Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

TOLNAVARMEGYE.

1904. január 31.

megszűnt volna, ha a néppárt a tizenkettedik órában hozzá nem szegődik. A politikai helyzet megromlását tehát egyesegye- dül a néppárt magatartása idézte elő. Ennélfogva a felelősség oroszlánrésze azért, a mi következni fog, a néppárt vállát terheli.

Mert az elszigetelt és haldokló ob- strukció e nem várt megerősödése természetesen megváltoztatja a kormány és a szabadelvüpárt magatartását is.

Az ország életbevágó érdekei, á magyar parlamentárizmus sárba tiprott tekintélye és jó hírneve, a társadalom szenvedéseinek lázas tünetei*egyképpen parancsolóan sürgetik, hogy az ország kormánya és a szabadelvüpárt, de a képviselőház minden józan és hazája alkotmányát féltő tagja pártkülönbség nélkül emelkedjék fel a helyzet magaslatára.

Tétlenül nézni tovább ezt a nemzeti pusztulást, az ország legdrágább erkölcsi és anyagi javainak e vandál feldulását nem lehet s nem szabad I

VÁRMEGYE.

— Templom, papi és harangozol lakás építésére szolgáló telkek ajándékozásától a szabályszerű teljes illeték fizetendő. (A m. kir. közig, bíróságnak 13682/1903. P. számú határozata.)

— Zsebgyógyszertár forgalomba hozatalának eltiltása. A m. kir. belügyminisztérium megkeresése folytán a cs. kir. alsó-ausztriai helytartóság megtiltotta W ie n e r Alfréd bécsi gyógyszerésznek, hogy az általa összeállított, erős hatású és csupán orvosi rendelvényre kiadható gyógyszereket tartalmazó zsebgyógyszertárt Magyarországon forgalomba hozza. (120,854/1903. B. M. számú rendelet.)

— AZ iparhatósági tisztviselők saját lakhelyük belterületén végzett kiküldetés után sem napidijat, sem utazási költséget fel nem számíthatnak. »Kiküldetésc-nek tekintendő az is, ha valamely tisztviselő hivatali állásából járó kötelezettségéből folyólag saját elhatározásából teljesít helyszíni eljárást. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 54,997 sz. határozata.

— Lőpor eladási raktár tartásának engedélyezése nem tartozik az iparhatóság hatáskörébe.

(A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 12,708, tz. határozata.)

2.

_________________________________

Pichl

er Győző f.

Szerdán délután, amint a szomorú táviratot megkaptuk, rendkívüli kiadásban már hirül adtuk, hogy Pichler Győző dr. a kölesdi kerület képviselője elhunyt.

Szegény jó Pichler, nem fog többé vigyázni Magyarországra. Soha még képviselő fárasztóbb, terhesebb, kínosabb fizikai munkát — a szellemiről nem is szólva — mandátuma elnye réséért nem végzett mint Pichler, ki mint teljesen ismeretlen, ellenszenves külső megjelenéssel biró fiatal ember, egészen magára hagyatva, nemcsak községről-községre, hanem úgyszólván házról házra járva egyenként kellett megnyernie embereit. Csak az ő óriási agilitása, leleményessége, határtalan ambíciója és ritka szónoki képessége érhetett el ilyen rekordot. A kerületében kevésbbé volt népszerű, mit magában a Házban, melyben az összes pártok rokonszenvét bírta és mint a fővárosban, hol őt mindenki ismerte, kedvelte és szerette. Figyelmes, előzékeny, udvarias volt mindenkivel szemben és akkor volt elemében, amikor valakinek valami szolgálatot tehetett Igazi bohém vo't. Ennek köszönheti, hogy neki igen sokat elnéztek, ami másoknál komoly gáncs és megrovás számba mehetett volna. Azt pedig mindenkinek el kell róla ismerni, hogy képviselői hivatását mindenkor komoly becsvágy- gyal teljesítette, sokat dolgozott, komolyan tanult és ha a Házban felszólalt, mindig a fején találta a szeget. És az eleintén bizalmatlansággal és közderültséggel fogadott vörös sörényű, görbe lábú, ferde szájú riporterből lett képviselő beszédeire csakhamar nemcsak a karzatok, hanem a Házban a padsorok is megteltek, mert Pichler mindig eredeti tudott lenni, mindig ötletes és szellemes volt, sokszor pedig komoly témákkal és problémákkal is derekasan megbirkózott. Kedvenc témái voltak: a színház, a rendőrség, a főváros, a szociális kérdések, később pedig a kiegyezési és a hadügyi dolgok. Tántorithatatlanul ragaszkodott a függetlenségi és szabadelvű elvekhez, hűséges munkatársa maradt vezérének: Kossuthnak, kit a rajongásig szeretett. Eleinte erősen támadó és provokáló volt felszólalásaiban és elvetette többször a sulykot. Azonban erről is csakhamar letett és komoly munkássággal teljesítette törvényhozói kötelességét. Emellett szigorlatokra készült és végezte ügyvédi irodai teendői mellett — kerületéből hozzáforduló ügyes-bajos embereknek dolgait. A sok munka és izgalom megőrölte, aláásta gyenge szervezetét. A kerületében nem volt a választások, vagyis 1901. évi október óta. Betegsége és bokros elfoglaltsága nem engedték

meg neki az odautazást. De azelőf, vagyis az első ciklus alatt szorgalmasan eljárt a kerületébe, nemcsak az évenkénti beszámolók alkalmával, hanem egyébkor is. A vármegyének közérdekét is igyekezett előmozdítani. Többször igen hat ás o- s a n felszólalt a bizottságokben és a Házban is a bajabátaszéki áthidalás es a b a t a s ze k- baranyavári vasúti összeköttetés létrehozása érdekében és pártja körében is propagandát csinált ezen tervek mellett. Sok képviselőtársát • segítette Pichler az időközi választásoknál behozni, mert kitűnő kortes és jeles szónok volt. De mindennek vége, a sok humor, az életkedv, a derű, mely elválaszthatatlan volt tőle, elszállt és Pichler Győzőnek fagyos teteme ott nyugszik immár a kerepesi-uti temetőben.

* *

*

Halála az egész országban élénk vészvétet keltett. A parlamentben Perez el Dezső házelnök a következő meleg szavakkal búcsúztatta el :

T. Ház ! Elnöki előterjesztéseimet egy szomorú hir bejelentésével kell megnyitnom. (Halljuk ! Halljuk!) A tegnapi napon Tolnavármegye kölesdi választókerületének képviselője, Pichler Győző meghalt. A boldogult 1896 óta volt a háznak szellemességéről és agilitásáról közismert tagja, aki — bár mint mindnyájan tudjuk, évek óta egy veszélyes és emésztő betegséget hordott magában — a Ház tánácskozásaiban mégis élénk részt vett (Helyeslés.) szereplését mindenkor hazafias érzés és széles körű tudás jellemezte . . . (Igaz ! Úgy van !)

Indítványozom, hogy a Ház elhunyta felett fájdalmas részvétének jegyzőkönyvében adjon kifejezést. (Általános helyeslés.)

Ha a Ház helyesli, úgy ezt a Ház határozataként kimondom, kérek a Háztól felhatalmazást arra nézve is, hogy az igy megürült képviselői állásnak törvény szerinti betöltésére nézve a szükséges intézkedéseket megtegyem. (Helyeslés.)

Az egész sajtó pártkülönbség nélkül elismeréssel nyilatkozott Pichlerről. íme néhány szemelvény.

«Magyar Nemzet»:

íme, beteljesedett. S ha szomorú lélekkel gondolunk pályafutására, a melankólia fog el, hogy egy aránylag tüneményes karriernek milyen hamar és mennyire éppen a legjavából szakítja végét a halál Hát érdemes volt keserves verejtek- és vér- hullatással kilépni a szerény reporter-sorból és szédítő gyorsasággal megcsinálni az utat, mely a politikai hírnév magaslataira vezet? Mert ezt az utat futotta meg Pichler barátunk. S milyen teherrel indult!

Nem éppen vonzó külsővel, a napimunka mellett szerzett felületes ismeretekkel, üres zsebbel és ismeretlen névvel. De hogy kezébe jutott a mandátum, oly komolyan vette uj hivatá-át, mint kevesen képviselő kollégái közül. Tanult, agitált és dolgozott s lett belőle rövid idő alatt pártjának egyik erős oszlopa, aparlament egyik

— Adjon Isten jó napot kegyelmednek !

Erre a szóra föltekintett öreg Garzó is, a. tán

visszaköszönt tisztességgel; Kegyelmednek is nagy jó uram! egyet emelintett süvegén, de bizony csak visszahelyezte fejére.

— Jönne kegyelmed idább ki a szélbe, kérdeznék valamit.

Garzó uram megtette, hogy kicsikézett a kákásból, aztán úgy állt meg a vitéz előtt, m nt aki már most várja a kérdést.

— Öreg! — Kegyelmed engem nem isme r, de talán hallotta nevemet, én vagyok Balos- h Ádám fölséges, kegyelmes Eákóczi Ferenc fejr - delmünk, urunk vezérlő kapitánya.

