Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-09-17 / 38. szám
2. A közegészségügy állapota kedvező volt. A hevenyfertőző betegségek száma csökkent, a typhus kivételével, amely betegség egyszerre 15 helyen és pedig Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Szekszárd, Bölcske, Pári, Paks, Varsád, Kalaznó, Udvari, Bonyhád, Nagymányok, Győré és Tolna községekben 35 esetben lépett föl. Törvényszéki boncolás volt 4, rendőri hullavizsgálat 5.' Élelmi és élvezeti szerek vizsgálata 47 esetben és egy esetben a romlott élelmiszerek elkoboztalak. Közhelyiségek, iskolák 38 esetben vizsgáltattak meg, fertőtlenittetett 12 lakás. — A Ferenc-kórházban ápoltatott 452 beteg, ezek közül gyógyultan elbocsáttatott 80,' javultan 58, gyógyulatlan 15, meghalt 7. Az állategészségügy nem romlott, sőt vannak kedvező jelek, melyekből a közel jövőben tetemes javulásra következtethetünk. A kir. pénzügyigazgatóság területén beérkezett 768 drb birtokátruházási végzés. Házadómentesség engedélyeztetett 29 esetben. Befolyt: egyenes adóban .... 204,237 K — f. ha dmentességi díj . . 492 « — « szeszfogyasztási adó . . . 20,965 « — « söradó . 1 « 90 « bor- és husfogyasztási adó és italmérési adó .... 37,592 « — « ellenőrzési illeték .... 1,270 « — « bé lyegjövedék......... 808 « — « dí jjövedék.............. 969 « — « bé lyeg- és jogilleték .... 35,665 « — « dohányeladásból.... 92,427 « — « ös szesen : ^394,426 K 90 f, amely bevétel a múlt év hasonló időszakában elért eredménynél kedvezőtlenebb 421.687 koronával. A törvényszéki fogházban letartóztatva volt 104 egyén és pedig fegyházra 1, börtönre 56, fogházra 28, vizsgálati fogságban 13, feleb- bezés alatt állt 6. A fogházi kórházban ápoltatott 7 egyén. KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők közgyűlése. A tolnamegyei községi és körjegyzők egylete csütörtökön d. e. 10 órakor Szpkszárdon a vármegyei székház nagytermében tartotta rendes közgyűlését Kerbolt István egyesületi elnök elnöklete alatt, melyre a tagok .szép számban jelentek meg. ezzel is akarva mintegy jelezni, hogy ezentúl jegyzőink nagyobb érdeklődéssel fognak viselkedni saját ügyeik iránt, mint azt eddig tették, Az elnöki üdvözlő beszéd örömmel jelezte, hogy 12 uj tag jelentkezett, amely buzgalomból az egyesületi élet föllendülésére következtetett. Ezután az elnök mély sajnálkozással emlékezett meg Simontsits Béla miniszteri tanácsos haláláról, aki a vármegyei jegyzőikar- nak legjobb barátja, szószólója és hathatós védelmezője volt és körünkből távozva is az maradt. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíti, mit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az elnöki jelentés tudomásul vétetvén, TA RC A. Igaz történet. Egy ember csak az asszonyának élt, Lelkét adta azért az asszonyért, Vergődött érte, vágyódott utána, A gúnyját tűrte, szeszélyét imádta, Dolgozott érette reggel, imádkozott este... S az asszony nem szerette. ...Es élt egy ember, valahol, nagymessze, Ki azt az asszonyt regen elfeledte, Iszik gondtalanul, mulatva, kacagva, Vágyat születve, szerelmet hazudva, Más nő simult dobogó szivéhez remegve . . . Az asszony azt szerette. FARKAS IMRE. A jó Elza. irta: Bernhard Jolles. «Drága angyalom, ma négy órakor várlak Goethe-utca 11., földszint. Artur.» Már vagy húszszor átfutotta Elsie asszony e pár sort, most vagy huszonegyedszer olvassa, tehát «Goethe-utca 11., földszint.» A jó Artur mily óvatos, már ismét egy más lakás. Már a harmadik, félesztendei ismeretségünk óta. Elsie asszony csenget. Anna, egy üde, csinos szobaleány belép és kérdi: mit kíván úrasszonya. TOLNA VARMEGYE. annak kapcsán elrendeltetik, hogy a. hátralékos tagsági dijak behajtására vonatkozó közgyűlési határozat végrehajtás előtt egyik megyei lapban közöltessék. Illés Gyula indítványt tett, hogy özvegy Tóth Andorné és árvái segélyezésére megfelelő intézkedés tétessék, mire