Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-13 / 11. szám

XIV. évfolyam. II. szám. Szekszárd, 1904. március 13. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számolt ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCS. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Béke. —Ik. A nagy márciusi napokra emlé­keztető időket élünk. A márciusi levegő enyhe fuvalma áradt szét az ország törvény­hozó testületében, mely hosszú idők óta zord zivataroknak volt siralmas színhelye. Március idusának évfordulója előtt a testvériség és a szabadság magasztos eszméi szállták meg és ragadták magukkal a tör­vényhozás tagjait, kik eddig ádáz harcban, rút viszályban, mint gyűlölködő ellenfelek — az ország nagy kárára — álltak egy­mással szemben. A magyar nemzet jó Gé­niusza bontotta ki szárnyait végre a nem­zet egyenetlenkedő fiai fölött, hogy az igazi hazajiui belátás útjára lépve, véget vessenek a testűérháborunak, mely az ország legmtá- lisabb érdekeit elpusztulással, legdrágább kincsét: a parlamentárizmust megsemmi­sítéssel fenyegette. Mert hogy az öt negyed év óta dúló obstrukcib végtelen kárára volt az ország politikai hírnevének, de anyagi helyzetének hitelét és tekintélyét a külföld előtt, belső ellenségeink nagy örömére, aláásta és hogy a parlamenti anarkia állandósításával az alkotmányos kormány formát diszkreditálta, a többség jogainak elkobzásával magát & par­lamentárizmust végveszély felé sodorta, azt senki kétségbe nem vonhatta, mert sajnos, a tények és az adatok megcáfolhatatlanul bizonyították az obstrukciónak nemzetrontó és pusztító hatását. Az országnak eme vigasztalan hely­zetében, amely a (örvényen kívül való álla­pot meghonosítása mellett, minden törvény­hozási akciót megbénított, kénytelen volt Tisza István házszabálymódositó javaslatával — a tizenkettedik órában — előállani, de nem azért, hogy a szólásszabadságot el­tiporja, — mint azt sokan hirdették, — thanem, hogy az országnak megakasztott alkotmányos életét helyreállítsa és hogy a végleges házszabály a mostani hibák ki­küszöbölésével, a teljes szólásszabadság fentartásával a parlament színvonalát föl­emelje, annak alkotó képességét, tevékeny­ségét a nemzet jövője érdekében biztosítsa. A kisebbség, mint mindenütt a világon, pedig a parlamentárizmussal történt vissza­élések miatt egész Európában kellett a házszabályokat szigorítani, elszánt élet-halál harcra készült Tisza István miniszterelnök javaslata ellen. Aggódva a nemzet sorsa fölött, félve irányult tekintetünk a képviselőházban meg­induló újabb vészes és végzetes harc elé, mely ha a többségi akarat diadalával vég­ződött volna is, érzékeny sebeket ejtett volna az egész vonalön, mint a háború, mely fényes győzelem esetében is drága áldozatokat követel és emészt föl. De ettől a háborútól, ennek a harcnak rombolásától és az obstrukciónak további pusztításaitól megóvta a nemzetet az ő jó­ságos nemtője, mely a veszély legnagyobb pillanatában világosította fel az elméket és hódította meg a sziveket. Diadalmas öröm- ünnepe volt ez a magyar képviselőháznak — az egész nemzetnek. Dicsőség érte a jeles hazafinak és történetírónak, Thaly Kálmánnak, ki nagy lelkének önzetlenségével, hazaszeretetének izzó lángjával, elméjének világitó erejével és szivének melegével megtalálta a kive­zető utat és a nemzet elborult égboltozata fölé verőfényt tudott varázsolni. És elismerés és dicsőség Tisza István miniszterelnöknek, ennek a providenciális nagy államférfiunak, ki férfias elszántsággal és mélységes belátással nyúlt az ország testén évődő betegségnek eltávolitásához és aki a helyzet gyors felismerésével, haza­fias, okos és bölcs nyilatkozataival a kép­viselőház