Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE. '905. dece cber 24. A kormány átvétele azonban a parlamenti többségnek nemcsak joga, hanem kényszerítő kötelessége is. E kötelesség elmulasztásából származó bajokért a többség ép úgy felelős, mint ahogy többségi kormány hiányában a felelősség ódiumának egész terhe az uralkodóra nehezedik, aminek pedig parlamentáris országban nem szabadna megtörténnie és különösen nem szabadna megtörténni engedni Magyarországban, ahol a királyság legfőbb állami intézmény, ahol a királyi tekintély fentartása nemzeti életcél, mert a magyar nemzeti állam nagy céljai csak a szent korona áldást osztó bűvös fényében valósíthatók meg. Hazaíiui mély aggodalommal látjuk, hogy az uralkodó és a parlamenti többség nem tudnak kölcsönösen elfogadható kormányzati programúiban megegyezni. Es még nagyobb aggodalommal észleljük, hogy az ellentétek következtében a nemzet legbecsesebb szellemi és anya°i javai veszendőbe jutnak. Legyen elég e siralmas pusztulásból. A magyar haza nem oly gazdag, hogy ily fecsérlést meg ne érezzen. A magyar királynak szüksége van a magyar nemzet | szeretetére és a magyar nemzetnek szüksége van arra, hogy királyával egybeforrva |. építhesse és fejleszthesse tovább Árpád örökét. De ez építéshez, e fejlesztéshez békés, rendezett viszonyok, céltudatos kormány, tettrekész és munkabíró törvényhozás, dolgos polgárság szükséges, mely a sziveket manapság eltöltő visszavonás és gyűlölködés szenvedélyeit levetkődzve testvéries érzéssel összefog a közös munkára, melylyel őseink e haza megszentelt göröngyeit megszerezték és amelylyel azt Nagy Lajos, Mátyás a dicsőség legmagasabb fokára emelték. A Megváltó születése napján üzzük ki szivünkből a pártoskodás, a gyűlölködés ördögét és bocsássuk be helyette a megváltó eszmét: a béke, a szeretet nemes és fölemelő érzelmét. És ne csak szóval hirdessük a békét, hanem tettekkel is. Ne csak követeljük a méltányosságot, hanem gyakoroljuk is. Ne csak magasztaljuk a békét, hanem valósítsuk is meg. Béke, szeretet, méltányosság egyesítsen berniünket közös nemzeti munkára és akkor megvalósul már itt e földön Istennek országa. F. M. Gróf Andrássy Gyula a kiegyezésről és a vezényszóról. — Befejező közlemény. — Meggondolták-e, hogy a magyarositás valószínű eredménye ezen a téren is úgy, mint mindenütt, ahol a kellő körültekintés a kellő óvatosság nélkül léptetik életbe, egyrészt a nemzetiségek nagyobb elégedetlensége lesz s hogy másrészt az idegen talajon nőtt nemzetiségi kultúrának nemzetiségeinkre gyakorolt erősebb hatása következtében fokozódni fog ezeknek nemzeti önérzete és külonállási vágya ? (733 1.) A magyar érdek a seregben az, hogy befolyásunk ne formális különállást biztosító külön jogi tényeken alapuljon, hanem hogy ez minden ily különállás nélkül természetes súlyunk növekvésének legyen a következménye; hogy ezen befolyásunk ne a formai egység rovására szerzett külön jogban és vívmányban, hanem az egység érdekét biztosító, fokozódott erőnkben találja kifejezését. Érdekünk ez azért, mert a külön jog megszerzésére irányuló törekvés haladásunkat azon színben tünteti föl, hogy veszélyezteti a közös intézmények terén szükséges egységet. (377 1.) Hibáztatja, hogy Apponyi oly nézeteket terjeszt a közvéleményben, melyek károsak, mert: »Azt az aggodalmat keltik azokban, akik az összetartozás érdekeit képviselik, hogy a magyar nemzetnek fokon ént növekedő követeléseivel, napról-napra sovinisztikusabb hangulatával lehetetlenné válik a megélés. (385 1.) Úgy, hogy igazat adunk azoknak az ellenségeinknek, akik akkor, midőn fejedelmünk a kiegyezés felé hajlott, azt mondották neki, hogy ne lépjen rá ez útra, mert a magyaroknak adott minden engedmény lejtőre vezet, mert a magyar nemzetet mindaddig nem lehetséges kielégíteni, míg . meg nem kapja a külön sereget. Majd azt fejtegeti, hogy a magyar nemzetnek legfőbb érdeke,, hogy az uralkodóval egyetértésben legyen, mert a nemzetiségeknek csak ez a harmónia képes imponálni; a viszálynak már puszta lehetősége is fokozza ellenségeink vakmerőségét. »A nemzeti szinü külsőségek kierőszakolása csak könnyítené a nemzetiségi izgatok munkáját, mert plausibilisekké tenné dajkameséiket a magyarosítás kisérle- \ tezéseiröl.« (933 1.) »A nemzeti fejlődés feltüntetésének ráerőszakolása a közös intézményekre, ha csak egymaga a kísérlet is, hogy az a parlament többségének módjában lévő hatalmi eszközökkel rákényszerittessék a közös intézményekre, a dualizmusnak olyan megrázkódását idézné elő, - hogy kérdés, , kibirna-e ?