Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

2.

máris látjuk, hogy az osztrák-pártok mint vonulnak ellenünk csatasorba és mint készülődnek a tőlünk való elválásra. Szó sincs róla: Ausztria szövetségesnek nem kellemes, ellenségnek nem veszedelmes; el válási allűrjeiktől sem kell tartani, sem megijedni, de annyi bizonyos, hogy az elválást épen most és épen nekünk magyaroknak nincs érdekünkben sem siettetni, sem erőltetni és pedig azért nem, mert a szétválásra nem vagyunk fölkészülve, az minden irányban készületlenül találna bennünket és mérhetetlen anyagi károsodásunkkal járna. Nekünk mindenekelőtt rendezett viszonyokra van szükségünk, de erre van szüksége a dinasztiának is és épen ezért reméljük, hogy a válság,, ha újabban ismét elhalasztatott is, a legrövidebb idő alatt véglegesen meg. fog oldatni, mert annak tovább fentartása egyenesen képtelenség, hacsak nem az a célunk, hogy a müveit világ előtt gúny és nevetség tárgyául szolgáljunk.

"Hogy mily képtelen dolog a mai helyzet, legjobban mutatják az idő közben megejtett képviselőválasztások. Nem látjuk-e lépten-nyomon, hogy intelligens kerületek, melyek januárban szabadelvű képviselőket választottak, most nagy többséggel a függetlenségi párt zászlója alá sorakoztak? íme tehát: a polgárok érzelem és gondolat- világában egy nagy átalakulási folyamat megy végbe. A hadügyi kormány csökönyös elzárkózása a agyar államiság paritásos joga elől eltéríti a polgárokat magától a dualizmistól, amely pedig úgy Magyarország, mint a dinasztia mai nagyhatalmi állásának is alapja. Épen ezért szükséges, hogy a király és a magyar nemzeti akarat mai képviselője: a koalíciós többség keressék meg és találják meg a megoldás egészéges föltételeit és az áthidalást, melyek mellett a királyi hatalom fénye és ereje megőrizhető és a magyar nemzet alkotmányos tovább fejlődése biztosítható.

E nagy célok mellett némuljon el minden egyéni érzékenykedés és mellék tekintet. Most igazán elmondhatjuk, hogy ezt követeli a: Salus rei publicae supvema lex.

F. M.

VÁRMEGYE.

— Elvi jelentőségű határozatok. Aki

: országos vásár alkalmával csődület közepette birbics-kocka-játékon éretik, tiltott szerencse- játék űzése miatt a kihágási törvény 87. §-a értelmében büntetendő. E kihágás elbírálása a

Itt talán helyén lesz mindjárt közbe szőni, hogy miféle táncokat roptak őseink mulatságok alkalmával.

Lakodalmak alkalmával háromféle tánc elmaradhatatlan volt. Első a menyasszonyi tánc. Úgy illett, hogy a lakodalom napján a menyasszony legalább háromszor átöltözzék. Mikor este a harmadik ruhában megjelent, kezdődött a menyasszonytánc. A násznagy kézen fogta a menyasszonyt, vele kettőt hármat került s aztán az örömszülők elé vezette, kik előtt a menyasszony térdre esve, megköszönte jóságukat és végig hallgatta a búcsúztatót.

Ezután következett a szövétnekes tánc; most a menyasszonyt a vőfély vezette, de előjött hat diszruhás ifjú, kezökben égő szövét- nekkel s ügyesen táncra vitték a nyoszoló asz- szonyt és kisasszonyokat. Ezután következett a leánykapó vagy koszoruüző tánc ; a hat szövétnekes ifjú adott jelre az ajtóhoz futott; követte őket a vőfély a menyasszonnyal, kit most végkép átadtak férjének ; de ekkor a vőfély kivonta kardját és ügyesen levágta a menyasszony fejéről a virágkoszorut, mely pillanatban az ágyuk és mozsarak is megszólaltak. Ezzel rendesen be is fejeződött a lakodalom első napja és hajnal felé az egész násznép nyugalomra tért Egyéb mulatságoknál rendesen lassú magyarral kezdték a táncot, melyben alig észre- vehetőleg kellett a lábat emelni, cifrázni csak a ritkábban előforduló sebes ütemben lehetett.

