Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-02-19 / 8. szám
2. TOLNA VARMEGYE. 1905. február 19. kedésünk bolygatására. A fődolog, hogy a mai áldatlan állapotok megszűnjenek és a parlamenti váltógazdaság megteremtésével megtörténhessék a pártok elvi alapon való elhelyezkedése és szervezkedése és ezzel inaugurálható legyen egy magyar nemzeti politika, tiszta szabadelvű alapon, mely a magyar államiságot erősítse, a névjogokat szaporítsa, az egyént védje, az intézményeket fejleszsze, a magyar kultúrát az egész vonalon érvényre juttassa, a kis existenciák sorsát javítsa, közgazdaságunkat fejleszsze, a magyar fogyasztást a magyar munkának biztosítsa. Vessünk véget az örökös közjogi harcoknak, melyek eddig úgyis csak saját erőinket marcangolták. Mi pedig szabadelvű- pártiak sorakozzunk mindannyian a magyar faj szellemi és anyagi erőinek fokozatos kifejtésére az állami élet minden terén az Önálló magyar államiság mentői nagyobb dicsőségére. Ez az eszmény él minden magyar szívben, legyen az illető akár az ellenzéken, akár a kormánypárton. Ennek a magyar nemzeti politikának a zászlaja int felénk a mai válságu tvesztőjéből. És ez a zászló diadalra is fog jutni. p M VÁRMEGYE. Elvi fontosságú határozatok. »Ezen üzlet feloszlik, az áruk mélyen leszállított áron eliditnak« hirdetés használat kihágást képez (kere-k. m. 33453/904 sz. h.) Iparos üzletének megjelölésére bizonyos czimet használhat és azt esetleg a kereskedelmi czégjegyzékbe is bejegyeztetheti, de a czim vagy jelzés az iparos személyi, vagy üzleti viszonyai tekintetében megtévesztő, vagy a tényleges üzleti viszonyoknak és a valóságnak meg nem felelő nem lehet. — A halászatra Jogosultak engedelme nélkül kifogott halak a halászatra jogosultak tulajdonait képezik s amennyiben azok a hatóság által elkoboz- tatnak és elárvereztem k, az eladásból befolyt pénzösszeg a halászatra jogosultakat illeti. — Segéd- jegyző, aki kisebb polgáriperes ügyben a felektől bélyegekre kapott pénzt jogtalanul eltulajdonitja, hivatali sikkasztásban bűnös. — Nyúlnak kézzel elfogása, illetőleg kutyával való elfogatása vadászai kihágást képez s elbírálása a közigazgatási hatóság jogköréb ■ tar ozik. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Kocsola községben a lépfene, melyben 4 db. szarvasmarha hullott el, megszűnt. — MŐ- csény községben a lemondott Hü< er József helyébe birónak Jáhu Jakab, — Palatinca községben Werner Ádám biró lemondása folytán helyebe Smidauer Ádám esküdt, ennek helyébe pedig Penkl Jakab választatott meg. — Kajdacson a községi bába, Tar Jánosné állásáról lemondod, mert anyagi viszonyai miatt a tanfolyam végzésére nem vállal kozhatott. — Keszőliidegkuton Mengesz Jakab biró lemondása folytán Schmirmund János válasz- tatott meg. — Belaczon Hübner Antal biró helyébe Krug Péter választatott meg. — Báta község képviselőtestülete elhatározta, hogy utczakövezetet létesít. — IJzdborjádoii a szórványosan föllépett lépfene, me'yben 1 drb. szarvasmarha pusztult el, meszünt. HÍREK. — Személyi hir. Gróí Széchenyi Sándor v. b. t. t., főispán ma utazik családj ival B.csből Nizzába, onnét azután tovább Afr kába. — Uj törvényszéki biro. A király Gyük Ferencz debreceni kir. táblai tanácsjegyző albirót, volt szekszárdi kir. törvényszéki jegyzőt, a szekszárdi kir. törvényszéknél Biróy Béla távozásával megüresedett bírói állásra kinevezte. — Anyakönyvi felügyelet. Bolgár Kálmán pécsi anyakönyvi felügyelő ál ásától felmentetvén, a belügyminiszter rendeletének megfelelőleg vár megyénk területén az anyakönyvi felügyeletet első fokban a főszolgabirák, másod fokban pedig az aüspán fogják teljesíteni. Bartai Béla tollából az önálló vámterület és a gazdasági különválás kérdéséről «Európai vámunió vagy izoláció» címmel egy igen értékes és hatalmas tanulmány jelent meg a «Köztelek* utolsó számában, amely újabb bizonyítéka Bartai Béla széles körű, annyira intenzív közgazdasági tudásának. Az érdekes és hasznos tanulmányt lapunk jövő számában közölni lógjuk. —- Elje^?S'-!