Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-03-06 / 10. szám
XV. évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1905. március 6. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiviil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Eyyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Me o* jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatársi Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdotések mérsékelten megállapított árszabály szörint számíttatnak. Bezerédj Pál. Huszonöt év áldásos, a nemzet igazi javát szolgáló munkásságról lebbentette föl a fátyolt az az ováczió, amelyben az országos selyemtenyésztési felügyelőség tisztviselői Bezerédj Pált a napokban részesítették. És ha Bezerédj Pál, aki nemcsak gondolkozásában, de jellemében, szokásaiban és cselekedeteiben is megtestesült puritán, messze futott is az ünnepeltetés elől, azért az egész magyar nemzet hálás szivvel vesz tudomást e jubileumról, mely egyik legjobb fiának eredményekben gazdag életében magasra kiemelkedő határkövet kép'ez. Megvalljuk, hogy sohasem voltunk a személyi kultusz-üzés barátai. De az érdemet, különösen ha az a közpálya férfiát ékesíti, mindenkor készségesen elismertük. És annál szívesebben adózunk ez elismerésünkkel a jelen esetben, mert a férfiú, akit a legszebb jutalom: a polgártársak elismerése díszít, a mienk*. Tolnavármegye fia, aki közöttünk él, részt vesz közügyeinkben és mint hírneves nemzetségének méltó sarja, mint a honalkotó magyar íajnak igaz fia, közöttünk fejti ki áldásos működését, követendő példát mutatva mindeneknek: mint kell önzetlenül szolgálni a hazát, — mint kell önfeláldozóéin szeretni és gyámolitani a szegény, elhagyatott népet, mint lehet céltudatos, lankadatlan munkássággal a semmiből hatalmas iparágat teremteni és azt a fejlődés magas fokára emelni. Alig van e hazában, sőt annak határain messze túl is, ember, aki nem tudná, hogy mit tett Bezerédj Pál a selyemtenyésztés terén. Ha valahol, itt alkalmazható a közmondás : vas akarat sikert arat. Ezelőtt 25 évvel alig néhány községben pár száz család által 2507 kgr. selyemgubó termeltetett hazánkban; ma: 2823 községben 112712 család 1,633,452 kgr. gubót termel és a selyemgubó termelők keresete 5618 koronáról 2,859,945 koronára, a selyemiparral foglalkozók keresete pedig 1782 koronáról 1,600,000 koronára emelkedett. A lefolyt 25 év alatt Bezerédj Pál munkássága folytán a selyemtermelők és selyemiparral foglalkozók összesen 60,783,926 korona keresethez jutottak. A 25 év alatt selyemfonók létesültek Komáromban, Győrött, Lúgoson, Tolnán, Újvidéken és Mohácson, az utóbbi most épül. Gubóraktárak vannak Baján, Békéscsabán, Eszéken, Fehértemplomon, Győ rótt, Kubinban, Mitroviczán, Nagybecskere- ken, Németpalán kán, Óbecsén, Omoldován, Overbászon, Pancsován, Szabadkán, Titelben, Tolnán, Temesváron, Újvidéken, Verseczen, Vinkovczén, Zágrábban és Z^ablyán. Ezek a számok mutatják legjobban, hogy mily nemzeterösitö és nemzetfentartó munka az, amelynek Bezerédj Pál életét, szentelte. De mutatja egyúttal azt is, hogy egyes kereseti ágak, még a legszegényesebbek és legszerényebbek is, mily erős és szilárd alapjaivá fejlődhetnek a közvagyonosodásnak. Es ez a mozzanat különösen kiemelendő épen a mai időkben, amidőn ipari téren való elmaradottságunkat igazán szégyenkezve látjuk és szinte kétségbeesve gondolunk a jövőre, hogy mi lesz hazánkból, mely iparállammá átalakulni nem akar és nem tud, melynek lakossága váltig csak nyerstermeléssel foglalkozik és melynek népe százezrenként vándorol ki.. . De miért a kétségbeesés? Nem látjuk-e, hogy mint dolgozik Bezerédj Pál ? Nem teremtette-e ő meg semmiből a magyar selyemtenyésztést és selyemipart és nem vívta-e ki a magyar selyemnek az első helyet? Ma már az egész világ elismeri e téren a magyar ész, munka és tennelés vezető szerepét és ha ez igy vau, ugyanígy boldogulhatunk az ipar más ágaiban is. De ehez az kellene, hogy a Bezerédj Pálok megsokasodjanak és kitartásukat, szellemük és jellemük kincseit a nemzeti munka másmás ágainak fölkarolására, fejlesztésére fordítsák. Ám a Bezerédj Pálok ritkák; ritkábbak, mint a fehér holló. Lélekemelő tudat, hogy ő a mienk, Tolnavármegye igaz fia, hogy soraink közül, a hidjai kúriából