Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-02-19 / 8. szám

2. TOLNA VARMEGYE. 1905. február 19. kedésünk bolygatására. A fődolog, hogy a mai áldatlan állapotok megszűnjenek és a parlamenti váltógazdaság megteremtésével megtörténhessék a pártok elvi alapon való elhelyezkedése és szervezkedése és ezzel inaugurálható legyen egy magyar nemzeti politika, tiszta szabadelvű alapon, mely a magyar államiságot erősítse, a névjogokat szaporítsa, az egyént védje, az intézményeket fejleszsze, a magyar kultúrát az egész vo­nalon érvényre juttassa, a kis existenciák sorsát javítsa, közgazdaságunkat fejleszsze, a magyar fogyasztást a magyar munkának biztosítsa. Vessünk véget az örökös közjogi har­coknak, melyek eddig úgyis csak saját erő­inket marcangolták. Mi pedig szabadelvű- pártiak sorakozzunk mindannyian a magyar faj szellemi és anyagi erőinek fokozatos kifej­tésére az állami élet minden terén az Önálló magyar államiság mentői nagyobb dicsőségére. Ez az eszmény él minden magyar szívben, legyen az illető akár az ellenzéken, akár a kormánypárton. Ennek a magyar nemzeti politikának a zászlaja int felénk a mai válságu tvesztőjéből. És ez a zászló diadalra is fog jutni. p M VÁRMEGYE. Elvi fontosságú határozatok. »Ezen üzlet feloszlik, az áruk mélyen leszállított áron eliditnak« hirdetés használat kihágást képez (kere-k. m. 33453/904 sz. h.) Iparos üzletének megjelölésére bizonyos czimet használhat és azt esetleg a keres­kedelmi czégjegyzékbe is bejegyeztetheti, de a czim vagy jelzés az iparos személyi, vagy üzleti viszonyai tekintetében megtévesztő, vagy a tényleges üzleti viszonyoknak és a valóságnak meg nem felelő nem lehet. — A halászatra Jogosultak engedelme nél­kül kifogott halak a halászatra jogosultak tulajdonait képezik s amennyiben azok a hatóság által elkoboz- tatnak és elárvereztem k, az eladásból befolyt pénz­összeg a halászatra jogosultakat illeti. — Segéd- jegyző, aki kisebb polgáriperes ügyben a felektől bélyegekre kapott pénzt jogtalanul eltulajdonitja, hivatali sikkasztásban bűnös. — Nyúlnak kézzel elfogása, illetőleg kutyával való elfogatása vadászai kihágást képez s elbírálása a közigazgatási hatóság jogköréb ■ tar ozik. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Kocsola községben a lépfene, melyben 4 db. szarvasmarha hullott el, megszűnt. — MŐ- csény községben a lemondott Hü< er József helyébe birónak Jáhu Jakab, — Palatinca községben Werner Ádám biró lemondása folytán helyebe Smidauer Ádám esküdt, ennek helyébe pedig Penkl Jakab választatott meg. — Kajdacson a községi bába, Tar Jánosné állásáról lemondod, mert anyagi viszonyai miatt a tanfolyam végzésére nem vállal kozhatott. — Keszőliidegkuton Mengesz Jakab biró lemondása folytán Schmirmund János válasz- tatott meg. — Belaczon Hübner Antal biró helyébe Krug Péter választatott meg. — Báta község képviselőtestülete elhatározta, hogy utczakövezetet létesít. — IJzdborjádoii a szórványosan föllépett lépfene, me'yben 1 drb. szarvasmarha pusztult el, meszünt. HÍREK. — Személyi hir. Gróí Széchenyi Sándor v. b. t. t., főispán ma utazik családj ival B.csből Nizzába, onnét azután tovább Afr kába. — Uj törvényszéki biro. A király Gyük Ferencz debreceni kir. táblai tanács­jegyző albirót, volt szekszárdi kir. tör­vényszéki jegyzőt, a szekszárdi kir. törvény­széknél Biróy Béla távozásával megüresedett bírói állásra kinevezte. — Anyakönyvi felügyelet. Bolgár Kálmán pécsi anyakönyvi felügyelő ál ásától felmentetvén, a belügyminiszter rendeletének megfelelőleg vár megyénk területén az anyakönyvi felügyeletet első fokban a főszolgabirák, másod fokban pedig az aüspán fogják teljesíteni. Bartai Béla tollából az önálló vám­terület és a gazdasági különválás kérdésé­ről «Európai vámunió vagy izoláció» címmel egy igen értékes és hatalmas tanulmány jelent meg a «Köztelek* utolsó számában, amely újabb bizonyítéka Bartai Béla széles körű, annyira intenzív közgazdasági tudásá­nak. Az érdekes és hasznos tanulmányt lapunk jövő számában közölni lógjuk. —- Elje^?S'-!