í. Mád Kalács 1 mos dr. Budapesten eljegyez e Marlin junsxa Kisasszonyt, özv. Martin Ferenczné szekszárdi h ^tulajdonos és szőlő- birtokos leányát, -r- Hirschmann Mór kaposvári gőzma omtuajdonos eljegyezte Taubner M irgit úrnő , Taubner Adolf tolnai nagykereskedő leányát. — Nagy hangverseny Szekszárdon. Döry Pálné úrnő, mint a József főherczeg szanatórium szekszárdi hölgyválasztmányának elnöke, a nemesacél további támogatása érdekében hangversenyt óhajt rendezni, mely csak március hónapban tartatnék meg. Kilátás van rá, hogy elsőrendű fővárosi művésznők fognak a hangversenyen közreműködni és az is remélhető, hogy Barabás Béla országgyűlési képviselő ez alkalommal eljön Szekszárdra és a hangversenyen az emberbaráti célra való tekintettel felolvasást vagy szabad előadást log tartani Amerikáról, melynek viszonyaival, mióta tavaly nyáron Apponyival ott járt, nagyon ismerős. A hangversenyen közreműködő budapesti művésznők vagy Szamossy Elza az opera bájos művésznője vagy Komlossy Emma a népszínház ünnepelt primadonnája, esetleg mind a ketten lesznek. A részleges műsor csak későbben lesz megállapítható. — Megjutalmazott jegyző. Pápay István mözsi jegyző az útadó pontos nyilvántartásáért s a behajtás körüli eljárásáért 100 korona jutalomdij- ban részesült. — Bankett. Podhoránszky Géza a tolnamegyei államép tészeti hivatal főnökének tiszteletére műszaki tanác ossá történt kinevrztetése al- ka'mából pénteken este bankett volt a kaszinóban, amelyen az államépité-zeti hivatal tagjain kívül a vármegyék és többi hatóságok, nem különben egyéb társadalmi köreink igen szép számban voltak képviselve. E'sősorban a megjelent mérnökök nagy’ szama tűnt fel, lehettek a vasúti osztálymérnökség és a bátaszék—dombóvári vasutat átalakító állam- vasúti mérnöki kirendeltség tagjaival együtt többen, mint hu-zan. A' eső felk; szöntőt az ünnepekre Raísz József kir. főmérnök mondotta, elismerés sei emlékezvén meg az érdemes és köztiszteletben áló hivatalíőnökröl, a többi kartárs részéről Per- laky József osztálymérnök köszöntötte fel Po d- horánszkyt, a vármegye nevében Döry Pál alispán és a kaszinó részéről Sim onts its Elemér igazgató üdvözölték igen melegen az uj műszaki tanácsost, ki meghatottam mondott kös önetet az ovációért és Ígérte, hogy munkásságával uj hazája . Toinavárrnegye kulturális és kö/gazdasági haladására fog mindenképpen törekedni. — Volt még számos felköszöntő és a társaság csak éjtél felé kezdett oszladozni. — Nyilvános köszönet. A Tolnamegyei Takarék- és hi telbank igazgatósága a szekszárdi polgári- és iparostanoncziskola szorgalmas tanulóinak jut-ilmazasára 20—20 öisze-en 40 koronát adományozott, mely adományért hálás köszönetét mond az igazgató-ág. No de hát most feledjünk csapot, papot és menjünk egy kaszavágással tovább. Csokonai sok viszontagságai után — szivében a Lilla (Vajda Julie) iránt való m ly, oltha- tatlan szerelemmel Csurgón kapott állomá-t a ref. gimnáziumban mint a rpoéiák preceptor a«. Nem tudta sokáig kiáltani a rendet, pontosságot. De azért szerették, tisztelték.. Egyszer csak beállit a »rektor professzorhoz.