Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-23 / 43. szám
z. TÜJLIy A V AiviWj?;Gr\ fc. agyis a törvény kijátszását akarja Tisza legakadályozni. Aki törvényhozói hivatását komolyan )gja fel, legyen az a legszélsőbb és leg- idikálisabb ellenzéki politikus, azt nem rinti a házszabályrevizió, ellenben sújtja zokat, kik érdemes törvényhozói munkáságot kifejteni nem tudnak. A büntető törvény tiltja a lopást, az mberölést. Ha Tiszának a többség jogait meg- édelmező javaslata sérti az alkotmányt, a zólásszabadságot, akkor ugyanezen furfan- os okoskodás szerint a büntető törvénynek lopást vagy emberölést tiltó rendelkezései; iszont sértik az egyéni szabadságot és az náer szabad akardUlhatározását. Mikor ä házszabályokat megalkották, ,rra az eshetőségre nem is gondoltak, hogy »sznek olyan törvényhozók, kik tervszerű isszebeszélé’sSél és rabuIfsztikáVai fognak zok kijátszására törekedni, el írem képzeletfék annak béftövetkezhéfcését, hogy $ •setifeg 400 képviselő* akaratának- nyilván^ ását megakadályozhassa 10 szál ember, ;iknéf legfőbb kellék; ájó tüdő és a foffié- yosSág: Hát ez jogos, igazságos, tűrhető állatot? Hát szábad egy alkotmányos ország*- iák alkotmányos parlamentjében azt tűrni, logy a törvényes többség a maga akaratával 's jógáival állandóan ki begyen szolgáltatva Íz ember szeszélyének, önkényének, kegyének ?■ Hát szábad az ország legvitálisabb ériekeinek veszélyeztetése nélkül továbbra is :űraij hogy a többség joga illuzoriussá egyen, vogelfrei legyen egy elenyésző iris csoportnak terrorizmusával szemben? Nem az érdemleges, hasznos, szép és lágy vitákat akarja Tisza megakadályozni, íanem a parlamenti garázdálkodást, vagyis amint azt hivatalosan nevezik: a technikai ■>bstrukciót. Az ellenzék tekintélyét, befolyását, ellenőrző hivatásának szabad gyakorlását aem érinti a Tisza javaslata. Sennyey Pál, Irányt Dániel, Szilágyi Dezső hatalmas ellenzéki férfiak voltak, az egész ország tisztelete környezte őket, az ő ellenzéki akciójuk nem szenvedett csorbát az által, hogy a technikai obstrukció fegyvereit elutasították maguktól. De mi lesz a gabányiakból és a len: ^/Zoltánokból, ki veszi őket észre, ki beszél róluk, ha az ő okvetetlenkedéseiknek egyszer véget vetnek. Azt is mondják, hogy jöhetnek megint sötét idők — közös az uralkodónk egy idegen ország uralkodójának személyével — amikor szükség lehet a mostani »liberális« házszabályok védelmére. Micsoda naivitás azt hinni, hogyha — Isten ments — tényleg bekövetkeznék valaha ilyen szomorú korszak, amikor majd az önkény és erőszak korlátlanul végigszáguld az ország törvényéin, ezeréves alkotmányán, végiggázol állami önállóságunkon és egyéb nemzeti jogainkon, akkor egyedül a házszabály lesz az a mentsvár, molyét respektálni fognak. A házszabályoknak a kormányzat elled- őrzését biztositó és a- szólásszabadságot erősen megvédő összes intézkedéseit változatlanul fenn kell tartani és Tisza István fenn is akarja tartani, dé más a technikai obstrukció és más a szólásszabadság magasztos fogalma. Az utóbbinak tiszteletben tartása követeli az- előbbinek kiirtását. — Az olasz kereskedelmi provizórium. Már tiz napnál tovább tárgyalja a. képviselőház az Olaszországgal meghosszabbítandó kereskedelmi szerződést. A bortermelő közönség a legnagyobb elismeréssel fogadta a javaslatot, mert az olasz bor beözönlőének a törvényjavaslat alaposan gátat vet; Ami után a magyar bortermelők évek óta epedve törekedtek — az ime bekövetkezett. A kormány által kötött szerződés úgyszólván1 teljesen, leheietlefiné teszi az olasz bornak behozatalát; mert nemcsak a fölemelt