Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
iyu4. november 13. •. A. ____________________________________ ___________, be rrsem fogja Apponyitörvényesnek elismerni. Vagy ha ő talán még — bizonyos fentartások és finom megkülönböztetések mellett elismerné is, de Ugronék, Rakovszkyék, Polonyiék, Hóekék semmiesetre sem ismernék el és akkor újra kezdenék az obstrukciót és a többség és a felelős kormány újra ott volna, ahol — az ismeretes mádi polgártárs. Nem, nem! Ebben az ügyben az Ítélkezést nem adhatja a többség sem Apponyinak, sem Kossuthnak, sem más ellenzékinek, aminthogy ez ítélkezés joga az ellenzéket meg sem illeti. Ebben az ügyben az illetékes biró egyedül a nemzet és e' tényező már Ítélt is, — akkor, mikor a mai többséget megválasztotta. Ennek a többségnek nemcsak jogai vannak, de kötelességei is. Kötelessége, hogy az ország ügyeit felelősség mellett vigye, de hogy ezt tehesse, érvényesítenie kell akaratát; ha pedig ez elé a házszabályok rút kijátszásából származó akadályok merülnének föl, ez akadályokat ei kell távolítani. Ne higyje senki, hogy ebben a kérdésben csak a többség és ellenzék között fenforgó hatalmi kérdésről van szó. Nem is az a kérdés, hogy kinek van igaza. Hi- * szén a dolgok úgy össze vannak már kuszáivá, hogy alig lehet benne eligazodni. Alkotmányos berendezkedésünk forog itt kockán, mert azzal tisztában lehet mindenki, hogy egy olyan parlamentaris alkotmány, amelyet Polonyi és Rakovszky igazgatnak és amelyben a kisebbség a döntő tényező, sem a magyar királynak, sem a magyar nemzetnek nem kell. A magyar parlamentáris alkotmány a többség elvén épült íöl és bármily szép orációkat vágjanak is ki a a magyar Demosthenesek, a magyar közélet ■ egyensúlya nem azért billent föl, mert a királyi hatalom túlsúlyba került a nemzet fölött, (ami határozottan nem igaz, mert hiszen az obstrukcióval szemben a királyi hatalom is tehetetlen, amint ezt nár lünk is, odaát Ausztriában is láthatjuk,) hanem azért, mert a parlamenti kisebbség a házszabály-visszaélésekkel megakadályozza a többséget' jogai és kötelességei gyakorlásában. Ma már minden elfogulatlan ember nyilván látja ezt, de az ellenzéki pártok nem akarják észrevenni. Meg kell velők értetni, hogy tilosban járnak. És ez a kötelesség a többségre, a szabadelvüpártra hárul, melynek vezére: Tisza István önmagát múlja fölül az ellenzéki elkapatottsággal ruháért: fiát Rudit a katonai pályára szánta. Ez megmenti a hadbiztos család becsületét. A majális rendező bizottsága már a meghívókat irla. Egyszerre megszólal Walter Rudi: — Fiuk! Hívjuk meg Kollár Flóra asz- szonyt is! A rendezők fölkacagtak. Rudi erre kipirult a£ méregtől és most már követelte, hogy Írják meg a meghívót. — De milyen névre ? Hisz nem is tudjuk a férjeét ? — No hát én tudom. írjatok! A fiuk fölugráltak. — Özvegy Ringhof Iván báróné szül. Kollár Flóra úrnőnek és leányának. Ismered őket? — A vasúton beszélgettem velők. Együtt utaztunk föl Bécsbe s vissza is együtt jöttünk. Utána jártam, kicsodák ? S megtudtam mindent. — Lám, lám! Rudi a hóditó ! Rudi a szerelmes ! És barátai gúnyosan évelődnek vele. II. Rudi pedig másnap kilovagolt a Lankás- majorba. A házbeliek nagyon meg voltak lepetve. Sokkal hamarább toppant be a pufók hadnagy, semhogy eltagadhatták volna magukat. A látó gatás külömben igen rövid volt. Flóra olyan hidegen beszélt a hirtelen elfogulttá lett hadnagy- gyal, hogy ez alig mert ránézni Ilonkára, aki szintén elpirult, vívott szóharcokban. A magyar közvélemény bámulattal látja kidomborodni e