Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
XIV. évfolyam 37. szám. Szekszárd, 1904. szeptember 11. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POjJTIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik mindLen vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca ISO. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. I ——^mi^mhiíibuii nr~ A szövetkezetek. A Budapesten lefolyt nemzetközi szövetkezeti kongresszus tárgyalásai nemcsak közérdeklődést keltettek — hazánk határain kívül is, hanem ugyancsak előtérbe ■állították a szövetkezeti ügyet. Tagadhatatlan, hogy a szövetkezés az emberi társadalomnak, sőt az egyesnek is mintegy veleszületett joga. Hogy Magyar- ország polgárai e jogukkal élnek is, fényesen bizonyítja a különféle szövetkezetek napról napra szaporodó száma. Óriásinak mondható az az eredmény, amelyet a szövetkezetek úgy külföldön, mint hazánkban, mondhatjuk tehát: általánosan elérnek és ez eredmények súlya annál nagyobb, mert nemcsak anyagiak, hanem ethikaiak is egyúttal és — ami még lényegesebb : túlnyomó részben az alsó néposztálynak, igazán a »kis emberek«-nek válnak javukia, nem zárva ki azonban körükből a jobb módúakat sem. Elvben tehát kimondhatjuk, hogy a szövetkezetek ellen senki sem foglalhat jogosan állást, sőt határozottan óhajtandó, hogy a különföle szövetkezetek, legyenek azok hitel-, fogyasztó-, vagy termelő- és értékesítő szövetkezetek, mentői nagyobb számban hálózzák be az országot és helyes vezetéssel mentői nagyobb hasznot és megtakarítást biztosítsanak tagjaiknak és ezzel közvetve a társadalomnak és az országnak. De ugyanekkor kimondjuk azt a másik elvet is, hogy a szövetkezetek működése a legszigomóó ellenőrzés alá veendő, amely ellenőrzést — a fenállo törvények korlátain belöl — egyedül az állam van hivatva gyakorolni. Amidőn a szövetkezeti kongresszusról megemlékeznünk, lehetetlen pár megjegyzést nem tennünk Károlyi Sándor gróf megnyitó beszédére. A nemes gróf, aki úgy látszd, egész munkásságát a szövetkezeti esznífe terjesztésére szentelte és e téren hervadhatatlan érdemeket szerzett, megnyitó beszédében csaknem kizárólag és folytonosan a szövetkezeti eszmének Keleten leendő terjesztésével foglalkozott. Nem tudjuk megérteni, hogy mi közünk van, vagy lehet nekünk Kelet szövetkezeteihez ? Vagy talán mi, Magyarország volnánk az a Kelet? Hála Istennek, ezen már túl vagyunk. A Kelethez viszopyitva Magyarország már a művelt nyugat. — Megengedjük mi, hogy a nemzetközi szövetkezés szempontjából a Kelet is érdekli ez eszme bajnokait ; azt hiszszük azonban, hogy e tér — a Kelet sajátos viszonyainál fogva — még igen sokáig parlagon fog maradni. Hogy a szövetkezés eszméjét a Keleten épen mi, magyarok terjesszük, vagy gyö- kereztessük meg, azt hiszszük, erre egy magyar ember sem érez magában hivatást, maga Károlyi Sándor gróf sem és épen ezért okosabb lesz, ha mi magyarok minden erőnket arra fordítjuk, hogy ez eszmét bent a hazában gyümölcsö*tessük.‘ A, kongresstŰs vitáiból p. leg.érdekesebb az a mozzanat, hogy a szövetkezeti ügy külföldi tekintélyei csaknem mind — az oroszok és osztrákok kivételével — az állami segély,. az állami beavatkozás ellen foglaltak állást; — ellenben a magyarok az állami támogatást szükségesnek vallották. Igen jellemző ez a mi viszonyainkra és fölfogásunkra. Az angol, a hollandi, a német nagyon jól tudja, hogy a szövetke- I zetek csak úgy állhatnak meg, ha életrevalók ; ha pedig életrevalók, akkor allami támogatás nélkül is megélnek. Azt is jól tudják ők, hogy az államitámogatás, jogokat ad az államnak és nagy kérdés, hogy,,.*,, az állam e jogait az esetleges kormányok hogyan gyakorolják ? Ezek a fölvilágosult és művelt emberek a- szövetkezeti munkát az egyéni ésf társadalmi kezdeményezésre, okosságra és szakértelemre bízzák és ellene vannak minden állami gyámkodásnak. Mi magyarok — nem lennénk magyarok, ha ezen a téren is nem az államtól, illetve a kormánytól várnánk mindenf. De ez igen helytelen álláspont. És hogy helytelen: legjobban mutatja a külföld példája, ahöl a szövetkezétek mindenütt önerejükből nőttek nagyra,v-úgy, amint azokat az élet szükségletei és törvényei kifejlesztettek Ha arról van szó, hogy az országban létező és kellő egységbe vont hitelszövetkezetek megfelelő biztosítékok mellett olcsó kamatláb mellett pénzt kapjanak kölcsön az államtól, ez ellen aligha lehetne valakinek kifogása. Épen ezt mondhatjuk a termelő és értékesítő szövetkezetek megfelelő segélyezésére is, ámbár nem tagad- , ható, hogy