Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-01-22 / 4. szám
/ XV évfolyam. 4. szám. tízekszárd, 1905. január 22. Előfizetési ár: Egész évre .... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . .24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jeleii minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrnunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az urna előtt. Még néhány nap és kezdetöket veszik a képviselő választások. A nép-akarat országszerte megnyilatkozik és kiválasztja a férfiakat, akiket a polgári érdemek legszebb koronájával: a közbizalommal fölékesitve a törvényhozásba küld, hogy ott a nemzeti akarat letéteményesei, képviselői, exponensei legyenek. Rég idők óta nem volt ily érdekes és izgató a képviselőválasztás. A politikai ellentétek a legélesebben kihegyeződtek. Az utóbbi évek küzdelmeiben sajnálattal tapasztalhattuk, bogy politikai harcainkban az elvi alap, az elvi tartalom mindjobban elhomályosul, a sziveken és elméken erőt vesz a szenvedély, a gyűlölet, a személyeskedés, aminek még soha, egyetlen nemzet alkotmányos életében sem voltak, mert nem lehetnek üdvös következményei. • Ha figyelembe vesszük, hogy az ellenzéki pártok vezérei mily lobogó szenvedély- lyel és lángoló gyűlölettel vezetik a mostani választási harcot, önkéntelenül fölmerül a kérdés : Mi haszna lehet abból a hazának, ha a pártok nem mint ellenfelek, hanem mint ellenségek állnak egymással szemben ? Eddig Magyarországon az volt az uralkodó elv és mi mindig azt hangoztattuk, hogy tisztelni kell a férfias nyíltsággal kimondott véleményt, meggyőződést, még ha az a mienktől eltérő is. — De ma az ellenzéki sajtó — elenyésző csekély kivétellel — a legmegbélyegzőbben ítéli meg az övétől eltérő politikai pártállást és nemcsak bérbe veszi, de kizárólag a maga számára foglalja le a hazafiságot. De ez csak annál jobban megerősíthet bennünket abban, hogy régi álláspontunkon megmaradva a véleménynyilvánítás szabadságát a legnagyobb tiszteletben tartsuk. Tehetjük ezt annál inkább, itiert mentői nagyobb tiszteletben tartjuk az ellenvéleményt, annál inkább követelhetünk tiszteletet a magunk véleménye iránt. És tehetjük ezt még annyival is inkább, mert pártunk: a szabadelvű párt választási programmja és a pártunkból alakult kormány munkaprogrammja oly tiszta, oly világos, oly meggyőző, annyira a magyar nemzet szellemi és anyagi életszükségleteihez van szabva, hogy azok önmagukban és önmagukért is ékesszólóan és hóditóan beszélnek. E ragyogó fényességű, a magyar nemzet államjogi helyzetével, erőviszonyaival és fejlődése lehetőségeivel számot vető elveknek nincs szükségük ingerlékenységre, túlzásokra, meggondolatlanságokra, párthatalmi erőszakosságokra, úgynevezett választási törvénytelenségekre, melyeknek minden fajtáját a leghatározottabban elítéljük; de arra igenis szükség van, hogy elveink mellett pártunk minden tagja rendíthetetlenül állást foglaljon és azokat ne csak erős lélekkel vallja, hanem, nem tekintve kényelmetlenséget, nem az ellenzék részéről tapasztalható gyűlölködést, erkölcsi kényszert, vagy megfélemlítést, azok diadalra juttatására minden lehetőt elkövessen. Ami a megyei választásokat illeti, itt is bizalommal nézünk a küzdelem elé. Teljes okunk van hinni, hogy a kitűnő férfiak, akik pártunk zászlóját fennen hordozzák, azt gy zelemre is viszik. Megyénk 6 kerületéből eddig 2 volt szabadelvű, a bonyhádi és szakcsi és ezek mellett most még a paksiban és pinczehelyiben is zászlót bontottunk Amott Simontsits Elemér állt ki a küzdőtérre, hogy a kerületet visszahódítsa, emitt Kiss Ernő ügyvéd. Simontsits dísze a megyei tisztikarnak, aki élete javát a vármegye közügyeinek buzgó szolgálatában töltötte el, és akit jeles tehetségei egyenesen a törvényhozás termébe utalnak. A paksi kerület, mely nagyapját is, apját is bizalmával tisztelte meg, bizonyára őt is ki fogja ezzel tüntetni, mint a pinczehelyi kerület Kiss Ernőt, aki tiszta közéleti működésével, tehetségével, jellemével mindenki nagyrabecsülését kivívta. Vármegyénk hű fiai ők, akik valóban megérdemlik, hogy polgártársaik bizalma és ragaszkodása őket diadalmasan paizsra emelje. A szakcsi kerületben a régi kipróbált kezekből uj ember: Haller József vette át zászlónkat, akitől, mint az Eszterházy-ura- dalmak bizalmi emberétől, a kerület és megyénk gazdasági felvirágoztatása terén 1 méltán sokat várhatunk. Az a körülmény, hogy úgy a neki, mint a bonyhádi kerületben Perczel Dezsőnek, közéletünk e magasra kiemelkedő érdemes alakjának az ellenzék, igaz, hogy jelentéktelen súlyú, ellenjelöltet állitott, csöppet sem aggaszthat bennünket, mert hisz a szóbanforgó kerületek .sokkal jobban ismerik