Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

2.

TOLNA VARMEGYE. 1904. szeptember 25

látszik — a folyó évi jelentkezések nagy tömegéből — hogy e szám még emelkedni fog.

Miért vándorol ki népünk ? Mert munkát, megélhetést keres.

Eltekintve a kivándorlás megszorításától — nekünk meggyőződésünk, hogy csakis nagyarányú iparpolitikával lehetne a kivándorlást megszüntetni, mert a munkások, ha itthon keresetet találnak, nem fognak költség- és időveszteséggel a bizonytalan és messze idegenbe menni.

Ki csináljon iparpolitikát? Első sorban az állam.

Magyarország ipari szükséglete évenként 2220 millió korona, de ennek .cikkeiből csak 1600 milliónyit termelünk itthon. A behozott cikkek túlnyomó nagy része.a bőr, vászon és posztó árukra esik. Első sorban az állam hivatása, hogy az ország különböző pontjain S20vó'-, fonó-és. bárgyárakat létesitsen, vagy létesittessen, hogy igy a hazai fogyasztás hazai ipartelepeket és munkásokat foglalkoztasson.

Vármegyénk vezérférfiainak oda kell hatniok, hogy megfelelő üzemü állami ipartelepeket kapjunk, amelyekben népünk munkás eleme foglalkozást és keresetet találjon. És fejleszteni kellene a háziipart is, amely iparág ugyancsak elhanyagolt állapotban van jelenleg.

De nagy feladat vár e téren földbirtokosainkra is. A költségvetési vitában Tallián Béla földmivelésügyi miniszter fejtette ki, hogy a magyar földbirtokos osztály mennyire elmarad a külföldi mögött birtoka jövedelmeztetése szempontjából. A külföldi nagybirtokos, mondá a miniszter, mezőgazdasági ipar vállalataival megtízszerezi a birtoka jövedelmét.

Megyénk nagybirtokosainak hivatása, hogy gazdasági iparvállalatok és gyártelepek létesítésével birtokaikat jövedelmezőbbekké tegyék és egyúttal népünknek biztos keresetforrást nyújtsanak.

Országszerte olvassuk, hogy itt cognac- gyár, amott lentermelő szövetkezet, itt botgyár, amott cukorgyár, szeszgyár, malátagyár stb. létesül. Csak Tolnavármegyében nem létesül e tekintetben semmi, pedig nekünk van erre alkalmas gazdag birtokosságunk és a munka keresetre legjobban rászoruló szegény népünk.

Megyénk vezéremberihez intézzük e sorokat. Tegyünk valamit^ Fejleszszük e megyét közgazdaságilag< Adjunk a népnek állandó munkát és azzal nemcsak a megye vagyonosodásának vetjük meg alapját, hanem egyúttal megszüntetjük Tolnavármegye egyik legnagyobb baját: a kivándorlást is.

F. NI.

VÁRMEGYE.

— Tisztviselők mint Virilisták. Nincsen

olyan törvényes intézkedés, mely tiltaná,, hogy a törvényhatóság ama tisztviselői, akik az 1886. XXI. törvénycikk 51. §-a alapján a bizottsági közgyűlésen üléssel és szavazattal bírnak, a legtöbb adót fizető bizottsági tagok sorába fel ne vétessenek és a bizottsági tagságot e címen ne viselhessék. (A m. kir. közig, bíróságnak 1903. évi 4548 k. számú határozata.) I

— Nyugdíj és korpótlék. Ha valamely kor-, pótlékra igénnyel biró tisztviselő korpótléka nyugdijának megállapításakor még nem volt esedékes, de a pótlékra való igényének megnyílta őt még tényleges szolgálatban találta, nyugdija az esedékessé vált pótlékhoz mérten felemelendő \ (A m. kir. közig, bíróság 167/1904. -k. számú határozata.)

