Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
XIV. évfolyam. 41. szám. Szekszárd, 1904. október 9. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megj elenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL* FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A magyar védő egyesület. Az a mozgalom, amely az 1844-ben alakult országos védegyesület révén a magyar ipar pártolására irányult, a annak idején olyan erős hullámokat vetett, hogy a társadalom minden rétege megmozdult, a nagy szervezet úgyszólván az egész országot átfonta. Ma az iparpártolási, mozgalom csak jelszavakban él, tettekben nem. Azt az eszmét, amelyet a védegylet vetett fel először, nyomatékosabban újból felkarolta a hazafiak egy lelkes csoportja s újból szervezte a magyar védőegyesületet, a mely folytatni akarja elődjének működését., Az egyesület célja: a hazafias társadalom minden tényezőjének egyesítése, hogy a hazai ipari és mezőgazdasági termelést a külföldi versenynyel szemben megvédje és fejlessze. Ezen egyesület feladata: a) Teljes erővel igyekszik odahatni, hogy minden hazai termelésű jó iparcikk és termék a külföldi verseny nyomása alól felszabaduljon, megerősödjék és fejlesztessék. b) Az ipari és mezőgazdasági termelésnek a jó és fogyasztásra alkalmas cikkeit a , hazafias kereskedők közreműködésével, úgyszintén nemzeti vásárok, mintaárugyüj- temények, szakszerű előadások, esetleg kiállítások utján is a fogyasztó közönséggel megismertetni és megkedvelteim. Közszállitásokat figyelemmel kisérni és odahatni, hogy a hazai munkás mellőzésével külföldi ne alkalmaztassák. c) Vagyontalanabb kisiparosok és a háziiparral foglalkozók támogatása. E célból azok munkáinak értékesítését elősegíti, a jó és szép munkában kiváló derék munkásokat anyagi és erkölcsi jutalmazással buzdítja, továbbá a háziiparral foglalkozók keresetét a népipar újabb ágainak meghonosításával gyarapítja. d) Erejéhez képest kitűnő iparosokat anyagilag is támogat, kitűnő iparosmeste- ( rek és segédek magasabb kiképeztetését célzó intézmények létesítését előmozdítja, szóval minden oly intézkedést teljesít és intézményeket létesít, melyek az egyesület céljainak elérését biztosítják. e) A hazai ipari és mezőgazdasági termékek forrásait nyilvántartani és sajtó utján ismertetni. Az iparnak és általában a nemzetgazdasági érdekeknek leghathatósabb védelme és támogatása kétségtelenül nemcsak a szaktestületeknek, hanem magának a társadalomnak is kötelessége. A hazafias társadalomnak szervezett erejét honi iparunk erősítésére és fejlesztésére irányítani éppen hazánkban a legnélkülözhetetlenebb. Hazai iparunk fejlődésére legkárosabb ama körülmény, hogy széles e világon alig van olyan nemzet, mely a honi ipar^áxto- i lábában rejig. hazafias* kötelességével oly keveset törődnék, ’ mint a miénk. V?jjódra i* családok, iskolák és a társadalmi körök nagy többségében foglalkoznak-e a honi iparpártolás és általában a hazai nemzet- gazdasági erők védelmének eszméjével és az eszmének éberségben tartásával? Fájdalom nem! . . . A külföldi ipar árui korlátlanul özönlik el piacainkat, társadalmunk pedig gondtalanul vásárolja azt, a mit neki kínálnak és I ajánlanak. E körülmény idézte elő; hogy belpiacunk tulnyomólag a külföldi ipartermékek fogyasztója, a nemzet a külföld iparát táplálja és gazdagítja, hazai iparunk pedig küzd a létért; erősödni és fejlődni nem bir, mert az éltető erőt a keresetet könnyelműen a külföldnek juttatjuk . . . Már a múlt század első felében óva t intették a nemzetet Széchenyi István gróf és kortársai, hogy gondoljon iparának fejlesztésével, hogy a nemzetgazdaság ne támaszkodjék egyedül a sok esélynek kitett mezőgazdaságra, hanem teremtse meg az ország a hazai ipart, a nemzeti jólét, megizmosodás, a munkatér és erő biztos kútfő rrását, mert látnoki szemeikkel előre látták, hogy a nemzet szaporodásával a mezőgazdaság egymagában a nép millióinak elég keresetet nem nyújthat. Az 1844. év vége felé alakult Országos Védegyesület erős kezekkel ragadta meg a társadalom úttörő irányítását Lelkes tevékenysége fényes eredményt ért el. Hatása folytán rövid két év alatt 156 uj gy ár és ipartelep létesült hazánkban. Fáldalom azonban az egyesület alig 3 évig működhetett. A szabadságharc és az azt követő elnyomatása alatt a védegyesület sikerei elenyésztek és a nemzet uiból megfeledkezett ama écökigaz^iatéJej^ől _ »A