Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-29 / 31. szám

Előfizetési ár: Egész évre .... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára , . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papírkereskedése Szekszórdon. Egye« számok ugyanott kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kia.Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Ki a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Munkaszünet. Lezajlott a költségvetési vita. A kép­viselőház nyári szünetre megy, amely szünet éppen úgy szükséges a képviselőknek, erő és tapasztalatszerzésre a kerületben és a közéletben, mint a kormánynak a törvény­hozási munkák előkészítésére és a kormány­zati intézkedések foganatositására. Csak futólag akarjuk érinteni a lefolyt költségvetési vitát, amely tulajdonképpen vitának nem is neve/hető. Mert ahhoz, hogy vita lehessen, elvi ellentétek megnyilat­kozása szükséges, már pedig a magyar parlamentben ez idő szerint elvi ellenzék nincs, vagy ha talán van is, csak titokban lappang. És ezt az ellenzékteienséget a parlamentárizmus minden hívének őszintén kell sajnálnia, mert parlamentárizmus ellen­zék nélkül fönn nem tartható. Az ellenzék hivatása ugyanis egyrészt a vezérlő eszmék fölvetése és termelése, másrészt és főként a kormány ellenőrzése. Amazt a feladatot: a vezérlő eszmék fölvetését és termelését, szükség esetén, a kormánypárt is végezheti, de a kormány ellenőrzését, bármily szigorú lenne is különben a saját kormánya iránt, nem, mert hiszen ez a kormány a saját kebeléből alakult és annak tagjai iránt úgy a párttagok, mint maga a párt kisebb- nagyobbjóindulattal és elnézéssel viseltetnek ; de ellenőrzésre szorul maga a kormány­párt is. mert bármily lelkiismeretesen fogja is föl egy kormány — mint azt a Wekerle- kormány is teszi — a maga hivatását és kötelmeit, az a tudat, hogy csak támogatói vannak és hatalmát az ellenzéktől, agáncs- tól nem iéltheti, könnyen a miniszteri aka­rat tultengésere, valóságos miniszteri ön­kényre vezet. Már pedig egy országban, hol — mint nálunk is — a felségjogok oly uralkodó állá-t élveznek, a korlátlan miniszteri omnipotentia valóságos nemzeti veszedelemmé válhatik és éppen ezért nem­zeti szükség, hogy az ellenzéki elv és pedig a tárgyilagos, elfogulatlan ellenzéki elv a magyar parlamentbe mentői előbb be­vonuljon és ott hathatósan érvényesüljön. A lefolyt költségvetési vita elvi tartal­máról teh;it nem igen lehet szólani, mert hiszen eltekintve néhány okvetetlenkedő nem­zetiségi .zgatótól, alig volt 1 —2 fölszólalás* Elismeréssel kell azonban megemlékeznünk a miniszterekről, akik tárcáik tárgyalása alkalmával igen figyelemre méltó kijelenté­seket tettek, melyek tulajdonképpen a jövő évi, még csak ezután beterjesztendő költség- vetésre vonatkoznak ugyan, de azért már most is igen becses tájékoztatást nyújtanak. Ezek között első helyen áll Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter költségvetési beszéde, mely érdekes világításba helyezte az Auszt­riával létesítendő gazdasági szerződés ügyét. Minthogy nekünk régi meggyőződésünk, hogy a gazdasági közösség Ausztriával fönn nem tartható és hogy Magyarország, ha a népek világversenyében helyét meg akarja állni, ezt csak úgy érheti el, ha iparállammá alakul, amihez külön vámterület és önálló gazdasági berendezkedés kell nagy meg­nyugvással veszszük Kossuth korszakalkotó kijelentését, hogy ő gazdasági életünket — az eddigi iránytól eltérően nem a közösség fönntartására, hanem az önállóság elérésére vezeti. De még ennél is nagyobbnak tartjuk Kossuthnak azt a kijelentését, hogy a jövő évi költségvetésben nagy befektetéseket fog kérni iparpártolási célokra. Meg tog tehát indulni az egész vonalon, állami eszközökkel, Kossuth vezetése alatt az oly annyira szükséges ipari alapítások munkája. Tagadhatatlan, hogy ennek nyomán a magán tevékenység is megindul, ami nél­kül ipar terén sikert úgy sem arathatunk és igy remélhető, hogy 1917-ben, ameddig a viszonosság Ausztriával a mai alapokon biz­tosítottnak tekinthető, minden nagyobb zök­kenés nélkül átmehetünk a gazdasági önálló­ság területeire, ahol hazánkra és nemzetünkre a fejlődés, a virágzás, a számbeli és vagyon- beli gyarapodás várakozik. A törvényhozás szünete bekövetkezett. A törvényhozók érintkezzenek a néppel és hassák át a közélet minden rétegét, hogy a magyar ipari munka és termelés szeretete országszerte kisarjadzzek. Legyen ez a munka­szünet előkészítő melegágya a magyar ipar­pártolásnak. E célból sorakozzunk mind­annyian, Wekerle és Kossuth diadalra fog­nak bennünket vezetni. F. M.