Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-29 / 18. szám

2 TOJLNAVAriXKf&GOí. 1906. április 29. Nem kételkedünk benne, hogy vár­megyénk közügyei és közérdeke iránt a leg­jobb szándékok vezetik, mikor a főispáni széket elfoglalja. Ha a haladás és a munka lesz jelszava, aminek jegyében bontakozik ki az uj kormány­nak, főleg az ország gazdasági politikájának felkarolására irányuló programmja is, akkor a vármegye közönsége szívesen vesz majd részt ebben a munkában és csatlakozik hozzá ínunk átársub \ Mág’yaVország kapuin a népjogok, a szabadság', a felvilágosultság és a munka szelleme kopogtat. Ő Felsége a király és az ő akaratá­ból az uj kormány első harcosai ennek a nemzeti demokrácia ügyét szolgáló munka- prógrammnak. Nyissuk ki szivünket e szellem előtt, hogy hozza össze a hazafiakat egy közös nagy táborba, melynek dolgos tagjai, ki­küszöbölve az üres szóvitákat, a haladás és munka szeretettben egyesüljenek. Tolnavármegye uj vezért kapott. Az uj vezér: gróf Apponyi Géza. Kívánjuk, hogy fényes uj állásában ennek az eszmekörnek szentelje munkásságát, hogy a munka és a közjó szeretete acélozza meg erejét, hogy munkássága áldásos legyen a közre nézve és hogy sikerről sikerre ve­zesse vármegyéjét. — Az uj főispán életrajzi adatai: Gróf Apponyi Géza — néhai Apponyi Károly gr. és neje, szül. Klebelsberg Leopoldina grófnőnek egyetlen fia — 1853. évi február hó 16-án Bécs­ben született. A középiskola befejezése után négy évig jogi tanulmányokkal foglalkozott, majd átvéve a néhai Apponyi József gr. után örökölt pálfai uradalmat, annak vezetésével fog­lalkozott. A főrendiháznak cenzus alapján tagja és édesatyjának: Apponyi Károly grófnak 1890 évi december hó 30-án történt elhalálozása óta vármegyénk első virilistája és vezeti a hőgyészi apáthl-i uradalmakat is.. 1876 április-. 24-én megnősült, neje : Széchenyi Paula grófnő, csillag­keresztes palotahölgy, Széchenyi Kálmán gróf sopronmegyei nagybirtokos, v. b. t. t. és neje, szül. Grünne Karolin grófnő leánya Házasságá­ból öt gyermek született és pedig : Károly gr., ki katonatiszt Bécsben és Rezső gr., ki, miután jogot végzett, otthon gazdálkodással foglalkozik. Három leánya van, az egyik Lichtenstein her­cegné Bécsben, a másik Forny grófnő Bozen­ban, a harmadik 'Irma - grófkisasszony. — 1881-ben a kamarási méltóságot kapta. A poli- . tikai életben a néppárt megalakulása óta kezdett szerepelni és 1896-ban, mint néppárti jelölt fel­lépett a pincehelyi kerületben, de Ráthay László függetlenségi, jelölttel szemben kisebbségben maradt. A néppártból azonban, mert az egyház- politikai törvények revízióját és az obstrukciót nem helyeselte, még 1898-ban kilépettés 1901-ben belépett a szabadelvüpártba. Belépését a megyei szabadelvüpárt értekezletén.a.köyptkez,©. beszéd­del indokolta meg : «Tisztelt értekezlet! Méltóztassék megengedni,, hogy mai megjelenésemet és a vármegyei szabadelvű- pártba való belépésemet, bár szónok nem vagyok, röviden motiváljam. Ha rövid vissza­pillantást vetek eddigi szerény működésemre, el kell ismernem mai megjelenésem fontos­ságát, amikor fölmerül a kérdés, beléphetek-e a szabadelvüpártba és működéséhez csatla­kozhatom-e ? Soha aktuális politikus nem voltam, de rég időktől fogva, mindenkor meleg vonzalommal és rokonszenvvel viseltettem a nemzeti párt iránt. Később egy aktuális kérdésnek : az egyházpolitikának napirendre kerülése alkalmával beléptem a- néppártba, annak megalakulásánál közreműködtem, és 96-ban, mint a néppárt jelöltje föl is lép­tem. Tévedtem-e, csalódtam-e, azt most nem vitatom. 