í. Mád Kalács 1 mos dr. Buda­pesten eljegyez e Marlin junsxa Kisasszonyt, özv. Martin Ferenczné szekszárdi h ^tulajdonos és szőlő- birtokos leányát, -r- Hirschmann Mór kaposvári gőzma omtuajdonos eljegyezte Taubner M irgit úrnő , Taubner Adolf tolnai nagykereskedő leányát. — Nagy hangverseny Szekszárdon. Döry Pálné úrnő, mint a József főherczeg sza­natórium szekszárdi hölgyválasztmányának elnöke, a nemesacél további támogatása ér­dekében hangversenyt óhajt rendezni, mely csak március hónapban tartatnék meg. Kilá­tás van rá, hogy elsőrendű fővárosi mű­vésznők fognak a hangversenyen közremű­ködni és az is remélhető, hogy Barabás Béla országgyűlési képviselő ez alkalommal el­jön Szekszárdra és a hangversenyen az em­berbaráti célra való tekintettel felolvasást vagy szabad előadást log tartani Ameriká­ról, melynek viszonyaival, mióta tavaly nyá­ron Apponyival ott járt, nagyon ismerős. A hangversenyen közreműködő budapesti mű­vésznők vagy Szamossy Elza az opera bájos művésznője vagy Komlossy Emma a nép­színház ünnepelt primadonnája, esetleg mind a ketten lesznek. A részleges műsor csak későbben lesz megállapítható. — Megjutalmazott jegyző. Pápay István mözsi jegyző az útadó pontos nyilvántartásáért s a behajtás körüli eljárásáért 100 korona jutalomdij- ban részesült. — Bankett. Podhoránszky Géza a tol­namegyei államép tészeti hivatal főnökének tiszte­letére műszaki tanác ossá történt kinevrztetése al- ka'mából pénteken este bankett volt a kaszinóban, amelyen az államépité-zeti hivatal tagjain kívül a vármegyék és többi hatóságok, nem különben egyéb társadalmi köreink igen szép számban voltak kép­viselve. E'sősorban a megjelent mérnökök nagy’ szama tűnt fel, lehettek a vasúti osztálymérnökség és a bátaszék—dombóvári vasutat átalakító állam- vasúti mérnöki kirendeltség tagjaival együtt többen, mint hu-zan. A' eső felk; szöntőt az ünnepekre Raísz József kir. főmérnök mondotta, elismerés sei emlékezvén meg az érdemes és köztiszteletben áló hivatalíőnökröl, a többi kartárs részéről Per- laky József osztálymérnök köszöntötte fel Po d- horánszkyt, a vármegye nevében Döry Pál alispán és a kaszinó részéről Sim onts its Ele­mér igazgató üdvözölték igen melegen az uj mű­szaki tanácsost, ki meghatottam mondott kös önetet az ovációért és Ígérte, hogy munkásságával uj hazája . Toinavárrnegye kulturális és kö/gazdasági haladására fog mindenképpen törekedni. — Volt még számos felköszöntő és a társaság csak éjtél felé kezdett oszladozni. — Nyilvános köszönet. A Tolnamegyei Takarék- és hi telbank igazgatósága a szekszárdi polgári- és iparostanoncziskola szorgalmas tanuló­inak jut-ilmazasára 20—20 öisze-en 40 koronát adományozott, mely adományért hálás köszönetét mond az igazgató-ág. No de hát most feledjünk csapot, papot és menjünk egy kaszavágással tovább. Csokonai sok viszontagságai után — szivé­ben a Lilla (Vajda Julie) iránt való m ly, oltha- tatlan szerelemmel Csurgón kapott állomá-t a ref. gimnáziumban mint a rpoéiák preceptor a«. Nem tudta sokáig kiáltani a rendet, pontosságot. De azért szerették, tisztelték.. Egyszer csak beállit a »rektor professzorhoz.