A lassú magyart követte a lapockás tánc, de erről nem tudjuk ma már, hogy miben állott." Az egres táncban sorban állott 9—10 ifjú I legény, velők szemben ugyanannyi leány, köztük annyi hely maradt, hogy egy táncoló pár szépen

kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (Miniszter- tanácsi határozat), Ha az Állatorvosi kiszállás közérdekből történik,, a kiszállási költségeket akkor is államkincstár viseli, ha a kiszállás valakinek mulasztása folytán következett be. (Közig, bíróság 1028/1904.) — A községek (városok) tulajdonát képező vásár- vámjog jövedelme után Sem járadékot, sem illétékegyenértéket néni lehet kivetni, mert ez a jövedelem közjogi jelleggel bír. (Közig, bíróság 13911/1901. sz. h.):—Aki hagyatékból vásárol s az -adásvevési szerződést 8 nap alatt a hagyatéki'bíróságnál bemutatja, bírsággal nem sújtható.. - (Közig, bíróság 28492/4903.) — Okirati bélyeg kiszámításánál az okiratban kikötött költségátalány figyelembe nem jöhet. (Közig, bíróság 29374/1903.) — A gyámok által az árvászéki végzések ellen beadott fellebezések 2 koronás bélyeggel látandók el.' (Közig, biró- ■ sag 27538/19103.) Maga az a körülmény, hogy a kereskedésben dugaszolt, de kupakkal el nem látott, borpalackok találtatnak, italmé- ' rési jövédéki kihágást nem képez. (Pénzügy- miniszter 414894904.) —Mezőgazdasági szeszgyárral kapcsolatos sertéshizlaló telepek felállítása telepengedélyhez van kötve. (Keresk. min. '452i7/1904.) — Posztókéra skedő vevői részére mértékvevéssel nem fogialkozhatik. (Keresk. - min. 4680/1903.) — Cipő kereskedő vevői részére mérték'után cipőket rendelhet, de maga cipőket nem készíthet. (Keresk. miniszt. 46295/1904.) — Szíjgyártó, csizmadia és

böcskoros bőr és cserkereskedéssel külön ipar- igazolvány nélkül nem fogialkozhatik. (Keresk. min. 66161/1904.) —- A kövező ipar nem tartozik az engedélyhez, illetve képesítés kimutatáshoz kötött iparok közé. (Keresk. miniszter. 61450/1902.) — Kovácsiparosok kaszák előállításával és élárüsitásával külön iparigazolvány nélkül is foglalkozhatnak. Keresked. miniszt. 71373/1902.) — Nem iparszerüleg gyakorolt kőfejtéshez sem 'telepengedély, sem iparigazolvány nem szükséges. YKeresk. min. 87702/1904. sz. hat.) v— Ha valaki országos vásár alkalmával tehenét a vásáros nép között vezető kötél nélkül hajtatja, az állat által okozott kárért a tulajdonos' felelős. (Curia 5424/1904.) —- A kereskedő és iparos által az üzletmenet szükségletének fedezése céljából rendszeresen történő bevásárlás, ha az áru át is vétetik, munkaszüneti napokon csak déli 10 óráig végezhető. (Belügyin. 4009/1904.) —Az I. oszt.' kereseti adó alól mentesített családfő a családtagok után adóval nem terhelhető. (Közig, bíróság 1024/1904.) — Vadászati jegy nélküli vadászás az ex-lex alatt is jövedéki kihágást képez. (Közig, bíróság 1730/1905.) — Az adó-'

.' WliX'ÍUl V

elférjen. Az első ifjú elvitte a vele szemben levő leányt, kétszer megkerülték kívül belül a sorban állókat, erre elbocsátva egymás kezét, külön táncoltak ; most az ifjúnak el kellett fognia a leányt, miközben a többiek mondogatták : »macska fogd meg az egeret.« Ügyes leány fölöttébb kitudta fárasztani táncosát, annál is inkább, mert nem volt szabad erőszakosan elfogni a leányt, hanem csak gyöngéden kézénél fogva. Ha elfogta, kétszer háromszor körül táncoltak és következett a második pár.

A gyertyatáncot 'két ifjú legénjr egymással táncolva kezdte, kezükben egy-egy égő gyertyát tartva. Párszor körül táncoltak s azután két leány vagy fiatal asszony előtt térdet hajtottak s az égő gyertyákat átnyújtották. A két hölgy egymás kezét megfogva, az égő gyertyákkal tovább táncolt, mígnem ők ismét két férfinak adták át a gyertyát. Persze itt nagyon kellett vigyázni, hogy egymás haját vagy ruháját fel ne gyújtsák., Bethlen Miklós nem is szereti ezt a táncot, s bár lánya lakodalmára ő is vesz négy fehér szövétneket, de hozzá teszi : »én részemről nagy hiábavalóságnak tartom, de a közönséges bolond szokásból ki nem állhatok egyedül«.

Legjobban tetszett Bethlennek a süveges tánc. A férfi kezében magasan feltartva'egy süveget, kettőt hármat fordul, aztán táncosnőt választ, kivel néhányat fordul, majd elbocsájtja s aztán addig csalogatja maga után, mig az a, süveget el nem tudja kapni. Győzelme jeléül a táncosnő még egy párt fordul táncosával, aztán más férfit választott, mígnem az is elkap-* • ván a süveget, más hölgyre kerítette a sort.

