Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
TOLNA VARMEGYE, 1904. október 9. iparfejlesztésre? Úgyszólván semmi! A kölcsönpénz csupán a rossz évek hiányát'pótolta A legnagyobb baj pedig az volt, hogy a jelzálogterhek nagyobb részét a külföldi toké adta és azt kétszeresen fizetjük vissza a súlyos kamatokkal együtt: pénzben és külföldi iparáruk ellenértékében. Iparunk úgyszólván az ipari szükségletek minden ágában már képviselve van, de az irányítók minden erőfeszítése dacára még igen kevés. Az ország ipari szükségleteinek alig V4 részét állítja elő a hazai ipar. Magyarországon összesen 2.642 gyárüzem van 250,000 munkással, Ausztriában csak egy iparágban, a fonó és szövő-iparban már az 1898. évben 2.242 gyárüzem volt 217.445 munkással. Hazánkban az 1898. évben a fonó szövő iparban összesen 110 gyár volt 13.024 munkással 52.704.886 korona forgalommal. Ezzel szemben ugyanazon évben Ausztriának egyedül csak fonó és szövő iparárukért több mint 300 millióval, az 1902. évben pedig már 342,866.000 ko- nával adóztunk. E példát azért említjük fel, mert hazánkban a fonó és szövő ipar lendülhetne fel leghamarabb, mivel a nép ez iparág iránt minden vidéken fejlődőben levő érzékkel bir. Ez irányban munkásokat könnyű volna nevelni, de a tőke ily gyárüzemek alapítására nem vállalkozhatik mindaddig, mig a honi ipar termékei részére a belpiac biztosítva nincs. Hazánknak mily jó kisipara volt. Szép reményeket fűztünk hozzá, mert hinni véltük, hogy ez az első lépés a honi ipar fejlesztése télé. Csalódtunk, keservesen csalódtunk. A külföldi ipar hazai iparunkat már a kezdet kezdetén megfojtotta, nehogy uj életre ébredjünk. Célját elérte. Kisiparunk ma már csak tengődik. Az ország 175,730 önálló iparosa közül csak 59.524 tarthat inast, a többi a mindennapi kenyeret is alig keresheti meg. Ez adatok bizonyítják, hogy az ország gazdasági élete minden téren pang, hogy a munkatér nem áll arányban a nemzet szaporodásával, hogy nem a kereset, hanem a munkanélküliek száma szaporodott. A sajnálkozás már nem használ. A tétovázás pusztulást jelent. A tanácskozásra nincs idő. 2. _______________________ Ál lítsunk gátat e nemzetpusztitó jelenségeknek a társadalom egységes, egyetértő és céltudatos irányításával. Védelmezzük meg a nemzet erejét és vagyonát az elkallodástól, mert különben elpusztul a nemzet! jr Óvjuk meg a magunk érdekeit és védekezzünk a külföldnek egyenesen hazánk gazdasági érdekei ellen irányuló törekvéseivel szemben. E küzdelem egyedüli célja a honi ipar pártolása, erősítése és fejlesztése. Ehhez, esetleg eleintén némi igényekről való csekély lemondás áldozata árán is, hozzájárulhat mindenki. így fogjuk visszahódítani a belpiacot a hazai munkának; rohamosan fog növekedni a munkatér, honfitársak milliója kenyeretadó munkát talál és nem lesz kénytelen senki a megélhetés hiányában szülőföldjéről a messze idegenben keresni boldogulásának biztos eszközeit. Ily módon erős, nagy és anyagilag is független lesz hazánk. Csak egységes, erős, országos szervezet, okszerű s céltudatos irányítással oldhatja meg e nagy feladatot. Addig, mig hazai iparunk képes leend ipari szükségleteinket fedezni, legalább is korlátoznunk kell a külfödi áruk behozatalának mennyiségét, nehogy a feltétlen szükséget meghaladó külföldi áru honi iparunk fejlődését már csirájában elnyomja, megsemmisítse. Okszerűen és a gyakorlatias célnak megfelelően megoldandó a kis- és a háziiparnak anyagi támogatása, a munkaérté- kesitése, megkönnyebitése és az uj háziiparágak meghonosítása. Növelje a társadalom buzdítása a munkakedvet és a munkatért. Kijelölni szükséges a társadalom egyes