Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-04 / 36. szám
1904. szeptemker 4. TOLNA VÁRMEGYE. 5. VIDÉK. Kölesd. Észrevételek Kovách Aladár néprajzi tanulmányára. Nagy megelégedéssel és lelki gyöqyörüséggel szemléltem, közelről s távolról nézve a »Tolna, vármegye« aug. 21-diki számának tárczarovatatélén a jó kövér betűkkel nyomatott »KölescU czimet, mint a milyen nagy gyönyörűséggel hallhatta a tót zatyafi a városligeti panorámástól, hogy Gyetva, az ő faluja is látható ám ottbenn. No, menjünk be hát, rá ismerünk-e a panoráma kukucskáló ablakja mögötti képben Gyetvára, akarom mondani ama »Néprajzi tanulmány« alapvonalaiban Kölesdre és népére. Először is, sok baja van Kovách Aladár urnák azzal a homlokköt'ó-ve 1 a mely megyeszerte talán világszerte is, egyedül a kölesdi és medinai menyecskéknek speczifikus fejdisze. Hogy szép-e ez vagy csúnya, ezt a kérdést nem bolygatom, hódolva a közmondás igazságának, hogy: »de gusztisz non dispisz«. A kölesdiek szemében nem régen még nagyon szép volt, úgy hogy ha kölesdi legény Lőrinczről, Dorogról nősült, kikötötte előre, hogy aztán a menyecske kölesdi kontyot és pintlit viseljen ám, s ha aztán fésűt tűzött a konty helyett s piros kendővel kötötte be homlokát, ez a semmibe nem vevése a kölesdi viseletnek több Ízben majdhogynem válás okozója lett. És ha a kölesdi menyasszony mint még leány nem volt éppen ékes ábrázatu, az e miatt kedvetlen vőlegényt ezzel vigasztalták nénémasszonyék: »Ne busulj, ham, majd helyre hozza a konty meg a pintli.» Hogy az a kölesdi pintli német eredetű volna, a mint K. ur németországi úti jegyzeteinek szélrajzaira hivatkozva állítja, ezen állítását legyen szives a tormási, nánai, varsádi, kétyi stb. menyecskék íejdiszével való összehasonlításával igazolni. Mert hogy ha a kölesdi német luteránusoktól vették volna át a kálomista ős magyarmenyecskék is : akkor a magyarokkal nem vegyült német faluk viseletében csak kellene valami nyomának lenni. Ennyit a pintliről, A kontyot illetőleg, tessék csak összehasonlítani a faddi menyecskék széles, terjedelmes kon tyát a kölesdiek szép formás, kaczkiás, kis kon- tyával — úgy hiszem, Faddon előbb feltalálhatná K. ur a németországi typus nyomait. Ha Blaháné látná, bizonyosan feltüzné a kölesdi kontyot és felkötné a pintlit, hisz ez oly valami kedves, czuk- ros, ennivaló kis holmi! Kovách urnák az éltesebb asszonyok viseletére tett megjegyzése, mely szerint a »magyar öregasszonyok teljesen átvették a német viseletét« — legyen szabad azt a kérdést tennem, látott-e Kölesden öreg asszonyt olyan búbos magas »Kapp« felett sötétkék vagy fekete festőkendővel bebugyolálva, a kendőnek egyik sarkát hátul derékig le- lóggatva s másik két sarkát a nyakon átvéve, hogy még az állát is befedje ? Ha ilyett látott, akkor állíthatja, hogy a kölesdi magyar öregasszonyok teljesen átvették a német viseletét. Ha Kovách ur úgy 40—50 esztentő előtt látta volna a templomba menő kölesdi öreg asszonyokat, gyönyörűséggel szemlélte volna azokon a szép, igazán magyar, zsihoros, sujtásos, vitézkőtéses, kékposztó mentéket, melyeket csak szentegyházba menet akasztottak magukra. Ezeket is elseperte már a minden népviseletet lassanként nivelláló polgárosodás, vagy inkább divatmajmolás szele, még előbb mint a leányok valóban szép hajviseletét. Ilyen öreg asszonyok után maradt mentét kellene itt felkutatni, ha ugyan még található. Bizony nagy sérelmet követett el Kovách ur a kölesdi népen, midőn arczvonásaikra ráfogta a német typust. Szeretném Kcvách urat próbára tenni, elébe áhttva néhány valóban német eredetű és ősmagyar férfit, nőt, hogy mondaná meg, melyik a germán, melyik a magyar faj: fogadást mernék ajánlani, hogy legtöbb esetben összetévesztené. Ha egy darab Németországot akar látni, azt ne Kölesden, hanem Tormáson, Varsádon, Nánán keresse. Jellemzetes annak a büszke önérzetnek méltatása, a mely kifejezést nyer ama kölesdi embernek csudálkozásában : »Hát hogyan tudott az ur ekkorára megnőni, hogy még Kölesden se vót!