Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
XIV. évfolyam. 8. szám. Szekszárd, 1904. február 21. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. | Fél évre . . 6 » Negyed évre . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal:* Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KOHltóX-. Segédszerkesztő SZÉKELY FEHEÍTCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kölesdi csatavesztés. Február 15-én volt Kölesden a Pichler Győző elhalálozása folytán megtartott időközi képviselőválasztás. A szabadelvüpárt elvesztette a csatát, jobban mondva nem tudta visszahódítani a 96-ban elvesztett kerü- , letet. Sajnos, hogy igy történt. Nem bocsátkozunk most rekriminációkba, bár erre nézve igen hálás téma kínálkoznék és gazdag adatok állanak rendelkezésünkre, ezúttal csupán néhány feltűnő tünetre utalunk, a mely ezen választás alkalmából fölmerült. Mig a 901-iki kölesdi választás alkalmával csak 4 szavazattöbbséggel győzött a függetlenségi párt jelöltje, addig most ez a szám 144-re emelkedett. Mi lehet ennek az oka? Talán a függetlenségi párt mostani jelöltje népszerűbb volt, mint néhai elődje ? Hisz tudvalevő, hogy Pichler Győző mint kortes is fejhosszal emelkedett ki saját pártjában és képviselőtársai között. Pichler annyira ötletes, elmés volt, úgy tudott a néppel bánni, annak szája-ize szerint beszélni, magatartásában és modorában a visszataszító külső mellett annyi kedves és rokonszenves vonás volt, hogy mig ő maga soha nem szorult a mások támogatására, addig biztosra vették, ha ő jár valakinek az érdekében korteskedni, akkor annak bizonyos a győzelme. Ilyen volt Pichler, mint kortes. Hát mint jelölt a maga kerületében, a saját érdekében és a maga választói között milyen lehetett? Csupa figyelem, csupa előzékenység, csupa szenvedély. A függetlenségi elvekért izzó lánggal hevült és hevülésében magas röptű, gyújtó szónoklatokat tartott, melyeknek varázslatos volt a hatása. Minden egyes beszédéből a függetlenségi eszmékért való rajongás és a nép szeretetének melege sugárzott ki. Fáradságot nem ismerve, az éjjelt is nappallá téve, testi szervezetének teljes megfeszítésével, sőt testi épségének feláldozásával és szellemi erejének egész latbavetésével heteken át járt-kelt választói között és alig fejezte be körutazását a községekben, azt újból megkezdette, hogy szava eljusson minden egyes választónak a fülébe és visz- hangot fakasszon azok lelkében. És az o nagy < szónoki és agitátori képességével, hetekig tartó nehéz erőpróba és erőkifejtés Után csak 4 szavazattal győzött Pichler íuh\ n ft Győző. Pichlert a 901-iki választások előtt már kitűnő politikai hírnév előzte meg. /V. 96—901-ig, öt évig tartó képviselőházi ciklus alatt a képviselőház egyik legjobb debatter-é\é fejlődött. A kezdetben űzött személyeskedésekkel és kisebbszerü perpatvarokkal Pichler csakhamar felhagyott és komolyan tanuló, dolgozó és sokoldalú tudással biró tagja lett a Háznak, kinek beszédeit mindenkor általános figyelemmel hallgatták. És Pichlernek, mint politikusnak neve és tekintélye mindinkákb hódított. Választói előtt szemlátomást fokról-fokra emelkedett. Országgyűlési beszédeinek jó részét megküldötte választóinak, kik a hírlapokból is bőségesen-értesültek képviselőjüknek parlamenti sikereiről. A kerület székhelyén Kossuth Lajos szobrát emelte fel saját költségén. Akinek választói közül ügyes-bajos dolga volt az öt év alatt, ha Pichlerhez fordult — pedig nagyon sokan fordultak hozzá pártkülönbség nélkül — hűséges és buzgón járt el mindegyiknek az ügyében és amennyire csak lehetett, segített is rajtuk. Beszámoló beszédekre, de egyéb alkalmakkor is szívesen megjelent kerületében és örömmel érintkezett választóival. S ilyen előzmények után győzött Pichler 4 szavazattak - V És most lásuk, mit tett az utód, hogy ő alig két évvel későbben ugyanebben a kerületben 144 szavazattal tudott győzni? Micsoda varázslatos erő lakhatik ő benne, hogy még Pichler Győzőt is messze túlszárnyalta. Benyovszky Rezső grófnak — az uj képviselőnek — politikai múltja egyáltalán nincsen. A politikai életben soha semmiféle szerepet nem játszott, még az ő politikai pártállását sem ismerték választói, sőt olyannyira indifjerens maradt a politikai térén, hogy a 901-iki képviselőválasztások alkalmával még csak választói jogát sem gyakorolta — még csak le sem szavazott. De nemcsak mint politikus volt teljesen ismeretlen választói előtt, kik bizalmukkal most őt megajándékozták, hanem egyáltalán nem ismerték öt sem a kerületben, melynek egyik legnagyobb birtokosa, sem pedig a vármegyében, melynek negyedik virilistája. — Nem ismerhette őt senki sem, mert — nem szemrehányásképen említjük ezt, hanem csak mint egyszerű tényt konstatáljuk — a közéletben Benyovszky Rezső gróf soha részt nem vett, a nyilvánosság előtt soha semmiféle szerepet nem játszott, hanem az emberektől, a társadalomtól és a közügyektöl teljesen visszavonulva élt idáig. Tehát nemcsak, hogy semmiféle politikai múltra nem hivatkozhatott, egyénisége nemcsak, fcfgy népszerűséggel nem birt, nevét tekintély vagy közbizalom körül nem övezte, hanem teljéin ismeretlen ember: homo novus volt. Egyszerre a isszavonultságból kilépve, nyolc nappal a vá'asztások előtt, mint jelölt jelent meg a politikai porondon. Aki azt várta és pedig méltán, hogy a képviselő- jelölt, ki polgártársainak bizalma és a mandátum elnyerése után áhítozik, most már ki fog lépni eddigi izoláltságából — az csalódott. Benyovszky gróf mint képviselőjelölt is teljesen ismeretlen maradt választói előtt, a kerület 23 községe közül csak egyben és ott is csak néhány másodpercre hallatta szavát, a választók túlnyomó nagy többsége nem látta öt maga előtt és nem is hallotta soha az ő jelöltjét és mégis 144 szavazattöbbséggel választották meg képviselőül. Sőt ami a magyarországi választások krónikájában bizonyára unikumszámba megy, még a választás alkalmával bizalmi férfiakként szereplő választói sem látták és nem hallották Benyovszky urat a választás befejezéséig. Mi lehet az a csodás erő, az a rejtélyes varázs, hogy ő, az ismeretlen ilyen fényes győzelmet aratott, mig a szegény Pichler csak 4 kis vokssal tudott győzni? Talán az utóbbi két évben a függetlenségi eszmék hódítottak tért ebben a kerületben és az eszmék harca volt ez a választás ? De hisz éppen a németajkú és mindenkor állandóan a szabadelvű párthoz tartozó községekben — mint Kalaznó, Diósberény, Szakadát — hódított Benyovszky gróf, azt pedig, hogy ezek a választók tradicionális pártállásukkal szakítva, egyszerre a függetlenségi táborhoz csatlakoztak, kizárólag az eszmék erejének nem tulajdoníthatjuk. Viszont azt is elismeri mindenki pártkülönbség nélkül, hogy a szabadelvüpártnak jelöltje: Simontsits Elemér programmjával, a kerület minden községében történt személyes bemutatkozásával, magatartásával és egész egyéniségével a legélénkebb rokonszenvet keltette, bukását nemcsak személyes hívei és politikai elvtársai, hanem az ellenzéknek igen számottevő elemei is nagyon sajnálják, mert senki el nem vitathatja, hogy a szabadelvüpárt jelöltje, ha győz, méltóképen képviselte volna a kerületet és hálálta volna meg választóinak bizalmát. Amikor tehát azt látjuk, hogy a szabadelvüpárti jelölt egyénisége a győzelem biztosítására alkalmas minden föltételt egyesített magában, másrészről pedig a függetlenségi párti jelölt teljesen ismeretlen maradt a választás megejtéséig a választók előtt, tehát az ő egyénisége semmi esetre sem eshetett kedvezően, mint Pichlernél történt, a győzelem mérlegének serpenyőjébe, sőt az ismeretlenség és be nem mutatkozás ténye arra csak hátrányosan hathatott — a fényes győzelem tehát logikusan csak titkos erőknek intenzív érvényesülésében lelheti magyarázatát.