csoportjai által az ipartámogatás és fejlesztés terén végzendő feladatokat. Sok a feladat és nagy a munka, de minden nehézséget leküzdhetünk, ha a célért vallás, nemzetiség és pártpolitikai színezet nélkül, mindnyájan egyetértőleg és kitartó lelkesedésselt munkálkodunk. Ezeket a feladatokat tűzte maga elé a magyar védőegyesület, a mely a magyar ipar pártolása s általában a nemzeti termelés fellendítése érdekében az egész társadalmat bele akarja vonni az akcióba- Ep- ugy mint 1844-ben vidéki bizottságokat igyekeznek szervezni, hogy a hazai iparcikkek fogyasztása mindenütt biztosittassék. — Gróf Benyovszky Rezső, a kölesül kerület országgyűlési képviselője szeptember hó 10-én és következő napjain tartotta beszámoló beszédét. Benyovszky gróf úgyszólván ezúttal mutatkozott be választóinak, kik érdeklődéssel hallgatták az uj képviselő fejtegetéseit. Benyovszky grófnak körútja alkalmából állandóan kíséretében voltak dr. Szántó Miksa budapesti ügyvéd, a képviselő, jogtanácsosa, Szarka Dezső kasznár es Tantó János kajdacsi reform, lelkész, a kerület függetlenségi pártjának elnöke. Első napon Nagydorogon tartott beszámolót. A község határánál bandérium fogadta és P. Varga István községi elöljáró, olvasóköri elnök üdvözölte. A községházánál Térmeg János megyebizottsági tag üdvözölte a képviselőt, ki nagy hallgatóság jelenlétében ismertette at országgyűlés utolsó ülésszakának működését es politikai programmját, mely azonos a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt elveivel. Hive az önálló vámterületnek, a magyar nemzeti banknak, óhajtja főleg a földmivelő nép terheinek megkönnyebbitése érdekében a progresszív adó behozatalát, továbbá a választókerületek arányos beosztását, a választói jogok kiterjesztését, az adócenzus leszállítását,, a népnevelés és a tanügy javítását stb. Dorogról Bálfára ment, ahol a község határánál fehérruhás leányok és lovas legények várták. Páltan a választók nevében Varga segédjegyző üdvözölte, mire elmondta már vázolt beszámolóját. Ezután Forster Ernő pálfai plébánoshoz ment ebédre. Délután Sársgentlőrinczre ment, ahol a községházánál Győré Pál jegyző az egész község nevében pártkülönbség nélkül üdvözölte mint az egész kerületnek most már megválasztott képviselőjét. Igen lelkes fogadtatás várta a képviselőt Kajdacson. Másuap K'ölesden tartott beszámolót, ahol szintén zeneszóval és bandériummal fogadták. Itt Baranyai József volt az üdvözlő szónok, de Tantó János pártelnök is mondott beszédet. Felsönána, Murga és Kéty községekben szintén meleg volt a fogadtatás. Itt Benyovszky előbb magyarul, utána németül beszélt. A következő napokon Kistormás, Udvari községek, majd Kalaznó, Diosberény, Szakadát, Varsád Gyónk következtek. Gyönkön a függetlenségi párti választókat a képviselő bankettre hívta meg, ahol. dr. Grosch József ügyvéd és Póth János ref. lelkész mondottak beszédeket. Szeptember 20-án Fadd, Harcz és Medina községekre került a sor. Itt is zeneszóval és lovasbandériummal fogadták. Faddon Grünwald Lajos megyebizottsági tag volt az üdvözlő szónok, Harczon Renczes János községi biró, Medinán pedig Küfaber Ádám. Mózes (szörnyüködve): Szabadkaiak és zsellérek. Jósits : De ez még semmi! Valamelyest meghagyott nekünk a kamarai fiskus, azt azután elszedte tőlünk a nemes vármegye. Még csak zsellérnek sem becsült, hanem csupán szolgálattevő hajdúnak. Még a levelét is velünk vitette Szegedre s ha az alispán vadászni ment, mi adtuk hozzá az agarat. Mózes: Parancsolgatni ugyancsak tudott a nemes vármegye. Jósits: Jobbról-balról nyúztak, szipolyoztak bennünket . . . Kénytelenek voltunk falvakat tele- piteni, hogy katonáék