parlamenti küzdelemben Tisza • István nagystílű egyéniségét. Kitartása, ereje, lángesze, meggyőződésének heve áthatja a lelkeket és a parlamenti reform híveivé avatta az egész müveit intelligenciát, mely nem ül föl a hangzatos, tetszetős ellenzéki frázisoknak, de látja, érzi a nemzeti szükségleteket, amelyek között a legégetőbb az, hogy a magyar törvényhozás kivétessék a parlamenti ochlos rémuralmának karmaiból és újra visszadassék rendeltetésének. Ez a hivatása Tisza Istvánnak, ez a kötelessége a szabadelvüpárinak és ezt a kötelességet Tisza István és pártja teljesíteni is fogja. F. M. íOJjIVA V v K VÁRMEGYE. — Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága Szeks/árdpn, a vármegyei székház gyű és- termében folyó évi november hó 23-án délelőtt 10 órakor őszi rendes közgyűlést tart. melynek ebő tárgya az 1905. évi költségvetés megállapítása lesz, melynek keretében a jövő évi rendes szükségletek fedezésére l°/0 megyei pótadó kivetése van j ivaslatba hozva. Az áüandó választmány ülése folyó évi november hó 22-én fesz. — A vármegyei bíráló választmány folyó hó 7-én tartotta ülését Széchenyi Sándor gróf v. b. t. tanácsos főispán elnöklete alatt. A választmány Mozolányi István plébános, Lamm Mór és Lamm Pál fürgedi, Strasszer Henrik és Deutsch Zsígmond ujdombóvári lakosok, Dory Frigyes d >ry- patlani, Nunkoviis Ferenc és Daróczy Aladár dr., báró Jeszenszky Ödön szekszárdi lakos kérelmét teljesítette, Spitzer Gyula zombai bérlő kéretne, mert csak ez év végén lesz két éves adózó és Fischer Lipót sióagárdi plébános kérelme, megfelelő adóösszeg hiányában . nem volt, teljc-ithető. A legtöbb adót fi etők névjegyzéke ez újabb felvételek következtében Változást szenvedett, ameny- nyiben Szászt János, Pite András,. Ceobor Imre és Wälder Béla a póttagok közé soroztattak. Dávid M hály, Kunczer János, Braun Salamon és • Schlesinger Fülöp pedig a póttagok sorából adó elégtelensége miatt kimaradtak. — Közigazgatási bizottsági ülés volt folyó hó 7-én, amelyen Széchenyi Sándor gróf v. b t. tanácsoe tőispán elnöklete alatt részt veitek: Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Tóth Ödön ügyész, Boda Sóhajtva távozott Rudi a majorból. Ez a sóhaj csalhatatlanul erősítette,, hogy belebolo dúlt & lányba. Nyúlánk termetét, hosszú pilláju sötét szemeit minduntalan váltakozó arcjáték it, rezgő hangját nem bírta elfelejteni. A vasúti kupéban oly közel ültek egymással szemben, hogy néha a tér deik is érintkeztek. Azóta se éjjele, se nappala Rudinak. És Walterné aggódva nézte fiát, egyetlen szemfényét, kit minden szerelmi kalandtól óvóit s akinek legalább is bárókisasszonyt szánt . . . Rudi nem remélte, hogy táncolni fog Ilonkával. Azt ugyan el nem hozza az anyja! És kétségbeesve gondolt a majális napjára. De aztán betoppant a meglepetés. Ilonka mégis eljött; de nem az anyjával, hanem egv bécsi nagynénivel. M lyen csárdás volt az, melyet Rudi Ilonkával eljárt! A bálát vele nyitotta meg. A sugár ragyogó leányt egyszeriben körülrajongták, ő lett a bálk'rályné, ami világraszóló dolog oly helyen, mint Nagyszombat és vidéke . . . Éjfél előtt, a teázás alatt Rudi suttogva s/ólt a leánynak: — Szeretem, Ilonka! Imádom! Akar-e a feleségem lenni! A fűszeres apa és a »majdhogy báróné nem lett« mama szóró igva nézték a fiatal párt. Szinte ők is lesték a választ. A leány pedig ijedten nézett Rudira és erélyesen szólt; — Nem lehetek .az.