* Nyakában volt a felleghajló. így nevez ék hajdanán a százráncu köpönyeget. Kezében p< dig ott volt a hagyományos ködői csomós vándorbot. — Kedves urimbátyám! Én köszönöm a szállást. Megyek tovább. — Per amorem Dei ! — szólt a rektor professzor — mit akarsz édes fiam ! Miért akarod eldobni magadtól a biztos kenyeret. Nincs itt jó helyed ? — Van, kedves urambátyám ! De én meguntam ezt az örökös egyhangú életet. — Jó, jó. De hat gondold meg dilectissime, hogy versnek is mérték szerinr kell mennie. Csokonai egyet rántott a felleghajtóján. — Igaza van kedves urambátyám ! Csakhogy én nem vagyok vers, hanem poéta! \ Azután ment. Szívesen látták mindenütt. Egyszer Kovácsiba indult. Csakúgy toronyirányában. Jó sokáig nógatta az apostolok lovait, de csak nem ért célhoz. Egy szőlőhegy akadt útjába, ahol a présház tövében egy pőrére vetkezett ember keverte a párolgó gulyásos húst. Csokonai odaszólt neki. — Hallja-e kend bácsi! Messze van-e még ide Kovácsi? 1 A feleletet tüstént megk pta Csokonai Vitéz Mihály a pinczeszerező magyartól. — Menjen az ur szaporán. Még ma eléri korán. Nagyon természetes dolog volt, hogy Csokonai akkor nap nem jutott el Kovác ib a. A pinceszerező ember egy jó humoru pennás comp assessor volt, a ki bizon jó ideig magánál tartót a a költőt. Betegen feküdt Debreczenben, midőn tűzvész ütött ki, már a templom is ége t, s a szétszállingó sziporkák felgyújtották feje felett az ősi ház nád- fedeles tetejét. — A biztonságba helyezett poétát akkor sem hagyta el páratlan himora. — Felsóhajtottam az Istenhez! Hagyd meg nekem Utam ezt az ősi haj é ot ! Az Ur Isten aztán szép csendesen le szólt hozzám. Nem tudok rajtad segíteni édes fiam Mihály, — lásd, már a magam háza is ég. * Bordalai hatalmasak. Fölözik Petőfi bordalait. A mi nagyon természetes, mert Petőfi nem ivott, Csokonai pedig — a nélkül, hogy i zákos, részeges lett volna — szerette a borocskát. — »Ha sThatok borocskát A gondjaim csúcsúinak«. Igyunk barátim a komor Bú lángja nem csatázik. Ha mádi borral a gyomor, E kis pokol meg- ázik, Igyál! neh e szőlőgerezd, Levével öblödet fereszd, Vigadj Öcsém! maholnap, Zsákjába dughat a pap. A Bacchus ur pincéjébe Magam leszek vezér- tek Nunc est bibendum! ei nyibe’ Horáccal egyet értek Igyunk! eb a ki nem barát, Tegyünk le minden maskarát. Most rajta! poculatim, Igyunk vidor barátim. A csikóbőrös kulacs pedig o'yan remek bordal, a melyhez hasonló alig találkozik az egész világirodalomban. »Drága kincsem galambocskám Cűkó bőrös Kulacsocskám É ted halok, ér.ed élek, Száz leánnyal sem cseréllek. Oh ha szivünk szerelmének Kis zálogi születnének S ott ülnének hosszú sorral. A kuczkóban tele borral. És ez igy megy húsz stofán1 keresztül. Nem lehet megállapítani, hogy melyik szebb a más knál. Befejezem igénytelen közleményemet »ív. szeghez« irt k .teményének (Földiekkel jászó, Égi nemény) utoUó versszakával, a melyben az édes- bus re ignatio igy nyilatkozik meg a költő méJy érzésű leikében : »Nékem már a rét himetlen A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt Bájoló lágy tril ák ! Tarka k pzetek ! Kedv ! Remények ! Lillák ! Isten veletek! 'iítt * Csokonai Vitéz Mihály nagy poéta volt. Kora nem értette meg. Mi késő utódok már megértjük. Ez a költő sorsa ! Mig él, mig lant a zeng: nem érti meg a világ: ha meghal: szobrot emelnek sírja f lé 1 ... . A költő sorsa ez ! . . . . k < ______ \ y f ) b
