Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-01-15 / 3. szám
parlamentarizmus utján a nép akarata érvényesül. Egész alkotmányos életünk tehát a többség akaratának szabad érvényesülésére van alapitva, minthogy nem is lehet az másként ott; hol az állam kormányzatában és egész szervezetében az a demokratikus elv ural kodik, bogy minden szavazó polgár szavazatának egyenlő értéke van, akármilyen rendű vagy rangú legyen is az, akár szegény- sorsú, akár gazdag legyen az illető. S minthogy az államnak élni, a személy és vagyonbiztonságot fentartani, polgárairól gondoskodni, az összeség érdekében vállalt kötelezettségeinek eleget tenni, polgárainak boldogulását megfelelő törvények által előmozdítania kell, mert különben megszűnik létezni, ennélfogva, ha a parlamentáris kormányforma lehetetlenné tétetik, valamely más kormányformához kell folyamodni, mert ismétlem az államnak élnie, s igy kor- mányoztatnia kell. Az állam polgárairól törvények által gondoskodik. Mi a törvény ? Parlamentarizmus mellett a többség akarata, más kormányforma mellett a hatalom parancsa. Látjuk tehát, hogy aki törvényt nem enged hozni, az a nép akaratának állja útját, aki pedig ezt tartósan cselekedve a parlamentarizmust semmisiti meg, az azt teszi lehetetlenné, hogy a nép önmagát kormányozza. Világos ezek szerint, hogy aki eljárásával a parlamentarizmust járatja le, az . a népet önrendelkezési jogától fosztja meg. Aki pedig ezt teszi, az Kossuth j Lajos nagy szellemének legmagasztosabb czéljával és akaratával helyezkedik ellentétbe, a 48-diki alkotások alapjait dönti romba! S minthogy a technikai obstrukció nem egyéb, mint lehetetlenné tétele annak, hogy törvény hozassák, ennélfogva a technikai obstrukció hősei, a parlamentarizmus gyilkosai, sirásói a 48-iki törvényalkotásból sarjadzó magyar nép- szabadságnak ! A technikai obstrukció ellen tehát s annak apostolai ellen küzdeni kell minden igaz magyarnak, ki a nép jogait komolyan veszi. Mik e küzdelem eszközei ? Csak két ember van Magyarországon, aki a technikai obstrukció leküzdésére egy-egy módot ajánlott a nemzetnek. Az egyik Széli Kálmán volt, ki a passziv ellenállást tanácsolta és követte, vagyis azt mondotta, tűrjünk és várjunk, mig a technikázók magukhoz térnek s belátván magatartásuk káros voltát, vagy ha ezt róluk fel nem tételezzük, kimerülvén a sok üres fecsegésben és idő- pocsékolásban, magától megszűnik az obstrukció. Tudjuk, hogy ez a kisér- let nem sikerült. A másik gróf Tisza István, ki rámutatva arra, hogy az obstrukció már 8 év óta bénitjameg az országgyűlés működését, s látva azt, hogy a passziv ellenállás nem vezet czélra, a cselekvést, a határozott fellépést ajánlotta a többségnek, s kimondta, hogy a technikai obstrukciót meg kell 1905. január 15. törni. Harmadik ember nem akadt széles ez országban, aki valami egyebet tudott volna tanácsolni. Már most kérdem, hogyha valaki a parlamentarizmust semmi áron nem akarja elveszni hagyni, s azt látja, hogy az első mód csütörtököt mondott, tehet-e mást, mint hogy a másodikat alkalmazza. — Világos, hogy nem. Az adott helyzetben tehát nem lehetett egyebet tenni, mint amit az országgyűlés többsége tett, — a nagy 48-iki alkotás megmentése érdekeben félretenni azt a házszabályt, melyet ő maga alkotott, s melyet bármikor joga van megváltoztatni, s a többség akaratával olyan tanácskozási rendet szabni, mely nem tartalmaz olyan formákat, melyekbe belekapaszkodva