíd bosszankodással) : Csak nem akarod az éjszakát itt tölteni ?! A férj (rövidesen és nyugodtan): Sőt! A feleség (erőltetett nevetéssel) : Nem ! Sőt! . . . valóban nem mondhatnám, hogy valami nagyon beszédes vagy. A férj (kárörvendve) : A hosszú szónoklatokat e pillanatban nem találnám helyénvalónak ! A feleség (türelmesen): Istenem, Istenem ! Milyen dacos vagy?! A férj (meglepetve): Én ? (A pamlagon való ülést kényelmetlennek találja.) Éppen nem, sőt ellenkezőleg. Nem akarlak az alvásban zavarni. A feleség (barátságosan) : Hiszen te nem
