Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

s

iyu5. szeptember 10.

— Postai pénzküldemények értékesítése ä községekben. A nagy- és kisközségek címére akár a községi pénztár javára, akár állami adó fejében postán érkező pénz- és értekküldemények, nevezetesen pénzeslevetek, pénzescsomagok, pos- táutalyányok és takarékpénztári utalványok hiánytalan elszámolásának ellenőrzése céljából a belügyminiszter a pénzügyi és kereskedelem- ! ügyi miniszterrel egyetértőig körrendeletét in- j tézett a törvényhatóságokhoz.

Nagyközségekben, mint a körrendelet írja, j a szóban levő pénz- és értékküldeményeket a posta a községi pénztárnok és ellenőr együttes aláírására szolgáltatja ki. Az aláírások mellett a községi pénztár bélyegző-lenyomatat kell alkalmazni. Az átvételre jogosultak aláírásának és a községi pénztár bélyegző-lenyomatának a posta- hivatalhoz való bemutatása a községi elöljáróság által kiállítandó és a járási főszolgabíró által láttamozandó értesitvénnyel történik. Egyidejűleg a nagyközség képviselő-testülete által a biró részére kiállított hivatalos meghatalmazás érvényét veszti, azonban továbbra is a postahivatal őrizetében marad.

A kisközségek címére érkező pénz- és értékküldeményeket a posta csak abban az esetben szolgáltatja ki a postai kézbesitő-okmány a községi biró névaláírásán kívül az illetékes körjegyző aláírásával és e mellett a körjegyzőség bélyegző-lenyomatával is ellátva van.

Felhívja tehát a belügyminiszter a vármegyék közönségét, intézkedjenek, hogy a vármegye területén lévő nagyközségek elöljáróságai ezen körrendeletben előirt bejelentési köteteztrt-^ ségüknek haladéktalanul eleget tegyenek. Intézkedjenek továbbá, hogy a vármegye területén lévő körjegyzőségek a posta- (és távirda) hivatalhoz jelentsék be azokat a kisközségeket, a melyek a postahivatal kézbesítő körébe tartoznak. A bejelentésnek az illető községek megnevezésén kiviil tartalmaznia kell: a körjegyző sajátkezű aláírását és a körjegyzőség azon bélyegzőjének lenyomatát, a melyet a ■körjegyző a postai kézbesítő okmányokon eladatni fog.

A bejelentésben azt a kisközséget is meg kell nevezni, a melyben a posta- (és távirda-) hivatal működik. A bejeléntések a járási főszolgabíró utján történnek, ki azokat láttamozva f. é. október hó 15-ig a posta- (és távirda-) hivatalhoz juttatja. Az alairásra jogosultak személyében bekövetkező változást a postahivatalnak megfelelő módon haladéktalanul 'be kell jelenteni.

A postai kézbesítő okmányok jogérvényes nyugtázására nemcsak a községi biró, hanem akadályoztatása esetén a helyettes biró is illelékes s abban az esetben, ha azok írástudatlanok, kézjegyük hitelesítőjéül nemcsak előljárósági ' tag, hanem más községi lakos is szerepelhet.

A körjegyző alairása és a körjegyzőség bélyegző lenyomata azonban minden esetben szükséges.

A kézbesítő okmányt a körjegyző írja alá és látja el a bélyegző-lenyomattal, midőn a meghatározott látogatási napokon a köréhez tartozó kisközségekben megjelenik. Nincs tehát megcn- I gedoe, hogy a kézbesítő okmányokat a kisközség portómentes levélben küldje meg a körjegyzőnek \ aláírás végett s a körjegyző aláírás után portó ; mentesen küldje vissza a kisközségnek.

A körjegyző a pénzküldemények hiánytalan : elszámolása tekintetében a bíróval (pénztárnok- : kai) egyetemlegesen felelős lévén, a kézbesítő- okmányok aláírása alkalmával a beérkezett összegeket nyilvántartásba veszi és azok helyes elszámolásáról meggyőződést szerez. A nyilvántartást egy-egy évi használatra kell berendezni. Ez a rendelet f. é. november hó 1-én lép életbe.