vám, hanem a szállítási és egyéb korlátozások rendkívül megnehezítik, csaknem egészen kizárják az olasz bor importálását Ennek az üdvös rendelkezésnek máris jelentkezik az^ ösz- szes borvidékeken a kedvező hatása, mert igen nagy a borok vételére irányuló kereslet, ami az eddiginél magasabb árakban máris kifejezést nyer. Hiába mutatják ki az országgyűlésen, hogy a javaslatból határőr ott nagy haszna lesz az országnak — a vitának csak akkor lesz vége, ha — Polonyi Géza annak berekesztését megengedi. — Bezzeg a javaslat beterjesztése előtt támadták Tiszát, hogy holmi nagyhatalmi érdekek és bécsi intrikák miatt nem lesz majd ereje a magyar bortermelő közönség érdekeit megvédeni — most, hogy tényekkel cáfolja meg e meggyanusitást, azért a támadás vígan folyik ellene. i A. néni. Irta: Jeanne Marni. Louise Marain, huszonnyolcéves, nyúlánk termetű, hal- /ányarcu. Sötétkék szeme alatt sötét árnyék. Öltözéke egy- izern, de csinos. . Savoncruné negyvenhétéves, arca széles, vöröses, mosolygó, kissé őszülő, erősen hátrafésült hajára kámzsaformáju 'ehér pamutlepel borul. Nagy kék kötényt visel, melyen zsebek rannak, a térdén kosarat tart. A jelenet egy közúti kocsin játszódott le a Le Villette- 3hamp-Elysées-vonalon egy őszi estén, nyolc óra tájban. A iocsí megáll a Boulevard Malesherbes sarkán, a kalauz kiáltja a számokat; 74, 75, 76, 77 . . . Louise: 78 ... itt ...: (Átadja a jegyét, gyorsan beszáll és leül az egyetlen üres helyre Savoncruné mellé, aki eleinte észre sem veszi.) Savoncruné (gyöngén megérinti a karját): No, olyan büszkék lettünk, hogy észre sem veszszük régi barátnőnket ? Loutse: Ah, maga az, Savoncruné? Nem, ezt igazán nem gondoltam volna . . . Hogy van? Savoncruné: Meglehetősen. Nem panasskod- batom. Az étvágyam jó, csak ne lennék ilyen vastag. De maga ? Hja, mindenkinek megelégedettnek kell lennie a maga állapotával. (Nevet.) Loutse (mosolyogva): Persze . . . Hat az üzlet hogy megy ? Savoncruné: Csak, csak ... Az ember valahogy keresztül verek szí magát. Louise: És a leánya ? • Savoncruné: Ó, ő egészen olyan, amilyen volt. Mindig a könyveket bújja. Se lát, te hall, ha könyv van előtte. Tanítónő szeretne lenni valamelyik állami iskolában. A legnehezebb állás amit csak képzelni lehet, én legalább úgy gondolom. De őt semmi sem riasztja vissza. Louise: Dehát nem szakad meg a feje annyi tanulástól ? Savoncruné: Öröme telik benne.. Az urammal jobb szerettük volna, ha a boltban segít nekünk. Hanem hát nem azért vagyunk, hogy a gyermekeinket boldogtalanná tegyük. Ha nem éri el a célját, az sem lesz valami nagy szerencsétlenség. Akkor legalább nem viseljük semmiért sem a felelőséget, én, meg Savoncru. Loutse (elgondolkozva, minden keserűség nélkül): Hisz jó. szülei vannak, a maguk leánya igazán meg lehet elégedve. Savoncruné (habozva) : Régen nem látta már a nénjét? Louise. Két éve már, hogy nem láttam . . . azóta . . . Savoncruné: Amióta nem lakik nála ? Louise: Igen. Hogy mint megy a dolgi? Savoncruné: Az: hiszem, egeszen jól. Ritkán beszélek ve>e ... Jó estét . . . Esik . . . Szép időnk van — ez az egész. Neki is megvan a maga dolga, jómagam sem henyélek, bizony nem ér rá az ember fecsegni. (Rövid szünet): Hát még mindig haragban vannak ? Louise: Nem . . . csak . Savoncruné: Sohasem akar már kibékülni vele ? Loutse : Ó, semmi kifogásom sincs ellene, az egész csak azért van . . , mert Viktor . . . De hát minek is untassam mindezekkel ? Hiszen semmi célja sincsen. Savoncruné: De talán jólesik mégis, hogy egyszer beszélhet a dologról ? VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási szakosztálya