mit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegentől venni hazánk elleni nagy bűn! E bűnös utón haladva, az ország gazdasági helyzete újból súlyos viszonyok közé jutott. A 15,000 millió koronára becsült föld: birtokot 6.909 millió korona jelzálogkölcsön terheli. Ebből 5.734 millió korona a törpe, a kis- és a középbirtokosok adóssága, E rengeteg összegekből vájjon mennyi jutott az TÁRCA. Névtelen hősök. — Mutatvány Molnár Gyu'a »Névtelen hősök« czimü, 1000 kor. pályadijat nyert történelmi színművéből. — MÁSODIK FELVONÁS. (Sánc-tábor a halasi kapunál. A háttér messze elhúzódó sáncokat mutat, melyeken koronként fegyveres nemzetőrök jelentkeznek, a kik azután a sánc különböző pontjain katonás rendben elsze- lednek. A nézőtérrel szemközt messze a háttérben lépcsőzet vezet egy tágas fahidra. A lépcső mindkét oldalán szurinyos nemzetőr végzi szabályos sétáját. Balról — távolban — zsidótemető, omladozó sírkövekkel. Olykor örváltás történik, szokott ka- .tonai formában. Elöl balról őrbáz, előtte asztal s székek. Éjfél van, tábori lámpák világítanak.) I. jelenet. Jósits és Mózes. (Jósits atléta termetű aggastyán, szakálltalan, nagy torzonborz hófehér bajusszal, egyenes testtartással, beszédén megérzik a bunyevác kiejtés. Az őrház előtti asztal mellett ül, nemzetőri egyenruhában, előtte boroskancsó. — Mózes nemzetőri fegyverzetben, merengve néz a temető felé.) Jósits (nagyot hörpint a karicsóból, azután odakinálja Mózesnek): Nésze fiam igyál 1 Mózes (alig érin i ajkához a kancsót): Köszönöm, Péter bátyám ! Jósits: Azt mondom én neked, hogy Ste- vónak nincs igaza! Nem akarja megengedni, hogy a vászoncselédek elhagyják a várost . . «. . Hát minek nekünk itt az a sok siró-rivó asszony, meg az a sok nyám-nyila poronty ? Mózes : A polgármester azt hiszi, hogy csak úgy tarthatjuk meg városunkat, ha van benne kit féltenünk 1 Legyen hite szerint! Jósits: Ezt a várost ... ezt a földi paradicsomot? Hát van e olyan pocsé:akerülő paczkon- dás, a ki ne szeretné csakúgy, mint édes szülő anyját. Mózes : Éppen azért, Péter bátyám . . . Acé- | los erővel akarjuk megvédeni 1 . . . Mert különben nem lesz többé földi paradicsom . . . hanem füstölgő rom ... Jósits : Ne szomorits el! Ne mondj ilyene- l két . . . Öreg szivem elszorul arra a gondolatra, I hogy ez a város lángok martaléka lehessen. Ez az én szép Szabadkám ... az én imádott szülőföldem, a melyben nemsokára meg akarok pihenni. Mózes. Ejh 1 Ejh ! Péter bátyám, miért mondja, hogy nemsokára ? Isten segítségével leszek én még a maga »polozsája« is 1 Jósits • Kezet rál És most öcsém, találd ki, hány éves vagyok én/? Mózes: Aligha nem megvan nyolcvan éves 1 Jósits: Várjunk cs^k 1 Mindjárt kiszámithatod ! Huszonöt éves pelyhedző állu kölyök-ember voltam, mikor a szenátus Pertich Simonnal együtt Bécsbe küldött ő szent felsége Mária Terézia királynőhöz audienciára 1 Mózes: Ejha! Ez ugyancsak régeu volt, Péter bátyám. Ha jól számitom : Hatvannyolcz esztendeje, így akkor most 93 éves volna ! Jósits: Jól számítottad ! Mózes : Isten éltesse kerek százig 1 Jósits: Ne sértegess öcsém! Apám száz - ti/ig élt! Mózes: Adja Lten, hogy maga is utolérje! Jósits: El is érem, meg is toldom, ha a szerviánok megengedik ! De már most elmondom neked, 'kedves öcsém, mi járatban voltam én ő szent fel-ége Mária Terézia királyasszonynál odafent a bécsi Burg-kastélybau 1 Mózes: (nagy érdeklődéssel könyököl az asztalra Jósits felé) : Ezt mondja el Péter bátyám 1 Erre vagyok én igazán kiváncsi 1 Jósits: Nos hát, figyelj ide ! Akkor még ezt a várost nem is hívtuk Szabadkának . . ., Mózes: Annyit tudok én is, hogy valamikor Szent-Mária volt a neve / . . . Jósits: Az a’! Szent-Mária városa ! Aztán meg nem volt szabad királyi, hanem csak afféle csipi-csépi kamarai mezőváros: De mit tudod te, hogy mit jelent ez? Mózes: De igen . . . úgy sejtem . . . Jósits: Dehogy sejted! Nem értheti ezt más, csak a ki végigélte ... Keserves idők voltak ezek 1 Évszázadokon át török ült a nyakunkon . . . Mikor pedig ezt levertük, belénk ütött a moly a kamarai fiskus képében és kirágta szánkból a falatot . . . Mózes: Mi jussa volt rá? Jósits : Hát keresi azt a moly, hogy van-e jussa kirágni a bunda bélését ? Azt mondta, hogy minden az övé, a mi itt van! Föld, gabona, a Palics vize és a benne termő halak. Mi meg csak afféle szegény zsellérek vagyunk. Fizetjük az áren- dát, porciót, robotot . . . ’