— Szőlőterméseladás. A vármegyei szőlőtelep cirka 30 mm. termése a folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor a szőlőszeti és borászati felügyelőség irodahelyiségében nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek el fog adatni. Az árverési feltételek szintén a jelzett hivatalos helyiségben tudhatok meg.

— Házvétel. A Csízmazia-féle Séd-patak- menti házát megvette dr. B e ő t h y Károly ügyvéd 15600 koronáért.-- Szerencsétlenség. Müller János bony- . hádi villanyszerelő munkaközben egy villany- oszlopról leesett és súlyos sérüléseket szén- ; vedett.

— Leégett cséplőgép és gabona. Kis-Pál Kovács József bölcskei lakos a saját gőzcséplő- ! gépével a saját gabonáját kezdte csépeltetni. A , gabonának még csak egy részét csépelték el, j midőn sötét lett s abba kellett hagyni a mun- | kát. Éjjel azonban tűzi lárma verte íöl a község ! lakosságát. Kigyult a gabona, mely a cséplő- í géppel együtt földig leégett A gyújtogatás vádja j Kis-Pál Kovácsot és Monori István fűtőt terheli, mivel a gép és gabona magasan volt biztosítva. ; A fütő pedig, dacára, hogy kint aludt a gép j mellett, semmit sem akar tudni a tíiz keletke- I zésének okáról. A gyanúsítottakat följelentették.

TOLN A V AiwMEiO Y

— Okmányhamisitó. Török József paksi lakos vásárra akart menni tehenével s igy süi- gősen rendbe kellett szedni a marhajárlatot. — Azonban a községi jegyzőt, ki a járlatokat állítja ki, nem találta a községházánál, miért is ő maga fogott tollat és a hiányzó adatokat bevezette a jártaiba; Följelentették az ügyészségnél.

— Körmönfont tolvaj. Keczeli Ferenc naki lakos, amint kocsin hazafelé tartott, egyszei csak észrevette, hogy zsebéből hiányzik pénzes tárcája, melyben 43 korona 64 fillér volt. Leszállt tehát a Kocsiról s \ isszatelé ment a pénz keresésére. Ezalatt a vele volt háiom asz- szony közül Bognár Róza rosszullétről panaszkodott és félre ment. Keceli nem találta pénzét, tehát hazafelé hajtott anélkül. Ekkor az egyik asszony besúgta neki, hogy mig kereste pénzét, addig Bognár Róza félrement. Ezirányban megindittották a nyomozást, mi eredménnyel is végződött. Kisült, hogy Bognár Róza lopta el a pénzt, s mikor Keceli rájött, elrejtette egy vakondtúrásba. Feljelentették.

— Megszökött örültek. Fekete Mihály őcsényi lakos sógornője, Kéne Etel 48 éves elmebajos nő folyó hó 4-én sógorától egy őrizetlen pillanatban megszökött és nyoma- veszett. Körözik. Bernschütz Józset bajai születésű 21 éves kőműves, ki mint közveszélyes őrült, a pécsi elmegyógyintézetben gyógykezeltetett, e hó 5-én munkásruhájában, kezében egy kőmives kalapácscsal, megszökött. A pécsi rendőrkapitányi hivatal a közveszélyes őrültnek országszerte való körözését elrendelte.

— Két legény és egy lány. Pál János és Magyar József bátai legények egy lányra vetették szemüket, Gerß Rizáért lángolt szivök. Emiatt természetesen csak a látszat kedviért álltak egymással szóba. Semmi baj se lett volna, ha Gero Riza egy harmadiknak nyújtja kezét. De mivel Magyart tette meg a «kedvencnek», ő vele jegyezte el magát, Pál János boszut esküdött Magyar ellen, mondva: ■‘Inkább egyönké se legyen, mint az övé,» Boszut lihegve, megleste a szerelmeseket este a találkájukon, Gerőék kertjében a kút körül. A szerelmi találkára elsőnek a legény érkezett meg. Ezt látva a dühöngő Pál János, nekirontott és fojtogatni kezdte. Magyar segélykiáltásaira előjött Riza is, ki vőlegénye segítségére sietett. Pál azonban mit sem törődve a szép leány könyörgésével, ellenfelét otthagyva, Rizát kezdte ütlegelni, fojtogatni. Magyar ezt látva föltápászkodott, de a sok ütés és fojtogatás következtében annyira elgyengült, hogy nem tudott lábán állni, elszédült és a kútba esett. Menyasszonya ezt látva, utána ugrott s mindketten a kutban lelték halálukat. Végre a szerelmi drámának meg lett a harmadik áldozata is, Pál János, ki Gerő Riza halála fölötti bánatában szintén a kútba vetette magát.