folyó hó 25-én d. e. 10 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart. — Elvi jelentőségű határozatok. A nazarénus vallásfelekezetnek ingatlan vagyonszerzési képessége nincs. (Az igazságügyminiszter 1904. évi 29,103. sz, határozata.) — A község belterülq-- tén levő utcák a közforgalom biztosítására szolgálván, az utcavonal megállapítása és helyreállitása. a közigazgatási bizottság teendői közé tartózik. (A belügyminiszter 1904. évi 35. sz. határozata.) — A legeltetés a nyomásos területen és a közös legelőn külön szabályozandó'. A közöv legelőben részesek jogosultsági arányát jegyzékszerüleg meg kell állapítani, valamint az ennek megfelelőlég kihajtható állatok számát. (A íö.ldmiveléswigyi minisz-- tér 1904, évi 10l, 184. sz. határozata;) — Mezei; károkkal kapcsolatos mezőrendőri kihágások elbírálásánál nem. a tulajdonjogi' igényeket, hanem a. föld' tényleges birtoklását kell: * Hatóságnak ügye-, lembe venni; (A földtan-, miniszter 1902, évi 107,659. sz. határozata.)- —- Iparossegéd munkakönyvének visszatartása miatt kártérítés iránt indítóit; ügy el-~ birálása a közigazgatási bizottság jogkörébe tartozik. — Ariiknak a vasúti kocsikba és hajókba Való berakása, valamint azokból való kirakása, munkaszüneti napokban is mindig végezhető. (A m. kir; bélügyminiszter 1904. évi 3301. számú határozata). — A cseléd betegápolási költségében«, marasztaló határozat ellen a gazda által beadott | felebbezés 2 koronás bélyeggel látandó el. (Közig, bíróság 21,339/903. Sz. határozata.) — Idegen t községben lakó adózóra nézve áz adókivető lajstrom, közzétételének napjától számított felebbezési határidő nem kötelező. (Közig, bíróság 17824/903. sz.. határozata.) — A mészárosok, ha csak külön hentes iparigazolványnyal nem birnak, zsirt, szalonnát, sonkát s általában oly husnemiieket, melyek a. hentes iparos által forgalomba hozható állatok húsából le znek készítve, sem elő nem állíthatnak, sem el nem árusíthatnak. (Keresked. miniszter. 1904. 6614. sz. határozata.) KÖZSÉGI ÜGYEK. — Nagykónyl községben a járványos sertés- vész, amelyben 339 beteg állat közül elhullott 175; . — Várong községben a szórványos jellegű sertésvész, amelyben 56 beteg állat közül 18 veszett el, megszűnt. Bonybád községben a sertésvész iy04; ÓKtoóér 23 Loutse (elfordul): Ó- Savoncruné. Savoncruné: Persze, persze . . . Kicsikém . . . Persze . . . Hiszen csak a szemére kell nézni. Meglátni, hogy többet sir, mint nevet . . . Ugyan, hiszen úgy is tudhatná hogy áll a dolog. Végül még sem vette el feleségül ... A maga szép Viktorja . . . Vagy nincs úgy? Louise (lehajtja a fejét), Savoncruné : Nos hát aztán ? Szép kis história. És most itt van la és már ugyan elkésett ... . Mindig csak szerencse, ha a férfi nem hagyja cserben a leányt. Louise (élénken): Viktor derék ember. C-ak nem szenvedheti, ha kényszerítik valamire. A maga feje után szeret járni. És ha valamire kényszeríteni' akarják, akkor megvadul. A néni nagyot rontott. Savoncruné: Hogyan ? Louise: Mert.... Tudja, még akkor, amikor eljárt mindig hozzám . . . Savoncruné : 0, emlékszem még rá, mintha csak tegnap történt volna. Louise: Egészen szép keresete volt . . . tíz frank napjában. Ét pedig madame Cordelynél öt frank hatvanra vittem Nem jártunk volna rosszul, ha összekerülünk. Magam is találtam ki mintákat: és azokat nagyon jól fizették. Varrni is tudok s nem jövök zavarba, ha valami csinosabb zubbonyt kell csinálni. Nem. akarok vele dicsekedni, de igy van, Savoncruné asszony. Savoncruné : Igen, tudom, maga mindig olyan« ügyes voltde hát miért is nem történt meg az a házasság ?
