Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-01-08 / 2. szám
XV. éví'oljam. [h 2. szám. Szekszárd, 1905. január 8. LNAVARMEGYE Előfizető qjár: 1 Egész évre . . 12 korona. Fél évre . . 6 » Negyed évre 3 » 1 Egy szám ára [ 24 fillér. Előfizetéseket és hin téseket a kiadóhivatalon kiviil el fi ad Molnár Mór könyvnyomdája és I apirkereskedése Szekszáj on. Egyes számok ugyä ott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. SággBssggi i iii ii iiiihií éim —uw|r Váíw/.liw elöli. Mint a ljzbeteg agyában a látományok, szédületes egymásutánban kavarognak a magyar politikai események. November 1 S-dikára deczember 13-dika; a képviselő- ház megalakulásának meghiúsítására az országgyűlés feloszlatása; a nemzeti párt és Szederkényi párt megszűnése és bele- olvadása a Kossuth-pártba, a királyi trónbeszéd, a választások kiírása, az uj ország- gyűlés összehívása — mind oly események és tények, i lely ^C^y-egy mértföld-mutatót képeznek mm életfolyamatában és rendes körül ■- y S’ között a legkörültekintőbb mérleg 1 p. volnának részesitendők. Ma azonban ozoliai szemlélődésekben való nyug d elmélyedésre nincs idő, de az alkalom sem kedvező ily eljárásra. Az ellentétek rendkívül kiélesedtek. A pártpolitika elfajulásai megingatással fenyegetnek mindent aminek e hazában szilárdan állania kell. open ezért kötelességünknek tartjuk idejekorán fölemelni óvó szavunkat és figyel- mezt r; a polgárokat hogy a reánk váró és s. jelenesére rövid if. yos harcot | a túlzások kemésevel. a szenvedélyek lehetőségig v-alu ..i V telj .. .. állami élet követelményei irán tartozó kotelességtudássaf elveink iránt tartozó hűséggel és elszántsággal küzdjük meg, mer csak igy lehet e harc eredménye a kö.ügyre nézve hasznos, a hazára kívánatos. A magyar poitika vizein hosszabb idő óta örvénylő forgatagok, veszedelmes zátonyok jelentkezne!, melyek államiságunk hajóját hol megíeitkléssel, vége szakadatlan vesztegléssel, hol elmerüléssel fenyegetik. Ha azt akarjuk, hogy államiságunk hajója biztosan és előre haladhasson, a gátló zátonyokat és örvényeket el kell tüntetnünk, ha másként nem lehet: akár egy uj csatorna építése által. Képletekben szólunk ugyan, de magyarán is megmondhatjuk, hogy mind azokat a zavarokat, amelyekben közéletünk évek hosszú sora óta szenved, a magyar parlamentben lábra kapott kisebbségi erőszakoskodás idézte elő. Hajlandók vagyunk megengedni, hogy a magyar törvényhozás kisebbségi pártjai a legtisztább hazafias szándékkal vannak eltelve, de azért ez a körülmény nem változtat azon a tényen, hogyeljárásuk ellenkezik a pariamentárizmus alapvető elveivel és lényegével, lehetetlenné teszi a törvényhozás működését, kijátszsza a parlamentáris felelősség elvét és az ország létérdekeit a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ily körülmények között parancsoló szükséggé vált, hogy a törvényhozás a kisebbségi erőszakoskodástól egyszers- mindenkorra megszabadittassék, megszaba- dittasék pedig minden áron, minden eszközzel. mert nemzetünkül V semmire sincs oly j égető szükségc. niTijt u paiiuuieiiiamZi.md I elvén alapuló törvényhozás szabad mííkö- | désére. Es ha az ellenzék ezt gátolja, vagy lehetetlenné teszi, sorsát önmaga pecsételte meg.- A kormány, mely a törvényhozás munkaképességét biztosítani akarja, a nemzet részéről csak elismerésben és támogatásban részesülhet. Ezt a támogatást minden komolyan gondolkodó hazafinak meg kell adnia — nem a kormányra való tekintettel, mert hiszen az, hogy személy szerint kik vannak a kormányon, egészen mellékes valami, — hanem az ország legfőbb érdekeinek szemmel tartásával. De többet mondunk : személy szerint a mostani kormány fokozottabb réménységgel nézhet a választások elé, mint nézett bármelyik előde, mert eltekintve attól, hogy a Tisza-korinány a szabadelvüpárt legkiválóbb tehetségeit egye- siti magában és képességeinek, az ország ügyeinek vezetésére területiségének oly fényes jeleit szolgáltatta már eddig is, nem szabad feledni, hogy épen a napokban történt, hogy Apponyi és pártja cserben hagyta a óy-es alapot és belépett a függetlenzegi pártba. A választási harc tehát vagy győzelmet hoz a szabadelvű pártra és ekkor a házszabály-vita eldőlt, a nemzet által szentesittetett és a technikai obstrukció intézményszerüen kiakolbólittatik a magyar törvényhozásból; — vagy pedig a nemzet elfordul a szabadelvüpáittól és győzelemre juttatja a függetlenségi pártot. Ez esetben azonban nyomban előállna a legnehezebb közjogi és államjogi krízis, miután, mint köztudomású, a függetlenségi párt a 67-ki kiegyezést alkot náoyjogi alapul el nem rreyAi A va-EvsJ A.w.K. ''c'nír ~ o .