— Henneberg selyem csak közvetlenül ! Fekete, fehér és színes, méterje 1 kor. 20 füléből 22 korona 70 fillérig, blúzok és öltönyök céljára. Bérmentesen és már vámmentesen házhoz szálliitatik. — Nagy mintagyüjteményt is küld a Henneber g-féle selyemgyár Zürichben.

T A N Ü G Y.

— Pályaválasztás. Sok szó esett mostanában a pályaválasztásról. Hozzászólottak e kérdéshez a tanügy férfiai s barátai mindany- nyian rámutattak arra, hogy túlságosan elárasztják a tudománjms pályákat s mintegy lealázó- nak tartják a szülők, hogy gyermeküket gyakorlati pályára adják. Ennek káros következményei vannak, szaporodik a szellemi proletáriatus s a gyakorlati pályáktól való idegenkedés megakasztja az azokra való haladást, előnyomulást.

Hát igaz, hogy a pályaválasztás körül sok hiba történik. Különös előszeretettel a tudományos pályát választják a szülők a gyermekeik számára. Az még hagyján, hogy teszik ezt a gyermek kevésbé tehetséges volta mellett is, mert hiszen a szülő rendszerint elfogult. A kevésbé tehetséges gyermek : tehetség s a tehetséges gyermek már : lángész. Aztán meg vegyük csak e dolgot úgy a mint van. Ki képes azt határozottsággal megmondani minden esetben, hogy ennek vagy annak a gyermeknek nincs tehetsége ? Nincs relytélyesebb, bonyolultabb dolog a világon mint az emberi lélek. Ha már a puszta társaság is befolyásolja ítéletünket, ámítja érzékeinket, mert p. o. a mit közelről négylábú állatnak nézek azt nézhetem távolról madárnak, mennyivel inkább befolyásolja ítéletünket az a nagy űr, mely lélek és lélek között van. Nem megbízható azért legalább minden esetben sem tanítónak, tanárnak az a szuverin ítélete, hogy vagy ez vagy az a gyermek tehetségtelen. Ez állítás valódiságát eléggé igazolja az élet.

A gyermek képessége szempontjából tehát igazságosan csak ritkán hibáztathatjuk a szülőnek eljárását, midőn gyermekét tudományos pályára igyekszik adni.

Másként áll azonban a dolog abból a szempontból, hogy rendelkezik-e a szülő a gyermeke tudományos kiképzéséhez szükséges anyagi eszközökkel

Határozottan elitélendő a szülőnek beteges ambíciója, melynél fogva minden áron tudós férfiút akar nevelni gyermekéből, akkor is, ha nincsenek is meg hozzá az ahhoz szükséges anyagi eszközök, — hacsak nem kimondottan kiváló tehetség az a gyermek. Amig a gyermek ilyen körülmények között eljut céljához, amig oda jut, hogy fiatal élete küzdelmes, gyötrelmes munkájának gyümölcsét élvezze, rendesen meg van törve, ki van merülve testben úgy mint lélekben — ha már le nem törött félőrvényen.

A kevésbé tehetős szülő helyesen cselekszik, ha félreteszi a maga hiúságát s nem áldozza fel annak — vakságában — gyermeke boldog jövőjét. Ne kövesse az ő hiúságának a távolból fénylő, csillogó lidércfényét, de nézze azt, hogy mi válik igazán javára gyermekének. Hiszen a gyakorlati pályák épugy nyújthatnak megélhetést, becsülést s tisztességet, mint a tudományos pályák.