— Elvi jelentőségű határozatok. Munka

adó és munkás bizonyítványa. Ha a munkaadó által kiállított szolgálati bizonyítvány a valóságnak meg nem felel, az iparhatóság a munkaadót megfelelő bizonyítvány kiállítására az 1884. évi XVII. t.-c. 157. § a) pontjában foglalt büntetés terhe alatt kötelezheti. Ha az alkalmazott az iparhatósági rendeletre kiállított bizonyítvánnyal sincs megelégedve, esetleges igényeivel bírói útra léphet. Ha a megfelelő szolgálati bizonyítvány kiállítása céljából az iparhatósági eljárásra mindkét fél okot ad, az esetleges eljárási költségek a feleket egyenlő arányban terhelik. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1904. évi 43,520. számú határozata.) — Ha a házastárs elmebeteg. Tekintve, hogy alperes elmebeteg intézetbe helyeztetett és azóta ugyanott mint gyógyithatlan elmebeteg kezeltetik s elme- betegség miatt gondnokság alá helyeztetett, elmebeteg egyén ellen pedig a H. T. 87. § szerint

házasság felbontása iránt kereset nem indítható, ennélfogva a felperest keresetével elutasítani kellett. (A m. kir. Kúria 1902. okt. 7-én hozott 6651 sz. télete.) — A cséplőgéptulajdonos mint iparos. Saját gazdasággal nem biró cséplőgéptulajdonosok- nák, valamint azoknak foglalkozása, akik sajat gazdaságukat bérbe adva, azt nem maguk mivelik ércséplőgépet kizárólag abból a célból tartanak,, hogy azzal mások terményeit dijazas mellett ki- csépeljék, az ipartörvény rendelkezései alá eső tevékenységnek tekintendő. (A m. kir. kereskedelemügyi ministér 1904. évi 33,239. sz. határozata.) — Kávéházi iparengedély elnyeresehez megkívánt megbízhatóság elbírálása az iparhatóságok szabad mérlegelése alá tartozik. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1904. évi 46269,'sz. határozata.) — A közsegélyre szorultak eltemetéserol a tartozkodasi község köteles gondoskodni s utóbbi az ez áltál felmerült költség megtérítését az illetőségi községtől nem követelheti. — Az üzletvezető lakhelye. Hiányzó képesítés pótlása végett alkalmazott üzletvezető gyanánt az üzlet székhelyén kívül lakó egyén nem fogadható el. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1904. évi 25.429. számú határozata.)

KÖZSÉGI ÜGYEK.

— Gindlicsalád községben, Kajdacs és Imremajor területén a sertésvésjz — az utóbbi két helyen szórványos jelleggel, — KalaznÓ községben a lépfene föllépett. — Dunakömlődön egy veszett eb kóborolván és egy ebet megmarván, a zárlat elrendeltetett. A veszett eb (egy habzó szájú nagy fekete kutya) nem volt kézrekerithető. — Bölcske községben Szabó Zsigmond kutyája több embert és állatot megmart. A szórványos ebveszettség megállapittatott, a zárlat elrendeltetett. A megmart emberek a Pasteur intézetbe szállíttattak. — Bátaszéken a szórványos lépfene, melyben 3 szarvasmarha hullott el, Börzsöny községben a járványos sertésorbánc megszűnt. — A tolna- némedi-i ág. ev. egyházgyülekezet Il-od tanítóvá Horvát Mihályt, a paksi ág. ev. egyházgyülekezet pedig Ill ád tanítóvá Kinkel Györgyöt választotta meg- — Majsamiklósvár község jövő évi kölség- vetése 10530 K. kiadással megszavaztatott. A kép- viselőtestületi gyűlés a «jegyzőseged» címet községi Írnokra változtatta és fizetését 1200 koronában állapította meg; Elszászer Gyula községi irnokuak 400 K. és O'óttlinger János irodaszolgának 100 K. évi jutalomdijat szavazott meg. — Nak községben Ferenc József lemondott községi pénztáros helyébe Alsó Balog Mihály választatott meg. — Ozora és

nagy botrány végkép elválasztotta egymástól a szüleit s hogy az anyja, ki szép és könnyelmű teremtés volt, örökre eltűnt a budapesti társaságból . . Hova tűnt, hol járt, miből élt ? Erről a gyermekkel senki sem beszélt. Atyja már serdülő korában a katonaiskolába adta s mikor havonkint egyszer eljött hozzá, hogy meglátogassa, még tévedésből sem említette fel előtte az édes anyját ... A fiatal gyerek talán úgy képzelte, hogy nincs is anyja. Most, hogy egy puha asszonyi kar bizalmasan az övéhez simult s egy rózsás arc, a tollas kalap alól, gyöngéd és megindult pillantásokat vetett rá, a fiatal ember szinte azt hitte, nincs is ébren; hiszen hogy is lehetne, hogy az a virágzó, fiatal teremtés, neki, a tizennyolc esztendős férfiúnak, az édes anyja lehessen ?

