Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-03-19 / 12. szám
XV. évfolyam. 12- szám. Szekszárd, 1905. március 19. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Me o* jelen minden vasarnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY.-----------------------------i Ké ziratok vissza nem adatnak, | A lap szellemi részét illető köz- 1 lemények, valamint az elofize- ( tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A gazdasági különválás. A képviselőválasztások eredménye által előidézett politikai válság óta napirendre került ügyek között kétségkívül legfontosabb a gazdasági különválás kérdése. o o A katonai kérdések leginkább a nemzeti aspirációk szempontjából bírnak számottevő jelentőséggel, de a gazdasági különválás a nemzeti vagyonosodásnak és az ország anyagi existenciájanak életbe vágó kérdése. Helytelen és káros ezt a kérdést párt vagy politikai szempontból bírálni. Mindig hiba volt a hangzatos politikai jelszavak körébe vonni ezt a nemzetgazdasági és pénzügyi kérdést. A koalíció, mint hallatszik, a gazdasági különválás kérdésében egyetértő megállapodásra jutott, sőt a koronánál sem ütközik akadályokba az önálló vámterület megvalósítása. Ilyen körülmények között már a közel jövőben mélyre ható gazdasági átalakulások várhatók. Erre vall, hogy Ausztria politikai, ipari és kereskedelmi koréi egymás után vonulnak fel, hogy a gazdasági különválással szemben álláspontjukat megszabják. Teszik ezt pedig tökéletes egyhangúsággal és harmonikus együttérzéssel. Az osztrák Reichsrath vámügyi bizottságával egyetértésben a három nagy osztrák központi ipari egyesülés kimondotta, hogyha a gazdasági különválás bekövetkezik, abba átmeneti idő nélkül egy csapásra kelt belekergetni Magyarországot s minden átmeneti provizóriumot el kell mellőzni. Sajnos, nálunk nincs meg az a nagy egyértelműség, a mellyel ilyen életbevágó kérdésnek sikeres megoldása remélhető volna. Magyar államférfiak, politikusok, komoly művelői a nemzetgazdasági tudományoknak, gazdasági egyesületek és testületek hangoztatják és bizonyítják, hogy a gazdasági különválás komoly veszedelmekkel fenyegeti az ország lakosságának legnagyobb részét, a nemzetfentartó elemnek gerincét: a földművé löosz tályt. Viszont tagadhatatlan, hogy tekintélyes ipari és kereskedelmi körök és a mai parlament tagjainak többsége az ország anyagi helyzetének lényeges javulását és nemcsak a magyar iparnak erőteljes föllendülését, de az egész országnak anyagi elohaladását várják az önálló gazdasági berendezkedéstől. Legújabban a magyar közgazdasági viszonyok egyik alapos ismerőjétől jelent meg egy hatalmas tanulmány, amelyben kiváló szaktudással azt iparkodik bebizonyítani, hogy viszonyaink között »# legprédább és a legnemzetietlenebb politika volna a vámközösségnek mostani megszüntetései. Okfejtései szerint ugyanis a biztos és védett fogyasztó piacra ma jobban szükségünk van, mint valaha és pedig a következő okokból. Németországnak, illetve egész Európának, sőt talán nemsokára magának a britt birodalomnak is, legújabban fokozott mértékben inaugurált agrár védvámos irányzata mellett, nehezebb lenne, mint bármikor elébb, az Ausztriából kiszoruló termény fölöslegünknek egyebütt szerezni kedvező piacot. Joggal számíthatunk arra, hogy termékeinket az életbeléptetendő védővámoknak majdnem teljes összegével a közös vámterületen nagyobb árakon fogjuk értékesíthetni, mint a mily árakat remélhetnénk értök akkor, ha értékesítésükkel a vámkülföldre volnánk utalva, a hol egyenlő föltételek mellett, vagyis vámvédelem nélkül lennénk kénytelenek versenyre kelni azokkal a versenytársakkal, melyek Oroszország, a Balkán és a tengerentúli területek kedvezőbb viszonyai között tetemesen olcsóbban tudnak termelni, mint mi. Termékeink fölöslegével a nyugati államok fogyasztó piacaira — elsősorban a német piacokra — csak az eddiginél többszörösen emelt