« Bizony, a kölesdi ember nagyon büszke az ő »városára«. A múlt század ötvenes éveiben fölrendelték Ő Felsége tiszteletére Veszprémbe a szomszéd megyék községi elöljáróit. Büszkén jelentették aztán itthon, hogy mikor sorba, karikában álltak, 0 Felsége felismerte őket, igy szólitván meg: »Ugy-e maguk kölesdiek2«. De egyben hibásan adta vissza Kovách ur ama kölesdi ember szavait, a ki úgy igazította őket útba: «Menjen csak erre, a községháznak szemben«. Fejemet tenném rá, hogy városházát mondott. Mert hát a kölesdi ember helyre szokta igazítani, ha valaki az ő városát községnek vagy pláne falunak degradálja. Azon a szép kálomista tornyon, már mint annak régi bádogfedelén ez a körirat volt olvasható ; Gommunitas Helv. Gonf. addicta in oppido Kölesd. Az építkezésben is — eltekintve egy pár, legutóbbi években épült háztól — felismerheti a figyelmes szemlélő a külömbséget Kölesd és a német községek között. Egyhosszában épül itt a lakóház a gazdasági helyiségekkel, az első ház, a konyha, a hátulsó ház, a kamra, istálló, félszer; mig Tormáson és egyéb német községekben a gazdasági épület külön áll, az udvar hátulján keresztbe. No meg a falnak, a farészeknek kimeszelése, kifestése. A német kiczifrázza, kékre, sárgára, zöldre, pirosra, mig Kölesden a fal fehérre van meszelve, a farészek egy színre festve. Csak az újabban épült vagy renovált házakat kezdik a tormási mesteremberek kiczifrázni. Igaza van K. urnák, hogy eredeti typikus lakásberendezést, kivált a maga teljes egészében, nem lehet már találni. A sarokpadot, a melynek szögletében tartották szép csíkos szövésű szakajtóruhában takarva a kenyeret, felváltotta a díván, a tulipános ládát «fennálló ómárjom» meg az etazsér ; az ágyak, kivált az első házban, magasra vannak ugyan még vetve, de a nyoszolya már nem tornyos, és ha belépünk, bujkálnunk kell a gerendába vert szegekre aggatott, kikeményitett, kivasalt alsó és felső szoknyák között, kivált a hol menyecske van a háznál, és ritka helyen hiányzik ma már a varrógép, a rokkák sutba szorulnak. Pedig az én gyermekkoromban nem is volt legény, a ki az ő választottjának, téglába kivájt mintába szép czifra tulipánfejü rokkakerék-szeget ne öntött volna ólomból. Majd utána nézek, nem lehetne-e még ilyen rokkaszeget találni. Fenti ecsetvonásokkal igyekeztem szülő- és lakóvárosom néprajzi képét — a mint azt Kovách Aladár ur elismerésre méltó igyekezettel megfestette, kijavitani illetve kiegészíteni, hogy a ki Kölesdet közelebbről ismeri, a feliratot nem látva is ráismerhessen, hogy *E bizony Kölesd.« Lágler Sándor. Tolna. A tolnai vigkedélyü ifjúság múlt h. 28-án rendezett szüreti mulatsága jövedelméből, a szegény- sorsú izraelita iskolásgyermekek részére öt koronát adományozott, melyért fogadják fentiek nevében hálás köszönetemet. Taubner Adolf isk. széki elnök. Simontornya. A simoniornyai lövész egyesület f. évi szeptember hó 8 án délután Tánczmulatságeal egybekötött lövész ünnepélyt rendez. A dijlövészet 2 és fél órakor kezdődik. A táncz mulatság a Kaszinó termeiben lesz esti 9 órakor megtartva. Paks. A paksi tűzoltó-testület augusztus hó 28-án szolgálati érmek kiosztásával egybekötöm ünnepélyt rendezett. A paksi tüzoltó-tesület tagjai a vidék legügyesebb és legképzettebb tűzoltói közé tartoznak, kik nem egyszer bizonyították már be, hogy a legnagyobb veszedelemben is helyén van a szivük és ügyességükkel több alkalommal igen nagy katasztrófáknak vették elejét. Az éremkiosztás a testület hivatalos helyiségében történt, hol Popovit* Gyula főjegyző, mint a testület elnöke, szép beszéd után azoknak, kik 5, 10, 15, 20, 25 és 30 évig szakadatlanul szolgáltak, feltűzte mellükre az érdemjelet. Harminc év óta szakadatlanul tagjai a testületnek : Mizser András, Füredi Sándor, Tumpek Pál, Vaskó József és Ormándi József. Később bankett volt; utána pedig táncmulatság. Kovács István paksi lakos halász feljelentette Mácsik Lajos és Szabó Lajos paksi lakosokat orvhalászat miatt. Ezen feljelentés folytán vádlottakat a paksi szolgabiróság megbüntette. Mácsik Lajos ezért boszut forralt Kovács ellen és múlt hó 29-én délután az utcán megtámadta őt és keményen megverte, miközben jobb kezének mutató ujját teljesen leharapta. A harapós embert a hatóság vette pártfogásába. Hivatalos hirdetés. 