98-ban az , obstrukció alkalmával kiléptem a néppártból. ■ Régi rokonszenvem, hajlamaim, meg­győződésem ismét a nemzeti párthoz von­zottak., mely mindig eszményképem volt. Mikor pedig Széli Kálmán az ő. áldásos, körültekintő, a bé.ke és békéltetés nemes szellemétől áthatott politikáját kibontotta, mikor a nemzetipárt a 99t-ik év, elején be­lépett a szabadelvüpártba, mi .sem állja annak útját, hogy én is kövessem a nemzeti­pártot. Igaz, a reviziót elvileg pártoltam, azért csatlakoztam a néppárthoz, azonban, mi­után megg3^őzodteni arról, hogy azok a károk és veszélyek, amelyektől az egyház- politika miatt tartottam, tényleg be nem következtek, kijelentem, hogy ezidőszerint, főleg a Széli-kormánynak , a jog, törvény és igazzág jelszavával fennen lobogtatott zász­lója alatt a revízió, kérdését sem oppartu- nusnak, sem szükségesnek nem tartom. Ismétlem, azt nem kutatom, tévedtem-e, csalódtam-e, de teljes őszinteséggel elisme­rem, hogy azok az aggodalmak, melyeket az egyházpolitika folytán tápláltam, meg nem valósultak. Ez az én rövid nyilatkozatom, mely- nek alapján bírálatukra bizöm, lehétek-e a szabadelvüpárt tagja ? Igen,.vagy nem.! Clara pacta boni amici. Ha. igen, akkor Széli Kálmánnak és a mostani kormánynak zász­lója alá szívesen és örömmel ■ sorakozom, — mert. hive vágyókká kt>í;mány békéttéfő' éé kiegyenlítő politikájának. Ezen az alapon készséggel ajánlom, föl a szabadélvüpérttal való együttműködésemet és a vármegyei szabadelvű- pártba való belépésemet. A szabadelvüpártból 1904. év végén a disszidensekkel egyidejűleg lépett ki és jelenleg az Andrássy Gyula vezetése alatt álló alkotmány- pártnak tagja. A politikával egyidejűleg a vármegye ön- kormányzati életében is kezdett résztvenni, tagja a vármegye állandó és központi választmányá­nak, elnöke a lótenyésztési bizottságnak, úgy­szintén a pécsi Kath. Körnek világi elnöke. VARMEGYE. — Elvi fontosságú határozatok. Az örökbe fogadás az örökbefogadott gyermek vallására, ille­tőleg annak megváltóztathatására semmi hatás­sal nem bir. (Belügym. 25972/906.) — Ha a no a házassági életközösséget önhibáján kívül, férjé­nek közveszélyes betegsége miatt kénytelen meg­szakítani, törvénjms igénye van arra, hogy gond­nokság alatt álló, azonban tetemes vagyonnal biró férjétől tartást követeljen. (Kúria 207/903.) — Vámszedés jog fennállása, illetőleg vámdij- mentesség tárgyában keletkezett határozatokra az egyszerűsítési törvénynek a felebbezést kor­látozó rendelkezései nem alkalmazhatók. (Keresk. min. 10932/906.) — Körbábáknak aggsági munka- képtelenség címén állásától való elmozdítása a vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlé­sének hatáskörébe tartozik. (Belügym. 15775/906.) .— A hamis tanuzgsra :,való reábirás tényálladé- kához nem szükséges az,, hogy a tanú esküt tegyen, sőt, még kihallgatása sem. szükséges. (Kúria 116/906.) — A vadászati törvény külön rendeli büntetni azt, aki tilos időben vadász és aki tilos időben vadászva vadat is ejt el. (Bel­ügym. 2728/905.) — Utügyre vonatkozó határo­zatok. A törvényhatóság első tisztviselője a kormányhatóságilag jóváhagyott közúti költség- előirányzat keretein belül, utalványozási jogát Latin: .............................. Görög: ................................... Magyar irodalom: .... Német irodalom: .... Földrajz és történet: . . . Mennyiségtan: . . . . . Természettanok: .... . . jeles. Bölcsészettan: ... . . jeles. Énekben: . . . írásbeli dolgozata: Elmulasztottt órák száma: — A bizonyítvány általános