védővámok mellett, tehát csak e súlyos vámokkal terhellen tudnánk eljutni, mely vámokat nem lehetne a fogyasztókra áthárítani, hanem termelőinknek kellene azokat viselniök. Látván egyrészt a mezőgazdasági termékek világversenyének egyre élesebbé alakulását s ásrészt a nagy Az uj ideál. T A R C A. r Almok. Szóltam a sashoz : Közelről vágyom látni a napot ! Gyors szárnyadon vigy a magasba fel, Oda, hol hegycsúcs csillagot ölel — Hiába kértem : A sas a légbe siklott s otthagyott! Szóltam a szélhez : Itt lenn oly árva, társtalan vagyok, Hüs karodon vigy a szirtekre fel Ily bohó asszony-vágy könnyű teher — Hiába minden : A szél iramlott, halkan kacagott ! Kértem a tengert : Szolgámul adj egyetlen kis habot. Melyen ringva megértsem mit jelent S átfuthassam a kéklő végtelent __ Hi ába kértem ; Magamra hagytak a zengő habok ! S ti röpke álmok : Nem szállnátok a felhőkig velem ? S merész ringással, szilaj üde szárnnyal Visznek kábító titkos szárnyalással S törpére rokkan minden odalenn : A tenger kis zöld vízzel telt kehely, A szél uszályát föld porába mártja S a sasmadárnak izmos, büszke szárnya Csupán kószáló, apró tollpehely ! M. KORNISS ARANKA. Dialog Személyek: Lily zárdanöventfék, Rózsi gimnázistalány. Szin: Csinos leányszoba. Lily álarczos háziruhában egy kis kézimunka-asztal mellett ül — kezében rózsaszín képes levelezőlap. Lily (meghatottan olvas:) Szép szemed sugára besütött szivembe s ez örökre érzi lángját e szemeknek — ajkad mosolygása kárt tett az eszembe — nem tudom ki vagy csak azt tudom — szeretlek (tűnődve) — a név helye üres — az irás ismeretlen. Az igaz, hogy nem is igen ismerek más írást mint Páter Bonifác s a zárdafőnöknő írását — oh pedig nem valószínű, hogy kettőjük közül bármelyik is igy írna nekem. így csak 0 irhát! Ő, az édes, az egyetlen. Igen, egyetlen tegnap óta. Mióta megpillantotta őt, teljesen elfelejtettem az én barna, szőke — azaz dehogy ! azt a vézna, fakóhaju volt ideálomat, ki már két hónapja küldi az ablakon befelé ábrándos, epedő pillantásait. De ez csak nem az ő írása ? Oh nem, igy csak Ő tudhat írni! Istenem! — Vájjon mit kellene reá felelnem? Jaj, de hiányos is ez a zárdái nevelés! Hát ezért voltam én három évig a szakr- kőri zárda buzgó növendéke, hogy az első szerelmes levél zavarba hozzon — — — egészen más Rózsi ! — Ő bizonyára tudna tanácsot adni. De ugyan hol is késik ? (órájára néz) öt órára Ígérte, hogy megjön a tennisz-pályáról s most fél hétre no, az igaz ha ő egyszer tenniszezni megy — lehetetlen hazavárni ? Rózsi (beszalad. Kék fehér sport-ruhában kezében virágcsokorral diszitett reketh.) Nem is olyan nagyon lehetetlen ! Igaz, hogy egy keveset késtedem, ha tudnád a körülményeket, azon is bámulnál, hogy már itt vagyok. — Micsoda remek idő! igazán kár itt a szobában elvesztegetni ! aztán micsoda labdák ! milyen partnerek ! három hétig sirathatod a mai kompániát s hogy a legfontosabbról is szóljak — megláthattad volna a legújabb ideálomat. Lily: Megint uj ideál? ugyan Rózsikám, hát találtál élő embert, ki eddig még nem volt az ideálod ? Rózsi: Még pedig kettőt. Azaz ma délután még kettő volt de 5 óra 20 perczkor egyed- uralkQdóvá tettem az egyiket. Lily : S ki az a két boldog halandó ? Rózsi : Az aranyifjuságnak két disze. Az egyik tiszteletbeli dijtalan segédfogalmazó helyettes jelölt, hát annak idején öt gimnáziumból csapták ki és háromszor bukott meg a pótérettségin. Ez csak elég ajánlólevél, elegáns külsejére nézve ? Lidy: Meghajlok jó Ízlésed előtt. S a másik ? szintén tiszteletbeli stb. Rózsi: Nem. Az sportmann. Mellékfoglalkozása semmittevés, amit köznyelven ug}^ fejez- . nek ki, hogy huszártiszt. Lily : És melyik a boldog győztes ? Rózsi: A tiszteletbeli stb. Tudod a hadnagy szőke s az idei tenniszszezonban ő lenne a tizenharmadik szőke ideálom — ez pedig nem jót jelent. A másik lett a győztes' s most ő az első, utolsó s egyedüli ideál.
