Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
_________VIDÉK. Mégegyszer Kölesd. — Néprajzi válasz Lágler Sándor ur észrevételeire. — Irta: Kovách Aladár. Köszönöm, hogy nagytiszteletü Lágler Sándor ur jónak látta Kölesd cimü néprajzi tárcámra észrevételeit közölni; köszönöm azért, mert alkalmam nyílott, hogy egy kis néprajzi oktatást adhassak azoknak, kik »kotty bele kanál minden lébe« módra, szeretik beleütni az öklüket olyan | dolgokba, amihez a tpintli« zengzetes nyelvén szólva dunszt-juk sincsen. Másrészt meg sajnálom, igazán sajnálom, hogy j éppen a nagytiszteletü ur neve került az észrcvéte- j lek alá s igy nem bánhatok el azokkal az észre- t vételekkel nagyón, de nagyon megérdemelt sorsuk j szerint. De a nagytiszteletü ur személyére való tekintettel komolyan és kíméletesen szólok az észrevételek lényegesebb részeiről; egyebekben pedig, mint nem szorosan a magyar néprajzhoz tartozó naivitásokat figyelmen kivül hagyom. A nagytiszteletü ur bizonyosan inkább ért a történelemhez, mint (úti figura docebit) a néprajz- j hoz; azért ezzel kezdem. A történelem, — amint j méltóztatik jól tudni, — egy nemzetnek, — avagy ; nemzeteknek, — sőt az ókori világtörténelem, fajilag j (tehát néprajzilag) részletesen is elkülönzött népek- j nek politikai dolgaival foglalkozik úgy, ahogy j azok a dolgok megtörténtek és Írásban az utókorra j maradtak. Azt is tetszik jól tudnia, hogy politikai dolgokban valamely nemzet, vagy nép, mint egyet- j len egész, mint egyetlen ember jelentkezik s ezen megtörtént események két részre oszolnak: külső és belső politikai eseményekre. Vájjon valamely nemzetnek mik lehetnek külső és belső politikai dolgai, azt tán felesleges elősorolnom, csupán annyit jegyzek meg, hogy a külső politikai dolgokat a legősibb időkben is már. a hadviselésen kivül — követségekkel szokták elnézni. Azt is tudjuk jól, hogy az ilyen eseményeket — mióta az emberek Írni tudnak, — hiteles okiratokba foglalták és csupán az ütközetek leírásánál lehet hamisitás, amin a történetiró úgy segít, hogy mindkét hadviselő fél haditudósitásait egybeveti; egyébként pedig azt is tudjuk, hogy a történetiró, az ilyen összegyűjtött hiteles adatok alapján Írja meg valamely nemzet politikai történelmét a maga száraz, de igazságos valóságában. — Máskülönben szemenszedett hazugságokat, hamisságokat tálalna fel és soha sem tudnók meg valamely nemzet vagy nép igaz politikai történetét. Ezeket előre bocsátva, már most menjünk egy lépéssel odább. A népcsoportoknak, nemzeteknek, néplajoknak nem csupán politikai történetük van, melyben csak mint egyetlen ember jelentkeznek a másik szintén egyetlen emberként jelentkező féllel szemben, hanem van azoknak más történetük is! A népcsoportokat, nemzeteket, népfajokat alkotó néptömegnek meg volt és meg van a maga csendes társas érintkezése, a maga — nem politikai, hanem — társas története és ennek csendben véghez menő eseményei nagyon, de nagyon mélyre hatók úgy annyira, hogy elég gyakran ezek a, mintegy lopva járó események egész nemzeteknek, iőt egész népfajoknak politikai történetét is alapjában megváltoztatják. Az ilyen társas érintkezésből származó történetben a népnek minden egyes tagja születésétől fogva haláláig részt vesz még akkor is, mikor már a nép oly csekélyre olvadt, hatalmát annyira elveszítette, hogy politikai történeti szerepre képtelen. Az efféle néptörténeti események — épugy, mint a politikaiak — szintén külsők és belsők. A rég letűnt népek ilyen történetével a régészet foglalkozik; az élő népek és nemzetek, ilyen történetével pedig a néprajz, mellyel — sajnos — csak az újabb időben kezdtek foglalkozni úgy, hogy Írásban is megörökítik; a régészet és ennek tovább folytatása: a néprajz, adataiknak összegyűjtésével fogják a jövendő nemzedék részére, azt az anyagot szolgáltatni, amelynek alapján, nem csupán az ember, hanem az egész emberiség köz- művelődésének• történetét a legősibb, legkezdetlege1904. szeptemker 11. sebb kortól fogva beláthatatlan időkig — meg lehet majd