osztálya és hely­zeti száma: jeiesrendü, ötödik tanuló. * Ha abban a tudós Pallér Kelemen főtiszte- I«ndő urnák nem volt igazsága, hogy Weker- lének a számok országában csak közepes jár­tassága van, Mészáros Ámánt is tévedett, amikor azt hirdette növendékéről, hogy nem foglalkozik elégggé a szép kultuszával. Sőt. Annyira bele- melepedett ennek ápolásába, hogy nem volt nálánál külömb diák-gavallér messze vidéken. Akkoriban még nem volt minden úri háznál külön tánciskola, hanem «Marosi bácsi» tágas szálájában találkozott az úgynevezett «finomabb polgári elem* zsengébb része. Ide járt Wekerle is. A daliás termetű, választékosán elegáns kül­sejű fiú bizony tömeges gyújtogatást vitt véghez a kisasszonykák szive körül, meghitt barátjával Brunkala Lászlóval együtt. (Most fővárosi ügy­véd, tragikus hőse volt egy országosan is­mert bönpörnek.) Wekerlének, mint előtán- cosnak minden leányt meg kellett forgatni egyik estén úgy, mint a másikon. A kelle­mes beszédű, bátor fellépésű gavallérral szíve­sen évődött a sok rózsaszál, kivévén egyet. (Kegyelmes ur: fekete volt a haja, fekete a szeme, nem alacsony, se magas, darázsdereku, bár kissé neki gömbölyödött formákkal — em- lékszik-e rá?) Nos ez az egy hidegen bánt vele s akárhogy próbálta is, nem tudott vonzalmat ébreszteni maga iránt. Az elkényesztetett fiút bántotta a fagyos­ság s egyszer gúnyosan megjegyezte : — Nem mer a szemembe nézni, mert szeret. Titokban eped utánam. Nagy sirás lett persze a vége. A leány zobogva menekült haza és — másnap már együtt sétáltak a Zichy-liget platánjai alatt. Egy hete sincs, hogy Wekerle diákévei­nek ezt a regényes jelenetét fölelevenitette előt­tem az egykori «ideál». — Az érettségije után megkérte kezemet, — említette meg mosolyogva. — Hogy lehetnék a maga felesége ? — kérdeztem csodálkozva, — hiszen én zsidólány vagyok. — Majd segít rajtunk a szerelmesek véd- szentje, — mondta bizalmasan. És úgy történt, hogy belőle vált a véd- szent. Hanem akkor már ezüstös volt a holló haja az «elérhetetlen»-nek a halántéka körül s már az unokáinak cincogott a hoppszpolkához az örökéletü Marosi bácsi hegedűje. — Gyönyörű szeme m egykori lova­gomnak és még szebb kék mellénye — tréfál­kozott a régi emlékeken a diák Wekerle egy­kori Júliája. * Wekerlével együtt harmincán érettségiz­tek egyszer a kiegyezés esztendejének nyarán s amint az alábbi bizonyítvány mutatja, ő volt közöttük a legeslegelső. És jó szerencse, hogy igy esett, mert különben a szigorú zirci atyák irgalmatlanul elküldték volna máshova vizs­gázni egy csinyje miatt. így is hármast kapott magaviseletből, holott minden tantárgyból ki­tűnője volt. Mindössze egy kis tréfáról van szó, egy pompás csattanó furfangos ötletről. We­kerle bizonyos Linzer vaskereskedőnél lakott Brunkalával és Kukurelli Mihály diáktársával együtt. Hogy-hogysem, bizonyára már ők maguk sem tudják, az történt, hogy a kenyeres pajtásai úgynevezett legénymajálist rendeztek vidám nőcskékkel a rózsabokros Cantuzzi-kertben s erre őt nem hívták meg. Gyönyörű májusi est volt a romantika minden kellékeivel: holdsugár­ra], madárdallal, csókkal, virágillattal és az öreg­hegy tüzes borával vegyítve. Az ihajos fiatal­ság már túl volt a nyolcadik osztálybeli vizsgán, de érettségin még innen. Egyszer csak ajkukra fagyott a nóta. Magas, nyúlánk alak állott előttük a ciszterciták fehér reverendájában. Amint később kiderült, Wekerle volt, aki igy ugrasztottá szét a róla megfeledkezett társa­ságot. Ezt megtudta a tanári kar s kemény tör-

Next

/
Thumbnails
Contents