Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-17 / 25. szám
1906. junius 17. ' DLNAVÁRMEGYE. 3 tette. A 30 év óta lakott közös iskola immár hasznavehetetlen. Az iskolaszék alapos és beható tanulmányozás után legalkalmasabbnak véli az Albanich-féle háznak megvételét, melyre a tandijakból összegyűlt 30000 korona tőke áll rendelkezésre. Az átalakítási, illetve újjáépítéshez szükséges összeget a tandijak feleslegéből amortizációs kölcsönnel óhajtják fedezni. így a város újabb költségektől meg lesz kiméivé s csupán a képviselőtestület jóváhagyása szükséges. Az ülés általános helyesléssel fogadta Boda előterjesztését, azonban érdemleges hozzájárulását nem adhatta, mivel a határozatképességhez szükséges létszám nem volt együtt. Boda Vilmosnak önzetlen fáradozásaiért a közgyűlés, Kovács Dávid indítványára, jegyzőkönyvileg köszönetét fejezi ki. Halász Gyula városi állatorvos állásáról lemondott. Pályázat kiírása iránt az intézkedések megtétettek. Tildi János és társa utmegnyitás iránt beadott kérvénye tárgyában a kiküldött bizottság jelentését felolvasták s az ülés a tanács határozatát vélte elfogadhatónak. Nagy László pénzügyi számellenőr kérvényt nyújtott be tiszteletdijának megállapítása végett. E tiszteletdijat a tanács 100 koronában ajánlta megállapítani, ezt Bodnár István és Boda Vilmos hozzászólása után 200 koronára emelte a képviselőtestület. Gyimóthy Márton rendőrbiztos és Farkas Lőrinc őrmester fizetésjavitási kérvényét is kedvezőleg intézték el. Gyimóthy fizetését 600 koronáról 700-ra, Farkasét 400 koronáról 500-ra emelték. A szervezési szabályrendelet 43. §-ának értelmében tiszteletbeli tanácsnok s árvaszéki ülnök választása vált szükségessé. Ezen állásra egyhangúlag Bognár Albert választatott meg. Éber Márton terület átengedése iránt kérvényt adott be, mely ügyben a kiküldött bizottság jelentése tudomásul vétetett. Özv. Strausz Mórné kérvénye a haszonbér leengedése iránt akként intéztetett el, hogy a szerződés ez évi október hó 1-én felbontatik. A kisbirók megjavított fizetése folyósítandó. Dr. Hilbert István jogügyi tanácsos szabadság iránti kérvényét kedvezőleg intézték el, mely után néhány jelentéktelenebb ügy végzésével polgármester az ülést berekesztette. KÖZSÉGI ÉLET. — Állatbetegség. Pál fa, Dörypatlan, Mi szia községekben a sertésvész szórványosan, Kétyen pedig járványosán föllépett. — Dörypatlan községben a lépfene, Felsőnyéken a rüh-kór megszűnt. — Pakson a sertésvész szórványosan föllépett. — Nagyszokoly községben az ebzárlat ^ elrendeltetett. — Ha hazamennék, amig mostohaanyám a templomban van ! — villant meg az agyában. Az étel után való sóvárgás oly erővel ragadta meg, hogy nem habozott tovább. Szinte röpült mankóin a kenyér reményében. Szivdo- bogva ért haza. Végtelen elővigyázattal és zaj nélkül ment föl a lépcsőn. Bizonytalanul kereste meg a kulcsot egy falmélyedésben, ahová azt a mostohája szokta tenni, mikor elmegy hazulról. Megtalálta és mielőtt benyitott, benézett a kulcslyukon. Úgy látszott, hogy Lola az ágyban alszik. — Ha elvehetném a kenyeret — tűnődött Liro — anélkül, hogy Lola felébredne ! És megforgatta a kulcsot, lassan, lassan, lélegzetét visszafojtva, félve, hogy nénjét felébreszti a szive dobogásával. Úgy tetszett, mintha a szive dobogása megtöltötte volna az egész házat lármájával. , — És ha felébred ? — gondolta Liro és hideg futott át tagjain, látva, hogy az ajtó nyitva van. De az éhség bátorságot öntött beléje. Belépett, gyöngéden emelgetve mankóit s le nem vette ’szemeit az alvó nénjéről. — És ha felébred ? Testvére hanyatt fekve, nehezen lélegzett mély álmában. Időnként sóhaj lebbent el ajkairól. Egyettlen gyertya égett az asztalon. Liro, a ládához érve, megállóit,hogy legyőzze a félelmét. Az alvót nézte s azután mindkét mankóját az álla alá támasztva hozzálátott a Bankett. A szekszárdi kerület képviselőjének : Szabó Károlynak tiszteletére népes társas lakoma volt vasárnap d. u. 1 órakor a Szekszárd-Szálló nagytermében. A résztvevők száma meghaladta a háromszázat, köztük igen sokan a vidékről és többen a volt ellenpárt hívei közül is, ami legszebben bizonyítja, hogy a polgárság a választási mozgalom lezajlása után feledni akarja az ellentéteket. A lakomán az első pohárköszöntőt Szabó Károly mondotta a királyra, lendületes szavakban emlékezve meg a magyar nemzet királyhűségéről. Beszédét a közönség állva hallgatta végig és lelkes éljenzéssel kisérte. Utána Dömötör László ügyvéd Szabó Károly képviselőt köszöntötte föl, ugyancsak Szabó képviselőt köszöntötte föl Györffy József paksi polgári iskolai tanár, megemlékezve arról, hogy az ünnepelt Pakson bontogatta ki szárnyait. Dömötör Miklós szekszárdi anyakönyvezető az ünnepelt nejét és családját éltette, mi nagy tetszéssel fogadtatott. Szabó Károly országgyűlési képviselő kö szönetet mondva a bankett rendezőinek, hogy alkalmat adtak neki, hogy az egész kerület választóihoz közeledjék, nagy melegséggel szólt azokról az érzelmekről, melyek lelkét áthatották, midőn a mandátummal kezében az országházba ment. Ha a törvényhozásban vezető szerep nem jut is neki, de Ígéri, hogy a becsületes hazafias munkából kiveszi a részét és hogy jóakaratában a választók és a polgárság sohasem fognak csalódni. Poharát a szekszárdi választókerület üdvére üríti. Cseh János decsi polgár talpraesett rövid beszédben Szabó Károly képviselőt éltette, mint akitől várja Sárköz népe, hogy ügyeiben lelkes szószólója legyen. Gyergyay J. Dezső főgimnáziumi tanár költői fordulatokban gazdag beszédben Döry Pál alispán érdemeit méltatta, mire az alispán megkapó melegséggel válaszolt, elismeréssel emlékezve meg a nemzet kitartásáról, melylyel a közelmúlt törvénytelen és hazafiatlan korszak jármát lerázta magáról, mintegy a magyar föld rázkódott meg, mondá, hogy megmentse a magyar nemzet szentségét: alkotmányát. A magyar földről szép hasonlatban áttért Tolnavármegye szép rónájára: a Sárközre, melynek népe oly elszántan ragaszkodott kiválasztott jelöltjéhez és kitartásával Szabó Károly ügyét a tolnaiakkal, bátaszékiekkel és a többi elvtársakkal diadalhoz juttatta. Élteti a szekszárdi kerület és a Sárköz népét és kívánja, hogy amint eddig Szabó Károly a Sárközé volt, úgy legyen ezentúl az egész kerületé. Az alispán hazafias, szép beszéde nagy tetszést aratott. Ezután még igen számos köszöntő mondatott. Molnár József gazdasági egyesületi titkár a paksiakat, Szabó Károly a választókat, a magyar nőket és a szekszárdi főgimnázium ifjúságát köszöntötte föl; Stern Árpád szép beszédben az ellen szól, hogy Tolna lakosságát németnek mondják. Büszkén mondhatja, hogy Tolnán tető fölemeléséhez. A láda erősen nyikorgóit. Lola hirtelen felébredt és felugrott. Látva öcscsét ebben a helyzetben, kiabálni kezdett és karjaival mint egy őrült hadonászott: — Jaj, rabló ! Jaj, rabló ! Segítség ! De a düh fojtogatta. Mialatt Liró az éhségtől elvakulva a ládába hajolt és egy darab kenyeret keresett reszkető kezeivel, leugrott az ágyáról és rárohant, hogy elvegye tőle a kenyeret. — Rabló, rabló ! — kiabált magánkívül és a láda nehéz, megvasalt tetejét Liro nyakába dobta, ki kétségbeesetten vergődött a vaspántok között. Lola a dühtől elvesztette az eszét, egész testével ráfeküt, hogy meggyilkolja az öcscsét. A tető csikorgóit, bemélyedve a nyak húsába, szétroncsolva a nyakcsigolyát, szétzúzva az ereket és idegeket. A ládából egy élettelen törzs bukott ki . . . A meggyilkolt nyomorék láttára azonban egyszerre őrült rettegés támadt a testvér lelkében. Kétszer vagy háromszor támolyogva átment a szobán, melyet a gyertya lobogása félelmetesen világított meg; a kezét a térítőre tette, magához húzta és egészen beburkolódzott, a fejét is betakarva. Azután belebujt az ágyba. És a fogai úgy vacogtak, mint valami penge a vason. Egyszerre felugrott, őrült visongással fel- szakitotta az ablakot és lezuhant az utcára . . . ma már mindenki magyarul beszél, magyarul érez és magyarul gondolkozik. Indítványozza, hogy ez