Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-04-23 / 17. szám

3. nek főszolgabírói, vagy. alispán! javadalmazása annak idején olyan szerény volt, amennyivel ma egy jobb füszeresboltbeli-segéd alig érné be. Es ő ezen állásokban azzal a mobilitással működött, ami az ő egész lényétől elválaszthatatlan. S ha vezető állásokban eltöltött hosszas szolgálat főszolgabiróság, alispánság és belügyminisz- terség után nem szerzett vagyont, hanem nyugdijilletményeire van ráutalva, ez a leg­nagyobb, legjellemzőbb és legszebb dicséret, mely őt érheti. Ez az a »nyugdíj-panama«, ez az a »Judáspénz«, »vérdij«, amelyről annyit irtak és beszéltek. Egyik koalíciós újság azt olvasván Per- czel életrajzi adatai között, hogy »a megye közlekedési viszonyainak fejlesztése körül szerzett magúnak nagy érdemeket« ez elég volt a híreket és szenzációt hajszoló lapnak, hogy azt írja róla, hogy alispán korában »vici­nal iákkal« foglalkozott. Utálatos rágalom ez is, nem volt sohase vasúti engedélyes, hanem igenis, tudja róla az egész vármegye, mint a vármegye alispánja óriási buzgalmat fejtett ki a budapest- pécsi és a szak szárd—rétszilnsi vasút létesí­tése érdekében, mert ezt kívánta a vármegye közjava. Erre a tevékenységre céloz az életrajz és ezt most meghamisítva tálalják a közönség elé. A néppárt vezérszónoka'. Darányi Fe­renc abban a beszédében, amelyben a nyugdí­jaztatási iratoknak a ház asztalára' való terjesz­tését indítványozta, a többi között a követke­zőket mondotta: „Én is tudok egy esetet, amely nem bel­ügyminiszter korában történt ugyan, de a mely­nek azért o az értelmi szerzője, egészen ha­sonló bűn, amelyet én annak idején eleven szí­nekkel festettem a házban interpelláció alak­jában ; az 1901-iki pincehelyi választáson tör­tént, hogy 11 embert agyonlőttek, hetet pedig súlyosan megsebesítettek. Ezt én a maga ide­jében bőven ismertettem a Házban, most nem ismétlem a részleteket, csak megakarom magát a dolgot rögzíteni. Ennek a lelövetésnek az értelmi szerzője Perczel Dezső volt, mint a tolnamegyei kormánypárt akkori vezetője.« Micsoda otromba valótlanság, eszeveszett hazugság ez a vád is ! Miköze volt Perczelnek a pincehelyi választáshoz ? Hisz ő akkor nem is volt miniszter, mit tehet ő róla, hogy a nép­párti választók íelvoltak izgatva, bántották a függetlenségi választókat, majd a csendőröket, mire a csendőrök lőttek és számosán — sajnos. — életökcA tesztették. Hisz a kormánypártnak nem is volt. jelöltje ennél a választásnál. Hisz a függetlenségi Rátkay párt érdekében léptek közbe a csendőrök, hogy megoltalmaz­zák a választókat ? Sőt maga a választási elnök is egy régi ellenzéki férfiú volt. Hát ezek után szabad az országgyűlésen arcpirulás nélkül állítani, hogy ennek a pincehelyi véreng­zésnek »az értelmi szerzője“ Perczel volt. Ugyanilyen joggal és alapossággal az orosz cárra vagy a török szultánra is rákenhette volna Darányi ur az ő vádját és felelősségre vonását. Az sem igaz, hogy Perczel a tolnamegyei DvOb. április 23. hagyja ott a balletet. Isten tudja, milyen nehe­zére eshetett a leánynak az az áldozat s miből fizette ezentúl három esztendőn keresztül a házbért. De megtette és finom arcán ezalatt az idő alatt is elegáns volt. Nos és aztán egyszerre csak megszakadt közöttük a viszony: Peval Gyula megbékült a szüleivel, elvette szerelem­ből azt a leán}ü, akit szülei az ő számára vá­lasztottak, Schaffer Gizi pedig mosofyogva ment vissza a színházhoz, ahol továbbra is menj'- asszonynak csúfolták. Nem tudom miért, de ez a leány, akinek szivén rut megcsalatása nem ejtett sebet, aki békén és mosolyogva állította helyre életében a status quo-t, megmaradván változatlanul an­nak, szegénynek, becsületesnek és elegánsnak tisztelettel • töltött el. Annál szánalmasabbnak láttam ezt az ellomposodott embert, aki most is henceg, érzeleg, kacérkodik önmagával és komédiázik másoknak Szerettem volna szabadulni tőle, de mint annak idején a regényével, úgy tolakodott most a valóságával. Minden áron illusztrálni akarta az ő szóval festett idilljét, megakarta mutatni az ő csudálatos feleségét