Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-25 / 52. szám
i'ULNAV fű if % ’ IV § i.era akarjuk, ha magunk felett bírót elis- i merni nem akarunk, ha nem az igazságot nézzük, hanem a saját dacos akaratunkat; ha magunknak több jogot követelünk, mint | amennyit másnak engedünk; ha honfitársainkat megvetjük, legyalázzuk, elkeserítjük? Mit ér az ezeréves nemzeti alkotmány, ha azt folyton a legnehezebb megpróbáltatások elé állítjuk és ezzel mintegy ok nélkül kockáztatjuk. Karácsony szent ünnepe a 6éke, a szeretet hagyományos ünnepe. Vajha e szép ünnep ihletett percei megérlelnék a hazafiak szivében azt az elhatározást, hogy a közéletet meg kell menteni az elfajult torzsalkodástól, a gyűlölködő személyeskedéstől, a vádaskodó bizalmatlankodástól, a meggondolatlan indulatoskodástól és az üres szószátyárkodástól. A magyar nemzetnek össze kell szednie legjobb erőit, hogy nagy föladatainak megfelelhessen. Oly gyön- gék vagyunk és oly nagy misszió vár reánk. És most, midőn oly közel vagyunk az idők teljességéhez, most bénítson meg bennünket a pártos széthúzás? A Megváltó születése ünnepén szállj a meg a hazafiak lelkét a meggondolás, az önlegyözés. A magyar nemzet élni, fejlődni, erősödni akar, hogy nagy céljait lépésről- j lépésre haladva, rázkódtatások, kockáz- tatások nélkül elérhesse. És el fogja érni. Nem látjátok-e, hogy az isteni Gondviselés intézi nemzetünk lépteit? Nem a sírból keltette-e uj életre nemzetünket? Kegyelme alig hogy fölemelt bennünket és most magunk vessünk önmagunknak gáncsot, hogy ellenségeink ne csak kinevethessenek, de el is nyomhassanak bennünket? . . . Karácsony szent ünnepén, gondoljatok, magyarokba családi kör puha, meleg fészkében, elvadult közállapotainkra. A megváltó eszme: a béke, az egymás jogát, igazát tisztelő béke, melynek e hon téréiről soha sem szabadna elköltöznie. f. m. — A miniszterelnök köszöneté. Tisza István gróf miniszterelnök a s/akcsi szabadelvüpárt üdvözlő sürgőn) éré a következő választ intézte Döry József pártelnöknek Dombóvárra : Azon nehéz küzdelem után, amelyet az országgyűlési fzabadelvüpárt önfeláldozó támogatásával, hosszú harczok árán megszerzett parlamenti alkotmányunk érdekeben megvív atn és a melybe egész lelkeme:, minden e.őmet belé helyeztem, nagy örömmel töltött el a szakcsi választókerület szabadelvüpártjánaK oly meleghangú üdvözlete, a melyet ez alkalommal intézett hozzám. Hazafias aggodalmaim közepette, amelyek ezen küzdelemre késztettek, nagy megnyugvásomra szolgál, hogy amint az ország minden részéből hozzám érkező hasonló üdvözletekből látom, a nemzet döntő nagy többsége kellően méltányolja azon vitális nagy n mzeti érdekeket, amelyek minket ezen harcra indítottak és ezért teljes mértékben helyesli vállalkozásunkat, helyesli az utat-módot, amelyet kénytelenek voltunk választani, hogy állandó ve- szélylyel fenyegetett alkotmányos gépezetünket megmentsük. Fogadják szives megemlékezésükért hálás köszöne'emet es legyenek meggyőződve, hogy működésünk alapját képező- bizalmuk megnydar- ko'ása újabb ösztönzésül szolgál a kormánynak, hogy a megkezdett utón teljes erélylyel és a cél nagyságának megfelelő kitartással tovább haladva, hazánk nyugodt békés fejődését a jövőre bizto sitsa. Hazafias tisztelettel: Tisza István. Hasonló meleghangú köszönő iratot kapott a miniszter- elnöktől a paksi szabadelvű párt is. ' VÁRMEGYE. — A központi választmány folyó hó 19 én Simontsits Elemer főjegyző elnöklésével ülést tartott. Az ülésen jelen voltak : Apponyi Géza gróf, Kovács Sebestyén Endre, Jeszenszky Andor, Wo- sinsky Mór, Perczél