ez esetben más kereseti ágak csoportjai is hasonló követelésekkel állhatnak elő az állammal szemben ésrpedig teljes joggal. De az ellen' már határozottan állást kell foglalnia minden elfogulatlan polgárnak, hogy az állam a fogyasztási szövetkezeteket támogassa, legyen ez a támogatás olcsó kölcsön, adóelengedés vagy kedvezményes szállítás. A fogyasztó szövetkezetek minden legkisebb támogatása jogtalan kedvezés, amelyet az állam bizonyos fajú polgárai a többi polgárok rovására élveznek. Ez tehát megengedhetetlen és TARCZA. Rombadőlt ház. Hol nyáron jártam árnyat kergetve rn, Rombadőit ház sorvad púpos domb töven. A vihar bejárja s tépi zord eső, Durva csipkeként száz lyuk a háztető; Homlokroncsát a nap szétrepeszti, Kapuszájat szomjan oleposzti — — Lakojara nem emlékszik senki. Vonzotta merengő lelkemet e kép, I fátyolos szemmel mini ki sírboltba lép, Meglestem, korcs törmelék közt vájva rest, Az édes, bizalmas ablákmélyedést, Hol ki tudja hány lágy. tüzes szóra, Tett sötét leplet a tűnő óra, Egy halk lüktetését meg nem óva! Mennyi nagy remény, hány lángzó vallomás, Hány mámorral terhes búgó suttogás Szökkent fel a lolkes szívből részegen, Áldott, szerelemtelt bűvös éjeken, p kis szeríemállott ablakváz alatt, Hol most lakmározva ott gunnyasztanak A redves fából kibújt hernyófiak. Es ezer vágyamra gondolák, A molyek tobzódva kérnek életet, 1' i reád — reád, kit szeretek ... 1 M. KOMIS ARANKA. A műdarab. Irta: Csehov Antal. Az orosz eredetiből fordította : Zsatkovits Kálmán.*) A hóna alatt szorongatva valamit, a mi a »Ber- zseveja Vjedomosztit 220. számába volt begöngyölve, Szmirnov Szása, anyjának egyetlen fia savanyú arezot vágott és bement a doktor Koselykov dolgozó szobájába. — Ah, kedves fiatal ur! fogadta az orvos. — Nos, hogy érezzük magunkat? Mi jót hozott. Szása egyet rándított a szemével, a szivére tette a kezét és megindult hangon mondta: — Tiszteltette önt, Nikolajevits Iván, a mama és köszönetét küldte .... Én egyetlen fia vagyok az anyámnak és ön megmentette az életemet . . . kigyógyitott egy veszélyes betegségből és . . . nem tudjuk, mivl háláljuk meg ezt önnek. — Jól van, fiatal ur 1 — szakította félbe a doktor, ellágyulva a hálától. — Éa csak azt tettem a mit más is megtett volna az én helyemen . . . — Én egyetlen fia vagyok az anyámnak . . . Mi szegény emberek vagyunk és, természetesen nem fizethetjük meg az ön fáradtságát, és . . . ez nagyon bánt beunünket, doktor ur, ámbár, külömben, a mama és én . . . egyetlen fia anyámnak, nagyon kérjük, legyen szives elfogadni hálánk jeléül . . . ezt a tárgyat, mely ... nagyon drága tárgy, antique bronebol . . . ritka műdarab. — Felesleges! — ráncolta össze a doktor I a szemöldökét, — Nos, mire való az ? — Nem, kérem ne utasítsa el, mormogta to-* vább Szása, lefejtve a borítékot. — Ön megsérti | Mutatvány a most megj'elent Csehov »Tarka histáriák*-6ól. a mamát és eDgem, ha visszautasítja .... Igen szép tárgy . . . antique broncból . . . Megboldogult atyánktól maradt ránk és úgy őriztük, miat valami drága emléket ... Az én papám összevásárolta az antique broncokat és eladogatta a műbarátoknak . . . Most a mama és én nem foglalkozunk ezzel. . . Szása kibontotta a tárgyat és ünnepélyesen oda tette az asztalra. Ez egy művészi kivitelű, antique bronce gyertyatartó volt. Egy csoportozatot ábrázolt * az alapzaton két női alak állott Éva kostumeben és olyan helyzetben, a minőnek leírásához nincs meg sem a bátorságom, sem a megfelelő temparameutumom Az alakok kacéron mosolyogtak és egyáltalában olyan kinézésük volt, hogy, úgy látszik ha vissza nem tartaná őket abbeli kötelességük, hogy fentartsák a gyertyatartót, leugranának az alapzatról és olyan mulatságot rendeznének a szobában, a mire még, kegyes olvasóm, gondolni sem illik. Ránézve az ajándékra, a doktor, lassú mozdulattal megvakaria a füle tövét, egyet krákogott és határozatlanul kifújta az orrát. — Igen, a tárgy, tagadhatatlanul, gyönyörű, — mormogta, — de . . . hogy is fejezzem ki magam, egy kissé . . . nem irodalmi ízlésű. Ez már nem kivágott ruha, de az ördög tudja mi . . . — Mért? — Nem csak Szuchovorszki, de maga az ördög sem gondolna ki gyalázatosabb dolgot . . . Hisz az asztalra tenni ilyen phantasmagóriát annyit tenne, mint bepiszkölni az egész lakást! — Milyen különös szempontból nézi ön, doktor ur, a művészetet! — mondta sértődve Szása. — Hisz ez műtárgy, nézze csak meg! Annyi szépség és művészet van rajta, hogy a lelket áhitatos érzés tölti el és könyek tolulnak az ember szemébe !