alkalomból, midőn a függetlenségi 48-as elvek diadalát üljük, üdvözlő távirat küldessék Kossuth Ferenc pártelnökhöz, ami egyhangúlag el is fogadtatott, megtoldva Döry Pál alispán fölszólalására azzal, hogy Apponyi Albert grófhoz is küldessék üdvözlő távirat. E második fölszólalásában az alispán nagy elismeréssel szólt Szekszárd város polgárságáról, mely oly egységesen foglalt állást vele a kormánybiztos kiküldése kérdésében. Legyen a polgárság állás- foglalása mindig ily egységes és adja Isten, hogy az egész hazában a nemzetiségek úgy tömörüljenek a magyarság mellé, mint az Tolnavármegyében és a szekszárdi kerületben történt. A továbbiakban az alispán lelkesen szót emelt a tulipánmozgalom nellett, mint amely a nemzeti eszmék térfoglalását jelzi és kívánja, hogy Szabó Károly minden ténykedésével vigye előbbre a magyar tulipán ügyét. — A lelkes éljenzés lecsillapultával Kovács Benő őcsényi kereskedő megköszönte a Sárköznek juttatott elismerést és az alispánt éltette. Pohárköszöntőket mondtak még: Pick Béla, Nyitray Lajos polgári iskolai tanár a Szabó-párt 3 jeles tagjára Hauk Antalra, Czirják Frigyesre és Dömötör Sándorra ; — Garzó János nyéki polgár Szabó Károlyra, kívánva, hogy az uj politikai korszakban sikereket arasson és az egész országban elismerést. Gyergyai főgimáziumi tanár, mint székely, nagy hatást keltő beszédben felköszöntötte az erdélyi származású Szabó Károlyt és Györbiró Benő helyettes pénzügyigazgatót. Ezután Szabó Károly képviselő, kit kötelessége elszóllitott, elbúcsúzott a társaságtól és távozott, a társaság azonban vig muzsikaszó és tréfás köszöntők áradata mellett késő délutánig együtt maradt. A munkásnép érdekében. Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter szervezni akarja országszerte a háziiparszerü munkálkodást oly irányban, hogy állami hozzájárulással mozdittassék elő akosárkötés,gyékényfonás, méhészet, selyemhernyó tenyésztés, kertészkedés, földek feles művelése és egyéb közhasznú munkálkodási ágak, melyek segélyével a nép munkássága és keresete fokozható. ,E célokra a miniszter költségvetésében megfelelő összeggel rendelkezik és azt óhajtja, hogy a vármegyék e tekintetben — a gazdasági egyesületekkel összhangban működve, részletes javaslatokkal álljanak elő, kiterjeszkedve a fölkarolandó munkaágakra és a szükséges segélyösszegek megjelölésére is. A miniszter azt szeretné, ha egyes megyékben a megfelelő szakmunkások szervezetbe lépve egységesen jelentkeznének. Bizonyos, hogy ilyképen a kifejtendő munka sokkal eredményesebb lenne és az eljárás is könnyebb. A szervezés e munkájától sem a vármegye, sem a gazdasági egyesület nem fog visszariadni és reméljük, hogy e házi iparszerii munkásságra vármegyénk szegényebb sorsú népességéből sokan fognak vállalkozni. Kivándorlás. A kivándorlás Tolnavármegye területén az elmúlt május hónapban némi emelkedést mutatott ugyan, mert 178 útlevél kérelem adatott be, holott az előző év megfelelő idejében csak 142; a végeredmény azonban mégis javulást mutat, mert az év elejétől 2114 volt az útlevél kérelem, az elmúlt év megfelelő idejében pedig 2298 és igy az apadás 184. Kiadatott útlevél 203 és pedig Amerikába 91, Németországba 85, Európába 9, Oroszországba 12, Romániába 3, Szerbiába 2, Bulgáriába 1. Külföldről kéretett 7, Szlavóniából 1 ; megtagadtatott 2, visszavonatott 3 kérelem és Fiúméban a hajóról betegség miatt 1 kivándorló visszautasittatott. Tanulmány céljából ment két kivándorló. Az útlevelet elnyertek között volt önálló férfi 20, kiskorú ifjú 27, férfi a családjával 8, és pedig 8 nagykorú és 14 kiskorú kísérővel, férfi a családja hátrahagyásával 86 és pedig 3 kiskorú kísérővel. Kiskorú leány volt 3, önálló nő 4, nő családjával a férje után 35 és pedig 41 kiskorú gyermekkel, az egész tömegből kivándorlónak tekinthető 40, és pedig 7 nagykorú és 51 kiskorú kísérővel. Az egyes községek közül adott Bátaszék 26, Nagykónyi 18, Bátaapáti 15, Sióagárd 10, Alsó- nána, Zomba 8, Belecska, Tolna 6, Hőgyész,