emelkedett föl a magasba és tette nevét és egyéniségét az önzetlen közszolgálat jelképévé. A hidjai ősi kúria selyemfonószéke nemcsak a Bezerédj-családnak lesz örök büszkesége, de dicsősége lesz Tolnavármegyének is. Ez a fonószék azt bizonyítja, hogy az elvetelt magból sudaras fenyő emelkedik, hogy a legszerényebb kezdetet is siker és dicsőség koronázza, ha a dolgozni és alkotni szerető kéz öntudatos és fegyelmezett munkáját féltő gond, nemes becsvágy, komoly ügyszeretet és intenzív kitartás kisérik. Vajha a Bezerédj Istvánok és Bezerédj Pálok nemes példája követőkre találna az egész vonalon, hogy a nemzeti termelés munka-erői a nemzet szükségleteinek kielégítésére alkalmasokká és képesekké fejleszthetők legyenek. TA R C A. Végrendelet. Hervadt virágok közt feküdjem akkor, Ha szíven markol egyszer a halál; S ne legyen még a vállaimon aggkor: Jobb, ha a vég erős-ifjat talál. Hervadt virágok bús illatozása Lengjen körül sötét fátyol helyett S gyertyák komor fényét szemem ne lássa. Tört őszi nap süssön fejem felett. Szivemben akkor ah, akkor először Hadd legyen úr hit a kétség felett S utolsó sóhajom, a mely előtör, Majd ezt mondhassa: valaki szeret. Hadd higyjem, hogy valaki sir utánam, Valaki rajtam többé nem nevet S hadd súgjak a végső halál-tusában Magam elé ezerszer egy nevet. E szürke, bús életnek csak a vége, Lehessen fényes, mámoros, csodás ; Aztán jöhet az elmúlás, a béke, Az álom nélküli nagy álmodás. Es sírkövemre ezt a két sort rójják, — Kik érettem sötét gyászt öltenek — A szines álmák sáppadt álmodóját A boldogság sejtése ölte meg. KÉTLY ENDRE. Ä szerelem áldozata. Irta : Bertelli E Walter Katinka és Stetten főhadnagy egészen titokban jegyesek ;■ még Katinka szülei sem tudnak semmit. így egyeztek meg; nyomós | okuk volt erre. A katonatisztnek szükséges házassági óvadék mind két részről hiányzott; egymáséi csak az esetben lehetnek, ha a Stetten kilép a hadseregből. Jövőjüket már rég megállapították. Stetten a vasútnál akar próbaszolgálatra jelentkezni, hol technikai előképzettsége alapján lehetnek kilátásai és ha egy oly állást nyer el, mely méltó arra, hogy azt Walter Katinkának felajánlja, akkor még mindig van elég idő arra, hogy a szokásos eljegyzési kártyákat széjjel küldjék. Attól is irtózik, hogy Katinkának atyja elé lépjen, ki különben ezred- I parancsnoka és azt mondja neki: — Ezredes ur, kérem leánya kezét, a kit azonban a körülmények következtében előreláthatólag még jó darab ideig nem vehetek el. O tehát csak akkor akar kérőként Katinka atyja elé kerülni, amikor már tudja, mily jövőt nyujhat leendő nejének. Egyik sem tudná megmondani, mily régen szeretik már egymást, de valószinüleg már mióta ismerik egymást. Majd mindennap találkoztak, nyáron a tennisz, télen a jégpályán és a mulatságokon. i Mint két jó ismerős köszöntik egymást. Ha azonban úgy vélik, hogy nem figyelik őket, I minden pillantásuk újabb szerelmi vallomás és minden szavuk egymás iránti hűségűknek megerősítése. Szerelmük titokzatossága csak emeli annak varázsát. így csöndesen múlnak el szerelmük közepette a hetek és Stetten, ki nehezen várja jövőjét, terve keresztülvitelére törekszik. Katinka még nem tud' róla snmmit, mert kis ideje nem volt alkalmuk találkozni. Egy nap Katinka éppen ebédnél ült szüleivel. Csodálkozott atyja rosszkedve fölött, a ki az ebéd végefelé elkeseredetten mondá : Ivépzeléjtek csak, a hadsegédem Stetten, átlép a civil életbe. Ez az ember őrült! Vasúti hivatalnok akar lenni, a mikor biztos kilátása van arra, hogy valamikor tábornok is lehessen. Ily tehetség a megélhetésért való harcban menjen tönkre! Miként fogadhat el egy nő ily áldozatot a férfitől! Katinka elhalványodott, visszadőlt székére, mei t oly éi zése lett, mintha a föld vágtatna alatta. — Te azt hiszed tehát, atyám, hogy nem helyes egy leánytól ilyen áldozatot elfogadni? — kérdezte elhaló hangon. Az ezredes csak szavai tartalmára figyelt. — Vétek ez, — mormogta — az az ember őszszel a hadiiskolába került volna, tehetsége és szorgalma mellett szó sem lehet arról, hogy fényesen meg ne állotta volna helyét — s ime egy leány keresztezi útját és minden el van veszve. Nem mondtam neki erről egy szót sem, mert a szerelmesnek nem lehet tanácsolni, de igen nagy kár a fiúért.
