Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-03-12 / 11. szám
XV. évfolyam. II. szám. Szekszárd, 1905. március Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedóse Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség é$ kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Ki a d ó h i w at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrpunkatárs : D v. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Mi a programm ? Aki a mai politikai válságot nem behunyt szemekkel nézi és csak némileg is képes magát táltenni a pártpolitika egyoldalú, elfogult álláspontjain, lehetetlen észre nem vennie, hogy a viszonyok a legnagyobb mértékben imparlamentaris jelleget vesznek föl. Az eddigi többség kisebbségre olvadt le és a kebeléből alakult kormány lemondott. Ez a parlamentárizmus követelményeinek megfelel. De az már imparlamentáris dolog, hogy a többségre jutott szövetkezett ellenzék nem akarja, vagy nem tudja a kormányt átvenni és ez által az állam folyó ügyeinek kellő gondozása és felelősség mellett való vezetése hátratételt szenved. Az előző időkben, midőn az ellenzéki fák még nem nőttek egész az égig, minden magyar párt különös figyelemmel volt az államélet szükségletei iránt. Ez szép és lélekemelő dolog volt. Ámde újabban a magyar állam szükségletei igazi Hamupipőke sorsra jutottak. A tisztelt honatyák, mig az ellenzéken és kisebbségben voltak, sorra obstruáltak a magyar állam életszükségleteinek kielégítése ellen. Gondoskodjék róluk a kormány és a király, ahogy tud, gondolták. Most pedig, hogy többségre jutottak és a kormányt legyűrték, már nemcsak gondolják, hanem mondják is, hogy: gondoskodjék a király ahogy tud. Nekünk azonban úgy r mlik, hogy nem is annyira a királynak van szüksége felelős kormányra, mint inkább a magyar államnak. Az a kérdés, hogy akar-e a szövetkezett ellenzék kormányt alakítani? Akik a TA RC A. Márczius 15-re. Csoda volt az éjjel, Csoda történt mondom : Fekete éjfélkor Pirkadott hajnalon. Csak egy percig tartott, Azután sötét lett .... Vájjon mi ér minket Öröm, végítélet? Nem tudom mi érhet; Csak a szívem nehéz, Szemem könnybe lábad, Ha az égre felnéz. Futok a magányba, Félve hazám érted, S forró csókjaimmal Csókolom, a földet. De félre gyávaság ! jiyiert az ige, eszme Megtestesül immár, Mert nincs eltemetve. Most ötvenhét eve Nehéz, de szép harc volt . . . Ide azt a békét, Vagy a harci kardot. Petrich György. politikai kulisszatitkokkal ismerősek, azt mondják, hogy igenis akar. Azt mondják, hogy Andrássy Gyula gróf egy kész koalíciós kormány-tervezettel ment föl a királyhoz Bécsbe. A koalíciós kormány kinevezése azonban elmaradt, Andrássy Gyula gróf elvonult Tőketerebesre és 16 kiváló magyar politikus kihallgatásra hivattatott meg a királyhoz, hogy véleményüket a kibontakozásra vonatkozólag elmondják. Ezek a politikusok csaknem kivétel nélkül a legnagyobb hallgatásba burkolóznak, ami természetes is, mert hiszen: alkotmányos országban élünk, ahol a legfontosabb közügyek titokban, pártvezéri önkény szerint intézteinek. Az azonban bizonyos, hogy a király hajlandó egy koalíciós kormányt kinevezni, ha annak pro grammjához ö is hozzájárulhat. Minthogy pedig a király az Andrássy által ajánlott koalíciós kormányt nem nevezte ki, kétségtelen bizonyossággal elmondható, hogy azért nem nevezte ki, mert pro grammját elfogadhatatlannak tartja. Fölmerül a kérdés, hogy a királynak kötelessége-e oly programmot keresni, amely a kinevezendő koalíciós kormánynak, illetőleg a szövetkezett ellenzéknek tetszik és amely mellett kormányt támogat, 'ragy pedig: a szövetkezett ellenzéknek kell-e oly programmot kidolgoznia, hogy ahoz a király hozzájárulását és bizalmát elnyerje? Kétségtelen, hogy a szövetkezett ellenzék, mint győzelmes többség, nem áldozhatja föl kényre-kegyre a maga elvi igazait. De legyenek ezek az elvi igazságok bármily szépek és fenségesek, az is kétségtelen, hogy O Fetségét azok elfogadására kényszeríteni, erőltetni nem lehet. Hiszen a királynak alkotAz örömről és fájdalomról. (Egy művész naftájából.) Irta: Erdős René. Úgy érzem: kilökött magából