* Nyakában volt a felleghajló. így nevez ék hajda­nán a százráncu köpönyeget. Kezében p< dig ott volt a hagyományos ködői csomós vándorbot. — Kedves urimbátyám! Én köszönöm a szállást. Megyek tovább. — Per amorem Dei ! — szólt a rektor pro­fesszor — mit akarsz édes fiam ! Miért akarod eldobni magadtól a biztos kenyeret. Nincs itt jó helyed ? — Van, kedves urambátyám ! De én megun­tam ezt az örökös egyhangú életet. — Jó, jó. De hat gondold meg dilectissime, hogy versnek is mérték szerinr kell mennie. Csokonai egyet rántott a felleghajtóján. — Igaza van kedves urambátyám ! Csakhogy én nem vagyok vers, hanem poéta! \ Azután ment. Szívesen látták mindenütt. Egy­szer Kovácsiba indult. Csakúgy toronyirányában. Jó sokáig nógatta az apostolok lovait, de csak nem ért célhoz. Egy szőlőhegy akadt útjába, ahol a présház tövében egy pőrére vetkezett ember keverte a párolgó gulyásos húst. Csokonai odaszólt neki. — Hallja-e kend bácsi! Messze van-e még ide Kovácsi? 1 A feleletet tüstént megk pta Csokonai Vitéz Mihály a pinczeszerező magyartól. — Menjen az ur szaporán. Még ma eléri korán. Nagyon természetes dolog volt, hogy Csokonai akkor nap nem jutott el Kovác ib a. A pinceszerező ember egy jó humoru pennás comp assessor volt, a ki bizon jó ideig magánál tartót a a költőt. Betegen feküdt Debreczenben, midőn tűzvész ütött ki, már a templom is ége t, s a szétszállingó sziporkák felgyújtották feje felett az ősi ház nád- fedeles tetejét. — A biztonságba helyezett poétát akkor sem hagyta el páratlan himora. — Felsóhajtottam az Istenhez! Hagyd meg nekem Utam ezt az ősi haj é ot ! Az Ur Isten az­tán szép csendesen le szólt hozzám. Nem tudok rajtad segíteni édes fiam Mihály, — lásd, már a magam háza is ég. * Bordalai hatalmasak. Fölözik Petőfi bordalait. A mi nagyon természetes, mert Petőfi nem ivott, Csokonai pedig — a nélkül, hogy i zákos, része­ges lett volna — szerette a borocskát. — »Ha sThatok borocskát A gondjaim csúcsúinak«. Igyunk barátim a komor Bú lángja nem csa­tázik. Ha mádi borral a gyomor, E kis pokol meg- ázik, Igyál! neh e szőlőgerezd, Levével öblödet fereszd, Vigadj Öcsém! maholnap, Zsákjába dughat a pap. A Bacchus ur pincéjébe Magam leszek vezér- tek Nunc est bibendum! ei nyibe’ Horáccal egyet értek Igyunk! eb a ki nem barát, Tegyünk le minden maskarát. Most rajta! poculatim, Igyunk vidor barátim. A csikóbőrös kulacs pedig o'yan remek bor­dal, a melyhez hasonló alig találkozik az egész világirodalomban. »Drága kincsem galambocskám Cűkó bőrös Kulacsocskám É ted halok, ér.ed élek, Száz leánnyal sem cseréllek. Oh ha szivünk szerelmének Kis zálogi születnének S ott ülnének hosszú sorral. A kuczkóban tele borral. És ez igy megy húsz stofán1 keresztül. Nem lehet megállapítani, hogy melyik szebb a más knál. Befejezem igénytelen közleményemet »ív. szeg­hez« irt k .teményének (Földiekkel jászó, Égi nemény) utoUó versszakával, a melyben az édes- bus re ignatio igy nyilatkozik meg a költő méJy érzésű leikében : »Nékem már a rét himetlen A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt Bájoló lágy tril ák ! Tarka k pzetek ! Kedv ! Remények ! Lillák ! Isten veletek! 'ií­tt * Csokonai Vitéz Mihály nagy poéta volt. Kora nem értette meg. Mi késő utódok már megértjük. Ez a költő sorsa ! Mig él, mig lant a zeng: nem érti meg a világ: ha meghal: szobrot emelnek sírja f lé 1 ... . A költő sorsa ez ! . . . . k < ______ \ y f ) b

Next

/
Thumbnails
Contents