önmaguk iránt tartozó köte- ! lességiiket, sem hogy bizalmukat, tiszteletüket ismeretlenekre, idegenekre pazarolnák. A választás előestéjén örömmel jelezhetjük, hogy bár a pártok szervezkedése és fölvonulása megyénkben is nagyobb arányokat öltött, rendzavarásokról eddig nem lehet szó. A hatóságok részéről a törvényes rendelkezések betartására, a rend és közbiztonság megvédésére a kellő intézkedések megtétettek. Nincs most egyéb hátra, mint hogy a választó polgárok a kellő higgadtsággal, saját jogaiknak ismeretével és a mások jogainak tiszteletben tartásával gyakorolják képTÁRCA. Szent hazugság. Irta: Maurice Leblanc. (Francziából.) Gélis Pascal és fia, Márk teljes lelki és szellemi harmóniában éltek. Mélységes gyengédség látszott mindegyiknek az arczán, ha ránéztek egymásra. Márk anyja ifjan halt meg s Pascal a fiát egészen a maga elvei a maga világnézete szerint nevelte. Huszonötesztendős korában az addig vidám Márk jelleme egyszerre megváltozott, az addig mindig vidám ifjú szomorúvá, komorrá, zárkózottá lett. Mintha valami nagy teher nyomná a szivét. S jellemének ez a változása főképpen abban mutatkozott, hogy az atyja ellen valami különös ellenérzést árult el. Hidegen fogott vele kezet s kerülte a bizalmas beszélgetést. Gélisnek sok gondott okozott ez a vál ozás, gyakran kérdezte fiától, hogy mi az oka a rósz kedvének, de nem kapott határozott választ. A nyughaiatlansága napról-napra növekedett. S egyszer, a fiához való nagy szeretetétől késztetve, ki- nyitottj. azt a fiókot, melyben fia naplóját tartotta, Áz egyik füzetben ezeket olvasta: »Ezek a gondolatok megőrfk agyam velejét. Nem tudom, mit tegyek. Megkisérlem, hogy összeszedjem magamat, hogy nyugodian, megfontoltan határozhassak. Kétségbeesésem, fájdalom nagyon is igazolt. S az oka annál szörnyűségesebb, mert egészen váratlanul csapott le reám : anyám egyik imádságos könyvében megtaláltam életének legnevezetesebb eseményeit feljegyezve, éppen úgy, mint én a magaméit. Fájdalom, ké.ségem nincs többé. Anyámnak tizenkét esztendei házassága alatt nem kevesebb, mint öt szeretője volt . . . Rettenetes dolog, az ember nem tudja többé becsülni az anyját! Pedig micsoda-vallásos áhítattal tiszteltük, apám is, én is, drága halottunk emlékét. Apám valóságos elragadtatással beszélt róla, hogy milyen boldog volt a házasságuk. S most itt sötét- lik lábam előtt ez az örvény! S nem ez a gondolat az, amely legjobban gyötör. Más bum is van, olyan gondolatom, mely jeges hidegséggel szorítja össze a szivemet; Gélis ur nem az apám ! A közül az öt ember közül, akik . . „ akiké az anyám volt, négy névszerint meg van nevezve, a i égy első. S az ötödik, az hrmretlen, az egyetlen, aki nincs megnevezve; az az apám. S micsoda áradozó boldogsággal ir erről az emberről az anyám! »Te egyetlen szerelmen, aki megszerez ed nekém az anyai boldogságot, te vagy az egyedüli, akit e világon igázán szerettem. Szerelmünk öröklővé', lett ebben k gyermekben, mely a j te véredből való. Szemeiben a te szemeidet csókolom, kis kezének az érintésére épp úgy megbor- zo\igat a kéj, mintv te ölelésedre.« S hogy esküszik neki hűséget: »átkozott legyen minden botlásom, szégyenlem minden bűnömet, szánom bánom azokat a csalóka érzelmeket, amelyekbe belevit a szivem. Csak téged szeretlek, rajtad kívül soha senki nem fogja érinteni az ajkamat!« Ki ez az ember, ki ez az ember? Kerestem; találkoztam az anyám volt szeretőivel. Hogy elfogódott a szivem ! Az egyik egészen közömbös volt velem szemben, a másik három nagyon nyájas volt hozzám. De az ötödik ? Hol az ötödik ? Itt rejtőzik e azok közt az emberek közt, akikkel érintkeztem ? Figyel-e engem? Tudja-e kije vagyok ? Ah, — — emellett az ismeretlen apa mellett elvesztem a másikat, Gélis urat, aki olyan odaadó szeretettel ragaszkodott hozzám s a kit hálás szívvel szeretek viszont. Ah, anyám, gyűlöllek, mert széttépted fiad szivét . . .« Itt félbeszakadtak a feljegyzések. Gélis visszatette helyére a könyvet s ekkor a fiókban hátul revolvert vett észre. Kivette, nézte egy darabig s aztán halántékához szorította, ügy fel volt benne háborodva minden, hogy megváltásnak tetszett előtte a halál. Miért vonakodott mégis ? Miért tette le a fegyvert ? Fölkeit, nagy lépésekkel járkált fel s alá a szobában, azt n leroskadt egy székre s zokogott hosszan, keservesen . . . Imádta a feleségét. S szerelme és büszkesége halálra volt sértve, porig alázva, hogy most megtudta, hogyan csalta meg az az asszony. S a legrettenetesebb, a legkegyetlenebb gyötrelem az volt rá nézve, hogy elveszti Márkot, ezt a gyermeket, akit mindenek felett szeretett, a kit ma is éppen úgy szeret, s akihez nem fűzi többé semmiféle kötelék. Á