a gyűlésen kívüli segélyezés kimondatott. A 904. évi pénztári számadások megvizsgálására egy bizottság küldetett ki, melynek tagjai: Purt Adolf, Dúzs Dániel, Janosits Károly. A 903. évi pénztári számadásról a felmentvény megadatott; úgyszintén az egyleti tánc- mulatságokról szóló számadásokra és a milleniumi alapokról szóló 2 utolsó év számadásaira, mig a 904. évi a számvizsgáló bizottságnak adatott ki. A jövő évi költségvetés 570 korona bevétellel és ugyanannyi kiadással megszavaztatott. Egyben elhatároztatott, hogy a milleniumi alapra megszavazott, de most lejárt 2 korona tagonkénti hozzájárulás további 10 évre megujittatik. A jegyzői magánmunkálatokról szóló vármegyei szabályrendelet némely pontjának módosítására vonatkozó indítvány fölött hosszabb vita keletkezett, melyben Illés Gyula, Oravszky László, Csolnoky Lajos, Purt Adolf, Bereczk István, Kiss Pál, Iíerbolt István elnök és Klimes egyleti jegyző vett részt. A jegyzők sérelmét az képezi, hogy e Szabályrendelet készítése előtt az ő véleményüket kikérte a megye és az ő díjtételeik fogadtattak el, de a szabályrendelet alkotásánál néhány díjtételen a jegyzők hátrányára változtatást tettek és midőn ezt megfelebbezték, a belügyminiszter ezt a felebbezésüket szó nélkül mellőzte. — Elhatározták ezután, hogy sérelmök orvoslására megmozgatják az egész megyei jegyzői kart és a megyei közgyűléshez fordulnak, hogy változtassa meg a sérelmes szabályrendelet néhány pontját, nevezetesen azokat, amelyek a munkásszerződés, a szerződések II. példányainak, a szolgálati szerződések, a kötelezvények, a vázrajzok és a telekkönyvi kérvények díjtételeire vonatkoznak, kérve, hogy a munkászerződések dija 2—6'K ; -- a szerződitek'II. példánya az eredetinek a fele, — a szolgálati szerződés 80 fillér helyett 1 K., — a kötelezvények dija 50 koronáig semmi, 50 koronán túl 600 koronáig 1 K. és úgy a többi; a vázrajz 1 K. és minden további 50 f., a maximum 10 K., — a telekkönyvi kérvény 3 K. helyett. 4 K. legyen. Egyúttal kérik, hogy a magánlevelek díjazása töröltessék és ingyenes legyen, ezzel is akarva bizonyítani, hogy őket nem az anyagi érdek vezeti, de szerzett jogaik védelme. Megkeresi még a közgyűlés a vármegyét, hogy a községi számadások beterjesztésének ideje az eddigi március 1-ről május 31 -ikére állapíttassák meg, A „pestvármegyei jegyzői egylet indítványa a vármegyei számvevőség és pénztárkezelés visszaállítása iránt elfogadtatott és ez irányban fölterjesztés megy a központi egyesülethez. Az országos központi jegyzőegylet f. évi jubiláns közgyűlésére kiküldetik az elnök, akihez saját költségükön csatlakozni fognak többen, — Anna, a kabátomat, kalapomat és esernyőmet. Ha a tanár ur előbb jön haza, mint én, mondja meg, hogy bementem a városba vásárolni valamit. Anna némán meghajlik, jeléül, hogy megértette úrnőjét. Felsegítette úrnőjére a kabátot és sűrű fátyolt kötött úrnője arca elé. — Hozok egy kocsit, nagyságos asszonyom ; borús idő van és azt hiszem: eső lesz. Elsie asszony igenlőleg bólint. — Csak hamar . . . hamar ! Azután lemegy és vár, mig a lány megjött a kocsival. Izgatottan jár föl s alá a ház előtt, felpillant a szomszéd templom órájára, melyen a mutató már majdnem négyre jár. Négykor várja Artur, és Artúr türelmetlen, nem szereti a pontatlanságot. Végre! Vár mig a leány eltűnt a kapuban, aztán halkan és hirtelen mondja a kocsisnak : — Goethe-utca és Bérkocsi-utca sarok. Az óvatosság mindig célszerű. Azután a tizenegyes szám nincs messze a saroktól. A fáradt gebe lassan indul meg. A kocsiban fojtó a. levegő, az ég ólomszürke, szinte fekete. Minden percben kitörhet a zivatar. Elsie asszony hátra dől a kocsi párnájára. Olyan ideges, olyan sajátosan izgatott ma, mintha először készülne tilosba lépni, pedig ez az először már oly mész- szire van, mint az egész örökkévalóság. Körülbelül egy év előtt ismerkedett meg