- Küldöttség Kossuthoz. Minthogy a vár­megye a Székesfehérvár—adonyszabolcs—paksi helyiérdekű vasút bérbeadása ügyében, mint törzsrészvényes erősen érdekelve van és a pénz­ügyi bizottságban Rátkay László országgyűlési képviselő szorgalmazására Kossuth Ferenc ke­reskedelmi miniszter kilátásba helyezte, hogy a bérbeadás következtében beállható sérelmek orvosoltatni fognak, Apponyi Géza gróf főispán vezetése alatt legközelebb küldöttség fog menni a kereskedelmi miniszterhez. Simontsits Elemér alispánhelyettes fölszólította Székesfehérvár sz. kir. várost, hogy csatlakozzék e küldöttséghez. Reméljük, hogy a küldöttség eredménynyel fog eljárni és sikerülni fog neki ez alkalommal Tolnavármegye ipari, kereskedelmi és forgalmi érdekei számára Kossuth Ferenc jóindulatát és TA RC A. Palika levele. Levél jött a postán, a szülői házba, Mindjárt meglátszik, hogy kis fiú Írása. Nagy görbe betűkkel, remegő kezekkel, Az van kívül Írva: .. . »igaz szeretettel»­A bús arc egyszerre vidámabbá válik, Az anya szemében boldogság sugárzik . • . Oly nehezen várta, álmodta az éjjel Meg kell érkezni ma fia levelének, Feltöri, olvassa; «Szeretett jó anyám. Tudom, hogy sokat sir, sokat gondol énrám. Pedig ne sirjon am, — szeretnek itt engem, Gondját viselik itt az árva gyermeknek* . . . •, • S vége, hossza nincs a sok vigasztalásnak; Minden .szó balzsamir az édes anyának, D • mégis csak, mikor elér a végére, Bizony rákönnyezik fia levelére SZABÓ GÉZA. A vészharang. Irta: Maurice Level. A templom tornyából áttekinthetett az egész város felett Látta a folyót, amely nyu­godtan hömpölygött medrében, a háztetőket s a járókelők, mint apró fekete foltok tűntek föl előtte, amikor a toronyból letekintett. Amikor megöregedett, nem tudta kenyerét megkeresni, ide felküldték, közel az Istenhez — ahogy ő mondogatta — s a jó Istennek csak a kezét kell majd utána nyújtani, ha magához fogja szólítani . . . A varjak lassú röptét nézegetve, amint átszállnak a város fölött, éldegélt a harangjai kö­zött. El-elnézegette a deszka nyílásán át a kö­teleket, amelyek lenyúltak a templom kövezetéig. A kerek nyílás, amelyen egy ember át is bukhatott volna, már nem szédítette meg. Ennek az életnek az egyhangúságát el­viselhetőbbé tette számára leánya látogatása, aki mindennap elhozta apjának az ebédet. Ilyen­kor elbeszélgetett leányával. Nyáron megkér­dezte tőle, milyen termés kínálkozik, milyenek a legelők, amelyek távol feküdtek tőle, az is­merősökről is tudakozódott s igy az öt év alatt bár egyszer sem jött le, mert lábai nem bírták volna el, de meg aztán fel sem tudott volna többé menni, minden eseményről pontosan értesült. Néha idegen is vetődött a toronyba, ilyen­kor megmutatta neki a vidéket, a szép kilátást, az országutat. — Ez az ut a főút. Odébb az iskola épü­lete látható, az meg a polgármesteri hivatal. Távolabb egy apátság romjai hevernek. Mesz- szebb azon a dombon állították fel 1870-ben az ágyukat a poroszok. Ezeket a helyeket ugyan nehezen találja meg a térképen, de én minden dombnak tudom a nevét s minden fát ismerek. Egy este ép le akart feküdni, amikor szo­kása szerint még egyszer körülhordozta tekin­tetét a szemhatáron. A távolban alig észrevehető, fényt pillantott meg. Az óra már rég elütötte az éjfélt. Ugyan mitől ered a világosság. Várt, hogy a világosság kialszik, de a fény csak nem akart megszűnni s egyszerre mintha elkezdett volna futni s tüzes sávot hú­zott volna maga után. Hirtelen lángok emel­kedtek fel — Hisz ez tűz I — szólt az öreg. Ösmerte jól a vidéket s mindjárt tájéko­zódni is kezdett. — Fogadni mernék, hogy a mosóházak és az apátság között támadt a tűz. A veres fényben egyszerre tisztán kivál­tak a házak s a fákat is jól kivette, sőt a malom körvonalai is kezdtek előtte kibontakozni. — Ez a Miloret malma . . . odébb a Yarny malma . . . egy . . . kettő . . . három ... Az a Páris felé vezető ut . . . Egy határkő . . . kettő . . . három . . . Hangosan felkiáltott. Az égő ház leánya háza volt. Egy pillanat alatt átvillant agyában mindaz, ami az égő házban végbe mehet. A gyermekek alusznak és sejtelmük sincs a veszedelemről ... A tűz a pajtába harapod

Next

/
Thumbnails
Contents