Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-01-08 / 2. szám

2. TOLNA V AHJOjjtYX törnie. Ezért mondjuk mi azt, hogy a kü­szöbön álló alkotmányos harcnak a szabad- elvüpárt es a kebeléből alakult kormány győ­zelmével kell végződnie. Apponyinák és társainak politikai hite- hagyása, a 67-es közjogi alapnak oldalba- rugása minden esetre érdekes politikai moz­zanat. De csak mozzanat. Annyi bizonyos, hogy Apponyi e tényével a 67-es alap csak nyert, mert megszabadult egy olyan védőtől, aki eddigi védelmével, interpreta- tiójával mindenkor többet ártott, mint hasz­nált Hogy Apponyi a 67-es alapnak nem interpretátora, legmeggyőzőbben mutatja azon tény, hogy az ő volt legkiválóbb hívei nem követik, hanem részint a szabadelvüpárt- ban maradtak, részint párton kívül állnak. Apponyi állásfoglalásáról nem mondható más, mint hogy az: sakk a királynak. Apponyi uj állásfoglalása minden esetre nagy dicsőség a függetlenségi pártnak. De attól tartanak, hogy a függetlenségi pártnak nem lesz nagy köszöneté Apponyi támo­gatásában és még kevésbé a Szederkényiek beleolvadásában. Hogy ezek az urak múlt­juknál fogva nem oda valók, azt bizonyítja épen a múltjuk. Itt igazán el lehet mondani, hogy : múltadban nincs öröm, jövödben nincs remény. Beteges személyeskedés vezette Apponyiékat is, Szederkényieket is múltjuk­ban és bajos elhinni, hogy a személyeskedés ördögét épen Kossuth, Ferencz űzte ki belő­lük, vagy lesz képes tőlök a jövőben távol­tartani. De ez már a Kossuth-párt dolga; ők lássák, hogy lesznek meg a jövőben, egy akolban négy nyáj számtalan pásztorral. De sivárnak mondható politikai tüleke­déseinkben van egy kiemelkedő pont is, melyen jóleső érzéssel pihentethetjük meg lelki szemeinket. A ház-feloszlató királyi Hrónbeszéd ez, melyben igazán eszményi ma­gaslatról, mint egy bölcs pátriarcha szól az agg uralkodó a magvar nemzethez. Mily ideg közvetlenség nyilatkozik meg az uraí- ndók szavaiban, midőn a király és nemzet ^egyetértése és bizalma alapján helyreállí­tott alkotmányos élet áldásos eredményeit dicsőíti! És ezekkel az ékesszóló királyi szavakkal szemben, melyek senkit sem vá­dolnak az alkotmányos intézmények műkö­désének akadályozásáért — mily égbekiáltó igazságtalanság az a vád, amelylyel Appo- nyiék és Szederkényiék illetik a királyt, ők, akik alkotmányos intézményeink működé­sének kétségtelen akadályozói voltak. Pedig a királyi szavak egészen másként is han­gozhattak volna. Mondhatta volna a király, Másnap újra Adony-Szabolcson át vitt utam. Elámultam,“ mikor a jegyváltásnál a csarnok egyik szögletében a sógort és komát pillantottam meg a földön mámorosán, horkolva. — No ezek jól eláztak — gondoltam. Mikor azután az egyik vasúti szolga az én kitartó ivásu ismerőseimet a szabályzatra hivatkozva kegyetlen kézzel felráncigálta, a sógor zavaros sze­meit felnyitva megszólalt: — Koma, jó lesz a masinát befűteni. — Én is a mondó vagyok — felelt álmosan másik — hogy egyet csak innánk még, mielőtt 'eszállnánk. — Persze, hogy persze a persze — mondá a sógor — egy kis itóka mindig elkél a magyarnak. S megindulának tántorgó léptekkel újra a vasúti vendéglő felé, melyből c->ak úgy tódult ki a füstös pára. Újra iddogálni kezdtek. Mikor azután a beszálláshoz csengettek s egy szemfüles vasúti szolga egy üres szakaszba segítette az én két itókás ismerősömet, megszólal a sógor; — Hogy a kis késem csípje meg azt a vasutat, siet . . . — Az ám, el se iddogálhat az ember egy — egészíti ki a koma.