irni, a jövendő korok és ivadékok tanulságára. Már most a néprajznál maradva, az általános, az egész emberiséget magában foglaló néprajz keretében, minden egyes népfajnak s ebben minden egyes népcsoportnak, államot alkotott nemzetnek — igy a magyarnak is — meg van a maga saját néprajzi története, csakhogy ennek eseményeit nem követségek utján intézik a népek és nem is foglalják írásba, mint a politikai eseményeket, hanem azok ott vannak a nemzetet alkotó népnek beszédjében, arcvonásain, ruházatán, foglalkozásán, szokásain, építkezésén, házi és gazdasági berendezésein, eszközein stb. stb. a bölcsőtől kezdve még a siron tú! is tartó kegyeletig; csak le kell olvasni. A velünk szomszédos és reánk magyarokra rendkívül nagy hatással volt s mai nap is hatással levő német nép, már ebben a leolvasásban annyira megelőzött bennünket, hogy gyűjtött adatait ma már bátran felhasználhatja arra, hogy a németek közművelődésének történetét a legrégibb időktől fogva megírhatja. Leghalványabb fogalma sincs a nagytiszteletü urnák arról, hogy a német néprajzi szakirodalom hány ezer kötetnyi; mi magyarok ettől egy kicsit távol vagyunk még, mert néprajzi irodalmunk alig egy évtizedes, de óriási segítségünk az említettem német szakirodalom, mert abban éppen annak a nagy német népnek írták meg minden lettjét-voltját, mely néppel mi magyarok évezred óta tőszomszé- | szédok és szoros összeköttetésben vagyunk, — tehát abban a gazdag irodalomban a magyar és a német nép csöndes társas érintkezésének azt a történetét találjuk meg, melynek eseményei egész Magyarországon átvonultak és Kölesdet sem kimél- j ték meg. Azt hiszem, hogy abban egyetért velem a ; nagytiszteletü ur, hogy a politikai történetbuvárnak, j aki a történet megírásához való adatokat az oklevéltárakban összegyűjti, azokban az oklevelekben megirt dolgokat meghamisitania nem szabad, mert j különben hamis az egész történelem; éppen igy 1 nem szabad nekünk, kik a magyar nép társas I életének, társas érintkezésének történelméhez való adatokat gyűjtjük, ezeket hamisan, hazugul írásban i megörökítenünk, mert különben hamis lenne egész közművelődésünk és amint arra a politikai történet- ; hamisítóra hamarosan ráolvassák a megérdemelt : huszonötöt, bizony van is, lesz is ember, aki a j hamis néprajzosra is reá olvassa az őt megillető adagot. Ezek előrebocsátása után, már most rövidesen térjünk át magára Kölesdre. Legyen egészen nyugodt a nagytiszteletü ur nem »hűbele Balázs lovat ád az Isten« bolond Istók gyanánt kukkantottam én be Kölesdre s nem is olyan hebehurgya dolgokat Írtam én meg tár- czámban Kölesdről. Nagyon komoly dolgok azok, igen mélyre hatók és nem a levegőből kapkodtam azokat. Nem kívánom, hogy a kedvemért meg- ; vegye azt a munkát, de ha egyszer Budapestre ’ utazik, látogassa meg a nemzeti muzeum néprajzi i osztályát: igen szives urak vannak ott és szívesen odaadják betekintésre »Deutsche Volkstrachten von XVI. Jahrhundert an bis zum anfange des XIX. Jahrhunderts von Friedrich Hottenroth« cimü há- I rom kötetes rajzokkal bőven ellátott művet. Nem az én úti jegyzeteim ám ezek, mint ahogyan a nagytiszteletü ur véli, nem ám! ez egy alapos , nagy munka az összes német népviseletről, a francia határtól a magyar határig hosszában és Sveictől fel Helgolandig keresztben Kr. után 1500-tól i kezdve 1850-dik esztendőig bezárólag. Lássa kedves Nagytiszteletü ur, mielőtt én i a kölesdi népviseletet egyáltalán — még a mu- j zeumunk f ábját is, — láttam volna, már tudtam, hogy nagy Németországban volt és még most is j van olyan homlokbosszant6; oda pedig nem a ; magyarok vitték ám, de onnan a németek hozták 1 ám ! úgy ám ! Sohse járom én be a nagytiszteletü { ur által felsorolt tolnamegyei német falvakat, meg- ; írták, kitűnő művészi rajzokkal meg is örökítették j azok népviseletét untig bőven, annak a nagy német* i ajkú népnek néprajzosai, a mely népből s a mely j. országból a mi tolnamegyei németjeink mint igen csekély töredék, ide közénk vándoroltak. Hát. én _______TOLNAVÁRMEGYE._________ 