Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
51. szám. Szekszárd, 1904. december 18. XIV. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre . .. . 12 korona. Fél évre ■* . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szckszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Or. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. A nemzet mint itélöbiró. A magyar parlament azon lejtőn, amelyre az obstrukezió fakirjai sodorták, eljutott a vég kezdetéhez. A jelenetek, a melyek a képviselőházban lejátszódnak és eljátszatn'ak, nemcsak megbotránkozást, sőt undort keltenek minden tisztességes érzésű emberben, hanem egyenesen közveszélyes erkölcsi mételyt képeznek. Ha a képviselőházban dívó vitatkozó hány, modor és magaviselet elterjedne az országban, úgy bátran lemondhatunk a »kultur-nemzet« elnevezésről és méltóságáról. Képviselők, kik véresre verik a teremőrőket, szétrombolják a képviselőház tanácstermét, meggátolják az 1 országgyűlés megtartását, pipáznak az országházban, sípolnak a tanácskozó teremben, nem engedik a képviselőházat megalakulni, boykottáhák az elnököt, megakadályozzák a beszédben a minisztereket és jellemezhetétlen sértésekkel illetik a miniszterelnököt : a‘ törvényhozás többségének vezérét és n király bizalmi emberét, akinek hazaíisága, jelleme, tehetsége, akaratereje, munkaképessége magasra emelkedik kor- társaié fölött, mindent megérdemelnek, csak azt nem, hogy tovább is a nép fenség részesei maradjanak. A magyar képviselőház az egyesült ellenzék védő szárnyai alatt oda jutott, hogy a legutolsó utszéli csárda is előkelő szalon hozzá képest. Ez a képvisel őház valóban megér élt a feloszlatásra. Adassék tehát át az enyészetnek ! • Nincs e hazában senki, aki ennek a képvistlökáznak sorsát sajnálná. Ez a kép- .viselőház a »jog, törvény, igazság« varázs- igéivel zászlaján gyűlt egybe és most a legteljesebb anarchia, a legabszolutabb tehetetlenség békóiban senyved. A kisebbség Széli jóságos 'elnézéséből megizlelte az akarat érvenyesitésének édes- i ségét és miután ehhez hozzászoktatják és a házszabályok lehetővé tették reá nézve, hogy a magáéval’ ellentétes Akaratot ne engedjen élvényesulm, nagyon természetes, i hogy ez állipothoz ragaszkodik, és annak megváltoztatása ellen kézzel-lábbal rugó- ! dozik. A magyar ellenzék tehát nem ismeri i el a többséül elvet és ezzel nemcsak a tör- vényalkotás jogát kobozza el a nemzet által szabadon választott törvényhozás többségétől, de kijátsza a királynak kabinet- alakításra való bizalmi jogát is; ezen kivül lehetetlenné teszi az ország-ügyeinek parlamenti felelősség mellett való vitelét is. Honnan e szertelen túlkapás? Mérhetetlen elvakultságból és feneketlen személyi gyűlölködésből. Nos tehát: véget kell vetni ennek az állapotnak. Minél' .eljőbb, annál jobb. t ■ •Magyarországon —r .s .ez általánosan elfogadott tétel — minden, jjőghak forrása a nemzet. Nem történik leim tahiba-- ha abban az áldatlan küzdelemben, amelyet* az ellenzék a kisebbség döntő jogáért,, a kormány és a szabadelvű párt pedig a parla- meniárizmusnak az egész- világon érvényes elveinek biztosításáért folytat, a döntő szó, az ítélkezés joga a nemzet kezeibe tétetik le. Egy csöppet sem aggaszt bennünket az a tudat, hogy a népitélet nálunk szórványosan ingadozónak, mutatkozott. Sokkal nagyobb nemzeti érdekek forognak ezúttal kockán, és sokkal jobban ismerjük fajunk érzelem éa gondolatvilágát, semhogy csak feltételezni is tudnánk azt, hogy a magyar nemzet többsége a kisebbségi féktelenseg, a parlamenti duhajkodás mellett döntene. Ellenkezőleg: meggyőződésünk, hogy a nemzet ítélete legnagyobb kincsünket, a parlamentár izmust a maga