óján L.ar — ha ugyan akar — ;-cJ .v. jede lem alatt élni. Aki azonban.. azt hiszi, hogy a magyar nemzet a mai súlyos viszonyokat még egy ily beláthatatlan következményű válság bonyodalmaival akarja tetézni, az nem ismeri a magyar nemzetet, melyet a századok véres tanúságai megtanítottak arra, hogy rázkódtatások és kockáztatások kerülésével lehet, szabad, sőt kell nagy céljai megvalósítására és elérésére T ÁR C A.kW; Igzság. Hányszor töprengte! már tűnődő éjszakán Ébren hánykódva vgy félálombnn talán: Hazugság nélkül vs szebb vón-e a világ ? rí a minden gondolaaz ember homlokán Eititkolhatlanul feliídnék, talán — Kékebb lenne az ég» illatosb a virág? Ha az első rejtett ötön vagy gondolat (Kényszer nélkül lem diadalmas, szabad, S hazug szó s tett ált nem lenne soha más: Mi tán adna vajon & pillanat során E rémts, nagyszerű, id igazság nyomán — Egy ujebb vízözön, v;y egy uj Messiás ? ... . KORNfS ARANKA. A bor attheozisa. — Kanat. — — A ;<TOLNAVÁRMEG« ere i éti távirata. — Dehogy karcolat, oogy is karcolat; megtörtént dolog, melynek p voltáért elvállalom a Pleiősséget úgy a földön,nint a mennyek országában * A fiumei személyvon reggeli nyolc órakor túlzsúfolja hagyta el a leti pályaudvar füstös csa u" Tudva, hogy corruptio nemcsak a politikában, hanem a vasúti kalapok közt is élén ken grasszál, két szivar és egy korona diserét előrebocsátása után sikerült a kalauztól egy külön . kocsiszakaszt kapnom. Az ut előttem százszorosán ismert egyhangú tájaival végtelen unalmas volt. Már szinte bánni kezdtem, hogy a corruptio rut szellemének áldoztam, hogy külön szakaszt kérem. Mégis csak jobb lett volna egy két kellemes vagy kellemetlen utitárs, esetleg egy-két szeszben vagy vászonbau utazó alak, kiknek üzletkötések mellen még az a hivatásuk is van, hogy elmés viccekkel traktálják az unatkozó emberiséget. De hailga, a szomszéd szakaszból megszólal egy rekedt hang: — Igyék, sógor! Mire egy borízű hang válaszolt: — Reggel bort ? — Ugyan sógor, hát tehet ez a boróka arról, hogy most reggel van ? Ezen csakugyan megdönthetien igazságu érv előtt a sógornak címzett idegen úgy látszik beadta a derekát és hörpintett. Nem ugyan valami nagyon diseréten, mert áthallatszott hozzám is. — Tudja komám — indult meg újra a beszélgetés köztük - ne gondolja ám, hogy én tán valami ellensége volnék a bornak . . . — No már sógor, olyan szamárnak csak nem tartom kigyelmedet. — De vannak, vannak . . . — Ugyan sógor, ne beszéljen már ilye; . . . — De biz isten, ott van az a sok fene doktor, aki azt mondja, hogy méreg . . . — Persze sógor, nekik méreg, ha más iszsza. Nekem is méreg, ha a Gölöncsér Ann iszsza s nem én. Nem érti kee sógor a doktorok fiíikáját. — No-no-no, hát az a fene antialkoholizmus- egylet vagy minek hijják . . . — No sógor, sose hittem volna, hogy kigyei1 ( med ilyen rövid es/ü. Hát csak értsük meg először a szót: amialkoholizmus. Aszongya Anti. Nohát az Antiról nekem ne beszéljen senki, mert azt én jobban Ösmeiem. Több bort iszik az meg egy nap, mint én egy egész, heten. — Ez igaz, a Gölöncsér Anti már nagy itókás. — Aztán alkohol. Nohát ezt se érti kee. Kohol az annyit tesz, hogy hazudik, pl. az ut az kohol, a paraszt az hazudik. — Bizony ez is igaz, de talán az az izmus tiltja le a bort . . . — Izmus, izmus, sose bajlódjunk, vele. Egy izmus vau csak, amire valamit adni kő, az katekizmus, a többi az sifii . -. . — Annye koma, de kiíundáta kee-. . . — Kifundátam, befundátam, ez igy van. K lönben is nem h'ába járunk össze a kántor urarí mai, lehet attu sokat tanulni, még diákul is tud. — Inni mink is tudunk. — Persze, hogy persze a persze — felelt a szellemes sógor. Gyere csak ide kis; kulacsom. A kulacs odament s ők ismét hörpiutettek s iddogáltak, -mig csak vonatunk Adony-Szabolcsba nem ért. Itt egy óráig kellett várnunk. Havas téli szél fujdogált. Az utasok nagyrésze a várótermekbe s a szomszédos va-uti vendéglőbe vándorolt. Ccak a vállalkozóbb szelleműek sétáltuk künn a perronon feltúrt ga! érral s vörös orra' A koma és sógor — bár szintén vörör — nem voltak sem a perronon sétáló, sem teremben türelmetlenkedő publikum közt. Ő apotheozisát zengték a füstős vendéglő eg asztalánál. A várakozási időn túli rendes féle letelvén, paksi expressünk végre lassú megindult, de a sógor és koma még e; asztalnál zengte a bor dicsőségét. UÁ, ,