történelmi nevezetességű eseménye létrejöttének legfőbb tényezője volt. A par­lamenti békekötés nagy eseményének hatása alatt az egész nemzet pártkülönbség nélkül örömmámorban úszik. A hazafias kötelességtudás gondolata egyesíti, egybeolvasztja a magyarság szét­forgácsolt pártokhoz tartozó képviselőit. Az egész sajtó egyértelmű rokonérzés­sel ünnepli ennek a nagy napnak jelentősé­gét, csak két egymással benső politikai kapcsolatban álló orgánum:' az Alkotmány és a Magyarország vegyit hamis akkordokat az ünnepi összhangba, az előbbi azt a hazug és gyalázatos hirt kovácsolja, hogy a »Kossuthpart hdtmógótt újra kiegyezett a miniszterelnökkel«. De ne zavarjon bennünket a kárörven- dők haragja. Ne Vitatko' . 3^,™. kik a győzök és ki7 harcban. Mi csak r próbáltatás r győztes, hr feledve ? két, fo­¥ lessé lar sz i r VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság múlt hétfőn tartotta meg március havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vet­tek: Döry Pál, Fink Kálmán, Fördős Vilmos, dr. Hangéi Ignác, Jeszenszky Andor, Ki­lián Ottó, Kovách S. Endre, Krcsmarik Pál, Kurc Vilmos, Őrffy Lajos, Percei Lajos, Percei József, Perszina Alfréd, Sass László, Tihanyi Domokos, To 11 h Ödön és Wo s i n sky Mór. — Elmaradásukat igazolták: Bernrieder Jó­zsef, Boda Vilmos, Percei Dezső és Simontsits Elemér. A tanfelügyelő jelentése szerint ezen hó­ban 32 iskolát, 2 kisde dovodát, 6 állandó mene­dékházat, 64 tanteremben látogatott meg. Az isko­lákban és az óvóintézetekben elért eredményt, a mer dinai görög keleti iskolának kivételével, melynek tanítója Verlcovits Damján magyarul nem tud> jeles és kielégítőnek minősiti. A tapasztalt kisebb mérvű hiányok iránt részint a helyszinén, részint sa­ját hatáskörében már intézkedett. Megemliti, hogy a döbröközi r. k. iskola 5 tantermébe összesen 486 mindennapi tanköteles gyermek volt beírva, tehát 86-tal több, mint amennyit az 1868. évi 38. t. c. 34. §-a megenged, a miért a hatodik tan­terem felállítása okvetlen szükséges — és, hogy a felsőiregi ev. ref. iskolába 115 mindennapi tan­köteles jár egy tanterembe, tehát a már szervezve volt második tanítói állás betöltése elodázhatatlan j továbbá, hogy a szekszárdi újvárosi és a bátaszéki- utcai községi állandó menedékház tantermei söté­tek, szükek és alacsonyak; az előbbibe 115, az utóbbiba pedig 80 óvodaköteles jár, ami egész­ségügyi tekintetekből meg nem tűrhető. A pénzügyigazgató jelentése szerint, a folyó évi február hónapban az általános iktatóba beérkezett 3843 drb., 1904 január végével hátra­lékban maradt 223, elintézendő volt 4066, elintéz- tetett 3764, hátralékban maradt 302 drb. Egyenes adó és hadmentességi dij címén befizettetett 380585 kor. 18 fillér, a múlt év hason időszakában be­fizetett 457,507 kor. 22 fillérrel szemben tehát 76922 kor. 04 fillérrel kedvezőtlenebb volt a befizetés. Az állami állatorvos jelentése szerint a vármegye állategészségügye a lefolyt hónapban ál­talánosságban véve kedvezőnek mondható. Örvende­tes tényként jelzi, hogy a ragadós száj- és körömfá­jás betegség, mely a múlt év január elejétől fogva * f. évi február hó elejéig a vármegyét két járása kivételével a gazda közönség rendkívüli hátrányára I ellepte, megszűnt. A többi betegségek közül a múlt papban a »lépfene* szedte feltűnően az áldoza- •ipy Ujdombóvár Nagykonda pusztáján fellé- \;ne betegség miatt pár nap alatt 17 drb. \vasmarha hullott el, ugyanezen gazda- vetegség kitörése előtt elszállított 27 '•míI útközben 3 drb. hullott el lép­üyettes jelentése szerint a fartóztatva 16 egyén, akik ‘-e 2, börtönre 61, fog- ^ volt 22, lelebbe- ’én. Aíogház: vén, W' As

Next

/
Thumbnails
Contents