Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-12-03 / 49. szám
XV. évfolyam. / I 49. szám. Szekszárd, 1905. december 8. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre ... 3 > Egy szám ára . . 24 fillér, j Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése ; Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Me^jeleu minden vassárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. S*< rkesztöségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdpnos : Förounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MI M Ä LY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- . tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. ■ Hirdetések mérnókelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Felfordulás és rombolás. — lk. Harc folyik az egész országban. A közállapotok eddig sivár képet mutattak csupán, most azonban már a bomlás és pusztulás erjesztő miazmáival van megfertőzve az egész közélet. A lavinaszerűen megindult omlás, a törvény romjain, végzetes gyorsasággal halad és rohan a lejtőn lefelé. A közönség ma-holnap annyira meg lesz tévesztve, hogy nem lesz tisztában azzal sem, melyik a törvényes hatóság és melyik a törvénytelen. Egyfelől a király által bár törvényesen kinevezett, de imparlamentáris kormány vezeti, illetve akarja vezetni az ország ügyeit, az ország kormányzását és gyakorolni a végrehajtó hatalmat. Másfelől a vezérlő-bizottság, mint a nemzeti akaratnak bár nem törvényes alakba öntött, de tényleges és kétségtelen lóriim a nemzeti átokkal és hasonló jókkal sújtja a kormányt, annak minden rendelkezését és nvilt ellenszegülésre hívja fel a törvényhatóságokat és az állampolgárokat. A törvényhatóságok és azok tisztikara nehéz dilemma előtt állanak. Ha megtagadják a kormánynak az engedelmességet es a rendeletek végrehajtását, akkor a kormány beszünteti az állami dotációt és első sorban a tisztviselői fizetések folyósítását, ha pedig végrehajtják a kormány intézkedéseit, akkor magukra vonják a közönség túlnyomó részének ellenszenvét és a közhangulatot ezidő- szerint tolmácsoló koalíciós vezérbizottság elitélését. Nálunk különben is mindig többet politizáltak a kelleténél A politizálás mester! ségét ebben az országban — más okosabb és hasznosabb foglalkozás helyett — min- ' denki érti. Most azonban a politizálás mindent leszorít a napirendről. Az adminisztráció igen sok vármegyében szünetel és helyette őrületes veszekedések, puccsok és terrorizmus uralkodnak, záptojások és repülő tintatartók kíséretében. Pestvármegyének van jelenleg: két főispánja (Tahy és Laszberg gróf), két alispánja (fíeniczky és Vigyázó gr.), két főjegyzője (Fazekas és Römer). A törvény és a paragrafusok furfang- jaiba kapaszkodnak az egymással szemben álló küzdő felek. Ma az egyik kerül fölül, holnap a másik. Erőszak és törvény tiprás polgárjogot nyert a közéletben. — Mert a király által törvényesen kinevezett főispánokat lepecsételt zárakkal, öklökkel és csoportosu- j fásokkal megakadályozni abban, hogy a tör- ! vényben előirt esküt a törvény által meg- j jelölt helyen letegyék, mi egyéb, mint nyílt erőszak, mint nyílt törvénysértés. De ugyancsak egy magán helyen (a Koyal-szállóban) egybcgyölt társaságnak eszmecseréjét vagy tanácskozását rendőri beavatkozással betiltani, azaz a betiltást megkísérelni, szintén mi egyéb, mint nyílt erőszak, ami rendőrállamban képzelhető, de jogállamban nem tűrhető. Ebben a felfordult világban a kormány a rendet helyreállítani, mint a tények igazolják, képtelen. Rendőrrel, szuronnyal és bűnvádi keresetekkel, ha az ország összes ügyészeit és rendőreit mozgósítják is, békét és rendet teremteni, amire Magyarországnak égető szüksége van, nem lehet. A kormány a törvény erejével, vagyis törvényes eszközökkel nem képes az ellentál lást, legyen az jogosult vagy jogtalan, leküzdeni, megszüntetni. A koalíció, amely az ország 1 örvény- hatóságainak nagy többségében a helyzet ura és amely mindinkább szítja az anarkiát — az ex-lexes exminiszter Darányi volt például a fővárosban az önkéntesen fizetett adók beszolgáltatásának megtagadása mellett a vezérszónok — nem válogatva az eszközökben, folytatja a municipiumokban a legelszántabb küzdelmet a kormány eilen. A kormánynak be kellene tehát látnia, hogy a törvény erejének és a hatóság tekintélyének törvényes mederben nem tud érvényt szerezni, hogy intézkedéseinek nincsen meg az a hatálya, hogy a törvényes rendet helyreállítsa. Állami és törvényes rend nélkül nem létezik józan kormányzás Az állam a maga feladatait