Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-06-18 / 25. szám
XV. évfolyam. 25. szám. Szekszárd, 1905. junius 18. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskodése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : 1 FŐrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A Fejérváry kormány. —lk. A válság, mely január 26-ika óta húzódik, újabb és pedig mélyen elszomorító stádiumba jutott. Azzal, hogy ki van nevezve az uj kormány, melynek elnöke : Fejérváry Géza volt táborszernagy és testőrkapitány, nemcsak, hogy nem javult, hanem határozottan rosz- szabbodott a helyzet. Az uj kormánynak nincsen gyökere, a magyar parlamentben. Tagjai az ország- gyűlés egyik pártjához sem tartoznak és a velők való szolidaritást az országgyűlés ösz- szes, pártjai megtagadják. Alkotmányos fogalmak szerint a király miniszteri kinevezése nem korlátlan felségjog, mert csak olyan kormányt nevezhet ki, amely az országgyűlés valamelyik pártjából alakul és amely, ha a kisebbségi pártokhoz tartozik is, remélheti, hogy programmjával a parlament többségét meg fogja nyerni avagy leszavaztatása esetén az országgyűlés feloszlatásával a választókhoz apellál. A Fejérváry kormány azonban bevallottan az országgyűlés egyik pártjához sem tartozik és programmjával — a bizonyos kudarc tudatában — nem is szándékozik a választók itélőszéke elé állani. Ilyen körülmények között fölösleges bevárni dátumszerüieg azt a napot, mig az országgyűlés az uj kormánynak bemutatkozása alkalmával bizalmatlanságot fog szavazni. Ennek megtörténte előtt is bízvást konstatálható, hogy az, egyedül a fejedelmi akaratot képviselő uj kormánynak kinevezése merőben imparlamentáns és alkotmányunk sarkalatos tételeit sérti. Minden hazafi és alattvaló mély fájdalommal látja, hogy uralkodónk, kit eddig a «legalkotmányosabb» elnevezéssel illettünk, letér az alkotmányosság útjáról és a fejedelmi akaratot a nemzeti akarat fölébe helyezve, az abszolutisztikus útra tért. Ki tudja, hol és hogyan fog ez végződni ? Ha egyszer ki van kezdve az alkotmány, az egyik törvénytelenség követheti a másikat. Az volt mindig a baj, hogy Bécsben rendszerint elkéstek egy gondolattal. Valószínűleg nem terelődtek volna idáig a dolgok, ha a merev visszautasítás helyett némi előzékenységgel fogadták volna a parlamentnek hangban és követelésekben egyaránt mérsékelt feliratát. És valószínű az is, hogy a nyújtható reformok kérdésében most jelentkező merev elzárkózás helyébe a béke kedvéért utóbb bizonyos közeledés fog lépni, de ez már csak a későn érkezett jó gondolat kárba veszett sorsára fog jutni. . . Mindezek az események azt bizonyítják, hogy a koalíció helytelenül cselekszik és nagy hibát követ el, amikor nem vállalkozik a kormányzásra. A koalíciónak állott volna módjában CÍs kötelességében a korona és nemzet között keletkező konfliktust elkerülni, az országot és alkotmányunkat a fenyegető nagy veszedelmektől megóvni és elejét Venni annak, hogy a korona imparlamentáris térre lépjen. Olyan nagy és szent érdeke ennek az országnak az ő alkotmányát minden támadás lehetőségétől megkímélni és azt a maga érintetlenségében csorbítatlanul fentartani, olyan jelentős érdeke a nemzetnek, hogy közel 40 év óta alkotmányosan uralkodó királyával, uralkodásának végső éveiben, a jó viszonyt íentartsa és hogy a fejedelmi jogok önkényes kiterjesztését megakadályozza, hogy a koalíciónak a kormányalakítás kötelezettsége elől nem lett volna szabad kitérnie. A koalíciós kormánynak a nemzeti és gazdasági politika számos terén igen bőséges alkalma lett volna az ország kulturális és vagyoni haladása érdekében a leghatalmasabb munkásságot kifejteni, melynek sikerei sokszoros kárpótlást nyújtottak volna a magyar vezényszónak — elhalasztásáért is, mert az kétségtelen, hogy a magyar vezényszó kikapcsolása esetén a koalíciós kormány a szükséges egyéb reformok egész hálózatát felölelő munkaprogrammhoz 0 Felségének korlátlan hozzájárulását nyerte volna meg, miáltal másrészt az országot a tartós válsággal járó súlyos bajoktól kímélte volna meg. Tisztelet és becsület a mélyen tisztelt koalíciónak, de micsoda erkölcsi jogosultsággal követelik ők most ily konok makacssággal a magyar vezényszót és engedik TA RC A. PrimaveraViolamezőkön Ébredő ligeten Valami íangy szellő Lebben tova. Himbáló ágaknak Álmatag neszében Elhalón sóhajt át A pásztorfuvola. Hogy remeg a napfény! Aranymelegében A fakadó élet Hogy bizsereg! Visszatérő szárnyak Csattogását hallom, Mig kábulva kering A lepkesereg! Néma viráglelkek Szüzí suttogások Szivárvány párákkal Összeomlanak. Mélységes áhitat Kikelet ködén át Rejtelmes regéket Cseveg a patak. Zsenge fű bársonyán Szinte tovalengek, Mintha szárnyam nőne ügy suhanok, Felzsongó mindenség Illatos homálya, Milyen szép az élet S mily boldog vagyok! Ittasan köszöntlek Te szentelt mély vadon, Mi keblem átjárja Elhozom neked. Ezt a sok repeső Ujjongó remegést, Az én hajnalhamvas Nagy szépségemet! Át — csapongó tánccal Elfojtott dalokkal Megújuló kedvvel — Át a réteken Lábam tovaszökken, Fürtöm bomlik, széthull, Hogy lüktet a szivem S eped a szemem! Egybehajló árnyak A hol összefolynak A természet titkát Lopva meglesem, Istenem, mily szép is A fiatal mámor S hogy szeretem az én Szép szerelmesem! Lys-noir. József főhercegnél. Irta: Thewrewk István. József főherceg minden év tavaszán katonai. szemle-körutra indult és a kitűnő' katonára valló példás szakértelemmel és lelkiismeretességgel teljesített szemléi után rövidebb időre Kisjenőre ment, hogy megtekintse ottani nagyszerű uradalmát. Rendesen a pünkösdi ünnepek voltak azok a napok, melyeket tavaszszal Kis- jenőn szokott tölteni, igy pünkösdre érkezett Kisjenőre 1890 május havában is, amikoron az a kiváló szerencse ért, hogy a magyar főherceget személyesen megismerhettem. Debrecenben a honvédek felett tartott szemléje után egyenest Kisjenőre utazott. Mikor megérkezett: végre esni kezdett a hosszú szárazság után; sűrűn, langyosan hullott az eső és a nép hálálkodva mondotta : »A fenséges ur áldást hozott.« A rendes vonathoz csatolt sárga szalonkocsiból lelépő főherceg még mindig daliásán katonás alak, kinek »ruganyos léptei« nem az a bizonyos hagyományos hirlapirói frázis. Arcán az egészség piros színe és jóságos kék szemei tisztán és szeliden tekintenek a kisjenői íőszolgabiróra, aki a község nevében üdvözli a fenséget. Előzékeny mosolylyal válaszol a főherceg : — Örülök, hogy ismét láthatom Kisjenőt, s kezet fog a főszolgabíróval s a küldöttség többi tagjával is. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