József, Török Béla, Totth Ödön, Leopold Kornél dr, Forster István, Forster Zoltán, László Lajos é< Szévald Oszkár biz. tagok, utóbbi úgyis, mint előadó. A választmány tudomásul vette a kir. Curiának a hozza beadott felebbe- zésekre vonatkozó döntéseit. Az 1905. évre érvényes végleges névjegyzék hitelesítésére Török Béla és Leopold Kornél dr. biz. tagok küldettek ki. — Megyebizottságf tagok választása. A választott megyebizottaági tagok felének megbízatása lejárván, az uj választások megejtésére a legutóbbi közgyűlés folyó hó 30-ikát tűzte ki. A választás vezetésére elnökökül a következő bizottsági tagokat küldötte ki a közgyűlés : Az agárdi választókerületbe dr. Szászy Enure, az alsónyékibe dr. Mayer Gyula, a bát^székibe dr. Leopold Kornél, a bonyhádiba Halász Géza, a bölcskeibe Szakács György, a cikóiba dr. Müller János, a decsibe dr. Steiner Lajos, a diósberényibe Klimes Antal, a dombóváriba dr. Rolf Aladár, a dunaföldvári al- kerületbe Biró Imre, a dunaföldvári főkerületbe TÁRCA. Öröm, harag, fájdalom ... Az öröm szép, de könnyelmű leány Lüktető tűzdal árad ajakán; Kezében zászló s telt aranypohár, Borából egy csepp száz dalosmadár! De ha üdvöt már kelyhe nem kínál Izétől lelked oly unott, sívár, Miként ledér kéj adta csók után — Az öröm szép, de könnyelmű leány... Bőszült, erőtlen égiháboru A harag; arcza éjszinü ború; Karmával sebez, harapása öl, Vad csókja se kelt uj életre föl. Lehet zajlása nagy félelmetes, Dörgése merész, villáma színes — De meddősége olyan szomorú Mint bősz, erőtlen égiháború .. De dús esőre termő anyaföld A szív, melyet a fájdalom betölt. Emberiélek ha vérzett rajta seb, Utána legszebb és legteljesebb! A fájdalom szent, majdnem isteni A lélek tőle termékeny, teli: Rügyet bont, alkot, igét testre ölt — Mint dús esőre termő anyaföld ... M. KORNISS ARANKA. Küzdelem. Irta: Hevesi József. Nem tudok már visszaemlékezni annak a római császárnak a nevére, a nagy Lexikonban pedig lusta vagyok utánanézni, a ki megvendégelvén barátait mindennel, a mivel a szakácsművészet az Ínyeket csak megcsiklandozni képes ; a ki jóllakatván őket a legpikánsabb, legpazarabb ételekkel, italokkal : a dőzsölő vendégekre végre záport bocsájtott rózsalevelekből, szűnni nem akaró, egyre sűrűbben, sűrűbben hulló illatos rózsalevélzáport, mely lassan-lassan elbontotta az egész ittas vendégséget, mig végre valamennyien bele- fuladtak a rózsalevelek bóditó illatú tengerébe. Hát vannak a sorsnak olyan kiválasztottjai, a kik egy egész életet végigdőzsölhetnek a jómódban, kiknek fülemile nyelv a mindennapi eledelük, pezsgő-nektár az öblögető vizük, mig végre azután életük boldogsága megcsömörülve fulad bele a gyönyörök, buja élvezetek, rózsaleveleibe. Némelyek még idején ki tudják magukat ragadni az illatos halálnak puha karjaiból. Ezek kimenekülnek a friss levegőre és mohón szÍvják magukba a friss éltető levegőt, hogy felocsúdjanak a gyönyör, a kéj mámorától. De a legnagyobb résznek nincs ereje kiszakítani magát a mámor öleléséből, ezek aztán belefuladnak . . . Ekessy báróékra őrült pazarlással szórta kincseit a jó szerencse. A bárót is, az asszonyt is I arany bölcsőben ringatták, selyemből volt a váu- I kosuk, bársony a takarójuk. Puha pázsit volt éleHanzély János, a dunaszentgyörgyibe ifjú Eötvös Károly, a faddiba Koleszár Fereuc, a felsőiregibe Hesz Pál, a gyönkibe Bévárdy Lajos, a györeibe Honig Albert, a gyulajiba Hainrikíly Pál, a hő- gyészibe S'reicher Peter, a kétyibe Hölczel Antal, a ki-tormásiba Ilgen Antal, a köleseibe ifj. Bern- ritfder József, a majosiba S-nger Bálint, a miszlaiba