De vigyék bár a szülők gyermeküket akármilyen pályára, egy dolog bizonyos, hogy jövendő boldogulására nem csekély befolyással lesz neveltetése. Az oktatás mellett, akármilyen irányú is az, akár tudományos, akár gyakorlati irányú, nagy jelentősége van a nevelésnek. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy valakinek a jövendő boldogulása, érvényesülése nem is annyira a pályától függ, melyet választott, vagy számára választottak, hanem mindinkább neveltetésétől, lelkületének, jellemének képzésétől. Minél nagyobb gradot fordítunk erre, annál biztosabb, szilárdabb az alap, melyen a gyermek boldogulása majdan nyugszik. És ez — habár ez sem könnyű — annyival inkább kivihető, mert tudományra nem mindenkit oktathatunk, de arra mindenki alkalmas, hogy lelkületét nemesítsük, jellemét műveljük.

E nagy s fontos feladatra szülői háznak s iskolának kezet kell fognia.

Nem elég az iskolában tudománnyal teletömni a gyermek fejét, ügyet kell vetni jellemének művelésére is. Nevelni benne a kötelességtudást, az igazságszeretetet, hogy mindenkivel szemben legyen igazságos, méltányos s ne legyen elfogult senki iránt sem. Nevelni kell benne az egyeneslelküséget, a becsületességet, a munka szerétetét.

... De voltaképen fölösleges ezeket mondanunk. Nem kell nekünk s nem is célunk oktatni az iskolát. Minden iskola ösmeri a maga hivatását s minden tanító, tanár tudja, mivel tartozik a reá bízott ifjúságnak.

Mi inkább a szülőkhöz akarunk szólni, azokhoz, kik kevésbbé ismerik gyermekükkel szemben való kötelességüket.

Aggódva töprengenek azon, hogy milyen pályára adják gyermeküket, melyik lesz az üdvöt, az áldást hozó pálya.

Tudják meg, hogy nem a pálya a fő, nem a pályában rejlik az üdv, vagy a nyomorúság, hanem az emberben. Nem attól függ gyermekünk jövendő boldogulása, hogy erre vagy arra a pályára adják, hanem attól, hogy mikép készítették elő a pályára.

A pályára való előkészítés pedig nem csak taníttatás, hanem nevelés is. Az iskolai oktatást s nevelést kell, hogy kiegészítse a szülő nevelése. Nem elég az, hogy a szülők tanitassák gyermeküket, az nem elég, hogy nevelését az iskolára bízzák, hanem kell hogy ők maguk is neveljék.

Neveljék őket szóval és példaadással jóra nemesre. Nyújtsák neki minél több példáját az erényeknek. Minél többet gyűjt a gyermek a jóból, az igazból, a nemesből, annál tökéletesebb ember lesz s annál inkább meg fogja állani helyét az életben. Különösen pedig vigyázzanak arra, hogy rossz példát ne lásson maga előtt a gyermek, mert az megmételyezi fogékony lelkét. Oktassák szeretetre, a türelem erényére s tartsák távol fiatal leikétől az elfogultság mérgét. Az elfogultság gyűlöletre, onnan meg az igazságtalanság áldatlan rút erényére vezet. Oktassák szorgalomra, takarékosságra, oktassák kitartásra, hogy meg ne lankadjon mindjárt s ne essen kétségbe, ha vállalkozása nem sikerül, akarata nem teljesül.

Szóval ne csak a gyermek értelmére, hanem szivére is fordítsanak gondot a szülők. Ez utóbbit persze nem kevésbbé akkor, ha az előbbi nem lehetséges.És akkor bízvást útjára bocsájthatják a szülők gyermeküket. Ő nem fog megtévedni, nem fog megbotlani, a szivébe zárt szülői oktatás mindig meg fogja neki mutatni a helyes irányt, boldogulni fog akármilyen pályán lesz is s embertársainak becsületére lesz az ő osztályrésze.

dr. R.