Pár perc múlva leértek a téngerpartra s itt az asszony a két tenyere közé fogta a fiú barnára sült, csinos arcát.

— Óh, Istenem, hogy megnőttél, milyen szép vagy . . , Az orrodat az apádtól örökölted, de ez a rész itt, az ajkad körül az enyém . . . meg a husszu, selymes szempilláid is az enyém . . . Gyere, kicsiny fiam, csókolj meg, édes vagy . . .

Szenvedélyesen össze-vissza csókolta a fiú pelyhedző bajuszát, közbe vidáman fecsegett mindenféle együgyüséget.

— Jé, gondoltam volna-e reggel, hogy még ma délután a Károly fiammal találkozom? ... Én — ha kinevetsz is, — mindig azt hittem, hogy még mostan is csipkés ingecskében, térdig érő bár- i

sonynadrágban sétálsz, mint akkor, amidőn papától elszakadtam ... Itt a halántékod körül mintha szakasztott a papa lennél, de a szemed érzelmesebb, ragyogóbb, ezt tőlem kaptad . . . Oh, micsoda véletlen, milyen csodálatos véletlen ez, hogy igy egyszerre összetalálkoztam veled . . . Pedig csak egy hajszálon múlt, hogy itt vagyok, mert három nappal ezelőtt még Moszkvában voltam, s egy ideig arról volt szó, hog.y inkább Kairóba megyünk ... Az most divatosabb, mint a Riviera, az jelenleg a fashionable téli üdülőhely ... A herceg mindenáron oda akar utazni, — a hosszú feketeszakállas volt a herceg, az a fehér cilinderes, aki a ridikülömet tartotta, — de nekem valami előérzet súgta, hogy inkább idejöjjek ... Amikor megláttalak, azt hittem, hogy mindjárt összeesem, mert szinte úgy rémlett, hogy papa áll előttem, papa, ahogy húsz évvel ezelőtt udvarolt nekem .-. . Nagyszerű lesz, hogy itt karonfogva fogunk sétálni és senki sem gyanitja, hogy az a csinos szál férfi az én fiam, de hogy is gyanítaná, mikor mindenki csak harminc évesnek néz ? . . . De előtted bevallhatom, hogy harminchét múltam, — a tavaszszal lesz éppen tizenegy esztendeje annak, hogy papa az utamat kiadta ... Jól tette, megérdemeltem tőle, mert az isten engem nem polgári feleségnek teremtett ... De az mindegy, téged mégis bolondul, eszeveszetten imádlak.

A kadét mosolyogva „hallgattta a bolondos beszédet: sem túlságosan meg nem botránkozott rajta, sem valami különösen meg nem indult. Idegenek közt nőtt fel, sohase érezte a családi tűzhely melegét: az a gondolat tehát, hogy az édes anyja orosz hercegekkel barátkozik, nem igen keltette föl a természetes szegyenérzését. Inkább még talán örült, hogy ilyen csinos, hóditó, nevetős szemű édesanyja van, aki ugyanolyan diákosan könnyelmű, amilyen ő ... Az első ötlete az volt, hogy menynyire irigyelnék a budapesti barátai, ha ezzel a gyönyörű elegáns asszonynyal meglátnák . . . Kissé elfogultan lépegetett a vígan fecsegő teremtés olda-, Ián, majd pironkodva megszólalt:

— Szép mamám, szintén a lovagod leszek, amig itt maradok . , . Rendelkezz velem, boldog leszek, há szolgálatodra lehetek . .

Dózsáné erre megint megcsókolta a fiát, aztán magával cipelte a hoteljébe, ahol valóságosan fejedelmi lakosztályban lakott. A kadétot itt erotikus parfumillatok fogadták, a virágtartóban friss rózsák nyiltak, a fauteuilekben pókháló finomságú csipkék és fehérnemüek hevertek ... A fiatal gyerek ön- tudatlanul is érezte, hogy a szerelem istennőjének szobájában tartózkodik ... A szép asszony elébe tett egy csomó pikáns francia lapot, újra megsimogatta a lányos arcát, aztán visszavonult, hogy a fia tiszteletére átöltözzék . . . Közben még fűzőben bekukkant hozzá s mig csókot dobott feléje, a hófehér vállai kicsillogtak a csipkés fehérnemű közül ... És a kadét csodálkozva, de igen boldogan ezt mondta:

— A mama a legszebb asszony, akit egész életemben láttam . . .