Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
XIV. évfolyam 28. szám. Szekszárd, 1°' ^U4. julius 10. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szára ára' . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és , papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTAL«Ü|H|>. Megjelenik minden vasárn|bfiltca 130. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vári.. , . 9 7 /«Fo munkatárs: Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dp. LEOPOLD KORNÉL. OLDVARI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- tések'és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. FA 1899. XXX. A magyar belpolitika ütköző pontja a legrövidebb idő alatt az 1899. évi XXX. t.-cz. lesz és érdekes szemlélni, hogy mint vonulnak föl — a költségvetési vitában — az ellenséges ütegek, ez idő szerint csak előleges tüzelésre. Okos dolog is az a magyar költségvetési általános vita, lehet benne mindenről, mindenkinek, mindenkor beszélni. Hogy ezzel a törvényhozás munkaideje mérhetetlenül fogy ^s pazaroltatik, az számba sem jöhet, mert: még beszélni se lehessen ? Ez már igazán nem volna szép dolog. Hagy beszéljenek tehát a t. honatyák, amennyit akarnak, Magyarországon a fődolog úgy is: a szó, a szó és megint csak a szó. Cselekedni, tenni, alkotni, dolgozni nemcsak magunk nem érünk rá a sok beszédtől, szótól, de még másokat sem engedünk. Pedig az ország ügyeit szóval, beszéddel nem igen lehet előbbre vinni. De bármily sok fölösleges szó hangozzék is el mostanában a magyar országgyűlésen, ez egy csöppet senp.yáltoztat azon a tényen, hogy az 1899^szorul7 iörvénv. amely mint pártközdik arról, hogy törvény szerepel, módositásrajreskedelmi szer- Ez a törvény gondosk«,sztrák gazdasági a külállamokkal kötendő vőben egybeessenek, ződések és a magyan/aló meg nem egyezés kiegyezés lejáratai a jöfe a törvényhozás kezei nehogy az Ausztriával f meg ne valósíthassa esetén a nemzet, illetyímterületet. Ugyancsak lekötve legyenek éfy, hogy uj' és megfelelő esetleg a külön ; a külkereskedelmi szerzőkimondja a törvítozólag még csak tárgyalá- vámtarifa nélkühetők. désekre vo^^rvény, mikor alkottatott,'nagy sok sem ke/0jt ^s joggal helyeztetett a párt- Ez a /lem szárnyai alá. E törvénynyel vívmány 4r törvényhozás szabad kezet nyert közi védeprányban és igazán botorság volna a magyalzni, hogy a kormány, vagy az alap- minden fező szabadelvüpárt, vagy egyáltalán föltételefy országos párt e szabad kéz nagy ját kénéit értékelni, megbecsülni és kihasználni bármejfákarná. előnycpNem szabad azonban feledni, hogy e nem jány 1899-ben hozato.t és hogy bizonyos Jltételek, amelyekre akkoriban a ma- kormány és törvényhozás méltán szá- előfejíatott, minők : az Ausztriával való gazda- gyatfi kiegyezés véglegesítése, az uj vámtarifa mitljfvényesitése, az osztrák obstrukció meg- ságfinése — éppenséggel nem következtek töri), ellenben bekövetkezett, amire pedig szifjnki sem gondolt: a magyar obstrukció, be- garanciális törvényt létesítő kormány iikása, nemkülönben beállt a kényszerítő a I- ükség, hogy egyes külállamokkal a lejárt bif ^reskedelmi szerződés meghosszabbittassék, szí gy. valamelyes idevágó rendelkezés fogakéi tosittassék, minek nehézségét csak ío- vaj> zza a garanciális törvény azon rendelkezése, hogy külállamokkal 1907-en tulmenő- < leg — eddig terjed ugyanis az Ausztriával n! stipuliHt és csak viszonosság feltétele alatt áltálul^ fentartott gazdasági kiegyezés határideje — kereskedelmi szerződés nem köthető. ___________________________ ős pedig sem Jt ia külön-külön, Minthogy az ország Jtg-Ausztria mint Magyarország, sem Auszt^j terület kereske sem együtt Magyaron?? ff nem hagyható, nagyhatalom és gazdas? i termelésünk igen delmi szerződések néll Jrnek elhelyezést és mert hiszen gazdasági lókban — és külö- tekintélyes feleslegermy s német szerződések kiegyenlítést a külálla^ ,|agyarország érdeke, nősen a lejárt olasz é íj-fugy Olaszországba, biztosítása elsősorban 1 j fci fejlődik és éven- mert a magyar kivitel ^a'rug'í— nagyon termini Németországba t |gyar kormány a tőrként több száz millió $mS&st kért, hogy a mészetes, hogy a m ^^rendelkezéseitől elte- vényhozástól fölhatí kezdhessen és folytat- garanciális törvényáijamokkaL Ezt a felhatal- kintve tárgyalásos-gyűlés mégtiem tárgyalhatta, hasson a külföl^ hogy, ha tárgyalásra kerül, mazást az ors^ a szó-áradat egész láva töme- bizonyos aa kormányra' okádni, de annál az ellenzélbb azután, hogy a jelzett alapon gét Írországgal egy izbépímár meghosszab- jelle;tottuk ideiglenesen a^keij£4>kedelmi szerző- Oluést és most újból targyaíurik^Vele, nem b különben Németországgal. A magyar kormány látja,'érzi a hibát, a félszeg helyzetet, hogy formaszerü fölhatalmazás nélkül jár el, formaszerüt mondunk, mert a kormánynak többsége