és a nyugalom révét ahogy otthonát nevezte. Másnap értem jött s elvitt a lakására. Egy zöldfa-utcai régi ház második emele­tére vezetett. Meghúzta a zsinóros csengetyü rézkörtéjét: egy piszkos cselédleány nyitotta ki ajtót. Az előszobában olcsó, feslő, megroltozott kormánypártnak akkor vezetője volt. Poizzzl a megye választási dolgaiba alig avUsozctt és a megyei szahadelvüpárt Perczellel eg} ütt Tolnában az ellenzékkel szemben mindenkor előzékeny s égg el, udv ári áss ág gal viselkedett, terrorizmust, "erőszakot semmi téren ki nem fejtett, a megyei életben, a társadalmi téren a legmesszebb menő előzékenységgel objektivi­tással és egyetértéssel működtünk együtt min­denkor az ellenzékkel, hát micsoda értelme és jcélja van az ilyen abszurd vádaknak és ab­szolút hazugságoknak ? A kormánypárt a megye két kerületében az utolsó szenvedélyes választás alkalmával még csak jelöltet sem állított és kardcsapás nélkül átengedte a -győ­zelmet az ellenzéknek. Ez hát a kormány- párti erőszak, a függetlenségi hazaszeretet »le­igázása,« amint azt a másik néppárti, a koalí­ció egyik vezérlő tagja : Kaas Ivor ami lő- és alispánunkról megírta. Hisz Perczelről köztudomású, hogy mint képviselő és miniszter a legkészségesebben járt el pártkülönbség nélkül mindenkinek az ügyében, aki valaha hozzáfordult. A vármegye minden kerületéből pártállásra való különbség nélkül fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal az emberek, de álljon elő a sok ezer és ezer közül csak egy is, akinek Perczel — tekintet nélkül a pártállásra - ne állott volna készsé­gesen szolgálatára. És ezt tette minden érdek nélkül, munkát és fáradságot nem kiméivé, csupán jóságos szivének parancsát követve. Ugyanezen alkalommal az ellenzéki szóno^ kok azt is felhozták Perczel ellen, hogy belügy­miniszter korában igen kegyetlenül és ember­telenül bánt a szociálistákkal. Lehet, hogy a rendőri közegek a szociálistákkal szemben több esetben nem úgy viselkedtek, mint az egy jogállamban illő, lehet, hogy egyes rendeletek az egyéni jogok szabad érvényesülését nagyon korlátozták. De ki más volt ezen rendeleteknek »értelmi szerzője«, mint az akkori miniszterelnök: Bánfty Dezső, aki most a koalíciónak ünnepelt vezére és magának a vezérlő-bizottságnak helyettes elnöke. És akik Perczel belügyminisz­teri ténykedésével szolidárisak voltak, a minisz­tertanácsban az ő javaslatait elfogadták, Bánífyn kívül még a koalíciónak másik két ünnepelt vezéralakja : Darányi Ignác és Wlassics Gyula, kik Perczellel négy éven át voltak a Bánffy kabinetnek tagjai és a kormányzásnak vele egyetemlegesen felelős intézői. Azonban a koalic.’vMc.tál felállított, azt a dogmát, hogy csak az lehet becsületes ember és igazi hazafi, aki november 18-ilca óta nem tagja a szabadelvüpártnak, megdönteni hiába iparkodunk. November 18 óta a koalíciós igazság szerint a becsület és hazafiság kérdésében uj időszá­mítás kezdődik, A sikkasztás miatt elitéit függetlenségi E/ötvös Bál int és esetleg más hasonló ellenzéki férfi, ha november i8 ellen szavazott, rögtön kifogás­talan erényhőssé és nagy hazafivá lesz. Viszont a legtisztább jellem és kipróbált hazafiság rögtön megsemmisül, ha november 18-án ki nem lépett a szabadelvüpártból. TÚLIM A V ÄE SUEYrO». pokróc volt felteritve. Letettük a kabátjainkat, kalapunkat s benyitottunk. Barna jutta függönyök tűntek a szemembe legelébb, majd egy puszta fal, melyen apró tükör lógott. A padló fehérre volt sikálva, a ripsz székek a kopott abrosszal lebontott asz­tal körül kínos geometriai pontossággal voltak felállítva. Minden egyes bútordarab korhadt volt a használtságtól s szinte kiáltott róla a tiszta­ság,* melytől megfagy minden érzés. Peval le akart ültetni, de a világért sem mertem a geo­metriai félkört megrontani, féltem, hogy az asz- szony valahonnan előront és összeszid. Az asszony különben nem jelentkezett, kinn volt a konyhában. Peval barátom ragyogó arccal a hasonlat hangján magyarázta, hogy a felesége igen ba­rátságos vendége irányában, de amig a dolgát el nem végezte, az Istennek sem mutatkozik. Közben megmutatta