< (394 1.) Ha az országban általánossá válnék az a tendencia, mely a politika helyességét, sikerét abban keresi, hogy hány úgynevezett nemzeti vívmányt volt képes szerezni s ez utóbbiakat nem nézve valóságos értékökre, mar ezen nemzeti látszatuknál fogva nagy jótéteményekké fújja föl s úgy tekinti, mint amelyekért egyedül érdemes küzdeni; ha a politikai programmok és eredmények helyes voltát ilyen mértékkel mérné a nemzet, ha az országban uralomra jutna azon szellem, mely a lemondástól már á priori irtózik és a nemzeti jellegnek az állam minden szervében való kifejezésre juthatását úgy tünteti föl, mint ami az alkunak még csak tárgya sem lehet : e fölfogás, amint a kiegyezést létre sem birta volna hozni, fönn se tudná azt tartani. Ha el lehetne hitetni a közvéleménynyel, hogy a közös intézmények terén háttérbe szorítanak, kijátszanak, páriákká aláznak le bennünket s hogy ennélfogva helyzetünk tűrhetetlen, akkor a kiegyezés napjai is meg volnának számlálva.« (387—388 l.) »A követendő politikáról szólva ezt mondja Andrássy: A kiegyezés jelenlegi magyarázatának a korona jogainak hátrányára való módosítása nem szükséges, sőt káros. A sereg belszervezetéhez tartozó minden ügyet, a nyelvkérdés megállapítását, az oktatás vezetésével együtt a király jogkörében kell ezentúl is meghagynunk. A magyar érdeket nem a korona hatáskörének megszorításában kell keresni. Nem a korona ellenére, hanem csak ennek támogatásával foglalhatjuk el azon pozíciót, melyet fajunk számára kívánunk. A nyelv kérdését kényes természeténél, nemzetiségi vonatkozásainál fogva a leghelyesebben a királyra bízzuk. Csak ez a megoldás biztosit bennünket arról, hogy veszélyes nemzetiségi irány semmi esetre sem fog a sereg egy részében sem elterjedni. Dr. H. I. VÁRMEGYE. — A koalíció vezéreinek üdvözlése. A nov. hó 7-én tartott megyei közgyűlés elhatározta, hogy a szeptember 23-iki bécsi fogadtatás okából a koalíció vezérférfiait üdvözli. Az üdvözlő-irat a következő : «Tolnavármegye törvényhatóságának bizottsága folyó évi november hó 7-én gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán elnökA szenvedő jött. Sebe rejtekébül Fájó szivekre harmatoz vigaszt; Édes szavára a beteg fölépül, Sötét síroknál szép remény viraszt. T A RC A. A Messiás jön! A Messiás jön! Hozsánna, hozsánna! Fogadd örömmel szívem e Királyt! A sokaság előtte és utána Egy szívvel-szájjal mind áldást kiált. Áldott legyen, Ki jött az Ur nevében! Áldott, örökké áldott a neve: Uj élet ébred Benne földön-égen, Siralomvölgye édenné leve. A Messiás jön! Lába szent nyomában Virág fakad és áldás mindenütt; Népekre, akik ültének homályban, Az ő orcája fényessége süt. Világosságul jött Ő e világra, Nem ütközik meg az, ki Véle jár. A tűz meggerjedt: a hit égi lángja, S ezt semmi többé el nem oltja már. A Messiás jön : Istennek remekje, Kiben lakott a teljes szeretet, Hogy a halandót Istenhez emelje, Ragyogva rajt’ a felsőbb eredet. A Messiás jön! Bűnös embereknek Békéltetője jön. Mily kegyelem ! Ha könnyeim a bűnért megerednek, Az angyalok is örülnek velem. Oh drága Vendég, leborulva kérlek, Tedd hajlékoddá az én szívemet, S hálaadással áldlak és dicsérlek, Amíg csak sírom hantja nem temet! SÁNTHA KÁROLY. Török követ Szekszárdon. Közli. Csapó Vilmos Nem oly nagyon régen, a múlt század első felében történt, hogy a kegyetlenségéről és folytonos háboruviseléséről hírhedt II. Mahmud török császár, a janicsárok legyilkolója és mellesleg államreformátor, rendkívüli követet küldött a bécsi udvarhoz, mely a görög népnek akkor már nehány év előtt kivívott felszabadítása után is, az orosz cárral egyetemben, éppen úgy, mint manapság a — törők alattvalók jóléte és szabadságáért buzgólkodott! Az »osztrák állami és császári levéltár« felvilágosítást adhatna a .követ személyiségéről és küldetése céljáról.; de minket ezúttal csak Szekszárdon viselt dolgai érdekelnek, amennyiben ilyenekről szó lehetne a Fényes Porta képviselőjénél, kit bizonyára a tél viz idején szünetelő dunaközleke- dés kényszeritett kocsiszerrel haladni a törökök által' nagyon is jól ismert Mohácson át vezető útvonalon. Megismerjük pedig a furcsa esetet Ezer János uramnak a nemes vármegyéhez intézett következő folyamodványából : »A Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő Csapó Dániel úrhoz, Tekintetes Nemes Tolnavármegye Első Alispánjához nyújtandó alázatos folyamodása Ezer János szexárdi vendégfogadósnak a Török országi rendkívüli követ miá' a Tettes Ns. V.-gye parancsolattya szerént tett költségének megorvoslása végett. Tekintetes Első Alispán Ur, nekem legkegyesebb Uram! E folyó hó 17-ikén nyervén az Vármegyének kegyes parancsolatját a végett, hogy a törökországi rendkívüli követ itten Szexárdon keresztül utazik, — annak számára minden szobámat a legnagyobb tisztasággal és jól fűtve melegen fen- tartsam ; minek következtében 6 szobát, úgy a Teremet is, a legnagyobb tisztaságban, s naponkint kétszer fűtve azon naptól t. i. Febr. 7-től egészen f. holnap 13-ig számára fen tartván. De minthogy az említett követ 13-án reggel 7 órakor ide Szexárdra érkezvén és a hintájából még csak le sem szállván. hanem