5. mn zeumunk kölesdi bábján, azután meg a kölesdi élő magyar asszonyokon csak konstatáltam azt, amit egyébként jól ismertem írásban és képben; és lám a nagytiszteletü ur még rám is duplázott megmondván becsületes nevét hogy : pinti!; — hogy a kakas csipje meg !! ! Azon pedig sohse tessék erőlködni, hogy a Greifensteinok, Kaczenbachok, Lauchsok, Pémül- lerek, Pténerek, Rábensieinok, Küfáberok stb. zamatos német nevű atyánkfiainak feleségei, a mi magyar menyecskéinktől vették át azt az orrtő boszintó pintlit: mert hát eltekintve német származásától ez egyszerűen időrendi lehetetlenség (anarchronismus) is; 1527-ben még nem létezett; de ugyanezen időtől fogva Magyarország legraa- gyarabb területe a töröké lett; oda ugyan semmiféle német telepes be nem férkőzött ; a török után jött a kuruc világ s az a tisztelt pintli meg éppen a mi kuruc világunk idejében szülemlett meg Németországban még pedig annak délnyugatán és nyugoti részén — Augsburgtól — Kasselig. Éppen a kuruc világ utáni évtizedekben telepedtek át a mi németjeink Németországból, köztük a fentebb elősorolt kölesdiek ősei is. — Az már aztán tökéletesen mindegy, akár egy — akár két asz- szony. akár iparosnak, akár földmivesnek felesége hozta, denique megragadt az ott Kölesden a mai napig. Ez a magyar néprajzi igazság; — ezen vitatkozni való nincs. Ami a kontytokot illeti, hát bizony a magyar fejkötővel együtt, a magyar néprajz igazsága szerint szintén német eredetű, de erre itt nincs terem, hogy elmeséljem; majd alkalomadtán, ha Nagytiszteletü ur érdeklődik iránta, szives örömest elmagyarázom. Ami az arcvonásokat illeti, tessék nyugodt lenni, akiket láttam, azok — amint megírtam — inkább germán mint magyar típusok. Egyébként ami az arc típusokat illeti, mi egymással ebben a dologban nem vitatkozhatunk, majd alkalomadtán azt is megmondom hogy miért nem ? most csak annyit, hogy magam is kiváncsi vagyok nagytiszteletü ur ősmagyarjára, mert a magyar néprajzosok éppen ilyent keresnek széles Magyarországon; sajnos még nem akadtak reá, mert többé-kevésbé ki délszláv, ki germán, ki meg északi tótszláv keverék. Ami pedig az építkezést illeti engedje meg a nagytiszteletü ur, hogy ebben a dologban sem vitatkozhatunk mi egymással. Nagyon, de nagyon jól ismerem én a német építkezést; volt módomban a nagy német irodalomból megismerkednem velük, mondhatom majd csaknem a megunásig. A német építkezésre vonatkozó sok, rengeteg német szakirodalomból csak néhányat említek fel. Az egyik; Das deutsche Haus in seiner historischen Entioickelung von Heinrich Hennig. Ez az ur, elkezdi az ősálja építkezéseken, végig megy az árja népeken, az indoger- man (szanszkrit) görög, latin, ősnorvég építkezésen, azután igy szépen az őskunyhótól kezdve elér az európai german építkezéshez, amelyben azután három építkezési forma van: die fränkisch-oberdeutsche, die Sächsische, und die nordische Bauart ezek aztán apróbb alosztályokra oszlanak. A másik: Über die historischen Formen der Holzbaukunst und die geografische Verbreitung derselben; vor- trag von F. Mddahl — ez meg egy dán építész mérnök, ki beutazta egész Európát — Magyarországot is, — és végig tanulmányozta házról-házra járva a német építkezést; elkezdi az egyptomi, syriai assyriai építkezéseken végig megy Xenophon történetében megirt építkezéseken, a görög, római (árja) ősgermán, ősnorvégon, sőt Attila faházát is leírja, (mert gót építkezés volt) s úgy keríti sorját a német építkezéseknek; — harmadik meg szintén a német épitkezéshez kapcsolódó Orményház leirója; ezenkívül Mermger, Bunker, Bancálari a nevesebb német építkezés kutatók. Ezek az urak aztán az udvar kerítésén belül még a szegek helyeit is megírták, építészeti alap és szerkezeti rajzokkal halomszámra ellátták munkáikat. Hát kérem szeretettel egy csepp szükségem sincs reá, hogy a tormásiaktól tanuljam meg a német építkezést. En már csak konstatálom, hogy ez meg az a ház, ehhez, vagy amahhoz a német építkezési módhoz tartozik. Mindezekután pedig sajnálom, hogy