tovább pusztíthatnának a népszabadság megrontói. A klotűrt, a szólásszabadság korlátozását nem akarja senki, de igenis akarjuk a szólásszabadság biztosítása mellett az országgyűlés munkaképességének, határozathozatali képességének biztosítását is, mert nem ér semmit az olyan országgyűlés, melyen csak beszélni lehet, de határozni nem. Az orvoslásnak ezt az egyedül lehetséges módját helyesnek és szükségesnek tartom, s amennyiben a választásnál a kerület polgárainak többsége nekem ad megbizást arra, hogy a kerületet ; az országgyűlésen képviseljem, meg- ! győződésem egész erejével fogok azért küzdeni, hogy a többség akarata érvényesüljön. Mert az olyan parlament, melyben a kisebbség uralkodik, — fából vaskarika! Végül még csak azt óhajtom megemlíteni, hogy megválasztatásom esetén sem lennék más, mint ami tizenhárom esztendőre visszanyúló megyei közpályámon eddig voltam, a közlakosság érdekeinek önzetlen szolgája; s ha van valami, ami ez irányban lelkemből több melegsé get, az érdeklődésnek magasabb fokát válthatja ki, ügy ez az a képviselői megbízatás lenne, melylyel szülőföldem tisztelne meg, s melylyel egyúttal azon mélyen érzett erkölcsi kötelességet is vállalnám, hogy szerény képességeimnek telj es felhasználásával nemcsak megőrizni, de gyarapitani is igye- J kezzem szeretett vármegyém hírét, nevét : és becsületét! A programmbeszéd, melynek szépségét a szónok daliás alakja, jó orgánuma és mindenkit magával ragadó heve nagyban fokozta, mély hatást tett és rendkiviil tetszést aratott, mit csöppet sem befolyásolt az a körülmény, hogy akadt néhány néppárti fölbujtásra hajló részeg munkás, aki idétlen közbeszólásaival a szónokot zavarni akarta, amely közbeszólásokra azonban a jelölt igen találóan megfelelt és a fölbujtott atyafiak részint szégyenkezve elhallgattak, részint pedig 1 kiakolbólittattak. Mint tudósítónk értesít, a paksi értelmiség rendkívül fölháborodott ezen jellemezhetetlen aknamunkán, melyet különféle jelekből Ítélve a néppárti vezetőknek tulajdonítanak. A programmbeszéd után a déli vonattal a jelölt számos párthivével Dunaföldvárra ment, ahol a lakosság impozáns fogadtatásban része- | sité. A megérkezéskor Angyal Béla dr. kir közjegyző tartott üdvözlő, szónoki lendülettel előadott beszédet, melyre a jelölt gyújtó szavakkal j válaszolt. A menet, mintegy 60 kocsival vonult ' be a városba, a díszes városháza elé, a legszebb 1 rendben A város lakossága, ezer meg ezer ember a városháza előtti szabad téren foglalt ' állást, melynek közepén rögtönzött szószékről beszélt Símontsits Elemér, akit a közönség a TOLNA VÁRMEGYE. 5. rokonszenv és tetszés látható jeleivel fogadott és hallgatott Zajos éljenek és helyeslések szakiták félbe a szép beszédet, melynek hatását nagyban fokozták az egyes közbeszólásokra adott talpraesett riposztok, különösen az igazi 48-as politikára, az egyházi adóra, a községek bajaira vonatkozólag. A jelölt után Német József Kiüti a polgárság sorából szólott társaihoz, a nép gondolat- világából vett példákkal bizonyítva a technikai obstrukczió kárhozatos voltát, mire Pálföldy dr. pártelnök a gyűlést berekesztette. Este a nagyvendéglőben kedélyes lakoma következett, amelyen számos, kiválóan sikerült pohárkőszöntő hangzott el és az estét mintegy ünnepivé tette. Az első pohárköszöntőt Simon- tsits Elemér mondotta Dunaföldvár polgárságára, később Tisza István grófra, mint politikai vezére, Lévay Dezső dr. a szabadelvüség