egyik gyerekét. Egy bamba, hihetetlenül csöndes ötéves fiút. aki lekuporodott a földre s apró öklét a szájába tömte. Végre nyílt az ajtó s megjelent az asszony. A hideg futott végig a hátamon. Könyör­telenül összeszoritott ajakkal kívánt jónapot s szeme pillantása egyszerre ráterjedt az egész szobára. Észre is vett valamit, mert szó nélkül kiment, egy törlőronggyal tért vissza s meg­törülte az ablak fáját. Ez az asszony folyton a porra vadászik, mániákus tisztasági dühbe szenved. Amellett ő maga hihetetlenül lompos és piszkos, elhízott alakján csak úgy lógtak a ruha­Sajnos, oda jutottunk, hogy a hazafiságot és a becsületet a politikai pártállás szerint kezdik taksálni, mert aki más véleményen van és más elveket vall, mint a koalíció, annak vége, annak befellegzett. De a legsűrűbb felhők mögül is kibonta­kozik a napsugár. Soha nem kerestük a népszerűséget és most is készségei szembeszállunk a divatos és népszerű áramlatokkal, de az igazat kimondjuk és megvédj ük minden körülmények között. Égy minden izében becsületes és kristály- tiszta jellemű férfiú tisztessége fölött űzött vad orgiákat nem nézhettük tovább szótlanul. Az erkölcs, a jog, a jó ízlés és az igazság szent nevében legyen már egyszer vége ennek a nemtelen személyes hajszának, ennek a sok igazságtalan támadásnak és gyűlöletes üldö­zésnek. VÁRMEGYE. A községi jegyzői nyugdíjalapra fel­ügyelő Választmány Dóri/ Pál alispán elnök­lésével folyó hó 27-én d. e. 10 órakor a vár­megyeház kistermében ülést tart. A tárgysorozat 25 pontból áll. Elvi döntés a virilis jogról. A m. kir. közigazgatási bíróság nagyjelentőségű elvi dön­tést hozott legutóbb teljes ülésében. Az aradi városi virilista névsor ellen beadott felebbezé- selc tárgyalása során a közigazgatási bíróság Welcerle Sándor elnöklésével és Nagt/ János közigazgatási biró előadásában kimondta, hogy a társas-cég tagjait, ha a cégük által fizetett adónak reájuk eső hányada a legtöbb adót fizetők cenzusát meghaladja, a virilis jog meg­illeti, s a tör rángható sági bizottság legtöbb adót fizető tagjai sorába fölveendők. Az elvi döntés más városoknak hasonlóan fölmerült vitás ügyeire is mérvadó. Elvi jelentőségű határozatok. A község s ennek lakosai közt, a község mint erkölcsi testületet képező jogi személy vagyonát illetően magánjogi értelemben vett közösség- nem áll fenn : ezeknek egymás között fennálló viszo- nyára tehát a magánjognak a vagjmnközösség s ennek megszüntetésére vonatkozó elvei alkal­mazásba nem vehetők. Olyan esetben tehát, midőn a község lakosainak egy, habár tekinté­lyes része, a község kötelékéből kilépve, a község határában uj községet, vagy községe­ket alapit, az anya és uj községeknek az anya­község törzsvagyonára vonatkozó viszonyai rendezésénél, nem a magán, hanem a közjogi elvek az irányadók. (A m. kir. Curia 1904. évi 4447. szám alatt hozott elvi határozata.) — darabok s ahogy száját kinyitotta, a tisztátlan fogak sárgán, feketén villogtak ki belőle. Keze föl volt törve a sok sikálástól, a haja pedig kócos. Beszéde lusta és kimért, még a szavakkal is takarékoskodik. Amit mond, a házra és pénzre vonatkozik. Peval karátom pedig az ablakban egy székre ülve, diadalmas tekintettel nézett reám. Mikor az asszony szó nélkül távozott, megszólalt: — Ez az én nyugalmas révem, ilyen az én boldogságom. A feleségem szeret, ahogy az asszony csak szerethet. Aztán ug}r-e bár, nem is látszik meg a takarékosság, mely a háztar­tásban uralkodik ? Némán bólintottam igent és sietve aján­lottam magamat. Emlékembe véstem az üde, az illatos, szép és elegáns bálterem képét s bele­képzeltem abba a lakásba. Milyen egészen más színezete volna ! S elgondoltam, hogy az én Peval barátom akkor a régi dandy volna, aki mindennap a borbélynál fésüitette magát. Bécsben mosat s aligha volna szegényebb, mint most, mert hi­szen Gizi tud elegáns lenni az ő becsületes sze­génységében is. Aztán átláttam, hogy az az üde teremtés csakugyan nem lehetett ez embernek a felesége, mert a férfi nem azt a leányt veszi el, a kit szeret, hanem azt, »akit érdemel.«

Next

/
Thumbnails
Contents