Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-22 / 30. szám

XVI. évfolyam.

30. szám.

Szekszárd, 1906 julius 22

TOL NAVARMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 korona.

Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedóse Szekszárdon.

Egyes számok ugyanott kaphatok.

Me^jelen minden vasárnap. Szerkesztöseg es kiiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Szrrkesztőségi telefon-szám 18.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

Dp. LEOPOLD KORNÉL.

K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II.

Főmunkatárs :

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Kéziratok vissza nem adatnak)

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

más, mint a város el nem készítheti. Éppen ezért teljesen elhibázott dolognak tartjuk, hogy a város tanácsa a szervezési szabály- rendelet elkészítését követelő megyei határozatot megfelebbezte. A városi tanácsnak a megyei határozat nyomán át kellett volna dolgoznia a különben is hibás szerkezetű szabályrendeletet, melynek gyarlóságára elég fényt vet, hogy eredetije Somogyországból került hozzánk, hol pedig a városi adminisztráció sohasem volt valami mintaszerű. Ennek a szerencsétlen szabályrendeletnek alig van egy ép porcikája és a tanács, ahelyett, hogy a h bás részeket, különösen a hatásköri összeütközéseket sietett volna kijavítani, ragaszkodik a hibákhoz és felebbez, aminek következtében hónapokra lehetetlenné válik az adminisztráció rendezése, mérhetetlen kárára a közügyeknek, aminek levét a nagyközönség isz za meg, viselve az ebből származó anyagi, erkölcsi és szellemi kárt. És ki viseli ezért a felelősséget? Sajnálattal vagyunk kénytelenek kinyilvánítani, hogy: a város tanácsa.

És nézzük a rendőrségi szervezés nyomán támadt összeütközést. Hiába hárítja el magától a rendőrkapitány — az elégtelen eszközökre, a szervezés elmaradására és egyebekre hivatkozva — a felelősséget, azért a felelősség őt is terheli. És hiába hivatkozik a polgármester arra, hogy a rendőrségi szervezés kérdésében a közgyűlés halasztó intézkedést tett, azért a felelősség a polgármestert is, a tanácsot is illeti, mert a halasztó határozat nem az ő javaslatuk eltenében hozatott és mert halasztó határozattal, elodázó intézkedéssel adminisztratív bajokat orvosolni nem lehet.

Miután kétségtelen, hogy a városi adminisztráció körében bajok vannak, melyeknek orvoslása égető szükség és, tekintettel éppen az orvoslási folyamat elhúzódására, mint a közvélemény szószólói ezennel fölvetjük a felelősség kérdését.

Teljes mértékben meg vagyunk győződve úgy a polgármester, mint a tanács és a közgyűlés jóakaratáról. Mérlegeljük a várossá való átalakulással járó nehézségeket és a város rendelkezésére álló anyagi erők kimértségét is. De kétségtelen, hogy egy város ügyeinek intézéséhez pusztán a jóakarat nem elég és kétségtelen az is, hogy, ha városi kötelmeinknek meg akarunk felelni, éppen az anyagi erők fejlesztéséről, az anyagi áldozatok fokozásáról kell első sorban gondoskodnunk.

• A városi adminisztrációnak arról a holt pontról, melyre a rendezett tanácscsá alakulással jutottunk, okvetlen el kell mozdulnia. Jól tudjuk, hogy mivel tartozunk a tanácsnak, melynek munkáját tőlünk telhetőleg igyekszünk előmozdítani; jól tudjuk, hogy mivel tartozunk a közgyűlésnek, de tudjuk azt is, hogy mivel tartozunk, mint a közvélemény napszámosai, a város polgárságának és éppen ezért fölvetjük a felelősség kérdését, mert a városi adminisztráció mai állapota tűrhetetlen és azt tovább nem is fogjuk tűrni.

F. M.

VÁRMEGYE.

— Elvi jelentőségű határozatok. A veszettség megállapítása és a veszett kutyák által előidézhető bajok megakadályozása céljából történt szolgabirói kiszállás cimén külön eljárási költKi a felelős?

Azok az ellentétek, melyek Szekszárd város szervezési szabályrendelete ügyében a vármegye és város között, a rendőrség szervezetlensége ügyében pedig a polgár- mester és rendőrkapitány között fölmerültek és szerencsésen napvilágra kerültek, mindennél ékesebben szólóan bizonyítják, hogy a városi közigazgatás körül baj van.

A város és megye között fölmerült ellentétre vonatkozólag nagy hiba volna azt hinni, hogv itt hatalmi kérdésről van Szó, hogy tehát a zsarnok megye el akarja nyomni a rendezett tanácsú városok Benjáminját, következőleg minden szabadságszerető embernek a megye ellen kell sorakoznia; — vagy hogy a város csak a maga igazait védi, következőleg: Szekszárd minden jó fiának kötelessége köröinszakadtig kitartani a város szervezési szabályrendelettervezete mellett.