4726. szám/tk. 1904. Árverési hirdetmény. A szekszárdi kir. törvényszék közhírré teszi, hogy a' tolnamegyei takarék- és hitelbank vegrehajtatónak, Oszoly Károly végrehajtást szenvedő elleni 330 kor. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében an szekszárdi kir. törvényszék területén levő, Szekszárd és Ocsény község határában fekvő, a szekszárdi 5615. s>. tjkvben, 9223. és az őcsényi 1510. sz. tjkvben Oszoly Károly tulajdonául felvett ingatlanokra, a szekszárdi 5615. sz. tjkvben A. f 1. sor, 6552. hrsz. alatt felvett présház ingatlanra a Benedek-szurdikban 50 K., A. f 2. sor, 6551. hrsz. alatt felvett présház ingatlanra a Benedek-szurdikban 50 koronában, a szekszárdi 9223. számú tjkvben A. f 1. sor, 6553. hrsz. alatt felvett présház ingatlanra 400 K. es az őcsényi 1510. sz. tjkvben A. f 1. sor, 3111/b, hrsz. alatt felvett szőlő ingatlanra az újhegyen 112 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1904. évi szeptember hó 15-ik napján d. e. 10 órakor a törvényszéki épület II. em. 50. sz. helyiségében és délután 3 órakor Öcsény község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiállitási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/0-át, vagyis 5 kor., 5 kor., 40 kor. és 11 kor. 20 fillért készpénzben, vagy az 1881. LX. törv.-czikk 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi hatóságánál 1904. julius hó 4-én. Markovich, kir törvényszéki bíró’ jKereskedő és iparos urak figyelmébe ajánljuk az 1905. évre megjelenő Garay János Nagy Képes Naptárának hirdetési rovatát. A naptár nagy czimtáránál és kiváló szépirodalmi részénél fogva mint nélkülözhetetlen kézi könyv egész éven át közkézen forog s úgy az wri közönség, mint a polgárság életszükségleteire vonatkozó czikkek jfógT hirdetésére igen alkalmasnak bizonyult. Tolnavármegye összes községeiben, hivatalaiban és egyesülj- teteiben, azonkívül egyeseknél feltalálható a Garay János Naptára. Hirdetési árak: Egész oldal 28 korona, fél oldal 15 korona, negyedoldal 8 korona. — Hirdetéseket elfogad MOLNÁR MÓR könyvnyomdája SZEKSZÁRD ON, Garay-té , Eladó ház. Szekszárdon, a fő utczai 675. számú ház elköltözés folytán eladó. A szép kerttel biró és a szükséges mellékhelyiségekkel is ellátott házban 5 utcai és 4 udvari szoba, valamint 2 konyha van Bővebb felvilágosítást ad a kiadóhivatal. Hirdetmény! A »simontornyai önsegélyző egylet« mint szövetkezet igazgatósága közhírré teszi, hogy az 1898-ik első évtársulat felszámolását befejezte, az érdekeltek esetleges észrevételeiket hat hónapon belül az igazgatóságnál megtehetik. 4386. 1—2. Simontornya, 1904, augusztus 30. Ifj. Sipos Antal könyvelő. Morvái Lajos igazgató. Eladó szüretelő kád. ^ Egy jó karban levő — 250 akós — Szüretelő kád, előnyös fizetési feltételek mellett eladó. (4378. 1—1.) Czim a kiadóhivatalban. Kiadó lakás. Szekszárdon, a Mérei-utcában levő úri lakás, mely áll: 4 egymásba nyíló szobából, melyből 3 utcai és 1 udvari szoba, továbbá 2 konyha, 2 kamara, 2 fáskamara, pince, padlás, kút az udvarban és a lakáshoz tartozó mellék- épületekből, mely lakás azonban két részre is osztható, f. évi Szent Mihály napra (szeptember 29-re) kiadó. Jelenleg a íöntemlitett házban 2 szoba és 1 konyha üres. Bővebb felvilágosítást nyújt Szekszárd, 1904. évi szept. 3-án Halász Károly (4392. 1—2.) háztulajdonos.