Győré István, a mucsiiba Jeszenszky Andor, a nakiba Nagy István, a nagyszokolyiba Hirsch lg. nác, a nagyszékelyibe Mechvárt Ernő, a nagydorogiba Perc tel József, az ozoraiba dr. Kiss Ernő, az őcsényibe Szeghy Sándor, a pincehelyibe id. Tóth István, a paksi alkerületbe Bunn Lájos, a paksi főketületbe S'eoiczey Géza, a simontornyaiba Totth Odón, rá. szakc-fiba Döry Hugó, a koppány- szántóiba Magyar Zsigmond, a szekszárdi alkerületbe László Lajos, a szekszárdi főkerületbe Tóth Károly, a cárszentlőrincibe Pesthy Endre, a tamá- siiba Löwensohn Gáspár, a tengődibe Kövesdy János, a tevelibe Forster István, a tolnaiba Bajó Pál, a magyarkesziite Oífenmüller Z'-ignjond; a závodiba Blesz József. Egyszersmind pedig az alispán ur a választási napnak haladéktalan kihirdetésével oly felhatalmazás mellett biza ott meg, hogy a kiküldött elnökök valamelyikének akadályoztatása esetén annak helyettesítése, az esetleges uj választások határnapjának kitűzése és a választási elnökök kiküldése iránt a törvényhatósági bizottsághoz utólagos bejelentés kötelezettsége mellett a közgyűlés nevében intézkedjék. — Megye! közgyűlés. A keg yelet tényével kezdődött a hétfői rendkívüli vármegyei közgyűlés. Gróf Széchenyi Sándor főispán vbtt. a közgyűlést megnyitva meleg szavakban emlékezett meg a megye nagy halottjának: Simontsits Béla miniszteri tanácsos érdemeiről, aki, úgymond életének javát e vármegye szolgálatában töltötte és a vármegyénk iránt érzett nagy s/.eretetének oly számos meggyőző tanujelét adta, nemcsak akkor, mikor közöttünk é t, de midőn magasabb hivatása teljesítésére körünkből távozott is. Kivaló buzgóságának annyi nemes emlékét hagyta hátra, hogy érdemet szerzett a vármegye hálájára és kegyeletére, amely végtisztesség-tételénél oly impozánsan nyilatkozott meg. Ezt a kegyeletet nemcsak szivünkben érezzük, de annak kifejezést is kell adnunk. A főispán indítványára elfogadtatott, hogy Simontsits Bélának, a vármegye volt főszolgabirájának, majd alisp án jának emléke jegyzőkönyvbe iktattatik és gyászoló családjához részvétirat intéztetik. A tárgysorozatra áttérve a vármegyei viri . listák kiigazított névjegyzéke elfog idtat ott. 19Ü4. deczember 25. tűknek az útja, soha görönybe nem kellett botla- niok s a gazdagság fénye melegen ragyogott reájuk. Mire vágy született a lelkűkben, már halálra fojtotta a megvalósulás és minden kívánságuknak hű árnyéka volt a beteljesülés. Azaz, hogy árnyékról az ő ragyogó életsorukon szó sem es hetik. Mondjuk hát inkább, hogy vágy és megvalósulás két ikertestvér volt náluk. Egyszerre jötték a világra. Gyermekkoruktól kezdve, amióta csak szemük látni, fülük hallani volt képes: nem láttak egyebet,, mint verőfényes, ragyogó menyboltot, nem hallottak egyebet, mint a megelégedésnek, a a boldogságnak csudás harmóniában zengő muzsikáját. És szerelmük sem ismerte meg a küzdelmek édességét, a kivívott győzelem gyönyörűségét. Mintha egyazon tövön kifakadt rózsabimbók lettek volna. Mikor fesledezni kezdtek, már egymáséi voltak. Megszerették egymást és már egymáséi voltak. — Nem volt semmi akadály, melyet leküzdeniük, elháritaniok, megdönteniök kellett volna. Hiszen mindkettőjüket aranybölcsőben ringatták. Két vagyon házasodott össze: mikor a két fiatal szív megszólalt. A szülők szívesen adták őket egymáshoz. Es ők egymásé lettek. És egy buja jólétben töltött ifjúság után, lassan hullottak reájuk a boldogság rózsalevelei. Szerelmük nem ismerte a küzdelmet. De képzelhető-e szerelem, melynek szüksége ne volna reá, hogy a küzdelmek, szenvedelmek forró kohójában meg ne tisztuljon ?