vele. Színházban, társaságban, maga sem tudja már : hol ? így Niefergall Nándor dunaföldvári főjegyző stb. De a jubileum keretében a központi egyesületi elnök : Kunze Imre ünneplésére tervezett jubileum költségeihez nem szavaztak meg semmi hozzájárulást Ritter Béla kalaznói ijegyzőnek az egyesületből való kilépése tudomásul vétetett, úgy szintén az is, hogy a központi járás jegyzői egyesülete Purt Adolf elnöklete alatt megalakult. A jegyzőkönyv hitelesítésére fölkérettek : Kiss Pál és Ványelc Béla és ezzel a közgyűlés véget ért, hogy barátságos társas ebédben nyerjen folytatást, mely a Szekszárd szállóban vig zeneszó mellett késő délutánig tartott. ; 1905. szeptember 17. HÍREK. — Személyi hirek, Gróf Széchenyi Sándor V. b. t. t. főispán a közigazgatási bizottságnak e hó 12-én tartott ülésén nem vehetett részt, mert gróf Széchenyi Jenőné, gróf Széchenyi Miklós győri püspök édesanyja temetésére Vörösvárra kellett utaznia. — Kurz Vilmos megyei árvaszéki elnök szabadságáról hazérkezett és hivatala vezetését átvette. Podhoránszky Géza műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke, szabadságáról hazaérkezett és hivatala vezetését átvette. — Podhoránszky Géza műszaki tanácsost, a megyei államépitészeti hivatal főnökét kerületi felügyelőnek nevezték ki és Temesoárra helyezték át. Podhoránszky távozását élénken sajnáljuk, mert kiválóan szakképzett, ambiciózus és szorgalmas intézője volt megyei úti ügyeinknek, aki rövid ittléte alatt társadalmi téren is számos jó barátra és tisztelőre tett szert. Tolna- vármegye államépitészeti hivatalát és ügyeit a Kaposvárott rendszeresítendő kerületi közúti fel ügyelöség alá osztják be, melynek hatásköre- Tolnamegyén kivül Somogy, Zala és Veszprém vármegyékre fog kiterjedni. A kaposvári kerületi közúti felügyelő Újhelyi Gyula ottani kir. fő1 mérnök lett.-- A király köszöneté. A királyt születése napja alkalmából Vajay István bölcskei plébános és 48-as függetlenségi párti képviselő hívei nevében táviratilag üdözölte. Üdvözletére a vallás- és közoktatásügyi miniszter révén az alábbi köszönet érkezett: »Értesítem Nagyságodat, hogy ő császári és apostoli, királyi Felsége azon üdv- és szeren- csekivánatokért, melyeknek Nagyságod ő császári és apostoli kir. Felsége legmagasabb születés napja alkalmából kifejezést adott, legmagasabb köszönetét nyilvánítani méltóztatott Budapest, 1905. szeptember hó 6. Lukács. Nagyságos és Főtisztelendő Vajay István bölcskei (Tolnamegye) plébános, országgyűlési képviselő urnák Bölcske.« Jobban tetszett neki, mert vidámabb volt, mint körülbelül húsz esztendővel idősebb férje. Elsie asszony szerette a vidámságot, azután mulattatta az is, hogy az ő neve is Artur, mint a tanár űré. Babonás volt és elhitette magát azzal, hogy a sors úgy kívánja, azután a többi magától jött. Nem tanakodott sokat magában és elvégre is. . . . Hát tehet ő róla, hogy a tanár úrhoz ment feleségül, hisz nem is engedték, hogy tanácsot kérjen szivétől. Jó leány volt, igent mondott, mert félt attól, hogy vén leány marad. És a tanár ur nem is volt rósz párti: vagyonos volt, tekintélyes állású. Barátnői irigyelték is ezért a pártiért. Hogy pedig nem szerette az urát ? Édes Istenem, a szerelmet nem lehet ráparancsolni senkire. Szeretett valaki mást, őt, az ő Artúrját. És most hozzá hajtatott s öt perc múlva meg fogja ölelhetni az ő Artúrját. De miért ilyen ideges és nyugtalan éppen ma ? Félnie kell talán, hogy kiderül a titok. Hiszen senkisem sejtheti. Hisz oly pontosan el tudta mondani, hogy mily fontos dolga akadt a városban. Csak a sógornője, férjének legidősebb nővére, alapítványi hölgy, komoly, méltóságos ábrázattal, az szokott néha bizalmatlankodni. Elsie asszonynak finom érzéke volt az ilyesmi iránt, mindjárt észrevette. De ejh, mit tudhat a sógornő, sokkal óvatosabb volt. Eh, a vihartól ilyen ideges talán ! A kocsi megáll. — Már itt vagyunk ?