tisztaságában, fattyú hajtásaitól megtisztítva nmeli ki a választási urnából. A sivár és visszataszító küzd elemben, melyet az ellenzék a legrútabb személyi, motívumokkal parlamenti rémuralmáért Tisza István gróf miniszterelnök és a szabadelvű párt ellen folytat, jelentős szerep jutott I két magyar politikusnak: Bánjfy Dezsőnek I és Andrássy Gyulának. Bánjfy, a volt szabadelvüpárti miniszter- í elnök, annyira szakított múltjával és önma- I gával, hogy nemcsak közös obstrukció-; vál- I lalatba ment azokkal, akik őt J legperfidebb | alapon megindított B a legaljasabb eszközökkel vívott obstrukciös harcban a kormányelnöki székből M a parlamentből kubrudal- . %mkx I nemcsak ellenzi és megakadályozza a technikai obstrukció féktelenségeinek kor-, látozását, hanem önmaga állt a technikai obstrukció élére és ő volt a vezere annak a., vadállati' jeleneinek, mely é hó 13-án a gyalázta. ' * ";r' Valamikor vezérünkül követtük ‘Bánffy Dezső bárót... Ne beszéljünk többé róla. Andrássy Gyula gróf minden időkben., bírta tiszteletünket és nagyrabecsülésünket. Most is érdemes arra. De állásfoglalását, amelylyel pártját elhagyta és az ellenzéket — noha annak célzatait elitélte — erősiti, nem tartjuk sem következetesnek, sem helyesnek. Nem az a szőnyegen forgó nagy TÁRCA. Téli esték. PfafF: „Winterabende“ nyomán. Sötét az éj; hullik a hó : Betemeti az utat, Az éles szél száguldozva A harangok közt kutat. A hatóbban egy vándorló A faluba közelit, Farkakordit/mk között Sietteti lépteit A zöld erdő síri, néma . . . Fém hullik itt madár dal; Kihalt benne minden élet jí költöző madárral. A mezön sem látni immár Méneseket, gulyákat; Sem a juhászt a hegyeken, Csupán üres tanyákat. Amott pislog egy kis mécses A kisbiró házában; Betért hozzá jó szomszédja, Mulatnak benn javában. Pattog a tűz a kemencén, Körül ülik a lányok, Orsó pörög a kezükben S vígan szól a danájok. Sötét az éj; hullik a hó, Egyre sivit a nagy szél j . . | Halljátok e gyermekeim, Hogy tombol künn a zord tél?I“ Szól az öreg s a tűzhöz lép Felsikolt egy kis bohó . 1 . Meg gyújtván kedves pipáját, Szipákol a nagyapó. Fő ! fú! . . .’ egyre fütyül a szél Közben közben- meg elül, Es ezalatt a szurdikban Tücsök hangja megcsendül.' Tik-tuk, tik-tak — szól az óra, Vigati vannak , oda benn; S bár. éjfélen a mutató , ■Együtt vannak még mind fenn. Künn zord szélvész, benn édes honn Oly jól érzik magukat, Hogy fenn lennének reggelig Elűzve az álmukat Gyorsan télik el az idő! Vig dana közt kedvesen . , . Előjött már a kandúr is,. Ajtónál vár éhesen. Bodri kutya a kapunál Gubbaszkodik éberen. Nincs körülte legkisebb zaj, Amit észre ne vegyen. Szépek vagytok téli esték Derűs házi békéében! Mig künn hideg szélvész tombol, Örvend szivünk ide benn. _____ VALLÓ ALBERT. A sziréna. Ina: Herczeg Ferenc. A nyugati láthatáron tündöklő szivárvány színekben lángolt az alkonyi ég, keleten pedig oly bágyadtan finomak voltak a színei, mintha fehér- csip-kefiítyol borulna a'urjíra. A távolban fekete szigethegyek emelked ek ki a folyékony ezüstté változón tengerbői, mint a fürdő b'lénygulya. Oly enyhe, csillagféiiyn) ei teljés éjszaka következett, hogy egyikünk sem akart a vitorlás kajütjébe vonulni. AZ egész’ ,hujónép a kormány- íödélzetre telepedett és hallga'agon bámult az iránytű olajos mécsesébe. Éjfél felé megerősödött kissé a szél és ekkor nagy trabakoló bukkant fel a kormányoldalunk előtt. Hamarosan utolértük a némán, szinte kísértetiesen vitorlázó hajót. — Heő ! Capitano! — hiúbottani brle az éjszakába. — Heő ! - — hangzik vkz./a vóntaroiun a sötét vi'. fölött. — Honnan, hová? — Burzolából Luiigába. — Jó széllel? . — Köszönöm most már megjárná. — Mit visz ?