ilyen felfordult jogrend és veszedelmesen megzavart közviszonyok mellett nem teljesítheti. Ha pedig a kormány a törvények segélyével a törvények uraim ít és a jogrend biztonságát fentartani nem tudja, akkor az a kormány csak egy jó szolgálatot tehet az országnak és a királynak, ha mihamarább elhagyja a helyét. Mit sem változtat ezen, hogy a feldúlt helyzetért, hogy a közállapotoknak ennyire történt elfajulásáért, hogy a jogrend megingásáért, első sorban a koalíciót illeti a felelősség, amely a hézagai és hiányai mellett is nagyon előnyösen bevált 67-es alap elhagyásával és a törvényhozás másik alkotmányos tényezőjének: a korona jogkörének negligálásával mint parlamenti többség -kitért a kormányzás kötelezettsége elől TA RC A. Félhomály. Szomorún szűrődik szobámba, A novemberi alkonyat. Künn eső hull s hideg verejték Borítja az ablakokat. A szürkületnek lankadt szárnyán Eljött a láz s ölembe ül. Körülöttem a langyos lég már Perzselő parazszsá hévül. Forró fejem kezemre hajtom, S borzongva összereszketek, Egy lassan őrlő gondolatnak Örökös betege leszek. LYS-NOIR. Az ember. (A Műveltség Könyvtárának II. kötete. Szaklérliak közreműködésével szerk. Alexapder Bernát és Lenhosstk Mihály egyetemi tanárok. 479 szövegképpel és 39 műmelléklettel. Kiadja az Athenaeum irodalmi .és . nyomdai részvénytársaság.) Megilletődéssel vettem kezembe e könyvet, mely rólam szól, rólam és tírólatok mind, akik büszke tudattal viselhetik az ember nevet. Íme egy könyv, melynek az a feladata, hogy teleljen nekem az állandóan nyugtalanító. kérdésekre : mi voltam, miként lettem azzá, ami vagyok s mivé leszek ? Igaz-e, hogy én, az em- I bér, nem születtem tökéletesnek, hogy nem vagyok a Teremtés koronája, csupán a fejlődésnek ez idő szerint legmagasabb fokán álló lény a világ minden lényei közt: hogy a megvetett, a legjobb esetben lesajnált állatból fej - , lődtem szeretetre fogékony, gondolkodó, alkotó ; elméjű emberré ? Ezek a kérdések állandóan j foglalkoztatják az embert, ki sok századon .át : hitte, vallotta (s a nagy tömeg vallja ma is), | hogy ő a teremtés koronája, tökéletesnek született testben, lélekben, a bűnt nem ismerté,, s | csak később,; az élők folyamán veszítette el fö- I kéletes mivoltát. Csuda-e, ha az ember tetszelgett abban a i hitben, hogy ő az első pillanatban, ’ a teremtés ; első pillanatában embernek, minden más teremtett lény felett álló, legfelsőbb, lénynek szüle- j tett: Ám a tudomány számtalan- tetszetős I álomból kiábrándította már az embert s kiáb- | rándította a - legszebb állomból is, abból, a melyet ! maga-magáról szót az idők bosszú során. Kinek láj ez a kiábrándulás? Csak a tudatlan, a maga nagyságával botorul eltelt egyénnek. A gondolkodó, az általános fejlődést napról-napra szemmel kisérő s abban gyönyörködő ember nem kesereg a hiú álomképek szétfoszlásán, ellenkezően : jóleső érzéssel gondol arra, 'hogy valaha a semminél is semmibb volt, érzés nélkül, öntudat nélkül: lény, melynek sem fájdalma, sem öröme nem volt s íme sok ezer éves i fejlődés során mind tökéletesebbe lett: emberre, akiben él az állat, az ős, ma is, élni fog mindörökké, de nyitva az ut előtte, hogy lé- pésről-lépésre hatalmasabbá fejlődjék benne az emberi, s mind szükebb térre zsugorodjon össze benne, ami állati. Hol van a fejlődés végső stációja? Ki' tudná azt megmondani? Hová fejlődik még az ember ? Mi csodás dolgokat fog alkotni még az emberi szellem? A legnagyobb tudás sem tud nekünk erre feleletet adni. Sok ezer esztendő buli még a semmiségbe, mig az ember eléri a fejlődés legfelső fokát, azt a fokot, melyet legfelsőnek nevezünk, hová azonban gyarló képzeletünk eljutni képtelen. Csuda-e, ha a gondolkodó embert melankólia szádja meg; csuda-e, ha irigység fogja el lelkét, a messze jövendő tökéletesebb embereire gondolván, kik sok mindent tudni fognak, ami ina nekünk laikusoknak sötét titok s' a legnagyobb elméknek is csak halo vány sejtelem ? A könyv, az Ember könyve, melyet olvasok, kétféle érzést támaszt bennem: felemelő az egyik, lehangoló a másik. Fölemel a tudat, hogy legalább idáig, ahol vagyok, eljutottam a fejlődés*csudálatos utján: lehangol a tudat, hogy e fejlődésnek végső állomására el nem juthatok, mivelhogy sok ezer esztendő rettenetes nagy távolsága választ el attól. E kettős érzés hatalmában olvastam végig Lmlwssílc .Mihály Bevezetőjét, mely valóképpen az egész könyv dióhéjban. Le merem Írni, hogy magyar tudós még tudományos dologról ily szépen, megkapóan. lebilineselően nem szólt magyar olvasóhoz. Csu-