ki ne verjenek a hajlékunkból, földjeink legjavát pedig elperelték! Hiába szántottunk, vetettünk, mindig éhkoppon maradtunk ! Mózes: Hát aztán, hogy segítettek ezen a nagy bajon? Jósits: Lett volna rá mód. Föl kellett a várost szabadítani. Megváltani magunkat fiskustól, vármegyétől s katonáéktól. Szabad királyi várossá kellett volna avanzsirozni. * Mózes : Es megcsinálták ? Jósits: Meg-e ? Dehogy csináltuk 1 Irtuk a tengersok instanciát a helytartó-tanácsnak Pozsonyba, a kancelláriának Bécsbe, az érseknek Kalocsára s a vármegyének Zomborba. Mózes: Oszt’ végül meghallgatták ugy*e ? Jósits: Dejszen, ha meghallgattak volna 1 Ellenkezőleg, mindenünnen elvertek. Pedig üres kézzel sehova sem mentünk . . . Annyi aranyat csúsztattunk a zsebekbe, hogy a mienk fenékig kiürült. Annyi borravalót adtunk, hogy nekünk vízre való se maradt . . . Azt mondták, hogy bunyevá- cok vagyunk, nem méltók arra, hogy szabad királyi várossá legyünk! Mózes: Ejnye az árgyélu<-át! Hisz nincs a kerek földön igazabb nép a bunyevácnál! Jósits: Jól mondod! Folyt a nagy pör köztünk és a nemes vármegye közt. De az csak nem akart bennünket körmei közül kiszalasztani. Egyszer nagy elkeseredésében azt határozta a szenátus, hogy én és Pertich Simon öcsém menjünk föl Bécsbe a királyné ő szent felségéhez! Mózes: Bécsbe ? Ej ha! Messze ut az, ugy-e ? Jósits: Dehogy. December 2-án indultunk, január 4-én már fönt is voltunk! Csak 4 hétig döcögtünk a hepe-hupás országutakon. Mózes: (fejcsóválva) Csak 32 napig. Gyerekdolog . . . Jósits: Akkor oszt’ megkezdtük odafönt a sok kilincsnyitogatást. Ide küldtek, oda küldtek, itt potyogtattuk az aranyakat, amott kentük a kereket, de csak nem jutottunk dűlőre. Pertich Simon belefáradt a hajszába és szépen hazament. Ott maradtam Bécs városában egymagámra. De letekintett reám dicsőséges védszentünk: szűz Mária! Ütött a szabadság órája. Április 6-ika volt, husvét szombatja! ő szent felsége kiadta az ord- rét, hogy vezessenek elibe audienciára. Képzeld el öcsém. Egy szabadkai bunyó a nagy királynőnél. Hm . . . ugye? Mózes: Hadd tapogatom meg Péter bátyámat. És csakugyan elevenen látta a nagy királynőt? Jósits: Mics’a? Hogy láttam-e? De hadd mond'am el sorjában. Reggel fél hétkor ott voltam én már a Burg kapujában. Szamár fejemmel azt hittem, hogy mentül korábban jövök, annál hamarabb bebocsátanak a felséges asszonyhoz. Mózes: Persze szépen várakoztatták ! Jósits: Nem igen! Csak délután fél két óráig kellett soromra várni. Mert hát a sok főpap, herceg és gróf előbbvaló volt ... De aztán a tifra lakáj engem is észrevett és ő szent felségének kegyelmes színe elé bocsátott. Mózes : No most arra vagyok kiváncsi, hogy fogadta a királynő ? Jósits (elérzékenyülve): Hogy fogadott? Hejh öcsém 1 Ha kétmillió esztendeig élnék, akkor se felejteném el! Beléptem, szemtül-szembe álltam a vilá0 legszebb asszonyával. Nyakig elpirultam, úgy tetszett mintha a királynő arcán is lángpiros- ság ömlött volna el. Mert hát akkor látott ő is először bunyevác legényt! Egyforma magasságúak voltunk. Két szál fenyő állt egymással szemben. Mert nézz meg engem, helyre gyerek voltam ám! De aztán az én fejem illendően meghajolt, hogy végül amúgy bunyevác módra farkasszemet nézzen a királynővel . . . Mert a bunyevác csak az istentől meg a fiától fél! Mózes: Igaz 1 De mondja Péter bátyám . . . Valósággal szép volt a királynő? Jósits: De még milyen! Ki se látom mondani! Mint az oltár előtti szent szűz képe . . . Úgy sugárzott, úgy ragyogott, mint a déli nap. Mózes: És türelemmel hallgatta? Jósits: Csitt! Nyisd ki a füleidet . . . tátsd ki a szádat ... Hallgasd 1 Maga mellé ültetett,