az iszap, melybe kívánkoztam, ahova ismeretlen, rejtelmes virágok bóditó illata csalt. Kilökött magából az iszap s hinár nyelve ezeket mondja: — Eredj innen. Mi közünk nekünk egymáshoz ? A te vágyódásod minket fölszárit és kiéget, hogy el kell tűnnünk és el kell emésztődnünk a te forróságod miatt. De mi élni akarunk. Kilökött magából az iszap s most itt állok a nap szine előtt sáros ruhában és szégyen- kezem. A nap pedig mosolyog és igy szól : — Oh milyen szívesen szárítom föl a sárfoltokat ruhádon, mig látom, hogy a lelked folt nélkül való ! Leégetem rólad a ruhát és föl- melegitem az iszaptól áthült testedet és meg- fiirösztlek az én sugaraim fényében és eláraszt- lak egy uj élet világosságával. Leülök a földre és kezemre támasztott fejjel hangosan sírok. — Mi bajod ? — kérdi tőlem egy hang a lelkem legmélyén. — Miért sirsz most, amidőn á napfényen vagy, a hozzád méltó helyen. A lelkem szavára felelni nem tudok a szapora könnyektől s a zokogástól, mely elfojtja hangom. Mert álmokat vittem az iszap mélyére álmokat melyek a napfényre valók és reménységet,^ mely olyan volt mint a legfehérebb virág. Es mind az álom, mind a reménység ott maradt az iszap fenekén. mányunk értelmében föltétien vétó-joga van még a törvényhozás mindkét házának osztatlan akaratával szemben is. Ha tehát a szövetkezett ellenzék azt látja, hogy pro- grammjuk valamely pontjához, mondjuk a personalis unióhoz a felség semmi körülmények között nem járul, úgy, ha kormányt akarnak alakítani, programmjukat megfelelő- leg módositaniok kell; vagy pedig ha tisz teletreméltó következetességgel az elvekhez föltétlenül ragaszkodnak, le kell mondaniok a kormány alakításról, mert ellenkező esetben oly képtelen helyzetek és oly összeütközések keletkeznek, mélyeknek káros hatásai egyenesen kiszámíthatatlanok. Nem vagyunk sötéten látók, se kis- hitüek. És nyíltan bevalljuk, hogy mi nemzetünket nem csak nagyrahivatottnak, de nagyobb megpróbáltatások elviselésére, állami nagy céljaink elérésére tetemes áldozatok meghozatalára is képesnek és elég erősnek tartjuk, Azt azonban, érezzük, tudjuk és valljuk, hogy magyar nemzeti politikát csak alkotmányos alapon és csak a koronás király- lyal benső egyetértésben lehet sikeresen folytatni. Épen ezért végzetes hiba volt a múltban az ellenzék ; részéről a parlamentáris gépezet megakasztása, ami még keserűen meg fogja magát rajtuk, és sajnos az országon is — boszulni. Az 1903-ik évi nagy válság alighogy elült s a nemzet nyugodt bizalommal várta a katonai vívmányok életbeléptetését és ime: újból egy még, nagyobb válságba sodortattunk, melynek ütköző pontja megint csak a hadsereg kérdése. Nem válságokra, örökös közjogi harcokra, pártgyülekezésekre és tömeges kiráSejtem, hogy az uj élet uj álmokat és reményeket hoz, de mi lesz azokkal, amelyek ott maradtak : És a lelkem szól: — Ami lesz a lehulott esővel. Ne keresd lábad nyomait a megjárt utón, ne nézz visszafelé és ne sajnáld az elpazarolt kincseket. Az igazán dús az, ki bőkezűen fizet meg a pillanatnak és mégis úgy találja, hogy többet ért az amit tőle kapott, mint az, amit érte feláldozott. Nem vagy-e igazán dús ? * Minden vigasztal engem és vigasztalódni még sem tudok. Es visszafelé nézek és nézem a nyomokat az utón a hol jártam. És látom, hogy virágokat szórtam mindenüvé és a virágokról megismerték útjaimat az embeiek és magukban mosolyogva mondották ; , , Ez nyitott szemekkel és a maga akaratából vak, hogy virágait pazarul szórhassa. Ha kedve volna nézni és látni, fukarabb volna. De gyönyörűségét leli a maga vakságában és hazudik önnömagának, hogy meg ne hazudtolja az életről való hitét. Ez az, aki az életet erőnek erejével a maga ábrándjaihoz alakitja. De megfeledkezik arról, hogy az élet nem sokáig állja a pepecselést és kezei között viaszból gránittá válik és fölsebzi az alkotó ujjakat. Valóban kővé merevült kezem között az élet és oly súlyos lett, hogy nem bírtam tartani többé, sem eldobni. Es így a kő lehúzott súlyával az iszap mélyébe és ott feküdtünk mind a ketten egymást átölelve. És ő igy szólott: Nemde mily jó pihenés esik itt ?