- No de tele a kulacs — vigasztalódott a t ki után hangosan csapódott be a vasúti fia. ondja még valaki, hogy nem boldog a Lévay Dezső. hogy megkoronáztatása óta féltékeny gond­dal őrködött az alkotmányos tormák meg­tartásán, kötelességei teljesitésén és mindent elkövetett, hogy szeretett magyar nemzete boldogulását, fejlődését előmozdítsa, de azt már nem tűrheti, hogy a képviselőház egy kis része őt királyi jogainak gyakorlatából kiszorítsa és az alkotmányos uralkodás le­hetőségétől megfoszsza. Az öreg király ezt is elmondhatta í volna. De hallgatott . . . Ellenben bizal- I mát nyilvánító a magyar nemzet »alkotmá­nyos intézményeihez váló ragaszkodása és ha- : gyományos politikai bölcsessége iránti hogy i a bekövetkező választással ki fogja nyilvá- í nitani akaratát, hogy a magyar alkotmány ! továbbra is a békés fejlődés áldásos kor- í szakát biztosíthassa a magyar nemzetnek és 1 hogy az országgyűlés munkaképessége helyre- i állittassék. Ezt kívánja a király, ezt kivánja a szabadelvű párt, ezt kell kívánnia minden jó hazafinak és kétségtelen, hogy ez irány­ban fog dönteni a magyar nemzet! F. M. — A kormány a jegyzőkért Bizonyára álialános megelégedés fog kelteni, hogy a kor­mánynak a községi jegyzők helyzetének javítására irányuló törekvései most a teljes megvalósulás stádiumába jutnak és a közszolgálat e fon'os té­nyezői immár élvezetébe lepnek a rég megérde­melt íizeté'-jHvitásnak. A községi jegyzők, körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályo­zásáról szóló 1904. XI törvényezikk végrehajtása a belüg\ minisztériumban már folyam óban van. A többi vármegyei községi, körjegyzők és segédjegy­zők részére a fizetés kiegészítése az 1904. január elsejéig visszaható erővel bir, az adóhivataloknál már utalványoztatok is. Amely vármegyék a tör- j vény végrehaj ására vonatkozó határozataikat föl­terjesztik, azoknak határozatait a belügyminisztéri­umban soron kivül intézik el. VÁRMEGYE. — „Hivatalos nyomás“. Azt írja a Tolnám. Közi., hogy a megyebizottsági tagok választásánál, ahol az ellenzek nem engedett a »hivatalos nyo­másnak*. ott győzött, ahol azonban >a központi, főbírói és jegyzői befolyásnak engedett, ott a kormánypártiak győztek*. Ez a vád inkább nevet­séges, mint komoly. A számok bizonyítják, hogy a bizottsági tagok választásánál alig szavazott le a szavazásra jogosítottaknak tizedrésze, már ez a tény is magában véve eléggé dokumentálja, hogy semmiféle hivatalos nyomás a választásoknál nem érvényesült. Inkább arról lehetne igazságosan szó, hogy a szabadelvüpárti választók nagyfokú közöny- nyél kisérték a választásokat és azokban alig vet­tek részt, igy történt azután, hogy némely helyen, ahol az ellenzékiek e célra összefogtak, győztek is és a szabadelvüpárt indolenciája mellett akár az egész megyében győzhettek volna. A mi várme­gyénkben eddigelé a megyebiz. tagok választásá­nál egyáltalán nem és a megyei életben csak ki­vételesen érvényesültek a politikai ellentétek, azonban, ha laptársunk annyira biztatja a válasz­tókat, hogy a községi és megyei választásoknál pártszempontból szervezkedjenek és áttörhetetlen falankszot alkossanak — hát majd lesz rá gon­dunk és iparkoJárunk, hogy a szabadelvüpárt is résen legyen. Ami pedig a hivatalos presszióval való vádaskodást illeti, hát tessék laptársunknak általános vádak helyett konkrét adatokkal és kon­krét panaszokkal előállani, nem pedig általános­ságban és alap nélkül vádaskodni. — Megyebizottsági tagválasztá­sok. A deczember 30-án vármegyénkben meg­tartott bizottsági tagválasztások eredménye a kö­vetkező : Decsen Kommandinger Kálmán (15) és Bús Lajos ref. lelkész (12). — Dunaszentgyörgyön Takács Gyula jegyző (63) és Haypál László kis­birtokos (30). — Nagyszokolyban (három évi 905. január 8. megbízatásra) M. Fejes Lajos E szivazáttal, 6 évi megbízatásra M. Fejes Lajos (1) és dr. Kiss Ernő tamási ügyvéd 50 szavazattal -- Diósberé iyben Schäfer Illés kalaznói lakos 85 szavazatai. — HŐgyészen Klimes Antal jegyő (84) és £W/;ív ger Vincze községi biró (53). — Kétyen Uülü György (85), Glöckner Béla j.gyző (72), Kókler Henrik községi biró (67). — PaiSOn az alkerüiet- ben 3 évi megbiza ásra Szentptery József járás biró, 5 évi megnizatásra Bajt János szolgabiró (57) és Wolf Ferencz (39). Ugyaiott a főkerület- ben Joánovics Gyula jegyző (112), Bekker Jakab (96), Szeip Gyula (89), Schm'd Ferencz (86), Hanoi Ferencz Veier (78) — Bölcskén Kurz Béla jegyző (61). Tomanek Józsei (60) és Kolonics Mihály (33). — Nagydorogon Tontó János (115), Kenesei Vilmos (10 ) és Bakai Dezső (95). — Alsónyéken Szabó Károly lelkész (71), Bénák Já­nos (71) és N Zsikó Péter (69). --Győrén Blum János 90 és Szabó János izményi lakosok 83 sza­vazattal. — Nakon Fehér Imre 48 é br. Fiáth Elemér 48 szavazattal — Czikóban dr. Müller János ügyvéd 38 és Becht Ödön bonyháá lakosok 41 szavazattal. Miszlán Hollós Sándor 55 és Ruppert Henrik 39 szavazattal. Závodon Vosinsky Mór apátp'ébános 32 és Tiringer Vilmos 32 szavalat­tal. Gyulajon Istovics József 43 Molnár Sz. János 33 és Horvát Pál 32 szavazati?!. — Magyar- keszíben Orbán Ignácz 32 és jakács Ferencz 27 szavazattal KoppányszántÓn (,r. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő 38, Bognár György értényi lakus 37 és Magyar Zsig nond plébános 35 szavazatul. - KÖlesden Osviith István volt biró 32 szavazattal. Tengődön Balázs Ferenc 67, Bekö EL-k j gyző 50 szavazattal. — Mucsi- ban Farkas György 74 és Ványék, Béla 43 sza­vazattal. — Kistormáson Wigand János szekszárdi főgimnáziumi igazgató 26 és Rohr Dániel. — Faddon Grünwald Lajos földbirtokos 95 ás Kole- szár Ferencz 89 szavazattal. — DunafÖ ’váron az alkerületben Györkö Lőrincz 164 és Gö^ Lajos madocsai lakó«; .145 .s„7iy&->wtto1 iu *~ kerületben Bozár József 15 , Csefkó Ferencz 147, Kovács János 158, Gajlay Ferencz 119 és Tamás Mihály 79 szavazattal — Sárszentlőrin- CZen Pósi Imre kisszékelyi iakos 36 és Győré István kisszékelyi jegyző 27 aavazattal. — Majo- SOn Halász Géza 44 és Dizendy Pál 41 szava­zattal. — Tamásiban Tóth L. József 141, ifj. Gyenis István 117 és Kaszásjózsef közgyám 86 szavazattal. — Ocsényben hprika Janos Horvát 17, Fischhof Jakab és P.Deák József 14—14 szavazatot nyervén, sorshuzá utján P. Deák József választatott meg. — Sióagááon Tomcsányi Lajos szekszárdi lakos 110 és Mii Antal mözsi lakos 75 szavazattal — BátaszÓen Hüll Nándor 75, dr. Mayer Gyula 62, Eifis Gábor 62, Návay Emil 55 és Széli Gáspár 32zavazattal. — Pincze- helyen Odor Horvát Józst- 62 és Niedermayer Gyula 57 szavazattal. — Doybádon 3 évi meg­bízatásra dr Schweiz Aul ügyved; 6 évi meg­bízatásra Fleischmann LipJ 100, Szepessy Kálmán jegyző 99, Marhauser Ire 78 szavazattal. — Tevelen Schweitzer Márt» 113 és. Autlfinger János zombai lakos 101 szFazattal. — 57 i T­yán Bereczk István 105 és Kempiner Ernő 74 avazattal. — SzakCSOU tab Györg; énzt. r.ok 1, Bártek Pál 36 és Majfar Márton n.'drtmesek 5 szavazzttal. — Tolná Budai János 91, dr. zili Géza 80, Simontsti Elemér vét r. gyei 4- gyző 64, Horvát Fertőz 59, Fék jvgoston lébános és Bodnár Istvf számvizs^ o4—y, tavazatot kapván, sorshfís utján Bo< ■ I' Istvár álasztatott meg. — Dllbóváron F j/ József -odaírni felügyelő 80, drpo?/’ Aladár jyvéd ; dr. Honig János bérlőH szavazatta1 í‘yöí>. Ön 3 évi megbízatásra!Várkonyi Imié jegyző, évi megbízatásra bár\ Jeszenszky György 79 ; Bévárdy Lajos gyógyíerész 73 szavazattól. — Elvi jelentőst határozatok. Vasúti gyvizsgálónak pofonütcM fenyegetése és a fék ódéban való helyfogla-8 miatt indított ügy fi rálása a kir. bíróság hatáskörébe tartó .ik. (Mi sztertanács határozat) — Utrendőri kil íg .s gyekben feljelentő hatdagok (hivatalok) «-szí: járási költség meg ne| állapítható. (Kereskeh n / S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents