Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-07 / 6. szám

Képviselőjelölés Kölesden. A központi választmány múlt csütörtö­kön tartott ülésében a kölesdi kerületben az időközi képviselőválasztást február hó 15-re, hétfőre tűzte ki. A jövő héten tehát már lesz uj képviselője a kerületnek, mely­nek egykor Vizsolyé Gusztáv és Busbach Péter voltak méltó szabadelvüpárti képviselői. Azóta a kerület mostohán volt képvi­selve. Idegenek hódították el a választók változékony rokonszenvét; hütelenek lettek saját megyéjök fiaihoz és el hagyták mago­kat tántorítani hamis jelszavakkal olyanok részére, akik az ő igaz érdekeiket sohasem képviselték, hanem csak a megtévesztett választók hiszékenysége révén igyekeztek mandátumhoz jutni, amit aztán a maguk önérdeke javára ki is aknáztak. Nem szólunk legutóbb elhunyt képvise­lőjükről, aki idegen létére is igyekezett tőle telhetőleg síkra szállani a kerület érdekei­ért, de szólunk azokról, kik e kerület kép­viselőjeként a saját magán érdekeik elő­mozdításán fáradoztak és meg nem érdemelt előnyök kizsákmányolására használták föl azt a pozíciót, amit a képviselői állás elnyerésével nyújtottak neki jóhiszemű, de szomorúan csalódott választóik, vagy pe­dig semmi arravalósággal nem bíró szürke emberek voltak, kik tehetség híján a vá­lasztók érdekeit semmiképpen sem tudták előmozditani, még ha jó szándék vezérelte is volna őket. Ennek a szerencsétlen kerületnek most is sok prófétája akadt, amint hire támadt annak, hogy Pichler Győző oly hirtelen árván hagyta kerületét. Először Madarász Józsefnek, a képvi­selőház Nesztorának serdülő fia jelentkezett, akinek bizonyára nehéz volt rátalálni a kerületre, mert eddig csak híréből tudta, fyogy ilyen is van valahol Tolna vármegye rejtett dombjai és völgyei közt. Az ő ön­jelöltsége azonban hamar elpárolgott, mert belátta, hogy itt nem terem számára babér! Aztán a hir szárnyaira vette Lének Lajos fővárosi festőt és rajzolót, ki azon a réven vélte magának elfoglalni a kerüle­tet, mert gyermek korában gyönki levegőt szítt magába. Ez is aztán csakhamar halva­született jelöltnek bizonyult. Puhatolózni kez­dett az öreg Pefrics Ferenc is, ki egykor képviselte ezt a kerületet, de a választók bizalma elfordult tőle s azóta remeteségben tölti életét és a népszerűség csalékony és változó állapotáról tanakodik. Utóbb lantó János kajdacsi ev. ref. pap személye lépett előtérbe, ki a boldogult Pichlernek volt egyik főembere, aki nagyon tiszta választásnak óhajtotta magát alá vetni, mert a törvényesen járó fuvarköltséget és ellátási dijat sem volt hajlandó feláldozni a haza oltárára. Nyomában azonnal jelentkezett dr. Keck László gyönki fiatal ügyvéd, meg lägen Antal gyönki ág. hitv. ev. lelkész, akik Budapesten a függetlenségi párt központjá­nál kopogtattak támogatásért, de itt azt a választ kapták, hogy a központ most nem dilit jelöltet, boldoguljanak maguk erejéből, úgy ahogy tudnak. A faddi függetlenségiek egy részének sas szeme gróf Benyovszky Rezső tengelici gazdag földbirtokos felé irányult, s őt talál­ták volna alkalmasnak arra, hogy a függet­lenségi párt kátyúba rekedt szekerét meg­olajozza. El is mentek hozzá és nagylelkűen fölajánlották neki az árván maradt kerüle­tet, de hát a nemes gróf szegényen elhárí­totta magától a megtiszteltetést és nem reflektált a szabadelvű párt ezen jogos és régi örökségére. Hogy aztán teljes legyen a választók öröme és még több honboldogitóban legyen részük: megjelent a kerületben Szeless Ador­2. ________________________________________ já n, az »Olvasd« és hasonló cimü kérész életű fővárosi alkalmi újság nagy hangú szerkesztője, ki valamikor a Henczi-szobor ellen szinpadiasan intézett kirohanással igyekezett a mindennapiság szürke ködéből kiemelkedni és magának kétes értékű dicső­séget szerezni, ki azonban ezen a pucscsán rajta vesztett és külföldre menekült, hol a hazafias mártir szerepét játszva rejtőzött addig, mig ügye el nem évült, s most me­gint visszatért a fővárosba, s nemcsak ott, hanem a vidéken is igyekezik a honboldo- gitbk gárdáját szaporítani. 0 már a nyolcadik jelöltje ennek az irigyelt kerületnek, melynek — úgy látszik — nagy népszerűsége van a mandátum után futkozók nem csekély táborában. A függetlenségi párt végtére is ennyi sok jelentkező láttára elhatározta, hogy ma Kölesden értekezletet tartanak és meggon­dolják a dolgot, hogy állitsanak-e egyálta­lán jelöltet s e végből kiküldték Boda Vil­most, a megyei függetlenségi párt elnökét Kölesére, hogy tanakodjék az ottani párt­emberekkel. Valószínű, hogy belátják küzdelmük, erőlködésük hiábavalóságát és nem koc­káztatják meg a biztos bukást, mely ebben az ős szabadelvű kerületben osztályrészükül jutna. Mert Simontsiís Elemérnek, a szabad- elvüpárt jelöltjének diadala most már teljesen biztosítottnak látszik. Az egész kerület értelmisége őszinte öröm­mel és hazafias leikedéssel fogadta az ő föl­lépésének hirét és mindenütt tántoríthatatlan kitartással fognak küzdeni, hogy a tiszta szabadelvüsógnek kezébe adott zászlaját diadalra juttassák. Rokonszenves egyénisége, kiváló tehet­sége és a képviselői állásra való hivatott- sága az egész kerület osztatlan elismerésé­vel találkozik ; ahol csak' megjelent i min­denütt lelkesedéssel tömörültek köréje és győzelmét könnyűvé fogják tenni. A szabadelvüpárt a legnagyobb biza­lommal tekinthet a választások elé, mert minden előjel arra mutat, hogy a Vizsolyi Gusztáv öröksége ismét visszaszáll egy hozzá méttó kézbe: Simontsiís Elemérébe, kire a kerület époly büszke lehet, mint volt nagy­nevű elődjére, s aki á kerület elhanyagolt érdekeit is fényes egyéni tulajdonaival hat­hatósan érvényesiteni fogja. ____________TOLNA VARMEGYE.________ HÍ REK. — Rendjelviselési engedély. A király legfel­sőbb elhatározásával megengedte, hogy K a s i c z Pál csendőrhadnagy, dombóvári csendőrszakasz- parancsnok, a német császár baranyamegyei vadá­szata alkalmával teljesített szolgálataiért kapott po­rosz királyi koronarendjelet elfogadhassa és visel­hesse. — Anyakönyvvezetői kinevezés. A belügy­minisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszter elnök a murgai anyakönyvi kerületbe S c h a d Vilmos jegyzőt anyakönyvvezetővé nevezte ki és“ házasságkötéssel is megbízta. — Ajándék a múzeumnak. Gróf Széchenyi Sándorné szül. Döry Natália, főispánunk nemes lelkű neje múzeumunknak ajándékozott több közép­kori bronz ékességet: — Podvinecz és Eibensohütz szekszárdi órás cég pedig egy régi ezüst órát. — A pécsi egyházmegye köréből. A pécsi püspöki helynök Fridrik Géza szabolcsi ad­minisztrátort Kurdra, B ő d y Istvánt Szászvárra és K i s Lajost Kurdról Pécsre nevezte ki székesegy­házi káplánnak. A T r o 11-féle alapból 200 koronát kaptak: Szabó Géza szekszárdi hittanár és Szűcs József pinczehelyi káplán. — 100 koronát kaptak : Székely Hedvig kakasdi, K ő h á z i Gizella döbröközi tanítónők, Pintér János érté- nyi, I v e 1 i c s Pál tamási, Horváth Alajos tá­péi, G ő b ö 1 ö s József faddi és C a y György tabódi tanítók. — Esküvők. Bilkei Pap Gyula helyettes árvaszéki elnök folyo ho 2-an délelőtt esküdött örök hűséget Szentkereszty Jolán szekszárdi polgári iskolai tanárnőnek. — Násznagyok voltak : Kurcz Vilmos árvaszéki elnök és dr. Zsiday Dániel kisvárdai orvos, a menyasszony sogora. • Ifj. Mihályfy József, központi járási Írnok múlt kedden délután tartotta meg esküvőjét Végh Teruska kisasszonynyal a szekszárdi belvárosi rk. templomban. — Ifj. Fürst Gyula, a máv. pécsi szállítási irodájának tulajdonosa, február ho 2-an tartotta esküvőjét Fried Riza kisasszonynyal Simontornyán, mely alkalommal a vőlegény 50 ko­ronát adott át Bereczk István anyakönyvvezető­nek a szegények közt leendő szétosztás végett. — Adomány az Erzsébetkórháznak. Gyérei <Richárd majsai bérlő a Dombovárott építendő Erzsébet-kórház alapja javára ötszáz koro­nát adományozott. — Strásser Zsigmond Tót- kesziről ugyancsak a kórház alapja javára szintén ötszáz koronát adományozott. — Esküdtszéki tárgyalás. A folyó év­ben az első esküdtszéki tárgyalásokat hol­nap kezdi meg a törvényszék. Tárgyalásra kerül' Jéger Ferenc paksi lakos apagyilkos- sági bűnügye, továbbá egy pálfai kettős gyilkosság, melyet a Borbély testvérek kö­vettek el egy korcsmái verekedés alkalmá­val. Koch István gyilkosságát azonban, me­lyet a szekszárdi kath. legényegyesület tánc­estélyén követett el, csak a májusi esküdt­széken tárgyalják, mert a vizsgálat még nincs befejezve. — Eljegyzés. Kálmán Ferenc szekszárdi r. kath. tanító múlt hó 31-én tartotta eljegyzését Mohácson Simonkovics Etta kisasszonynyal. — A szekszárdi főgimnázium estélye. Az idei farsang mulatságairól alkotott véleményünket alaposan megváltoztatták derék gimnázistáink, akik február elsején a gimnázium tornacsarnokában olyan sikerült estélyt rendeztek, hogy az eddigi mulatsá­gok rendezői úgy az erkölcsi, mint az anyagi sikerért méltán irigyelhetik őket. A tánczmulatsagot \ hangversenynyel egybekötött műkedvelői előadás előzte meg. A hangverseny Meyerbeer nyitványával kezdődött, amelyet a főgimnázium ifjúságának zenekara adott elő igen szépen, a pub­likum osztatlan tetszése mellett. Utána Plank Elek Váradi Antal és Kun László «Petőfi a Horto­bágyon* czimü melodrámáját mély érzéssel sza­valta $ úgy őt, miút a zongora és hegedükiséretet ellátó ifjakat Leopold Elemért és Streit Bélát nagyon megtapsolták. Az ezután előadott «Kesergő dalt* a főgimnázium ifjúságából alakult kar kisére- \ tével F á y Henrik és Halmai Ferencz énekelték. Mindkettőjüknek kellemes étiekében alig győztünk eléggé gyönyörködni. A szép dal szövegét N é- m e t h Pál főgimn. VÍII. o. tanuló irta. A szűnni nem akaró taps után Stockiiiger Mili, Győr­b i r ó Erzsi, Wigand Edit, H i f s c h f e 1 d Alajos, L i n h a r d t Alfréd, Som o g y i Zsigmond két zongorán Berlicz Rákóczi indulóját játszották. Sikerük az elértnél is nagyobb lett volna, ha job­bak a zongorák. Box és C o x czimü egyfelvoná- sos vígjáték elé kissé tartózkodással néztünk, mert fel sem mertük tenni, hogy ezt a mesterszerepet egy fiatal diák elfogadhatóan előadhassa. Cox itteni személyesitőjében azonban nagyon kellemesen csa­lódtunk. mert K r a m o 1 i n Vilmos az ő finom érzékével egész helyeazn fel tudta fogni szerepének minden groteszkségét és ábf.'^oló képességével! érvényre juttatott mindent. Boxot Hal mai Fery&M szintén igen jól játszotta. S e 1 ez Gyula Bouncen asszony szerepében jeleskedett. A darab végén a szereplők a nőnek öltözött és a súgó lyukból előkeritett súgóval, Linhardt Alfréddal a cake-walkof! tánczolták. A darab, ép úgy, mint a cake walk, a melyet Dobos Adolf tánezmester tanított be*' állandó derültségben tartotta a közönséget, de nem is. csoda, mert a fiuk jól játszottak és jól tánczol- tak. Nagyon tetszett S e 1 c z Gyula táncza. Szok­nyájának csipkés bélését és csupa fodor bugyogó-l ját táncz közben olyan ügyesen mutogatta, akár) csak Fedák Sári. A gimnázisták nemcsak az esté­lyen, de a tánezban is annyira ügyeskedtek, hogy a jelenvolt fiatalemberek 72’9 százaléka a hölgy­válasz alatt kénytelen volt petrezselymet árulni. 1904. február 7.

Next

/
Thumbnails
Contents