Magyar eredetű tánc volt még a kállai

kivetéshez szükséges adatok beszolgáltatásának elmulasztása az ex-lex alatt is jogosan bírságolható. (Közig, bíróság 10461/1904.).

KÖZSÉGI ÜGYEK.

— Nagydorog községben a ragadós száj- és körömfájás föllépett, — Keszöhidegkuton az ebveszettség megállápittatott. — Pincehelyen az ebzárlat föloldatott.

1905. április 9.

Tolnavármegye népmozgalmi adatai.

A népmozgalom adatai az elmúlt december és január hónapokról a következők : A lakosság száma, mely 1904 végéig állandóan 255.700 volt, január hóban fölszaporodott 255.600-ra. Házasság köttetett decemberben 125, januárban

483.. Élve született 651, illetve 689, vagyis jóval kevesebb, hint a mennyi a kevesebb lakosságú Fejér-, Sopron-: és Veszprémvármegyékben. Halva Született 32, illetve 34. Elhalt összesen 649, illetve 787. A születések száma tehát a halálozást decemberben csak 2-vel múlta fölül, januárban pedig 98-al több halt meg, *mint született. Ezer leiekre esett házasság GA9, illetve 1*89 és ez .. eredményszámnál az egész Dunántúl területén decemberben csak Komárom város, januárban csak Somogymegye és -Zala- Tnegye mutat föl nagyobbat. Születés esett ezer lélekre 2-55, illetve 2-69, vagyis több, mint Pécsett, Győrön, Komáromban, Sopronban. Meghalt ezer lélekből 2’54, illetve 3'07, vagyis több és igy az eredmény rosszabb, mint Baranya- megye és Somogymegye kivételével az egész Dunántúl, Szaporodás -esett ezer lélekre 0'0Í, illetve —0'38, vagyis kevesebb és igy az eredmény rosszabb, mint bárhol az egész Dunántúl. Ezen a téren nagyon kevés vigasztalá- . sunkra szolgál, hog3r ép úgy, mint Tolnavármegye, hiányt mutat januárban Baranya, Pécs, Székesfehérvár és Somogymegye lakossága is. A legbiztosabb jele ez annak a nemzetgyilkos rendszernek, mely népünknél a szaporodás mesterséges, vagy erőszakos megakadályozásában nyilvánul és amelyet úgy Baranyában, mint Somogjhan és Tolnában lépten-nyomon föltalálunk. Ha most már e jelenséghez hozzávesszük a nagyméretű kivándorlást, el lehetünk készülve a legrosszabbra, mert az a nép, mely nem szaporodik, nemcsak elsatnjml, de el is pusztul. A december és január havi kivándorlásról már előzőleg más alkalommal megemlé- kezvén, ideiktatjuk, hogy az egész országból kivándorolt decemberben 28.223, január hóban 27.501 egyén, vagyis kétszer, háromszor, sőt hatszor annyi, mint az előző évek megfelelő

kettős és a székely nép tánca a hajdutánc, mely utóbbiban Kemény János marosszéki dajkája tűnt ki.

Idegen eredetű táncok között nagy divatban vott a lengyeltánc. Ebben hol a férfi hagyta el a leányt, hol a leány a férfit, aztán hármat fordulva egymással, hármat pedig magukra, úgy válásztott a legény más leányt, leány pedig más táncost.

Ezt a táncot az öreg Apor is kedvelte, de annál jobban haragudott a XVII. század végén divatba jött német, francia és tót táncokra, melyekben, immáron úgy ugrálnak fiaink és leányaink, miként a bakkecskék. Ugyan kogy nem szégyelik magukat.

De térjünk vissza a lakodalomhoz. Az első nappal nem ért az véget; másnap persze későn keltek, s úgy délfelé a vőfély leültette a vendégeket, felhozatta melegen a mézes bort, melyből rendre ittak s ivás után az asszom^ok és férfiak egymást megcsókolták, ezért nevezték a mézes bort csókos pohárnak. Reggeli után azonnal neki fogtak a táncnak; az ifjú menyecske most már a férje által ajándékozott ruhában jelent meg ; az ebéd csak este felé volt, itt sűrűn és nagy kupákat ürítettek a fiatal pár egészségére, utána ismét táncoltak éjfélutánig.

Harmadnap az ifjú menyecske útra indult, ismét vele ment az egész násznép, az utbaeső falvakban ismét mulattak, mint idejövetelkor, s megérkezvén -az uj fpár lakására, még ott is vígan voltak, táncoltak harmadnapig az egész násznéppel. Harmad napon már illett szétoszlani.

A házas életben természetesen a férjnél volt a hatalom. Kivételek persze akkor is akad-