győzelmére, Röth Zsigmond dr. Tisza Istvánra mondott egy apotheozisnak is beillő gyönyörű köszöntőt. Straasz dr. Kovács S. Endre pártelnököt élteté, aki válaszában az előttünk álló küzdelem erkölcsi momentumait fejté ki nagy hatással; Földvári AAihály Símontsits Elemér jelölésében megczáfolva látja azt a régi mondást, hogy „senki sem próféta a maga hazájában“ és azt kívánta, hogy a paksi kerület az ő szülöttének zászlaját diadalra vigye. Tamási Mihály duna- földvári polgár, aki a múlt választáson ellen-, zéki volt és most, látva, hogy Szluha volt képviselő közéleti tevékenysége semmi, obstrukciós magatartása pedig az országra ártalmas és mert általában az egész kerület, de különösen Duna- földár lakossága kiábrándult és méltán, Szluha Istvántól a szabadelvű párthoz csatlakozott, fel- köszöntötte Símontsits Elemért. Hagymássy Károly közjegyző a d.-földváriakat, Niefergall Nándor Pálföldy pártelnököt éltette. A lakoma a legkitűnőbb hangulatban fél kilenc óráig tartott, amikor a jelölt és kísérete a vonaton Paksra visszautazott. A dunaföldváriak ekkor is számos kocsival kisérték ki jelöltjüket. Egyáltalában a dunaföldvári fogadtatás minden izében lelkes volt A polgárság vetekedve sorakozik Símontsits zászlaja alá, a szabadelvű párt szervezkedése a járás minden községében folyamatban van és elmondható, hogy, ha a dunnföldváriak jó példáját a többi községek is követik ez a kerület, mely Símontsits Elemérnek apját is, nagyatyját is képviselői között tisztelte, ezúttal visszahódítható lesz a sza- badelvüpárt részére, melyet az meg is illet. Hisz- sziik is, hogy a paksi szabadelvüpárt mindent elkövet, hogy a kerületet visszaszerezze Szluhá- tól, akinek az éppenséggel nem való Mirevaló Tolnavármegyében, és éppen a politikailag annyira jelentéktelen Szluha István személyében, aki sem tehetséggel, sem tudással, sem egyéb a közpályán szükséges kvalitásokkal nem bir, a fejérmegyei import, mikor van nekünk magunknak érdemes emberünk, ki itt született, élt közöttünk és ami közéletünknek mindenkor hasznos és lelkes zászlóvivője volt? Hacsak ezt az egyetlen szempontot tekintik a paksi kerület választói, akkor is ott hagyják Szluha urat és tömürülnek a szabadelvüpárt kitűnő jelöltjének: Símontsits Elemérnek zászlaja alá. A szakcsi kerületben. Haller József jelölése. A szakcsi, de az egész vármegyei szabadelvüpárt körében is őszinte örömet keltett az a hir, hogy Haller József ügyvéd, kir. tanácsos, Eszterházy herceg jószágkórmányzója a szakcsi kerületben a jelöltséget elfogadta. A szakcsi kerület szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága az örömhirt falragaszokon tudatta a választó közönséggel. Az értesítés igy hangzik : Tisztelt Polgártársak ! Ezennel örömmel tudatjuk, hogy Haller József kir. tanácsos ur a főméltóságu Esterházy hercegi javak központi igazgatója ma vett sürgönyében végérvényesen tudatja, miként kerületünkben a képviselőjelöltséget a szabadelvüpárt programmja és kiáltványa alapján, ha arra a párt felkéri, elfogadja; a minek folytán felkérjük Önöket, a jelölés megejtése és a jelölt felkérése végett folyó hó 15-én vasárnap délelőtt 10 órakor Dombóvárott a korona vendéglő nagytermében tat tandó értekezleten minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Tömörüljünk a szabadelvű p rt zaszlaja ala és vigyük diadalra mint annyiszor az előtt, mert az egyesült ellenzék és sajtójának minden hazudozásai és ferdítései dacára