A lényeg e kérdésben az, hogy Szekszárd városának égetően szüksége van egy föltétlenül jó, a modern városi adminisztráció mai szinvonalán álló szervezési szab'ly- rendeletre és ügyrendre, mely mig egyrészt a hatásköri összebonyolitásokat kizárja és lehetetlenné teszi, másrészt minden városi tisztviselő és hatóság teendőit megszabja és a polgároknak is az ellenőrzést és tájékozódást lehetővé teszi. A vármegye azt akarja, hogy a városnak ilyen szervezési szabályrendelete és ügyrendje legyen és hogy milyen eszközökkel éri el akaratát, az teljesen a vármegye, mint felettes hatóság dolga. De Szekszárd városnak is arra kell törekednie, hogy ilyen szabályrendelete legyen; ezt a szabályrendeletet pedig

_____TÁRCA._____

A kék tenger partjánAhol mások élnek, szeretnek,

Én eljöttem ide betegnek.

Csókot temetni, álmot dobni,

Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,

Elvágyom onnan, ahol bolygok,

ügy vágytam ide is, most már szállnék

Oh én bolond, bús, beteg árnyék.

ADY ENDRE.

Vihar.

Irta: Francois de Nion.

A színes napsugár, amely az erkélyre vezető nyitott ajtón keresztül lopózott be a szobába, ide-oda táncolt a kristályüveg asztali * készleten és az ezüstnemiin. Resmond Fiilöpöt mulattatta a napsugárnak bohó, cikázó játéka, elnézte, egyszerre azonban még kedvesebb látványon akadt meg a tekintete: a felesége gyönyörű, karcsú termetén.

A férfi felkelt helyéről, odalépett nejéhez és megcsókolta kicsattanó, vérpiros ajkát. Ösz- tönszerüleg tette, öntudatlan, maga sem tudta miért. Úgy érezte, mintha valami félelemféle

venne rajta erőt, mintha tartana valamitől, ami baljóslatú, sőt talán végzetes . . .

— .Várta, nézd a napsugarat . . .

— Mit nézzek rajta, drágám ?

— Nem kellemetlen ?

Fülöp sokáig bámult a feleségére és felzsongott újra szivében az érzés, melyet immár régóta figyel, hogy tudniillik napról-napra sze- relmesebb lesz a feleségébe.

Csakhogy éppen kérdezzen tőle valamit, a férj odafordult Mártához :

— Mi terved van mára, angyalom ?

— Hiszen tudod, elmegyek Albertiékhez. Ma nagy kerti ünnepségeket rendeznek a cour- bevoi-i szigeten levő birtokukon . . .

— Persze tennisz is lesz ?

— És póló. Állítólag kerékpárversenyt is tartanak. Te nem rándulsz velem hozzájuk Fülöp ?

— Sajnos, nem mehetek. A klubban választmányi ülés lesz.

Fülöp még egy percig elgondolkodott, azután nagy sajnálkozással mondotta:

— Igazán nem mehetek. Vaudricourtnak a klubba való felvételéről lesz szó a választmányi ülésen . . .

— És te ellene vagy e felvételnek ?

— Hová gondolsz? Vaudricourt . . . Ellenkezőleg: Én éppen az ő érdekében fogok szót emelni.

— No, de hiszen, ha nem vagy ellene, nem kell feltétlenül elmenned ?

De Resmond ragaszkodott az elhatározásához. Amikor Márta asszony elkészült az öltözködéssel, búcsút vett az urától. Fülöp megcsókolta nejét és szinte akaratlan bókkal adózott szépséges feleségének :

— Gyönyörű vagy, Márta.'. . Hét esztendei házasság után, mint az első napon, még mindig egyenlően szeretlek.

— Az asszony mosolyogva kérdezte:

— Jöjjek el érted este a klubba ?

— Kérlek. Várni foglak.

... A férfi az ablaküvegnek támasztotta fejét és sokáig bámult eltávozó felesége után. Mikor aztán a hintóba szállt a nő és a telivér mén lassú ügetéssel neki vágott az utcának, Fülöp úgy érezte, mintha az a kocsi a házi boldogságát vinné ki a forgatagba . . .

Aztán elment ő is. Az volt a terve, hogy egy ideig majd a városban járkál, mígnem elérkezik az óra, amikor a klubba szokott látogatni. De még egyre az járt az eszében és szinte maga előtt látta, mint köszöntik Alber- tiék Mártát.

— És hogy udvarolnak majd neki a fiatal emberek — gondolta magában a férj.

Aztán elképzelte, hogy kik lesznek még vendégei Albertiéknek. Maga előtt látta a bó- koló fiatal emberek sorát. Ez azonban nem nyugtalanította. Becsületes szivének egész melegével megbízott a feleségében.

— Ha hazajön, majd mindent elmond ne-