öné! Nem leszek senkié! Vilmos, Kovács Sebestyén Endre, Perczel Lajos, Hangéi Ignác" dr. főorvos, Jeszenszky Andor, Per- czel ^József, Perczel Lajos, Bernrieder József. Wo- sinsky Mór és • Sass László bizottsági tagok elmaradásukat kimentették. Az egyes előadók jelen- tései nyomán megemlítjük a következőket .* A tanfelügyelő a lefolyt október hónapban 8 iskolát és 2 menedékházat látogatott meg. A bony- hád-vidéki tanitó-egyesület pártolás hiányában fel- „ oszlott. Ideiglenes házadó mentesség engedelyeztetett 39 esetben, birtokátruházási kérvény beérkezett 780 darab, egyenes-adó befolyt 243.611 K. 52 f., hadmentességi dij 11.551 K. 31 fiiér; a múlt év hasonló időszakában elért eredménynél több 147.923 K. 24 fillérrel, illetve a hadmentességi díjnál 6860 K. 81 fillérrel. A közegészségi állapot nem volt kedvező. A rosszabbodást a hevenyfer'őző betegségek, különösen pedig a kanyaró, vörheny es difieritisz nagy számú föllépte és elterjedese okozta, melyeknek lefolyásuk elég enyhe volt es a halálozási arány alacsony. Difteritisz volt 34, hasi hagymáz 23, vörheny 62, szamárhurut 16, kanyaró 270, összesen 28 költségben és pedig járványszerüen a V kanyaró Simonmajor, Dombóvár, Kocsola, Nagyszékely, Varsád és Bonyhádvcfrásd községekben. — A vörhenyjárvány megszűnt Czikón, Dunaszent- györgyön és Nosztán pusztán. A betegség terje désének meggátlá^ára a legmesszebb menő óvintézkedések tétettek, de kevés eredménynyel, mert az elkülönítés és a betegek látogatásának eltiltása kivihetetlen, a nép nem hisz ezen bajok ragályozó képességében. (Ez bizony nagyon szomorú színben tünteti föl népünk értelmi képességét. A tanító és pap urak felvilágosíthatnák egy kevéssé.) Hét éven alóli elhalt gyermek gyógykezelésének elmulasztásáért 21 följelentés tétetett;- fertőtlenittetett 4 iskola és 27 lakás. A szekszárdi Ferenc-kórházban kiirt alorvosi állásra egy orvostudor sem pályázott. A Ferenc-kórházban ápoltatott 476 beteg, ezek közül gyógyult 91, javult 33, gyógyulásán eltávozott 18, meghalt 10, ápolás alatt maradt: 324 beteg. Az állategészség ügye javulást mutat. A községi jegyzők uj nyugdíj szabályrendelete. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyesülete elkészítette a változott viszonyok következtében szükségessé vált nyugdíj-szabályrendelet módositásár. Alapos, lelkiismeretes, nagy munkát végzett ezzel -az egyesüle'; de ez kötelessége is volt; mert nagy és felelősséggel tnrhes a cél is, melyet Ne kérdezze: miért ? Ha szeretném is, nem lehetnék boldog soha és ön se velem. A hadnagy úgy érezte, hogy fordul vele a világ. De tudta, hogy a lány viszontszereti Elhatározta, hogy meg is hódítja, bármi titok van az ártatlan gyermek életében : ő végére jár mindennek. III. Rudi hiába várta, hogy valami »zerencsés fordulat hozzá vezeti Ilonkához. Most már Walter ur is nagy léptekkel járt föl s alá az üvegfallal kerített irószobában; majd a hasán feszülten meg- Lpuló, vastag arany óraláncát húzogatta, ez vala idegességének legnagyobb jele. Dühében aztán gyalog kisétált a konyakgyárba, hogy a friss levegőn lec-iillapuljon. U közbea pedig mormogta: — Persze neki bárókisasszony kell. Jó $ is volna ilyen előkelő meny [ Épp ez kellett, hogy Rudira ne is számíthassak. A virágzó üzletem, a gyáram pedig idegen kézbe jut majd! Jó! jó! Engem lenéz, megvet . , . Hm! Walterné pedig erélyes lépésre szánta el magát. Kikocsizott a Lankás majorba és megkérte Ilonka bárónő kezét Walter Rudi hadnagy ur részére. Flóra nyugodtan végighalgatta vendégét, aztán ismét igen nyugodtah igy szólt? — Ilonkát nem veheti el fia! Katonatiszt nem vezet oltárhoz olyan leányt, akinek nincs atyja . . . Törvényes atyja. ... De ha Rudi ur