Erre a szóra öreg Garzó János öregbjjuíc háromkosfejes gamósbotját balkezébe fogta, jobb- kezével meg szép csendeden, nyugodt komolysággá, leemelte fejéről a hosszú süveget, aztán min tin egyet nőtt volna, öreg korához képest testében kiegyenesedett, két oldalt előre lóggott hossz,, hajfonatát hátraigazitotta s azokkal a szelíd tekintéssel is mély tüzü szemeivel Balogh Ádámra nézvén mondá: öreg Garzó János vagyok kigyej- mednek, nagyságodnak szolgálattyára.

Balogh Ádám azzal kezdte: tegye föl kec ' a süvegjét, öreg ember már kegyelmed, azután meg rövid szóval előmondta kívánságát.

Öreg Garzó két szemével, emberlátó két szemével néztén nézte, úgy hallgatta; de azért a süvegjét meg csak kezében tartogatta; — annyit mondott; már jaen kigyelmednek, nagyságodnak

I

\

\ V

csak így szolgálok, mehetünk! nem is kerül az a süveg vén Garzó fejére, mig csak el nem következtek.

Fakó előtt járt a Garzó; úgy vezette sáron, vizen, nádon, sáson, ingoványon át Balogh Ádá- mot az ósaágí kis Dunáig (ma Ozsák-puszta). Ennél tovább nem mehettek, széles volt a Duna vize, csónak se volt kéznél ; itt emelte öreg Garzó háromkosfejes gamósbotját levegőbe, előre a kosfejekkel, úgy mutatta : ott van az a gyalogösvény, az vezet az öreg Dunára; ott majd várják kigyelmedet, nagyságodat; én majd amott várom ; ezzel egyet fordult naptámadásról, enyészetnek ; kinyújtotta gamósbotját arra felé, ahol két erdő közt, széles nyíláson át, nádaserdő bugás fején sikló szemmel látták az oda kékelő Csatárhegy tetejét. Ott jön be majd kigyelmetek nagyságotok; menjünk oda.

Mentek hát ismét visszafelé vizen, sáron, ingoványon: ide való ember tudja itt a járást gyalogszerrel, szárazlábbal; Balogh Ádám is lé- szállott hellyel-közzel fakójáról; úgy vezették kantárféken, meg is úszott néha-néha gonosz fakó ott a Sáron.

Arra jártak, ahol most az öreg Sárnak régi medrét vasut-töltés vágja által; kő alapon vashid nyugszik most fölötte, akkor meg csak két szál fatörzs volt' két partján által vetve ; nem sokkal jobb régi hidját megáradt víz, Isten tudja, hova vitte. Innen aztán rejtek utón neki vágtak a kis Sárnak, miglen végre kiértek az országúiig oda,

hol a Csatárpatak (mai Czinka patak a Balogh fánál) az országutján keresztül át akkoriban beletévedt a nádasba, nádas között a Kis Sárba.

Ott megálltak. Balogh Ádám fakójáról lehajolva kezét adta az öregnek, — nagy tisztesség vén Garzónak süvegjéért, no meg más egyébért. Amint mondtam szólott hozzá holnap avagy holnapután megérkezünk, Jól van uram! mondta Garzó, ott leszek a kis Kanyarnál, megjöhetnek nagyságotok, kígyelmetek akár nappal, akár éjjel.

Erre aztán Balogh Ádám sarkantyúba kapta paripáját s mint a szélvész elvágtatott arra alá Bátaszéknek, öreg Garzó nézte, nézte, ameddig csak fakó lova fölvert porát megláthatta ; akkor aztán fölnézett a magas égre, arra, honnan a nap támad; úgy, amint volt gamós botja egy kezében, bőrsúvegje más kezében, fölemelte mindkét karját, föl az égre kiterjesztve : hosszú haja kerek fésűn hátul omlott, két csimbókos hajfonatja két oldalon előlóggott, egykor izmos két karjáról ünge ujja vállig csusszant, öreg melle, széles melle nagyot dobbant; igyen állva nagy fönnszóval fölkiáltott:

Isteni Isten! magyar isten! verj németet, verd a rácot, mentsd meg minden ellenségtől mi hazánkat. Állt még tovább, mint 0 bálvány csak a szája mozgott, hajh ! ki tudja, , nem-e átkot avagy áldást mondott ? . . .

Harmadnapon érkezett meg Balogh Ádám kis csapattal a Lajvér-patak völgyén Bátaszék fölé; jobboldali dombtetőre hágva kémlelte a vi-