lévén, bizonyos, hogy az ország- gyűlés a felhatalmazást megadná; de nem változtathat a dolgon, mert a tárgyalások égetően sürgősek, halaszthatatlanok épen Magyarország anyagi érdekében; az ellenzék azonban fittyet hány e sürgős szükségre, ő beszélni, lármázni, szónokolni, méltatlankodni és ismét beszélni stb. akar, egész a végtelenségig, mert tudni Való, hogy az ország közgazdasági érdekeit, életszükségleteit csak úgy lehet kielégíteni, ha az ellenzék szónokol és ismét szónokol. A garanciális törvénynek igen lényeges és érdekes rendelkezése az, hogy megfelelő uj vámtarifa nélkül a külföldi államokkal még csak kereskedelmi tárgyalásokba sem lehet bocsátkozni. Ez a rendelkezés kettős irányban nevezetes. Egy részt biztosította, hogy az uj vámtarifa tartozik számolni úgy Ausztria, mint Magyarország ipari és nyerstermelési érdekeivel ; másrészt -pedig mintegy szelíd nyomást volt gyakorlandó az osztrák törvényhozásra, hogy az siessen elfogadni az uj vámtarifát, mert különben nem lehet külkereskedelmi szerződéseket kötni, ami pedig Ausztriának, mint iparüző államnak legfőbb érdeke. r Am ez a számítás csütörtököt mondott. A magyar és osztrák kormány mondhatat- lan nehézségek között megegyezett ugyan és elkészítette az uj vámtarifát, amely a fenforgó viszonyok között ha nem abszolút jó is, de legalább tűrhető mindkét félre nézve, — ám az osztrák törvényhozás nem sietett az uj vámtarifát elfogadni és a két kormány sysiphusi munkáját honorálni, hanem h derék osztrák honatyák, mint valami vásott kölykök a tehetetlen anyókának, nekirontottak és körülbelül 70 vámtételnél igyekeztek a megállapodásokat megváltoztatni és Magyarország rovására Ausztriának kedvező vámtételeket állapítani meg. Ily körülmények között természetes, hogy nincs remény arra, hogy az uj vámtarifa Ausztriában törvényerőre emeltessék; ugyanezért nincs értelme annak sem, hogy Magyar- országon törvényhozásilag tárgyaltassék, mert hiszen bizonyos, hogy Magyarország csak azt a vámtarifát fogadja el, amelyben a magyar és osztrák kormány megegyezett; ezen azonban az osztrák törvényhozás (és talán az osztrák kormány is) változtatni akarván, a magyar törvény illuzoriussá válnék és egyébként is minden ilyen egyoldalú, önkényes változtatás a viszonosság megsértését képezvén, a gazdasági szövetség felbomlását és felbontását vonná maga után. Ezért is óvakodik a magyar kormány ezt a kérdést erőltetni, hanem számolva a kényszerhelyzettel, arra szorítkozik, hogy a két kormány között megállapított uj, de a törvényhozások által még meg nem szavazott vámtarifa alapján alkudozik a külállamokkal, a mely uj vámtarifa tételei Magyarországra nézve kedvezőbbek, mint amilyen volt a régi. Minthogy kétségtelen, hogy a magyar törvényhozás az uj vámtarifát, ha tárgyalásra kerül, megszavazza és minthogy az uj vámtarifa a magyar érdekeket biztosítja, a kényszerhelyzet mérlegelésével, tekintettel a nagy állami érdekekre, a magyar kormánynak eljárása ideig- óráig tűrhető és menthető, sokáig azonban ez a helyzet alkotmányos országban fenn nem tartható, amit különben a kormány is elismer és hangoztat. Kitűnik ezekből, hogy a garancziális törvényben hiába akartuk annak idején Ausztria akaratát megkötni, mert ez nem sikerült, ellenben megkötöttük önmagunkat. Valóban nagy hiba volna ez önlekötéshez tovább is ragaszkodni, csak azért, mert az 1899. XXX. törvény — törvény. Bármilyen törvényt hoztunk 1899-ben, 1904-ben a változott viszonyoknak és állami követelményeknek megfelelőleg nemcsak jogunk, de kötelességünk is uj törvényt hozni, ami nemcsak nem szokatlan, de egészen észszerű és rendes dolog. Kitűnik továbbá még az is, hogy a a gazdasági berendezkedés véglegességének hiánya Ausztriával mily mérhetetlen törvényhozási és politikai zavarokat okoz. Ha ez áldatlan viszonyok további fejleményeire következtetünk a jövőben, nem lehet tagadni, hogy a nehézségek csak fokozódni .fognak. 1907-re uj gazdasági kiegyezést kellene kötnünk, de vajon józan észszel ki mer erre ma gondolni, holott ez időponttól csak 3 év választ el bennünket. Ha nem lesz közös vámtarifánk, létesíteni kell az önálló magyar tarifát, de hogyan ? minő alapon ? Nekünk úgy tetszik, hogy a magyar kormány, mely ez idő szerint még a közös vámterület alapján áll, mert ennek alapján is kielégíthetőknek véli a magyar közgazdasági szükségleteket, ha minden kötél szakad és Ausztria parlamentjével boldogulni egyáltalában nem lehet — a most még törvényhozási szankezióra váró uj közös vámtarifát fogja önálló magyar vámtarifává előléptetni és ennek alapján fog a külállamokkal kereskedelmi szerződéseket kötni, ha lehet Ausztriával, ha kell Ausztria nélkül, rábízván az osztrák kormányra, hogy a megfelelő intézkedéseket Hátraékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb \ beküldeni szíveskedjenek.
